Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-08 / 155. szám

" ELLENIÜK I 9 3 6 Iulian H. na Olimpiász — 2500 évvel ezelőtt Bemutatjuk a klasszikus görögök olimpiai műsorát BERLIN. (A/ Ellenzék tudósítójától.) Mi- Ivón volt a 2a00 évvel ozHölti Olimpiász. tv a kérdés ismt*t érdekessé válik, ami­kor alig négy hét múlva látni fogjuk, milyen a mai Olimpiász. Nem egy nézd akad majd, ki képzeletében az eliszi stadiont fogja sze­mei előtt látni, görög ifjak és helasszi szo­kások tornájára fog gondolni, inig álmodozá­sából talán csak a feje felett keringő repülő- gép bugása nem ébresz.ti fel . . . Pedig valóban, a régi görögök nemes mér­kőzésé sokban meg ma is mintaképe a nagy világ egész testedzésének, hibákat és erénye­ket egyaránt vett át korunk a múlttól, mely­nek féltve őrzött tradíciója még az idő sebes haladásával is farkasszemet néz. 2500 évvel ezelőttre lapozzuk vissza a sport annaleszeit... A hellén testedzés ekkor éite át legszebb virágzását s három évszá­zadon át, Krisztus előtt 600—300-ig fejlő­dött az a nagy mű, melyben a küzdelemre induló férfiakat még arra is megtanították, liogv miként kell veszteni, testüket pedig arra edzették, miként szolgálhat országának legteljesebben a minden harcra felkészült emberi akarat. Futás, birkózás Előkelő helyet foglalt el a klasszikusok müsorszámában a futás. Erre mindig az ötö­dik — döntő — napon került a sor, osztá­lyában pedig három főcsoportra oszlott, a dolichosra, mely alatt egy 4614 méteres ki­tartó futást, stadionfutásra, mely alatt a leg­rövidebb olimpiai futótáv >192 méter) hátra­hagyását kell értenünk, végre a diaulósra, melyben 384 méterig küzdöttek meg egy­mással a futók. A görög futó nem a stadion ellipszisének mentén, hanem a 214 \32 mé­teres térség hosszú tengelyében szaladt, a pályavégeken pedig egy karcsú oszlop körül fordult meg. Nagy közönségsikere volt mindig a birkó­zásnak is, melyre a küzdők testük beolnjo- zásával s kezük (jobb fogást biztositól beho- mokozásával indultak neki. A birkózásokat igen magas klasszisban vívták, mivel a szem­benálló felek, a hosszas taktikázás helyett inkább a mielőbbi, teljes győzelmet részesí­tették előnyben. Vesztes volt. kit birkózó­társa háromszor dobolt úgy a földhöz, hogy legalább egyik válla érintette a talajt, Még erőteljesebb harcot mutatott azonban az egykori ökölvívás, melynél az ellenfelek ujjait, a hüvelykujj kivételével egyetlen egy­ségbe szijazták össze. A mai boxkesztyük ezt a formát megtartották s ott is csak a hü­velykujj áll szabadon, a görögöknél azonban ezeket a szíjakat még hegyes fémveretekkel ie ellátták úgy, hogy egy-egv ilyen mérkőzés után — amint azt Sonnlechner is írja — patakokban dőlt a vér. Ennél a játéknál éppen ezért már nagyobb szerep jutott a taktikázásnak, a gyorsaság és rövid elhatá­rozás néha nagyobb jelentőségű lehetett, BOLDOG I mert nem fájnak a lábai és eltűntek a TYÚKSZEMEI Egy maréknyi valódi Rókus sót fe oldott egy lavór meleg vízben, áz­tatta lábait 15-20 per­cig. Eltávolitotla ezál­tal a nyilalló tyúksze­meket, égető, zsibbadó lábfájásait; megszűntek a duzzadások és ólom­nehéz ér­zések,a já­rás ismét k ö n ny ü lett. A bőr keménye- dések és bütykök helyén tar tós, nor­mális, ti­nóin bőr képződik. A lábak karcsú ak, kicsinyek­ké válnak, meg seri érzik a fáradtságot és egyhelyben állást. Erő és életkedv ömlik egy Rókus lábiüidő után a tago­kon és az egész testen. A Szt. Rókus só az a iábsó, amely finoman gyöngyöző, gyó­gyító oxigént fejieszt. Egy valódi SZT. MÓKUS LÁBFÜRDŐ elvágja a fájdalmaikat HOZ3NYAY gyógyszertár, ARAD mint a nyers erő, miért is sulyosztályokat ebben a versenyszámban a görögök nem ismertek. Harapós ökölvívás Az ó görögök birkózásból és ökölvivás- ból kombinált versenyét pankrationnak (tel- jesküzdelemnek) nevezték. Itt a szemben­állóknak minden fogás engedélyezve volt. Fajtájában bizonyos mértékig tehát az. újkor kecsesz-kecskenére, a szubadstilusu birkó­zásra emlékeztet. Feltevések vannak, me­lyek szerint ebijen a küzdelemben a fojto- gatás, hajcibálás, sőt harapás is engedélyez­ve volt. 1>. a müsorsznm az Olimpiász ötö­dik napjára esett mindig s egy fél nap alatt kellett leperegnie. Legendás hire volt már akkor is a pentat- lonnak, mely diszkoszvetésből, távolugrás- ból, gerelyvetésből, stadionfutásból s ugyan­csak birkózásból állott. Sokszor idézik ezzel kapcsolatban az amszterdami Olimpiász ma­gyar szellemi győztesének, dr. Mező Ferenc­nek müvét, melyben egy 55 lábnyi, vagyis nem kevesebb, mint 16.41 méteres ugrásról számol be, Sonnlechner viszont megállapítja, hogy ezzel szemben korunk erősen feljet- tebb a diszkoszban és gerelyvetésben, mivel abban az csak 58 százaléka volt legfeljebb a mainak, emez pétiig legfeljebb csak 66 százaléka a már átlag elért eredményeknek. A diszkoszok kőből, vasból vagy ólomból készültek, 21 cm. átmérőjük volt és két kg.-ot nyomtak. Teljes fegyverzetben futották a régi Olim­piász résztvevői a ..fegyverfutást“ két vagy négy stadionnyi, vagyis 385, illetve 769 mé­teres távolságban. A sisak, pajzs és lándzsa bizony nem igen hasonlítható össze a mai futók könnyű, szcllös kis trikónadrágjával... Lovasverseny — gyalogosan Nem lenne teljes ez a visszapillantásunk, ha nem emlékeznénk még meg a hippod- romok pazarméretü kocsi és lóversenyeiről is. melyek már kezdettől fogva nemzeti já­téknak számítottak. A kocsik versenyében kettő, négy és tiz lovas(!) könnyű, kétkerekű jármüvek futot­tak, a hajtó feladata az volt. hogy bármilyen uton-módon is, de lovaiból minél nagyobb teljesítményt hozzon ki. Érdekes, hogy mind ezek dacára is — ma is igv van — a dijat sohasem a ..kocsis*', hanem mindig lótulaj­donos kapta. A tulajdonképeni lóverseny csak a későbbi Olimpiászok során került műsorra, érdekes rendelkezés volt itt az az előírás, mely szerint az olimpiai győztes lo­vak, életük végéig külön elbánást s még éle­tükben emlékoszlopot kaptak. Szokás volt a kancák futóversenyében, hogy a lovasnak a cél előtt le kellett a még teljes erőből futó lóról ugrani s vele együtt a célba beérkezni, de mivel ennél a számnál („kaipe“) igen sok halálos baleset történt, alig 50 éven belül le is vették az előírások rendjéről. A félistenek emberi fele S mi volt mindezért a győztes di ja — kér­dezi ma 1936 olvasója. Nos, bizony a mai fogalmak szerint nem sok: egy fehér Irom- logszalag és a hozzájáró olajfaág, a győztes­hez ezenkívül epikonokat, magasztaló dalo­kat írtak, ha pedig igen nagy volt a sikere, nem egyszer még a héroszok, a félistenek sorába is felemelték. .Mivel azonban a héro­szok, mint mondottuk, csak „félistenek“ vol­tak, másik felükben azonban igy nyilván emberek maradtak, ennek az utóbbi fertály­nak egy nagyon is elfogadható ajándékkal kedveskedett városa: a győztes élete végéig mentes lett minden adófizetés alól . . . egy tény, mely még az akkori, nyilván boldo­gabb s mainál humánusabb legfőbb athéni számszék korára való tekintettel is már elég lenne ahhoz, hogy ma minden polgár leg­alább két hérosznak való győzelmet arasson össze... A 2500 év előtti atléták, mint látjuk tehát, azért maguk is hétköznapi emberek lehettek a javából, de hiába .. . ilyesmi mindig ele­venében találja az embert s e tekintetben még a korok sem változtak. Megmaradt azonban nagyvonalaiban s annyi megszám­lálhatatlan részecskéjében maga az Olim­piász is, csak a küzdelem módja alakult át talán. A győzteseket kevesebb dicsőség veszi ma körül, mint egykor, tiszteletükre nem bontják le többé a szülővárosok védőfalait, győzelmükből azonban ez mit sem von le, mert döntő még ma is, mint rég: a teljesít­mény! Doros Ferenc. Dani bá‘ mókái 36 leje9 propaganda- kiadásban. A rádióból közkedvelt Hosszú Zoltán tréfáinak gyűjteményes kiadása az eddigi 88 lejes kiadás helyett most rövid ideig 36 lejért kapható az Ellenzék könyv­osztályában, Cluj, Piaţa Unirii, Vidékiek 4» lejt küldjenek be pénzben, vagy posta­bélyegben. székhelyek és sorsjegyárudák az ország minden városában AURORA teljesen uj szétosztási rendszer alapján alakult, BRAZÍLIÁI RENDSZER ALAPJÁN Az nagy sorsjegyáiuda irodái állandó kontaktust tartanak fenn min­den játékossal, bárhol is lakjon az és a játékos lakhelyén közli a nyereményeket, rnég ha azok a legkisebbek is A félszemü bohóc drámáim iBUtDAlPE/ST. (Az Ellenzék tudósítójától.) Esik az eső. A legszomorubb, amilyen talán a Mátyás-téren lehet. Ha azt hinné valaki, hogy a térről az emberek besiettek a házak­ba, a lakásokba: téved. Egy-egy pádon itt is, ott is férfiak ülnek, mellettük asszonyok. Kémlelik az eget: mikor lesz este. Mikor lehet éjjeli menedékhelyre menni. Már aki­nek van erre pénze. Az egyik pádon furcsa pár ül. A férfi ruhája csupa vér. Az asszony vékony kar­tonruhában ül, harisnya sincs a lábán, ka­lap nincs a fején, igy ázik. Néha-néha sirni kezd. A férfi apatikusan néz maga elé, néha véres nadrágjára, véráztatta cipőjére esik a tekintete: ő is sir. Furcsa: csak az égjük szeme könnyes. Miért? Félszemü az ember, üvegből van az egyik szeme. — Neményi Imre vagyok, bohóc és artista mondja, amikor megszólítja az újságíró, de nem áll fel. — Megbocsáson az ur, hogy csak igy ülve beszélgetek, de három héttel ezelőtt lelőttek engem, a golyó még most is a combomban van, nehezemre esik a jár- kálás. Neményi Imre a hőse annak a drámának, amely három héttel ezelőtt egy soroksári vendéglőben játszódott le. A bohóc azelőtt táncoskomikus-szinész volt. üt évig a Royal Orfeumban játszott, hosszú ideig a debreceni Mondain-Kabaréban, évekig vidéki színhá­zakban, azután hogy megrokkant, bohóc lett belőle. A vidéki cirkuszok közönsége nagyon szerette a vörösparókás Pierrot-t, aki vidám volt mindig, énekelt és táncolt, pedig a bo­hócok megelégednek azzal, hogy egy pár mókás jelenetet adnak elő, nem igen szok­ták tánccal szórakoztatni a közönséget. Jól keresett a népszerű artista, meg is nősült: a pestvidéki törvényszék egyik tisztviselőnő­jét vette feleségül. Nem engedte az asszonyt dolgozni: eleget keres ő, megélnek szépen ketten. Három hete annak, hogy egy vasárnap délután a pestszenterzsébeti cirkuszban kü­lönösen nagy sikere volt a vöröshaju bohóc­nak. Amikor vége volt az előadásnak, két jókedvű férfi kopogott be a cirkusz­sátor mellett álló együk cirkuszkocsiba. Hogy eljönne-e a bohóc velük autón So­roksárra, adnak neki négy pengőt, vissza is hozzák már az esti előadásra. Örült a bohóc a négy pengőnek. Azon mód, fehér iPierrot-ruhájá- ban, lángszinü parókájában beugrott az autóba és robogtak hárman Soroksárra, a vasúti vendéglőbe. Nagy mulatozás kezdő­dött a kocsmában. Egymásután hozta a pin­cér a litereket borból és sörből, az üvegeket pálinkával és likőrrel. Telt-mult az idő, már alkonyodott, a két vendég sehogy sem tudott betelni a bohóc mókáival, tréfáival, táncá­val, énekével. De a bohóc már ideges volt. Vissza kell mennie Erzsébetre, hiszen mind­járt kezdődik az előadás a cirkuszban, neki ott fel kell lépni. Odaállt hát a vendéglátó gazdák elé, hogy igy meg úgy, ha már meg­ígérték, hogy visszaviszik autóval, vigyék hâţ vissza és fizessék ki neki a négy pengőt. Furcsa választ kapott. Az egyik férfi — sok litert ihatott már — felugrott, revolvert rántott elő és három lövést adott le. Az egyik Neményi combját találta el, úgy hogy a bohóc földre zuhant, aztán kirohantak mind a ketten a kocsmából, fel az autóra és mire a vendéglő vendégei, alkalmazottai magukhoz tértek volna, hiriik-hamvuk sem volt. Jöttek a mentők, a bohócot a Szent István kórházba szállították, jött a rendőr­ség keresni a merénylőt, de eredménytele­nül. Még ma sem tudja senki, hogy ki lőtte le a szerencsétlen artistát, akit a napokban küldtek el a kórházból. Most itt ül a bohóc a Mátyás-téren. Orvosi szempontból meggyógyult, az ágyra másnak volt szüksége .távozni kellett a kórházból. ;De mit csináljon? Szerződése nincs, ugrálni, mókázni, énekelni, táncolni most már nem tud: fáj a lába. Lakása nincs, ruhája nincs, hiszen a bohócmez alatt lévő ruha is csupa vér lett: ezt viseli a szerencsétlen ember ma is a Mátyás-téren. Ül a bohóc és várja, hogy valakinek talán eszébe jut: hány jó órát, kellemes percet szerzett neki és átsegiti most a válságos napokon. Ül a bohóc és gondol az ismeret­len merénylőre, aki talán módos ember és akit talán lelkiismeretfurdalások sem gyö­törnek azért, mert részegen belelőtt a bo­hócba, akit pedig azért hívott magával, hogy mulattassa őt. Órákig mulatott a kocsmában az ismeretlen a bohóc tréfáin, a fizetség egy revolvergolyó volt. Ül a bohóc a Mátyás-téren, fél szeméből csurog a könny. Elvesztette lakását, elvesz­tette jókedvét, elvesztette táncos lábát csak azért, mert négy pengőt szeretett volna ke­resni tánccal, énekkel, vidám tréfával . . . (—y) AZEUROPA Román Nemzeti Utazási és Idegen forgalmi vállalat sajátvezetésealatt álló szállodáit Modern koníort, pensió szisztéma, fürdők, stb. Egyé­ni pausál-kurák ! Mérsékelt árak 1 Carmen Sylván május hó 15-én megnyitotta! HOTEL MOVILA, HOTEL HĂILOR, HOTEL NOU, VRAJA MĂRII VILLÁM I ■ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents