Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-19 / 165. szám
99&i. mvmwwgK 15 KOKAlBASAc; »■JiS-J----------1" JSS-gwu^ftil. UtetekflUlM«— Várakozáson felül jö az ország idei gabonatermése Emelkednek a gabonaárak a világpiacon BUCUREŞTI. (Az Ellenzék: tudósítójától.) A földművelésügyi minisztériumihoz befutott aratási jelentéseik szerint olyan gabona- termés ígérkezik, amilyenre évtizedek óta nem volt példa Romániában. A megyei mezőgazdasági hivatalok összesített jelentése szerint az ország gabonatermése eléri a 350 ezer—400.000 vagont. Ez azt jelenti, hogy az átlagos tenméshozam hektáronként 1000 kilogram körül lesz, ama a regátban rekord- termésnek számit. A mi országrészünkben ennél jelentősen jobb, de viszont Basarabia lerontja az átlagot azzal, hogy ott hektáronként — egy hektár majdnem két hold — a terményátlag nem lesz több mint 3000 kilogram. Ha az ogronómok jelentése reálisnak fog bizonyulni, abban az esetben az idén 120—135 ezer vagon búzát tudnak külföldön értékesítem. Az Amerikából érkező hírek felete kedvezőtlen terméseredményekről számolnak be s Így nemcsak feleslegeink elhelyezése lesz könnyű, de az elérhető export-árak is jók lesznek. A napilapok hasábjain az utóbbi napok- ban sorozatos tudósítások jelentek meg azokról a károkról, amelyeket a hőség és az aszály okozot az ÉszakamerLkai Egyesült Államokban és Kanada vetéseiben. A termőföldekről beérkezett jelentéseknek megvolt a hatásuk a tengerentúli és nyugateurópai gabonatőzsdéken, amelyeken nagy áremelkedések következtek be. Az árugrásokat az európai nagy import-államok gabonatőzsdei majdnem teljes mértékben átvették és mindezek következtében nálunk is erőteljes hossz- mozgalom indult meg. Az amerikai híradásokat azonban nem szabad minden kritika nélkül tudomásul venni, mert a múltak tapasztalatain okulva, meg keill állapítani azt, hogy az ottani események mindig felhígítva kerülnek a világ elé. Az idei becslések még mindig felete állanak 'annak a mennyiségnek, amely tavaly termett az Egyesült Államokban. Nem tagadhat, hogy a mult, évi termés igen gyenge volt és kivitelre csupán félmillió mázsa került Angliába, ennek ellenében azonban nagyobb mennyiségek kerülitek beszállításra Kanadából, éppen a rossz minőségek feljavítása érdekében. Lehet, hogy a jelenlegi 'becslések még rosszabbodni fognak az ottani időjárási viszonyok következtében, miszerint az Egyesült Államok az idén sem exportáljam. A kanadai helyzet dönti el tulajdonképpen a kérdést véglegesen. A legutolsó kanadai magánbeoslés 343 millió bu&helt a préri- tartományokban, ahol pedig a tavalyi legutolsó hivatalos termésbecslés csak 260 millió bushel hozamot jósolt. Ameddig a kanadai helyzet véglegesen nem tisztázódik, addig az északamerikai híreknek tulnagy jelentőséget tulajdonítani nem szabad. Az áralakulások a világ nagy piacain a mult évvel szemben mindenütt emelkedést mutatnak. Csikágóban a szeptemberi buza 26 centtel drágább, 'mint tavaly ilyenkor, Winnipegben az áremelkedés a múlt évvel szemben 10 cent, Liverpoolban 1 shilling 8 penny és Rotterdamban i-6o hallandi forint. Ezek az áremelkedések inkább csak annak a kifejezői, hogy a világ látható kabo- nakészletei erősen lecsökkentek. Mint Bucu restiből jelentik, a gabonaexportőrök szindikátusának központja interveniált a Jegybanknál a külföldre szállítandó buza vételárának kedvező fizetési feltételei érdekében. Most azt közli a Banca Naţionala, hogy az alábbi feltételek mellett folyósítja az exportálandó buza vételárát: A szállítás alkalmával kifizeti az exportjutalom 70 százalékát, az eladási ár és a 38 százalékos vailutafelár 70—70 százalékát; a fennmaradó 30 százalékot akkor kapják meg az exportőrök, ha okmányokkal igazolják, hogy a szállítást végrehajtották, illetve, amikor az exportokmányokat a Jegybanknak bemutatják. Az az érdekes jelentés is érkezett, hogy a kormány intézkedései felélénkítették a nagyobb centrumok gabonapiacait, igy többek között Brailában is nagy a forgalom a gabonapiacon. Tudvalevőleg a brailai kikötő csaknem teljesen gabonaszállitásra van berendezve és a normális gazdasági viszonyok között forgalma vetekedik a legnagyobb nyugateurópai tengeri kikötőkével. Bnailában már tegnapelőtt ötezer vagon buza exportálására kapott engedélyt az egyik nagy cég, de ennél kisebb exportőrök is számottevő kiviteli engedélyeket kaptak a már ismert feltételek mellett. A szállítási határidő augusztus 15. A legtöbb búzát Belgiumiba, majd Svájcba és a franciaországi Marseille kikötőbe fogják szállítani. Igaz ugyan, hogy ezidő- szerint a román—belga viszonylatiban súlyos nehézségek állanak fenn, mert Belgiumba csak a juilius 3-ig eszközölt adásvételi szerződés alapján engedik be a romániai búzát, igy tehát nem biztos, hogy az utóbbi Ne takarékoskodj, mikor egészségedről van szó. Használd mindig azt, ami a legjobb, mert semmi sem hasorilit a „Primeros“ által nyújtott boldog biztonsághoz. Aki ismeri ; az előnyben részesíti a csodálatos és bársonyos „Primeros“ gumit, mely 5évig tart napokban történt kötések alapján a buzu egyhamar kikerül-e. Belgiumba szóló rendeltetéssel „ab Traila, hajófedálzeten“ átadva vagpnonkint 44 ezer leje« eladások is történtek. Svájci vevők is jelentkeztek és vagononkint 44 ezer lejt adnak „cif Anver“ átvétellel. Olaszországgal még nem jött létre száll i- tási kötés. Számlák: és nyugták: bélyegei CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A számla- és repülőbélyegek alkalmazása, tekintettel a bélyegtörvény labirintusára, még ma is állandóan zavart idéz elő a gazdasági életben, mert a törvény rendelkezésével legtöbben nincsenek tisztában. Különösen állandó vitákra ad alkalmat az a kérdés, vájjon kinek kell viselnie a bélyegilletékeket, orrnak-e, oki a számlát, vagy a nyugtát kibocsátotta, vagy annak-e, akinek nevére szól a számla, illetve a nyugta. Illetékes helyen a kérdésben újból közölték, hogy a számlák és nyugták kellő felbélyegzéséért a számlák ás nyugták kibocsátói tartoznak felelősséggel, azonban jogukban áll a bélyegköltséget a félre áthárítani. Viszont a félnek is jogában áll ezt a költséget nem vállalni, ha erről előzőleg megállapodás nem volt. Ilymódon ezt a kérdést egymás között csak köcsönös megegyezéssel intézhetik el. A felelősség azonban mindenképpen a számla, illetve a nyugta kibocsátóját terheik A bélyegoörvény értelmében másféle a számlázás , illetve a nyugtázás részvénytársaságoknál és másféle a magáncégeknél. A részvénytársaságok kizáróan csak perforált nyugtákat használhatnak, mig nem részvénytársaságok nem kötelesek perforált nyugta- könyvet használni. Száz lejig minden nyugta, vagy számla' teljesen bélyegmentes. Nyugták után: 100 lejtől 10.000 lejig 3 lejes okmány és 2 lejes repülőbélyeg ragasztandó a nyugtára, azonkívül az uj speciális perforált repülőbélyeg is felragasztandó, úgy, hogy a nyugta perforált részére illesztendő a bélyeg egyik része. 10.000 lejtől 50.000 lejig 7 lejes okmány és 3 lejes repülőbélyeg és azonkívül ugyanilyen speciális (cotoros) repülőbélyeg is alkalmazandó. 50.000 lejtől 100.000 lejig 14 lejes okmánybélyeg, 100.000 lejtől feljebb levő tört összegre 200.000 lejig 2 lejjel több ragasztandó. Azonkívül 4 lej repülőbélyeg és 4 lej speciális repülőbélyeg és minden 100.000 lejnél ez 2 lejjel emelkedik. A számlákra két ezrelék okmánybélyeg ragasztandó. A számláknak perforáltaknak kell lenniök és a két ezrelék okmálybélye- gen kiviil egy ezrelék repülőbélyeggel látandók el. A számlák kibocsátása azonban csak az állami hivatalokkal, községekkel és oly intézményekkel szemben kötelező, amelyeknek büdzséjét a parlament szavazza meg. Azonkívül köteles számlákat kibocsátani két kereskedő egymással szembeni viszonylatban és mindazok részére, akik azt követelik. Az ilyen számlák után a pénzügyigazgatóságon 1.40 százalék készpénzben fizetendő be. B. TRAVEfy i KORDE 24. Regény E FORDÍTOTTA: SZEGŐ ISTVÁN Ez csak ilyen ünnepek idején történt meg, amidőn sokszáz ismeretlen ember volt a községben, — hogy a prériről állatokat lehetett ellopni. Mert más időkben olyan kevés utas volt, hogy a helység minden egyes lakosa egészen pontosan tudta, milyen az utas külseje, milyen ruha van rajta, miféle állatokat hajtott és milyenekkel utazott ismét el. Mégha csak egyetlen lova volt is, amely azt a gyanút ébresztette, hogy valahol ide és oda csavargásai közben lophatta el, aligha jutott háromnapi távolságra, ha ugyan egyáltalán eljutott két óra járásnyira. Ez okból a rendes időben a csordák a prérin olyan biztonságban voltak, mintha istállóban állnának. A két városnak, melyet a széles préri választott el, nagy egyházi ünnepein azonban a csordák gazdáinak az ünnep utolsó hetében éjjel-nappal nyeregben kellett ülniök és jószágaikat együtt tartaniok. Éppen úgy, mint a tengerész, akinek hajója a kikötőben áll, hogy terhet rakodjon ki, vagy vegyen föl, nem henyélhet semmi esetre sem, amiként az ártatlan szárazföldi hiszi talán, hanem még többet és keményebben kell dolgoznia, mint amikor a hajó a sik tengeren van, éppen igy járnak a carreterok. Ha az ökröket megfürdették, meggyógyitgatták és az állatok eleséget kaptak, akkor nekifogtak a car- retáknak. Ha ettől a naptól számitott következő tizenkét héten belül megsérült a fiuknak kordéja, akkor alaposan befütöttek nekik. „Ti istentől1 elrugaszkodott henyélők, két teljes hétig heverésztetek Balun Canan-ban és csak aludtatok és leszoptátok magatokat, ahelyett, hogy rendbehoztátok volna caretáito- kat. Hogy ez a kerék eltörött, egyhavi béredbe kerül, igy megtanulod, hogy carretádat rendben tartsad,“ mondta Don Laureano. „Ugyan mit gondolsz te, miért fizetek neked naponta harminc centavot? Inkább ezt a cölönköt kellene a fejedhez vágnom, te istenverte szukának átkozott kölyke!“ És milyenek voltak a carreták, ha fél vagy egész éven át nem volt egyetlen pihenőnap sem és a carreták állandóan utón voltak! ■ A carretát kétszáz esztendővel ezelőtt készítették, Természetesen abból, ami a carretának kétszáz évvel ezelőtt uj külsőt adott, ma nem volt egyetlenegy darab sem. Először a baloldali kerék törött el egészen, aztán a jobb; majd a kocsirúd, végül a felsőállás. Az utolsó uj darab, ami a kordén volt, talán öthetes lehetett, mig a legrégibb bizonyára meg volt negyven esztendős. És ezért, mert a carreta minden egyes része korára nézve és emiatt használati értékben is távolesett egymástól, aszerint, amint megújításra került, alapos gyakorlat és a carreta természetének pontos ismerete volt szükséges ahhoz, hogy kitalálják, a következő utón a szekérnek mely részei törnek el. A carreterok feladata az volt, hogy megjavítsák ezeket a részeket, amidőn pihenőt tartottak. Don Laureano igen jól tudta, hogy mi nem ment rendben útközben, mégha nem is volt a karavánnál és még ha senki sem árulkodott a carreterok közül1. Egyetlen carretero sem árulta be társait, sem azért, hogy valamiért megbosszulja, sem pedig, hogy a gazda jóbarátjának mutassa magái. Ez természete ellen szólt. Sohasem jutott eszükbe, hogy ilyen rühös módon is lehet viselkedni. Maguk között, útközben, vagy a táborban néha ádázul egymásnak estek. Késekkel, machetekkel, dorongokkal romlottak egymásra és bőven folyt a vér, virított a számtalan daganat és kékrefuttatott ábrázat. Proletárok, mindenütt a földön, különös gyönyörűséget lelnek abban, hogy egymás fejét kölcsönösen beverjék. Ezért marad épségben a gazdáiknak feje. Mert a düh, ami felgyülemlik bennük nyomorúságos és kilátástalan gazdasági helyzetük miatt, a proletárok testvéries széttépésében párolog el. Ez az alapja annak, miért hibázik belőlük elegendő lökőerő és egészséges düh, amidőn alkalom kínálkozik arra, hogy a gazdasági rendet egyszer üdvös rendetlenségbe sodorják. Nem valami kifogásolhatatlan rendből, hanem csak a felforgatott rendetlenségből támadhat létre uj, egészséges rend. A carreteroknak ezekből a forró összecsapásaiból azonban sohasem maradt vissza gyűlölködés, hogy egyikük valaha is arra gondolt volna, bosszút álljon azáltal, hogy az urnái companerójára nyivákoljon. Ez becsületük és moráljuk ellen volt . De Don Laureano mindamellett meglehetősen pontosan tudta meg, mi történt volt utközben és miért történt. Mindig voltak ott egyszer lovasok, akik a pihenő karaván mellett haladtak el és természetesen láthatták, ami szemük előtt ment végbe. Elkerültek Chiapa de Corso-ba és valahol az uccán találkoztak Don Laureanoval, vagy éppenséggel üzleti ügyük volt vele. „Santa Catarina közvetlen közelében láttam az őn karavánját, Don Laureano, amint ott táborozott. Kemény munkában voltak és egy hajszáit sem jutottak előbbre.“ „Ugyan mi történt, Don César?“ „Kerék törött és egy ökör szabadult ki, a coycta tudja, milyen messzire kellett elrohanni a mucha- choknak, hogy elfoghassák.“ Az árusok is, vagy a családok, akik a carretákon utaztak, panaszkodtak Don Laureanonál. „Hallja, Don Laureano, szörnyű keservesen és nyavalyásán megy az ön carretáival. Háromszor zuhantak be a legények utközben, mert aludtak, mucha- chos tan flojos, ezek a lebzselő lustafiak. Legközelebb mégis inkább Don Mauricioval fogok tárgyalni a fuvarom miatt.“ Vagy egy kereskedő Shimojol-ból goromba levelet irt Don Laureanonak, mert a szállítmány két nappal később érkezett. „Vájjon miért késtetek utközben két napot? felelj!“ kérdezte Don Laureano az encargadot. Erre kénytelenek voltak kinyögni, hogy melyik kordé törött el és miért és ki volt a hibás. És attól, akinek carretája összetörött és a csapatot feltartotta, egy vagy kéthavi bért vontak le. Ez tetemes mértékben segített ahhoz, hogy bármennyit dolgozhatott is, bármily takarékosan próbálkozott is megélni, bármily csekély és kevés élvezetet engedett is meg magának, adóssági terhe uránál sohasem ke- vesbedett, hanem inkább mindig több lett. Amig tartozása volt, dolgoznia és maradnia kellett gazdájánál, akinek tartozott. Nem mehetett el és nem kereshetett helyet, ahol több bért kapott, vagy ahol könnyebb munkát kellett végeznie és több reménye lehetett, hogy végre egyszer szabad és független lesz és azt teszi, ami kedvére van és ami földi létét megszépíthetné. (Folytatjuk.) la slier! alar, hirdessen az Ellenzék-beüI
