Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-05 / 153. szám

* ELLENZßK I 9 31 /uliu» 5. PAÁL JÓB VASÁRNAPI RIPORTJA NEMETH MARIA hajnali négykor, cigány muzsik a és boros fiaskók mellett őszinie vallomás! fesz az éledéről: a nótáról, amely járha- tóvá lette számára az utal a világhír birodalmában, leány­kori álmairól és a kettős könyvvitel pozsonyi professzoráról PÖSTYÉN, 1936 aratás időjén. (COPYRIGHT by Jól) Paál. U t án u v ocu ás ti 1 os.) Odakinn már régen megvirradt. A kávéhá/ terraszán eloltották a lámpákat a tarka lampionokban, álmos házmesternek, mezítláb, kopott seprőkkel tisztítják a jár­dát, B;vnkáról most hozzák be a tejet, nyi­tott konflisokon gyűrött gavallérok igyekez­nek hazafelé, öreg cigányok, nagyokat nyög­ve cipelik hátakon a nagybőgőt . . . ... A virágokat áruló asszony kim ül a parkban, a tálcája, amin este még szegfű és rózsa illatozott, üres és piszkos kezeivel a pénzét számolja . . . Kicsiny kávéházakban, ahol 'vágni lehet a füstöt, cigányok ramsliznak és pincérek ren­delnek bablevest. Disznókörönnnel . . . . . . Valahol — a nyitott ablakon át ide hallatszik a rádió tornaórájának ütemes ve­zényszava — egy fiatal asszony, most kelt ki az ágyból, üde és friss és ma reggel nem nyúlt még a ruzsos stifthez, karcsú alakját előre és hátra görbíti. A katonák most indulnak az egzecir- placcra , . . A pöstyéni park mögött sorban állnak au­tók. Vörösek és feketére lakkozottak. a sár- hányójuk némelyiknek sáros, a firmatáblá­kon mindenféle náció monogramul ja olvas­ható. Ingujjban és álmosan ott áll a soffőr az egyik Mercedes mellett és maga is fel­frissül, amikor a dézsa hideg vizébe bele­martja a spongyát . . . * A kurszalón bárjának sarokpáholyában négyen ülünk: Németh Mária — aki hatal­mas siker mellett énekelte tegnap este a Tosoat — Schulz Pali, az egyik környékbeli birtokos, egy holland diplomata, — szegény: szörnyen unatkozik, mert immáron harmad­fél óra óta magyarul folyik a nóta és a szó és az elegáns hollandus mindebből nem ért semmit — és végül én magam, aki észre­vétlenül a borlap szélére odalopom a jegyze­teimet. Galbavy Sanyi nótafájával Németh Mária füléhez hajol és csillogó szemekkel muzsikál. Üres fiaskók hevernek az asztal alatt és a székre rakott kübliben frissen bontott clebrői hárslevelűt hütünk. Németh Mária magasra tartja a poharát és koccint: — Jó termésünk legyen! — kiáltja, ragyo­gó fogai kicsillagnak a szájából, a jó kíván­ságra exet iszunk valamennyien. Az>tán min­den pohárnál egy újabb kívánság:-— A búzára! — A harmadik kaszálás sikerére! — A gazdaságra! ... A kábái asszonyról nem is esik szó. Ellenben annál többet beszélnek a világ­hírű művésznő és Schulz Pali mindenről, ami egy rendes gazdát érdekel. Megtudom hirtelenében, hogy a ,,Németh Mária nemes- koltai tehenészetében“ százhúsz siemeutali tarka tehén napi kétezer liter tejet ad és a birtok jövőre hivatalosan is mintagazdaság lesz. Szakszerű felvilágosításokat kapok ar­ról, hogy a buza — Istennek hála — nem sült be és bogy a második kaszálásnál har­minc vagon széna termett. Több, mint ta­valy egész éven át. A teheneknek csupa lány-nevük van, Piroskának, Magdának, Ka­tónak, Etelkának, Mancinak, Juliskának hív­ják őket, de a nemeskoltai gazdaságban nin­csen egyetlen tehén, aminek Mária lenne a neve. Megtudom aztán, azt is, hogy a mű­vésznő harminc vagon cukorrépára kapott kontingenst és a búzatermés holdankint né­hol tizenegy mázsára rúg. Mindezt pontosan feljegyzem a pöstyéni kurszalón borlapjá­nak szélére és most igyekszem kiokosodni a jegyzeteimből. Egyszer aztán a Sanyi cigány rákezdi azt a nótát, ami így kezdődik, bogy: . . . Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele . . . . . . Németh Mária behunyja a szemeit, szőkefürtü fejét a kezére támasztja és észre kell vennem, hogy lassan, finom két könny­csepp gördül alá a szemének csücskéből . . . . . . Mint a harmat tavaszi hajnalon a sár­ga rózsa selyemfogásu szirmán ... Azután megszólal és — talán csak magá­nak mondja: — Ez volt az a nóta, amelyik elvitt en­gem a világba ... Ennek a nótának az akkordjai jelentették számára a startot . . . * Egyszerű fehér ruha van rajta, a kalapján fekete selyem szalag, a körmein nincsen semmiféle szinü lakk, az ujjain mindössze két gyűrű, amelyek közül az egyiket az eskü­vőjén húzta ujjúra a plébános, a beszéde erősen dunántúli csengésű, megérzik rajta, hogy a pipacs és a búzavirág közül ugrott elő, az, aki beszéli, a szemei tűzben égnek és szinte muzsikál minden szava, miközben meséli:- Körmenden, Va.smegyében születtem és az apámat, aki állainépitészeti hivatalnok volt, hamarosan Zalaszeutgrótra helyezték.. Itt végeztem én a polgárit. Aztán német szó­ra Pozsonyba adtak. Eródl nénihez kerültem és — én ugyan, nem tanultam meg németül, de egy év múlva az egész ház magyarul be­szélt. Az apámnak az volt a terve, hogy el­végezzem a pozsonyi kereskedelmi iskolát és utána állásba menjek. Megtanultam a gyors­írást. a gépelést, de kedvenc tárgyam a ket­tős könyvvitel volt, ezt Ilercz doktor ur ta­nította. Azt hiszem: még ma is ezt tanítja a pozsonyi iskolában. Eblien az időben az volt az álmom, hogy: leiegyem az érettségit és va­lamilyen jó állásba kerüljek. Havi őO—60 korona fizetés Pozsonyban, vagy Pesten: er­ről ábrándoztam Eródl néninél Pozsony­ban . . . — Nyáron mindig hazamentem Zalaszent- grótra vakációzni. Tizenhat éves voltam, amikor Temesvárról egy fiatal tanár került a zalaszentgróti polgáriba. Az uram: Grii- nauer József. Nem ismertük egymást. Egy­szer, nyár volt, a szentgróti határban* már learattak, nyitott ablaknál ültem odahaza a Kossuth Lajos-utcában és zongorám mellett énekeltem. Ezt a nótát: . . . lehullott a rez- gönyárfa ezüstszínű levele ... Az uram ar­ra járt. Megállt az ablaknál, aztán elrohant az egyik barátjához, doktor Mangliár orvos­hoz. ,,Ki az a kis lány, aki olyan csodásán énekel a főutcában?“ — ezzel a kérdéssel állított be hozzá és — délben már levizitelt nálunk doktor Mangliárral . . . — Én tizenhat éves voltam, az uram alig mult huszonegy . . . — Megszerettük egymást és az uram kí­vánságára titokban Pozsonyban dr. Koszov- nál énekórát vettem és vasárnaponkint szólót énekeltem a dómban. Eleinte öt, későbben tiz koronát kaptam érte. Aztán kitört a há­ború én leérettségiztem és az érettségi után összeházasodtunk. Emlékszem: még három napot se vártam . . . — Az uramat elkísértem a harctérre. Itá­liába és az orosz frontra egyaránt. A barátai szórakoztatására énekeltem a tiszti rnená- zsikbao. Mondhatom: itt volt a legnagyobb sikerem . . . — Amikor a háborúnak vége volt, László Gézánál, Haselbeck Olga férjénél tanultam énekelni. De mindössze egy esztendeig. A Városi Színház egy év múlva leszerződtetett és csak azt kötötte ki, hogy hat hét alatt ta­nuljam be Verdi Álarcosbáljában Amália sze­repét. Vállalkoztunk rá. — Én és az uram . . . — 1924 junus 19-ikén léptem először szín­padra és a sikerem igen nagy volt. Ezen a napon indultam neki a világnak, de a sze­rencsémet annak a nótának köszönhetem, amelyet a zalaszentgróti Kossuth Lajos-utcá­ban. énekeltem el a nyitott ablaknál a zongo­rám mellett . . . * És aztán? — Egy év múlva szerződtetett a bécsi Staatsoper. A Trubadur Leonórájával debü­táltam Becsben. Közben bécsi szerződésem megengedte, hogy turnézzam. Nincsen Eu­rópának olyan országa, ahol ne énekellem volna és nincsen Európának olyan uralkodó­ja, aki ne tapsolt volna nekem, öt évvel ez­előtt kineveztek ,,kamaraénekesnőnek“ és ez­zel bekövetkezett nálam az a furcsa eset, amire még nem volt példa, hogy amíg en­gem megillet a „méltóságos asszony“ cím, addig az uram csak — tekintetes ur . . . . . . Emlékszem: tiz évvel ezelőtt talál­koztam utoljára a „méltóságos asszonnyal“. Ischlben, az Esjplanadon. Szerelmesen karolt az urába és a lábuk előtt hancurozott mat- rózbluzban egy édes kis fiú . . . Megkérdezem: mondja, még mindig olyan szerelmes? Benyúl a reliküljébe és kiveszi azt a te­legramot, amit este kapott ide, Pöslyénbe. Az ura küldte. így szól: ,.Holnap, vasárnap, délután kettő óra négykor Becsben az Ostbnhnhofon sze­relemmel várlak Jóska“. — Az uram volt az első férfi, aki megcsó­kolt és az uramat ma is úgy szeretem, aho­gyan szerettem akkor, amikor egybekeltünk és ahogyan szerettem a srapnellek muzsiká­ja közben és feldspilalok hideg szobáiban. Az A számok legnagyobb választéka felett rendel­kezik a nemzeti S O R S J E GYÁ RUDA DACIA amely feleinek nem néhány nagy nyereményt, hanem a középnyeremények legnagyobb számát biztosítja. A 10. Sorsjáték negyedik hú­zása nagyszerűen bizonyította ezt a tényt. A „Daci a" sorsjegyáruda a 70.000 lei tői 400.000 leiig ter­jedő nyeremények legnagyobb számát fizette ki. Ez a biztos SZERENCSE ! Senki se gondoí- kozzék s o k á ig Vásároljon sorsjegyet árudában, amelynek székhelyei és irodái az ország minden városában vannak. uram egy tökéletes ember és én alig váram, hogy láthassam újra. Ha Slveveningenben énekelek, akkor azért vagyok boldog, hogy nemsokára vagy ő jön el hozzám Becsbe, vagy én utazom haza, Nemeskoltára . . , • . . . Nemeskolta . . . Kisközség Vasmegye szombathelyi járás­ban. Lakóinak száma: 300 lélek. Vasúti állomása nincs, a postáján a tele­fonszolgálat csak este hatig tart. Negyvenöt holdas hatalmas park közepén áll egy ősrégi kastély. A Czirákiak egykori palj ája. Sokat beszéltek arról annak idején, hogy ennek a kastélynak égjük szobáját a földesur Pál may Ilka számára rendeztette be. Ebben a szobában frász szine van a se­lyem tapétának . . . Nj'olcszáz holdas birtok tartozik a kas­télyhoz és a 800 holdat négy évvel ezelőtt. 1932-ben Grünauer Józsefné, szül. Németh Mária nevére Írták a szombathelyi telek­könyvbe. Búzát és rozsot, árpát meg zabot aratnak a birtokon. 40 béres kap komraen- ciót, a hizlaldában 400 disznó hizik. de Né­meth Mária legnagyobb büszkesége a 120 sie- mentali. Amik közül nem egy napi busz liter tejet ad. Erre a 120 siementalira büszkébb, mint a francia becsületrendre vagy a svéd király ordójára. A gazdaság levélpapirosán ez áll: ,,Németh Mária nemeskoltai tehenészete“. Ahogyan itt, hajnali ölkor Schulz Palival a gazdaságról — igaz szerelemmel — a pös- tj-éni kurszalón bárjában elbeszélget, önkén­telenül is azok az „amerikás magj'arok“ jut­nak az eszembe, akik 2Ö évet dolgoznak Ohio szénbányáiban vagy a texasi sivatagban csak azért, hogy egyszer hazakerüljenek — a maguk földjére. A magyar ugar gyerme­kének minden földéhsége — igaz: kielégítve — csendül ki Németh Mária nótáiból, ame­lyek megremegtetik a pöstyéni éjszakai lo­kál vékony falait. — Minden álmom — mondja Németh Má­ria, a gazda —, hogy egj'szer ne kelljen már énekelni és hajnalban odaállhassak én is tehenek mellé a nemeskoltai istállóban. Az uram minden reggelen háromkor kell és ott van a fejesnél . . . A karórájára néz . . . Istenem, öt óra elmúlt . . . . . . Odahaza már kihajtották a jószágot a legelőre . . . A nemeskoltai tehenészet leblombált kan­náival már indul a vonat Szombathely felé. . . . Milyen kár, hogy olyan alacsony ára van a tejnek . . . Pedig, ha látná Pali, hogy milyen vastag föle van az én tejemnek . . . — Istenem, milyen jó lesz, ha egyszer már nem kell énekelnem és korán este letethe­tem odahaza, Koltán. Tarka keszkenőt tehe­tek a fejemre és Péter Pálkor egjiitt dalol­hatok a lányokkal a tarlón. De mikor lesz ez? Egyelőre ez a programúi: kedden Becs, egy hét múlva — mosolyogva mondja: köz­ben le lehet ugrani a birtokra, ahol most aratnak és ahol pipacsból fonott koszorút tesznek majd a fejemre — Budapesten az Aida, aztán Karlsbad, augusztusban Ostende, Westend, Knokke, Sheveningen, Amsterdam, Hilversonban a rádió, szeptember elején el­mehet a mondsai versenyekre és utána az urával együtt a Dolomitokba, szeptember hú­szadikán megkezdődik a bécsi szezon, télre már készen vannak a szerződések, ameljek S\ édországba, Dániába és Svá jcba hívják, a Trubadúrban Leonórát, a Sába királynő­jében Szulamitot, a Bolj'gó hollandiban Szen- tat, az Álarcosbálban Amáliát énekli, de a szive odahaza van mindig. . . . Háromszáznegyvenezer pengőbe ke­rült a birtok és négy év alatt újabb, százezer pengőt invesztált bele Németh Mária. Igaz: a tavasszal, amikor még lábon állt a termés, már hétszázezret ígértek érte. De nincsen a világnak az a pénze, amiért odaadná. Es most, a Schulz Palival folytatott hajnali „szakszerű“ eszmecsere ulán bizonyos, hogy újabb tízezrek jutnak az ugarba és a siemen- taliak javítására. Mit érdekli öt most Searpia és Cavara- dossi . . . Odahaza aratnak. Pipacsból fonnak koszorút szőke fürtjei fölé . . . Hat órakor búcsúzunk. Megígéri: „Sürgö- nyözök az uramnak, hogy ne várjon, ki kell aludnom magamat. Majd utazom egy nap­pal későbben.“ Délijén azt mondja a Thermia Palace por­tása: „A művésznő reggel nj'olckor kelt, a kilences gyorsai elutazott Becsbe.“ . . . Nem volt maradása . . . Hiszen délután kettő óra négykor szere­lemmel varia őt az uTa Becsben . . . Budapesten a: István Király Szállodában | kaphat minden igényt kielégítő, MÉRSÉKELT ÁRUSZOBÁT VI. PoJvnaniczkyu. 8. Teljes kényetem, központ: fütés, éJ- landó meleg-hideg folyóvíz, fonos szobák. Telefon 202-43,294-34

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents