Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-24 / 169. szám
I ti L L. h /V / fl K 193 6. I u 11 u * £ •/. r" ' 8 KocctUirisicik kemény bakancsban a termeszei lágy avagy: Minek kell egy erdei sétához teljes harci felszerelés? bői As rátéve a leányzói. láriuWiatEHhut hévvel lendíti ebédidőig. I)<- nem kevésbé tevékeny a caiiládfeniitarl/j sem l’iJIanatok akill teszik magúikat kényekimlrf:, a derni Zsoltok közelebb kerülnek s most az atya elégedett sóhajtással a hátsó zseliélie nyúl Egy — még a milleniinni kiállításon beszerzett — kártyaesomagot húz elő, s zeni rebben és nélkül bemondja előre a negyven és százat és ezzel a ndT máriás elnevezésű örökszép já tók kezdetét vette. CLL'J. (A: Ellenzék tudósítójától.) A tömegőrület mintegy négy éve tört ki városunkban, s azóta egyre nagyobb szajúban szedi áldozatait. Kire az időpontra tehető a tiroli baLaues, a vászonshort, wildjankli es mügyopár diadalmas Cluj-i bevonulása és ekkor búcsúztak el u százados csendtől a BifckJk-erdőség hatalmas fái. Eddig mindé« bükkfára három havasi piirty, U.3 fülemi- Je és 0.9 más uwakir jutott. Ma, minden fa alatt bográcsgulyás rotvog, chera szól és három fel mezle'en uriendser él nomád életet. .4 roskiulók ; Lelkiismeretes megfigryetései-nk szerint o vikend-téboly es turaJáz áldozatai hal csoportba sorolhatók. A precizitás érdekébe« magunk is elkeveredünk abba a népvándorlásba, mely most, reggel hét óra körül a bükki erdei menedékház felé hömpölyög. Tikkasztó por ven és tikkasztó hőség. Azt a négy hölgyet és három urat követjük, akik elegáns összetételben az élen haladnak. Valamennyien a dzsuuigek-fiJmekböl Ismert rövid \ szimnadrágot viselik, övvel és s/Jaes | inggel. Ormótlan bakancsokban tiporják a kilométereket, liátukon pedig ... ab! ezek a gigászi zsákok . . . hátukon pukk adásig tömött torniszterek teszik még kin-zóbbá a menetelést. Ha beletetni thetnén-k példáid ennek a fekete hölgynek hátizsákjába, a következő berendezéssel találkoznátok: 1 darab vízálló gvapjupokróe, 1 pár pótbwkancs és komót- papucs. 1 darab gyapjarfürdömha. mert hátha lehet fürödni, ezenkívül egy darab vastag szvetter és esőkabát, mert hátha csak esőben lebet fürdeni, egy tubus nap-króm, mert hátba na.pfimiőzni fogunk és egy darab gumilepedő; mert szásncolni kell az esetleges zivatarra?. Evőeszközök tokkal, egy teljes gyonssforraiő készülék, ha netalán tüzet nesH lehetne gyújtani, de itt van a vas- rosfélv és kondér. amennyiben flekkensü- tésre mégis sor kerülne. Most már alig van valami hátra. Egy fejkendő, Idas patikaszek- róny, koproBal és jódtrakturával és marjd- neiH elfelejtettük a két termoszt, melynek egyikébesi forró feketekávé, Daásikáben jégbe hűtött ckro'Hao’s tea áll készen az összes eshetőségekre. Egyébként a társaság végcélja az Árpád-csúcs. Tizenkét kákraséter. Utasa iskrsík térdei már az első négyezer méter | után rogyadoznak ugyan, de valahogy mégis ehaásensk az Árpád-csúcsig, abol me^zu- zatofct öszvérek módjára rostádnak le a gy-episKőnyegen. A Magmára volna in ne® szép kÄätäte, de ezt teljesen eáhomályositják azok a szemoaai kilátások, melyek a hazatéréssel kapcsokéiban megjetettnek az öss*e- roppant kirímekriék előtt. Igen, a ternréz- tereket, melyeik mellett egy teljes hard fel- relvénnyel ellátott bős bagázsa egyszerű kézi csomag, haza is keil szállrtani. A tizenkét órás máriás Forduljunk el tehál őszinte részvéttel a csoporttól és nézzünk a rókalugais irányába, melynek he|H?hupádn moşi nyomulnak előre a második rendbe tartozók. Városi lakásuk valahol az Iris gyár környékén lohet, illői a mama jön, Fehéir mintás kék karton a ruhája. Egyik kezében egy nagyanultu családi esernyőt szorongat, a másik keze meg a szatyort szorongatja, melynek titkos mélyén öt kiló fi ekennek való pihen. Négy gyermek egy futball-labdát inzirltál és miud- untulan őrült rohanás indul meg, mikor a labda lefelé menekül a domboldalon. Szervesen fűződik «I képhez a felnőtt leányzó, kj udvarlója karján szendén andalog a gyilkos napsütésben. A gavallér legjobb kék- Ültönyében áldoz a vikendnek és miiként a tűzoltó legények, vaskos kötélcsomót visel keresetben a zakóján. Utóvédként jön nz atya, két barátjával. Mindhárom talpig ünneplő feketébcB. de egyébként mezítláb. Három darab, egyenként öt literes demizsoJ) egészíti ki a felszerelést. Bizonyára nem viz van bennök. , A csoport nem megy messzire. A legelső szálfánál megállapítják a családi közületet. Ez abból áill, hogy a maian a gyermekiket tűzifa után kergeti, eza-latt a gavallér néhány ügyes fogással hintát készít a kötélE.ste kilencig változást csak az immár megpirított flekken és a 15 liter bor okoz. Utóbbi súlyosan megnehezíti a hazatérést, ugyannyira, hogy szemeinket ismét a rész- vei könnyei iicdvisitik és gyorsan búcsút intünk nekik. Csak előkelőén . . ■ Még klárimR is van ... A prímás pedig úgy cifráz, úgy csicseregte ti hangszerét, hogy ez már nem zene, hanem inkább merénylet. Udvarias elfogódássál lépjük át a küszöböt. E helyen az. intelligencia és pénz- elökelőség adott egymásnak találkozót. — Pompás toalettek, és ellenállhatatlan kiránduló öltönyök, gyopárdiszek és selyemingek kápráztatják el a belépőt. A hölgyek és urak gépkocsival érkeznek ide. Nyomban helyet foglaltak a l>elsü szobákban és cigányzene mellett „kirándulnak“ a felszolgált borosüvegek körül. Rummy és preferance járja. Este kilenckor mindenki kocsijába száll, mindenki nagyon jól töltötte a-z időt, mindenki hatalmas túrát csinált, legboldogabb azonban a vendéglős, hiszen mindenki itthagyott néhány komolyabb pénzdarabot. Oszkár a cite ráveti Szép csendesen átbukott a nap a delelőn. Fokozottan figyeljünk kérem, mert ilyenkor jönnek a „csak úgy kiszaladtunk“ elnevezéEuropa—Ellenzék egyéni nyaralási akció! Nyaraljon velünk a gyönyörű fenyves erdők alján fekvő tfW rUSMAD-FURDON Pflusálápülr. juL-aug. hónapokban szeptember hónapban 7 nap: 1.925’— Lei 7 nap : 1,540*— Lei 14 nap : 3.850*— Lei 14 nap : 3.080*— Lei 21 nap : 5.775*— Lei 21 nap : 4.620*— Lei 28 nap: 7.700*— Lel 28 nap: 6.160*— Lei Fenti pausálárakban következők foglaltatnak benn: lakás a fürdőtelep legszebb villáiban, napi háromszori kitűnő étkezés a fürdő legjobb éttermeiben, tetszés szerint, minden napra fürdőjegy (a strandra vagy az Ilona kádfürdőbe), kartaxák, összes borravalók, zenedijak és adók. Bármelyik nap indulhat, de indulását és előjegyzését tartozik 7 nappal indulás előtt bejelenteni ELLENZÉK KÖNYV OSZTÁLY ÁB AN CLUJ Piaţa Unirii 9. Bármilyen felvilágosítással készséggel szolgálunk. — Vidéki érdeklődéseket azonnal intézünk I síi csoportok. Kivétel nélkül ftetal párok Tizenegy centiméteres cipősarkokon a lány porcéiIáin nadrágban ez ifjú. Nyakál>ól SZullúgokkal ékes íiler ■ «■sülig alá. Messze megyünk még, Oszkár? Ugyan, csak i<le, a szomszédba . . . Oszkár legelső forrásnál megállást vezényel. Fgy zsebkendőre leülnek mindketten és kisvártatva felsír u chera. Oszkár úgy tépi a húrokat, mintha külön díjazásért len né, a megkínzott hangszer pedig zörög, reszel és suhog. Miután Oszkár tart attól, hogy a dallam a nagyközönség számára esetleg nem vehető ki tisztán, falsetto-val énekli a szöveget, öt percen lx-lül az énekes madarak egy kilométer távolságban elpusztulnak a vidékről, tiz perc múlva a környékijén kirándulók is sz-edelö/ködnek. — Oszkárt rumi izgatják az ökölrázások és gyilkoló tekintetek, Oszkár énekel. Negyedóra múlva Oszkár körülnéz, a meggyötört citerát félredobja és mosolyogva mondja A.Li/kának: — Alizka. egyedül vagyunk . . . Dörgő tüsszentés szakítja félbe a vallomást. Ma Oszkárnak rossz napja van, a cite ra-trükk nem sikerült, mert egy öregur minden támadás ellenére is helyén maTadt. Oszkár nem tudja, de mi igen, ez öregur — süket. őszinte zárósorok Hát Rt nincs mit tenni. A pár felszede- lőzködLk. Amit eddig a pihenés eltitkolt, most leplezetlen valósággá lesz, gonosz viz- hólvagok képződtek az elegáns városi to- pánkákban és este felé két sántáival több botorkál le az erdőből a város felé. Ezek után feltehető, hogy’ vannak olyanok is, akiket az erdő és a természet iránti őszinte lelkesedés csábit ki a városokból. Ezekből alakul ki a kirándulók ötödik csoportja és végül, legeslegvégül a hatodik, az őszinte osztag, mely hü marad életkörülményeihez és zughat az erdő, lehet piros az alkonyat, vagy tavaszi madárhangverseny, mi itt ülünk a kávéházban és éppen most mondjuk be a harmincötödik ,,mester“-t. (R.) KÉTSZÁZ UJ PADOT VÁSÁROL A VÁROS. A város időközi-bizottsága legutóbbi ülésén elh«- lí'rcrz'a, hogy kétszáz uj padot vásárol és ezeket a padokat részben a parkokban, részben pedig 8 Mátyás király szobra körül helyezi el. mentesítik a vásárra járó helyi IPAROSOKAT AZ ÉRTÉKADÓ FIZETÉSE ALÓL. Az értékadó életbeléptetése óra- állandóan panaszkodnak « vásárra járó helyi iparosok, hogy nekik kétszeresen kel] megfizetni a városi értékadót. Egyszer akkor, mikor a város területéről áruikkal vásárokra eltávoznak, másodszor pedig akkor, mikor az el nem adott árut visszahozzák. Különösen a csizmadia iparosokat érte emiatt nagy sérelem, mert rendszerint 30—40 pár csizmával tnduitak vidéki vásárokra s a rossz pénzügyi viszonyok miatt egy-egy vásáron alig három-négy pár csizmáit tudnak eladni. A csizmadia iparosok érdekében az iparkamara kérést adott be a városi tanácshoz, hogy vásárra járó iparosokkal szemben «z értékadót csak egyszer alkalmazza.. Az időközi-bizottság e kérést leg* utóbbi ülésén tárgyalta és «-írnak természetszerűleg helyet is adott. NŐI DIVATSZALONOK divatlapjaik*! le#, olcsóbban és legnagyobb választékból as Ellenzék könyvosztályában. Cin], P. Unirii vásárolhatják. B. TRAVE!S J a KORDE 28. Regény 1 1 FORDÍTOTTA: SZEGŐ ISTVÁN De kilenc óra után kezdődött csak igazán az üzlet, minthogy7 a cahalierok ilyenkor küldték az ágyba feleségüket. És most a cahalierok szabadok és háborítatlanok voltak. A rendőrfőnök egy rendőrt küldött azzal az üzenettel, hogy a rulett ideje lejárt. A rulettbankár kis időre társára bizta az asztalt és egy cantinába ment, ahol találkozott a rendőrfőnökkel . ,,Egy copita, jefe? Egy üveggel?“ kérdezte. Anélkül, hogy a hatósági embernek válaszát, akivel beszélt, megvárta volna, két nagy üveg comiteco anejot rendelt. És miközben még félig kiürítve a palackokat, kezükben tartották, megint rendelt még két üveggel. Aztán előszedett a zsebéből öt pesot, a rendőrfőnök lefelé csüngő kezébe csúsztatta, vágott egyet a szemével és szólt: „Ugyebár van Önnek családja, jefe? Ez a gyerekeké.“ Egészen tiz óráig egyetlen rendőr sem mutatkozott a rulettnél. Vígan játszottak. Az engedély szerint nem-volt rendben, hogy egy és ugyanaz a személy öt centavonál többet tegyen ugyanarra a me zőre. Természetesen szabad volt mindenkinek tiz vagy még több számra tenni öt-öt centavoL Este bét körül a rulettbankár már kelletlen arcot vágott, ha valaki negyed pesonál kevesebbet tett. Nyolc órakor már csak fél pesok álltak a számokon, i iz óra körül a bankár öt pesot fogadott el a számokra. Most, tiz óra körül megint megjelent egy rendőr azzal, hogy ez már csakugyan a legeslegutolsó játék és nem engedheti meg, hogy tovább játsszanak. A ruiettes egy pesot adott a rendőrnek. Aztán megint elment egy cantinába. Ez alkalommal egy másik csapszékbe. De nini, megint találkozott a rendőrfőnökkel. Nagyeszének bizonyítéka volt, hogyan sikerült mindig a bankárnak, hogy a rendőrfőnököt hosszas idővesztegetés és keresgélés nélkül azonnal a megfelelő cantinában találja meg. A dolgot újra két üveg comiteco anejo bánta meg. A család részére azonban most már tiz peso. De most még nem volt befejezve az ügy. A rend legfőbb őre fejével könnyedén egy ur felé intett, aki az egyik asztalnál ült és egy palack sör állt előtte. ,,A preşedinte az, a polgármester“, mondta a rendőrfőnök. A ruiettes tüstént megértette. Odament az asztalhoz. „Como esta, senor presidente, hogy érzi magát?“ „Ó, don Claudio, que tál? hogy megy az üzlet? Meg kell mondanom önnek, semmi esetre sem engedhetjük meg, hogy a rulettet kilenc óra után futtassa. Hiszen Ön ismeri engedélyének feltételeit.“ „Azonnal becsukok, senor presidente, még csak pár játék van hátra. Néhány ur ott mindenképpen revansot akar. Ezt nem tagadhatom meg, csakugyan nem. Az urak izgatottak és a dolog botrányra, sőt meglehet, néhány tucat revolverlövésre vezethet.“ „Önnek igaza van, Don Claudio“, biccentett a polgármester“ Ilyen körülmények között persze — de nem sokáig, érti ön. Nem kíván leülni egy palack sörre?“ „Meg kell bocsátania, senor presidente“, mondta a ruiettes, ügyesen kikerülve a meghívást, ami különben sem volt komoly. „Alkalomadtán“, fűzte hozzá, csakugyan készülőben, hogy visszasiessen üzletéhez, ., hallottam, horţ* ön kórházat akar itt építtetni. Megengedné nekem, 4tnor presidente, hogy hozzájáruljak valami csekély adománnyal?“ Hálásan fogadom a polgárság nevében“, adta feleletül az elöljáró. A ruiettes öt aranyat húzott ki zsebéből és közvetlenül a polgármester elé tette és fébg a polgár- mesternek az asztalon pihentetett karja alá csúsztatta. Az aranyak eltűntek, mielőtt még a bankár ismét visszadugta kezét a nadrágzsebébe. „Az ön kegyes engedőmével, senor presidente, most csakugyan sietnem kell, hogy asztalomnál valamilyen botrány ne legyen.“ „Bueno, dón Claudio, de amint megmondottam, nem túlságosan sokáig/1 Éjjel egy óra körül még mindig forgott a rulett. Most volt az igazi üzlet. Most játszottak a finquerok. Mindazok, akik fél, vagy akár egy pesot tudtak csak tétül adni, egyáltalában nem merészkedtek többé oda. Nem adtak el nekik zsetont. A legolcsóbb lapocska öt pesoba került. És mivel csak ezzel játszottak, a ruiettes, abban az esetben, ha a rendőrfőnök, vagy a polgármester végül mégis komolyan vennék a dolgot, mindig nyugodtan jelenthette ki, hogy a zsetonok csak öt centavot érnek darabonként. Senki, még egy léleklátó sem olvashatta le a zsetonról, hogy milyen áron adják. A rendőrfőnök, miután a bankár még három- izben kereste fel egy cantinában, rendőreinek azt a megbízást adta, hogy vegyék üldözőbe a részegeket és a botrányosan viseikedőket és ne zavarják a finque- rokat a rulettasztalnál. A polgármestert hasonlóképpen még háromszor látogatták meg. A kórház ügyében. Azután aludni ment és a várost a játszó finquerok oltalmára bizta. Ezeknek védelme alatt a város csakugyan biztonságban volt; mert a finquerok álltak jót rendért és nyugalomért, a finquerok, akik minden fennálló dolgot megfelelőnek tartottak és úgy vélekedtek, isten akarata szerint van. < (Ecáyratju^
