Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-05 / 153. szám

1936 farina 3.

15

ICdXCASBASáe

iililliiMiimiii

Seolvasztják: a százlejeseket

Uj ellenőrző szervek a pénzhamisitás megakadályozására

BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az ezüst százlejesek körüli támadt1 kellemer- ler&ségek Bucuresti-ben is sok zavart idéztek elő, holott a fővárosban mindig sokkal egyszerűbben nultetiték magukat az üzletem. berek a pénzforgalommal kapcsolatos nehézségeken. Mint emlékezetes, a forgalomból már regţen kivont io és ioo fejes papírpénzeket a megrongálódás és elrongyolódás miaut a vidéken hosszú ideig altig fogadták el, de ugyanakkor Bucuresti-ben észre se vették a hiányokat és úgy jártak kézről-kézra a tépett százasok és húszasok, mintha csak pár nappal ezelőtt kerültek volna forgalomba.

Kezdetben <a hamis ezüstszázasok eredetével se nagyon törődtek Bucuresti-ben és az ókirályságj más városaiban.

A pénzügyminisztériumban Antonescu miniszter elnöklete atlailt értekezletet tartottak, amelyen a Banca Naţionala igazgatósága is képviseltette magát.

Az ülésen azokkal a kérdésekkel foglalkoztak, amelyek úgy a pénzügyminisztériumot, mint a Jegybankot egyformán érintik.

Ezek közé tartozik a százlejesek ügye is. Az értekezleten beszámoltak arról, hogy a gzáz- lejes fémpénznek a forgalomból való kivonása folyamatban van. A Jegybank a hozzákerült százasokat, nyomban átadja az áillami pénzverdének, amely felolvasztja és újabb ezüstmennyiséggel keverve, 250 lejes és 50 lejes fémpénzekké formálja át. A bizottság az uj 50 lejesek és a 250 lejesek újabb for- gailombehozatalának feltételeiről! is tanácskozott. Megállapították, hogy az uj ezüst- pénzeket sokkal jobban meg kell védeni a hamisításoktól és ecélból különleges ellenőrző szerveket, nyomozó és elhárító osztagokat kell felállítani. Az uj ellenőrző gárda megszervezésének részletei nem szivárogtak ki a tanácskozásból, de a sajtóval' annyit közöltek, hogy az uj szervek felállítását legfelsőbb helyen elhatározták. A közönség tehát az uj fémpénzeket azzal a megnyugtató tudattal veheti majd a kezébe, hogy nincs közöttük hamisítvány és az ellenőrök a jövőben megakadályozzák az esetleges hamisítási tervek keresztülvitelét.

Jelentés a vaspiaeröl

A ngngaícurőpsi mstőzsúea forgalma visszaesett, az árah azonDan emelkednek

BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósitójától.) A voskeresikeddem forgalma a mult hó folyamán a régi keretek között mozgott. A kedvezőtlen időjárás öllenére mezőgazdasági eszközökben és szezoncikkekben eléggé élénk forgalom alakult ki. Az építkezési anyagokban, tekintve, hogy úgy a fővárosban, mint a vidéken jelentős állami és magán építkezések indultak meg, a vaskereskedelem az eddigi forgalom további javulására számit. Durvavas cikkekben élénkebb kereslet indult meg és nagyobb érdeklődés mutatkozik

betonvas, építkezési vasanyagok, fekete és horganyzott! vaslemezek, továbbá a fémlemezek iránt. Épületvasailásókban, vizvezeték- szerelési, csatornázási és egészégügyi cikkekben iis már kedvezőbb forgalom mutatkozik. Az aratás közeledtére nagy a. kereslet kaszában, kaszaverő szerszámokban, kasza- kövekben, gereblyékben. A kedvezőbb terméskilátásokra való tekintettel, a mezőgazdák érdeklődnek a nagyobb összegeket igénylő mezőgazdaságii gépek és alkatrészek iránt is. Sodronyban és sodronyszegben a

kereslet az előző hónap nívóján mozog, sod- ronyfoniatokban és sodronyszövetekben és tüskéshuzalban az érdeklődés alább hagyott, tekintve, hogy ezeknek .szezónja már lejárt. Annak ellenére, hogy a forgalom ki ölég tőnek mondható, a jelenlegi körülmények között is nagyobb forgalom alakulhatott volna ki, ha az uj fogyasztási adók és illetékek nem drágították volna meg éppen a közszükségleti vasárukat. A vasipari vállaltatok foglalkoztatottsága kedvezőnek mondható, ami azzal magyarázható, hogy a vezető vasipari vállalatok az utóbbi hónapokban jelentős állami és vasúti megrendelésekhez jutottak,

A nyugateurópai vastőzsdéken junius első felében a franciaországi események, valamint az angliai vas áremelések hatása alatt alakult az üzlet. Áíltálánosiságban a forglom, de főleg kereslet némileg visszaesett, az árak azonban tartottak maradtak, tekintettel arra, hogy az angliai áremeléseket — egyes fontosabb cikkekben — amerikai áremelések

Ma orvosilag ajan o t, antiszeptikusan készített és fertőtlenítő „Primeros“-t használjon, mert az egészségre nézve fontos, megbízható és finom.

is követték.

Amerikában — a londoni áremelkedéseket követően — jelentős mérvű áremeléseket vittek keresztül, amely a btockvasnál és platinánál két dollárt, a rudvasnál 1.95 dollárt, a gerendánál és durvalemeznél 1.90 dollárt tett ki tonnánként, mig egyes fél- gyártmányoknál 2 és fél—3.20 dolláros áremelések történtek.

Végső fokon a bíróságnak kell majd dönteni a sokat vitatott öt százalékos városi lakbéradó ügyében

TIMISOARA. (Az Ellenzék tudósitójától ) Az utóbbi időben sole szó esik a városi lakosság által fizetendő ötszázalékos lakbér- adóról. Minthogy er re vonatkozólag eltérő vélemények keletkeztek, .a város a belügyminisztériumhoz fordult, amelytől felvilágosítást kért arravonatkozólag, hogy kik kötelesek az ötszázalékos (lakbéradót fizetni. A belügyminiszter errevonatkozólag az alábbi rendeletet küldte:

— A lakbérleti adóval a lakosságnak csakis az a rétege terhelhető meg, amely semmiféle formában nem vesz részt a városi teherviselésben. Mivel a, hivatásos kereskedők és az adózók más osztályai is már fizetnek községi adót, a fentemlitett lakbér- adó fizetésére nem kötelezhetők.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni még azt sem, hogy a közigazgatási törvénynek ■ a városok pénzügyi vezetésére vonatkozó intézkedése értelmében a lakbéradónál az öt százalék a maximumot jelenti, vagyis a város eddig a határig mehet el ennek az uj adónak a kivetésénél, alkalmazhat azonban

kisebb mértéket is. Kérdés már most az, hogyan magyarázzák a belügyminiszter idézett kiegészítő rendeletének azt a mondatát, hogy nem kötelesek fizetni lakbéradót mindazok sem, akik más városi adót fizetnek. A városnál az a felfogás, hogy a kutyaadó, a sze- mélfuva-rozási és utcaseprési illeték nem tekinthető olyan hozzájárulásnak a város háztartásához, amely mentességet nyújt a lakbéradó alól. Ezzel szemben számos jogász azt a felfogást vallja, hogy mindezek szintén hozzájárulások a városi háztartáshoz.

Előreláthatólag sok felebbezést nyújtanak be ilyen alapon a városi lakbéradó eden. Amennyiben a felebbezések tárgyalása nem tisztázná azt a kérdést, hogy milyen városi illetékek fizetése alapján nem kell az ötszázalékos lakbéradót is fizetni, úgy ezt a kérdést végeredményben a törvényszéknek kell I eldöntenie. Azokat, akiknek havi lakbére j 30c lejnél kevesebb, mindez a vita nem érI dekli, mert ezeknek semmi körülmények között nem keli az uj lakbéradót fizetni.

JF

B. TRAVE>

1H KORDE

12. ;;

Regény |

FORDÍTOTTA: SZFGÖ ISTVÁN

Ezért valamennyinek volt egy kisebb, némelyiknek nagy mezei gazdasága. És ennek a gazdaságnak szentelték idejük nagyobbik részét. Elsősorban, hogy tiszteletben álló polgárok maradjanak, másodsorban, hogy fölösleges gyanút ne ébresszenek és harmadszor, hogy biztos jövedelemmel rendelkezzenek gyermekeik miatt, akiknek becsült polgárokká kellett felnövekedniük.

Mindez okok folytán nem mentek mindennap vadászatra. Ez először is elriasztotta volna az utasokat attól, hogy egyáltalában arra utazzanak, vagy csak nagy csoportokban jártak volna, úgy, hogy a banditák nem csinálhattak válna üzleteket. Másodsorban: a kormány állandó katonai őrséget helyezett volna el itt és erre a banditáknak nem lehetett szükségük. Ezért megtörtént, hogy hetek, sőt gyakran hónapok múltak el, anélkül, hogy csak egyetlenegy rablótámadás is előfordult volna. És aztán egyszerre három napon keresztül minden utast és karavánt kiraboltak, aki arra járt. Néha aztán megint előfordulhatott az, hogy csak egy vagy két utast állítottak meg és csak egy kis öszvérkaravánt fosztottak ki, mig a többi, akinek ugyanazon a napon, vagy ugyanazon a héten kellett arra haladniá, háborítatlan maradt.

Éppen ez a bizonytalanság a banditák felbukkanásában volt az, ami az utat a rémület utjává tette. Senki sem tudta megmondani előre bizonyosan, hogy épségben és kifosztatlanul jut át, vagy nem. Soha sem vihetett senki egyik helyről a másikra pénzt, amelyet bevásárlásra fordított, vagy eladásból szerzett, vagy bármiféle más értéket, nyugodt biztonsággal. Mégha nem is volt nagy összeg nála, sőt ha bárminő értékes holmi nélkül utazott is, akkor sem volt biztos, hogy megtarthatja testi ruháját és életét. Csak lovakat és mulékat és lószerszámokat nem zsákmányoltak. Mert minden állaton égetett bélyeg volt és a nyergeknek annyi különféle apró ismertetőjele van, hogy ezek segítségével a banditákat le lehetett volna leplezni.

Kétségtelen ugyan, hogy az utasok mehettek nagy csoportokban. Valóban megtehették. Ezt azonban nem lehetett elintézni úgy, mint egy század katonánál, akiknek megparancsolják, hogy induljanak el és aztán marsolnak éppen a parancs szerinti ideig.

Azon a napon, amelyen öt ember el tud utazni, a

másik öt, aki a csoporttal szándékozott menni, nem szabadulhat, mert az egyiknek beteg lett a gyermeke, a másiknak a felesége megbabázik, a harmadik házat vásárolt volt és azt éppen aznap kell megtekintenie, a negyedik elrontotta a gyomrát és az ötödik éjszaka meghányta-vetette, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem kell elutaznia és hogy az utat nyugodtan elodázhatja. Az első öt még ezután is szétválhatok. Az egyik váratlan törvényszéki idézés kapott, a másiknak korán reggel leégett a háza és igy hárman vagy éppen csak ketten maradnak azok, akiknek az útra mindenesetre vállalkozniok kell, mert egész üzletük attól függ, hogy egy meghatározott napon Tuxtlában vagy Arriagában legyenek. így utazik ez a kettő társak nélkül. Bizva a jó szerencsében. Megszentelt amulettekkel, családtagjaik számlálatlan kérésztvetésével és egv jó revolverrel a kezük ügyében, lovagolnak el és két nappal vagy két héttel később lőtt sebbel, vagy összezuzottan találják meg őket az egyik szakadékban. Néhányan a banditák közül, ártatlan, szorgalmas és józan polgárokként, akikre semmiféle becsületbe vágó dolgot sem lehet ráfogni, segítenek a keresésnél és dörgő szavakkal vádolják a kormányzatot és a banditák hiányzó istenhitét, akik isten csapásai az országra, mert a túlvilág! megtorlásba vetett hit teljesen hibázik belőlük.

3.

Bárki teremtette is az El Calvario-hágót, földrengés vagy a jóisten odafen az égben, vagy a földkéregnek egy igen lassú változása, akárki vagy akármi alkotta is a begyszorost, mindenesetre adakozó volt. A természetnek egyik csodálatos mestermüvét építette fel.

Az ut több mint ötven kanyarulatban fut felfelé a sziklás hegységre. Meglehet, van nyolcvan vagy százhúsz kanyarja is. Ki tudja? Quien sabe? Senki sem számolja a kanyarulatokat. És aki hozzákezd, hogy megszámolja, igen hamar elfelejti, mennyi van már mögötte. Mert más dolgokra kell irányítania minden figyelmét, amelyek pillanatnyilag fontosabbak, mint a földrajzi vagy helyrajzi megállapítások.

A felfelé kapaszkodás már akkor megkezdődik, amikor az ember még Chipa de Corso-ban van. A város legkülső temploma már olyan magasan áll a város felelt, hogy azok a jámbor emberek, akik rövidlé- legzetiiek s hamar kifulladnak, nem látogathatják.

A városban az utcák jól kövezettek, olyanfajta nagy terméskövekkel, amilyeneket ötszáz esztendőnek előtte igen moderneknek tartottak. Mihelyt azonban az ember elhagyta a legutolsó kövezett utcát, kezdetét veszi nyomban a kinlódás is és ebből megint csak akkor szabadul ki, ha, csaknem száz kilométer után, elérte a legközelebbi kövezett utcáju várost.

A tropikus mélyföldről, ahol az utcákat és tereket magas pálmák szegélyezik, ahol a szántóföldek, kertek, megművelt földterületek, a forró égöv növényeinek. virágainak, bokrainak és fáinak gazdagságával duslakodnak, kúszik fel az ut a Sierra hideg csúcsaira, ahol fenyőfák szöknek föl, olyan szépek, erősek és karcsuak, mint az északra fekvő Ohióban.

Az ut baloldalán mindig mélyebbek és mélyebbek a meredeken leszakadó szurdokok és szakadékok; és jobbról, csaknem az ut egész hosszán, fenyeget a Sierra magas és meredek sziklafala, amely csak növényzetének és tüskés bozótjainak jellegében változik.

Fent azután, a hágón, az ember a széles trópikus mélyföldet látja a lába alatt. A messzeségben, a horizonton, kékes zöld csillogásban emelkedik a Sierra másik vonulatának hosszú láncolata, magas csúcsaival a felhőket verdesve. Mint valami ezüstös fonál, melyet egy gigantikus szőnyegbe szőttek, amely formátlan. mintázatlan és bármiféle cél nélkül való. húzódik a Grijalva-ár látszatra mozdulatlanul és teljesen idegnül a csillogó síkságon.

Groteszk és tragikus, hogy az útnak éppen ezen a pontján, ahol az ember teljesen meg tud feledkezni magamagáról a pazarló természet ajándékainak látványában, éppen ezen a helyen lapulnak a banditák revolverekkel, puskáikkal és késekkel. Ugyanis éppen ez a hely az, ahol az utasok és a karavánok nem térhetnek ki, nem fordulhatnak vissza, nincs menekvésük. Az ut baloldalán kétszáz, háromszáz méter mélv- ségben a meredek sziklás szakadék és jobbról keményen, mintha az útból nőit volna ki, áll a sziklafal, meredeken, sziklatörmelékekkel, bozótosán és olv- annyira áthatolhatatlanul valamennyi elképzelhető növény tövise és az ujjnyi hosszú tüskék folvlán, hogy még egy kecske is felhagy minden reménnvel. hogy ezen az utón menekedjék meg.

Valóban megértheti az ember, miért nevezi sok utas a hegyszorost „Ayudame Purisima!“ néven. „Szent Szűz, Istennek anyja, segíts itt épségben ál.“ Minthogy azonban a banditák hasonlóan jó katolikusok és szintén a Purisimát szólítják, hogy jó fogásra tehessenek szert ma, ilyenformán a két párt esélvei teljesen egyenlöek.

(Folytatjuk.)

Hirdessen az ELLENZHE-ften!