Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-19 / 165. szám
8 VLZBNZßK 1930. fu) I um 19. dak Hun. ludjik a rxkpck hagyomány.iil>ol, luv,y u/.vyii magyarok lőlök s/árnu/tuk. de luvgy hol \annak, nein tudják vuia. A latár nein/et szóim/cd valók. IV ezen tatárok hadakozván velők, neun győzhetek nu\£ okét hadtxm, söl a/ első csatában ők i,\ő/ték meg azokat. Miért is feleikké és társaikká válas/ták őket s Így egyesülve tizenöt ors/ágot pusztítottak el egészen. A magyurak ezen löki jóit találkozott a nc- \e/.ett barát tatárokkal és a tatár fejedelem követével, ki • tud vala magvarul, oroszuk kunul, németül, szaracénul és tatárul, ki is azt monda, hogy a tatár sereg, mely akkor oda öt napa járóföldre vak, Németország ellen akar menni, hanem más sereget várnak vala, melyet a fejedelem a perzsák pusztítására küldött. Ugyan 5 mondá azt is, hogy a tatárok földjén túl von egy nagyon számos nép, minden emberi fajnál nagyobb és magasabb s hogy oly nagy fejű, hogy fejők testökhöz teljességgel nem látszik illeni s hogy azon nemzet országából kiszándékozik jönni, hadakozni mindazok ellen, kik ellenök állani a ka rundnak s pusztitni mindazon országokat, melyeket csak meghódÍrhatnak.“ Julián rövidebb utón tér haza Julián mindezt megértvén, sietett vissza Magyarországba, mert attól tartott, ha netalán el találna halni, minden küzdelme füstbe menne, mivel sem egyedül nem boldogulhatna köztük, sem pedig magyarországi hittérítő társai nem tudnák, merre van a keleti testvér-nemzet. Amikor vissza akart térni, ,,azon magyarok“ rövidebb útra megtanították. A Volgán utazott nyugat felé, majd pedig Ruthén- és Lengyelországon keresztül tért haza Magyar- országba. A Volgán tizenöt napig hajózott a mordvinok országán keresztül (transivit in fhivio regnum Morduonorum), akikről azt mondja, hogy igen kegyeden, emberölő pogányok. ,,£zek jósaiktól úgy értvén, hogy keresztényekké kell lenniök, küldenek Nagy Wladimir fejedelméhez, mely velők határos ruthén föld, hogy küldjön hozzájuk papot, ki őket megkeresztelje. Ki is azt válaszol á: nem az én dolgom ezt tenni, hanem a római pápáé; mert közel az idő, midőn mindnyájunknak a római egyház hitvallását kell elfogadnunk és annak hatalma alá kell vettetnünk.“ így végződik a Richardus-féle levél. Mas forrásból tudjuk, hogy Julián híradása hamarosan bejárta az egész j országot és mindenütt nagy örömöt keltett. Alig pihente ki Julián fáradalmait, több társával együtt újra elindult Oroszországon keresztül Nagy-Magyarország felé avval a céllal, hogy a tatároktól fenyegetett magyarokat elvezeti IV. Béla országába. Azonban Kievnél nem jutott tovább. Itt hallotta azt a rettenetes hir, hogy Batu kán tatár kán hadai megtámadták a magyarokat s csaknem az egész népet kiirtották, sőt egy levelet is kapott, amelyet Batu kán IV. Bélának küldött, meghódolásra szólítván fel benne a magyar fejedelmet. Julián tehát a tatár veszedelem rémhírével tért haza, amely pár évvel később valóra is vált. Juliánnak erről a második útjáról fennmaradt a fáradhatatlan barátnak egy eredeti levele, amely szintén tartalmaz részletes tudósítást Nagy-Magyarországról. Ez a levél így szól: .. „Amikor rám szabott engedelmességből másodszor kellett Nagy-Magyarországba mennem a mellém adott testvérekkel (barátokkal), a ránkszabott utat végrehajtani ak arva, amikor Brussia (Rusda) legszélsőbb határaihoz érkeztünk, (azon) dolog igazságára jutottunk, hogy az összes tatárok, akik pogány magyaroknak is neveztetnek és a bolgárok és a legtöbb ország a tatárok által teljesen elpusztittatott... Innen (a tatárok) Nagy-Magyarország ellen fordultak, ahonnan a mi magyarjaink származtak, ostromolták őket tizennégy esztendeig és tizenötödikben meghódították őket, mint ahogy nekünk maguk a pogány magyarok élőszóval elbeszélték. Meghódoltatásuk után nyugat felé fordulva egy év vagy valamivel több idő leforgása alatt a pogányoknak öt igen nagy országát hódoltatták meg, Sas- ciát, Fulgiariát, egyszersmind hatvan igen megerősített és olyannyira népes várat is elfoglaltak, hogy közülük az egyikből ötvenezer fegyveres katona állhatott ki...“ Tudósok a Richardus-féle levél értékéről A Julián magyarjairól szóló, írásban maradt hagyományok közül a Richardus- féle levél volt a legtöbb vitatkozás tárgya. Némelyek v/.uvuhih etet lennek, sőt merő koholmánynak tartották, mások vLzont a haskii magyar kapcsolat elméletét állitották lel belőle. 1 eghatározottabbnn Pauler Gyula mondott I ölöt te ítéletet ,.A magyar nemzet története szent Istvánig“ c. müvében. Pauler Richardus-lcvé! adatait történelmi 1 itelevségiinek fogadta cl s belőlük a mm- gy.irs.ig őshazájára és őstörténetére nézve azt következtette, hogy ,a magyar és a banki r egy és ugyanaz a nemzet; a magyarok első ismert hazája a mai baskír földön, az ufui és részben talán az oremburgi kormányzóság területén volt: s ennélfogva a magyarok nemcsak a baskírok szomszédjai, hanem maguk a baskírok voltak...“ Vám- bér}’ főleg földrajzi cs történelmi s/xmipont- hól kétségbe vonta a levél hitelesiségét. Mészaros Gyula, aka u baskírok földjének egy részét személyesen in bejáron, bizonyithiatatlamnak mondja azt a tudományos feltevést, hogy a Keleten maradt magyarság nyomai a baskír népben ta- láiluitók fel. Nagy Géza ezzel nzeniben rámouac arra, hogy a hegyvidéki, tisztavérü baskírok közt Mészáros Gyula item járt, csaik a pusztai kevertvérü baskírokat isnseri. Omagiu a 'baskír miagyar rokonság mellett foglal ál lásd. Akárhogy in dől el a baskir-mnigyar rokonság kérdése — ha ugyan vulalia eldől —, az bizonyos, Hogy Júliám barát kótnzer is roppant fáradalmak közt tette meg nagy utjáit s így megérdemli, hogy az utókor a dicsőség fényébe öltöztesse egyszerű alakját. (M sm Híres magyar festő megemlékezései a száz év előtti Bucaresti-ről Barabás Miklós érdekes feljegyzései a száz év előtti szokásodról. — Karrier a vendégszeretet tükrében BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósitójától-) A Bucuresti-i Károly-park'ban néhány faiházból álló kis épületcsoport a régi Bucuresti-t ábrázolja. A kiállítás jellegű bojárház, vendéglő, városház és polgári lakóház kissé ide- álizáltan, de alapformáiban hűen mutatja be azt a várost, amelyik a mostani uralkodóház trónra lépte előtt Inkább balkáni kisváros, mint európai metropolis volt. Ezt a régi Bucuresti-t, ennek életét és társadalmát ismerhetjük meg egy mult századbeli országrészünkből való atyánkfia emlékirataiból. • Hogyan került Barabás Miklós Bucuresti-be? Barabás Miklós ez az emlékíró, akinek naplóján keresztül utazást tehetünk Munté- oia fővárosába. Háromszék szülötte, a székely nemesi származású nagy magyar festő. A Bethlen-kollégiumba n volt fejedelmi alapítványon — napi két cipón élő szegény diák. De már diákkorában szívesebben foglalkozott minta és természet utáni festéssel, mint a görög és a zsidó nyelvek tanulásával. Igazi székely leleményességgel képezte ki magát és lett festővé idehaza, amikor sem művész, sem elismert nevű rajzanár nem élt ebben a kicsi országban. A festőművészet tizedran- gu mesterembereitől tanulta el művészetének technikáját: Aiudon a krétarajzot, Sibiuban 32 aquarellt, Glujon az olajfestészelet, de azl magát, ami művészetének jellege, ami túlmegy a technikán: az arc és alak pontos megfigyelését és a jellemző vonásoknak gyors kézzel vászonra való rögzítését — azt senkitől sem tanulta, arra saját ős székely megfigyel ők épességével jött rá. Úgyhogy egy olyan korban, amelyiktől egészen távol esett a művészi szemlélet és érdeklődés, a maga erejéből idehaza művész lett. S amikor 1829- ben, 19 éves korában egy évre Becsbe ment (festészeti akadémiára, már akkor a saját művészi munkájából félrerakott forintokból tud egy évet a császárvárosban tölteni. 1829—36 közötti 7 esztendő életének a legváltozatosabb darabja. Ez az idő az ő igazi önkifeji és ének, müvész-eg5'énisége megizmosodásának az ideje. 1836-ban telepedett le Pesten s attól kezdve már nemcsak ismeretlen vidéki festő, hanem a születő uj magyar kultúra és uj magyar élet egyik élmunkása. A képzőművészetekben ugyanazt az úttörő munkát végzi, mint amelyet Vörösmarty, Toldy. Bajza vittek az irodalomban — Széchenyi a gazdasági életben, Kossuth a politikában. S jelentősége tulajdonképen abban van, hogy arcképfestő mivoltának megfelelően ő örökítette meg számukra ennek az egész mozgalmas, nagy korszoknak minden vezéralakját. Nagy események, nagy embereinek hűséges képirója Ardeal akkori vezető mágnásai: Kemények:, Wesselényiek, Telekiek, Kiss József korának egyik legnagyobb ardeali politikusa. Vörösmarty, Széchényi, Bajza, gróf Teleki Blanka, Batthyány Lajos, Kossuth, Petőfi, Arany, Deák Ferenc, Liszt és még sok mások arcvonásait az utókor számára nem fényképező gép, hanem Barabás Miklós biztos szeme és- gyors keze mentette át. E cikk keretén belül azonban most nem az ő kortörténeti, vagy művészi értékét akarjuk lemérni, hanem bemutatni egy szakaszt életének abból az említett legmozgalmasabb 7 évéből. Egy szakaszt, amelyik ma különösképen igényt tarthat az érdeklődésünkre, mivel a román—magyar kulturkapcsolatok- nak egy eddig kellőképen nem ismert értékes darabja. 1831 nyarán Barabás Sibiuban festegetett. Itt a legelőkelőbb magyar mág- násháznkhoz volt bejáratos és ezekben a körökben ismerkedett meg néhány európai kultúrájú Bucuresti-i bojárra], akik elragadtatva a fiatal művész portrait-rajzoló ügyességétől, meghívták, hogy a következő telet töltse Bucuresti-ben, hol megígérték, hogy sok megrendelést kerítenek neki. Barabás eleget tett a meghívásnak és 1831 őszén szekérre pakolta néhány könyvét, ruháját, fes- tékes hólyagját s két utitárssal együtt átkelt a Vöröstoronyi-szoroson s leszekerezett egészen Bucuresti-ig. Megemlékezés. Bucuresti-be megérkezve, két kérdés állott a fiatal művész előtt: 1. A külföldi utasok elszállásolásához még hozzá nem szokott városban hogyan talál megfelelő lakást; 2. hogyan tehet szert megfelelő ismeretségre, amelynek a segítségével bejuthasson a vezető román körökbe, hogy azokban azután megrendelésekhez jusson. Mindkét kérdés szerencsésen megoldódott egy ismerős patikus család segítségével. Mint kortörténeti adatot, érdemes megfigyelni, hogy hogyan irja le emlékirataiban a gondos keresgélés után kibérelt lakást: két egymásba nyíló nagy szobát vett ki, hogy azonban a hideg tél elviselhetetlenné ne tegye az abban való tartózkodást, kénytelen volt az ablakokért papírral beragasztani. A szoba eredeti bútorzata csak egy fél mél er magas, egy méter széles, faemelvény volt, mely tulajdonképen törö- kös díványnak készült. , Fiókokkal volt ellátva, amelyeket Barabás i ruhaszekrénynek fogott be, az emelvény te- j tején pedig hazulról hozott ágyneműiből vet- ! tetett ágyat. Asztalt és székeket csak külön ! kérésre tudott nagy nehezen kerittetni. Két- ! ségtelenül primitiv lakás volt, de legalább a megszerzése nem került nagy fáradságába. Annál nehezebben ment a „társaságba" ! való bejutás. Eltelt másfél hónap s nem i hogy uj ismeretségeket tudott volna szerez- i ni, hanem -még a régiekből is kezdett ki- I kopni. Ekkor ismerkedett meg Jancu Fili- í pescu „nagyon ügyes és erélyes bojárral", I aki Bucureşti rendőrfőnöke és Kisseleff jobb- : keze volt. A két román fejedelemség ekkor I már két éve orosz kormányzás alatt állott } — a kormányzó Kisseleff tábornok volt. Kis- ! selefTről különben Barabás is épp olyan el- ! ragadtatással ir, mint az elfogulatlan román történetírás. Bár az orosz osztó politikának készséges eszköze volt, a tábornokra mégis hálával emlékezik vissza a román tárténettrás, mivel sokat tett az ország jó adminisztrációjáért és Bucureşti fejlesztéséért. I Barabás főképen tanuitságáórt, kedves «©- ! dóráért, tudomány- és művészet-kedveléséért ! dicséri. Jancu Filrpescu segítségével bejutott I a kormányzó tábornok környezetébe s «eg- I történt az a különben kis eset, hogy ; a cár nevenapja alkalmából rendezett nagy Miklós-bálon maga a tábornok matatta be Barabást a bálanyának, a legelőkelőbb és leggazdagabb román hercegnének, Bank rali önné hercegnének s e bemutatás alkalmával az egybesereglett előkelőségek szeme láttára a tábornok és a hercegné egg ] negyed árát beszélgettek a 21 éves fiatal festővel. Ez azután megalapozta a kíirrá rjél ettől kezdve mindenki ismerte s egyik megi< ruj< lést a másik után kapta. Később lerajzolta magát Kmelefl tálxirnokot is, rajzót sokszo- rosittallu a hamarosan úgy elterjedt a népszerű kormányzó képe, hogy egyedid ezzel u rajzával vagy 150 aranyai keresett. A/, uj divat. Kodvem lett volna ide „nájmodi“-t Írni alcímnek, mivel Barabás emlékiratai szinte ugyanúgy mutatják be a nyugateurópai ruha és lakásberendezés divatjának Bucurestiben való meghonosodását, mint ahogyan Apor Péter irta le a ,,nájmódi“-nak Ardealban való előretörését. Az orosz megszállás alatt, az orosz tisztek családjaival való folytonos érintkezés következtében kezdődött meg az a folyamat, amely elhagyatta a gazdag bojár családokkal a törökös ruhát és szokásokat és megindította az európai civilizáció felvételét. A törökös bugyogó, papucs és turbán helyett fokozatosan előbb az orosz katonapantalló, fekete csizma és katonasapka viselésére tértek át s csak később vettek egészen európai ruhát, frakkot, cipőt és cilindert. Természetesen ez az átalakulás nem ment minden zökkenő nélkül, hanem sok furcsa, szinte nevetni való eset adta elő magát. Barabás emlékiratai alapján egy ilyen esetet jegyzünk ide fel: „Egy Obădianu nevű jó ismerősöm, aki már sapkát pantaloni és csizmát viselt, barátai unszolására egészen át akart öltözni. Cilindert én hozattam neki Sibiuból, a hires Bayertől a legfinomabb fajtát; csináltatott frakkot is a legfinomabb posztóból, aztán felöltözködött próbára, feltette a kalapját s tükör elé állt. Amint meglátta magát igy talpig modern ruházatban, olyan idegen ember állt előtte, hogy' földhöz csapta a drága kalapot s eldobta a frakkját is. Lehetetlen volt rábírni, hogy többé felpróbálja s inkább elajándékozta.“ A román vendégszeretet. A román nép s különösen a regáti közismerten vendégszerető. Barabás is nagy elismeréssel és sok hálával emlékezik meg arról, hogy az első megismerkedés után milyen szívesen látott vendég lett a legtöbb bojár házánál. A vendégszeretetnek és az idegen festő iránti bőkezű támogatásnak az eredményeképen két esztendei bucureştii festegetés után 700 arannyal távozott a román fővárosból. S ez a 700 arany tette lehetővé, hogy a különben szegény festő több mint egy évig tartó tanulmányutat tehetett a képzőművészetek klasszikus földjén, Olaszországban. A magyar művészettörténet egyik úttörőjének a teljes kifejlődését és tanulmányutját tehát a bőkezű bojárok támogatásának lehet köszönni — ez az az eredmény, mely e régi emlékirat lapjairól, mai román—magyar kul- turkapcs óla tokát kereső figyelmünket megragadja. Juhász István. Az Athenaeum uj olcsó regénye. Ára ívj 53 lej, kötve 72 lej. Kaphat) az Ellenz k könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii Q. sz Az uj közigazgatási törvény magyar fordítása (dr. Kiss Endre ügyvéd fordításában 50 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályá- bau, Piaţa Unirii. Vidékiek 60 lej pénz, vagy postabélyeg beküldése ellenében bérmentve kapják.
