Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-16 / 162. szám
4 »EEBatzäic Az elcseréli ember regénye Canelía—Bruncri-tigy, vagy a 44.í70-es szám rejtélye. — Hogyan pergeti le a világháború utáni évek egyik legérdekesebb drámája ? (I. közlemény.) CL'UJ. Julius hó. Azok közül a tragédiák közül, melyeket a világháború eredményezett, egyike a legérdekesebbeknek a Lanolin Bruneri-iigy, mely hosszú éveken keresztül nemcsak Olasz- ország, de az egész világ közvéleményét élénken foglalkoztatta. \ tragédia és komédia közt ingadozó nagy per, melynek szálai a békeidők csendes családi nyugalmából a világháború és forradalmak poklán keresztül vezettek, a pszichológusok, orvosok, tudósok és írók egész tömegét mozgatta meg. Vájjon szélhámos volt-e az az ismeretlen, aki a világháború forgatagában eltűnt Chilin Canella százados személyében ismét feltűnt s bár emlékezőtehetségét teljesen elvesztette, régi családja felismerte és a legnagyobb szeretettel fogadta vissza? Vájjon szélhámos volt-e csakugyan, akinek személye Mario Bruneri torinói nyomdász személyével azonos és a meglepő hasonlatosság előnyét arra használta fel, hogy nyomorult helyzetéből gazdagabb és boldogabb környezetbe jusson? Az emlékezetét vesztett ember tragédiája két világhírű írónak is érdekes témául szolgált. Jean Giradoux hires darabja, a Sigfried az említett konfliktuson alapszik, Bónyi Adorján: Elcserélt ember-e ugyancsak ezt a témát tartalmazza. Az eset valóban rendkívül gazdag regényes részletekben, pattanásig feszülő jelenetekben; izgalmas szembesítések, váratlan fordulatok, perek, melyek megmozgatják a közvéleményt, két részre osztják a közönséget, sürü egymásutánban követik egymást. A per tárgya: az azonosság megállapítása oly feladatot ró az olasz bíróság elé, melyhez hasonló a törvénykezés» történetében még nem fordult elő. * Tolvajt fognak a temetőben Az ügy 1926 március 10-én kezdődik a torinói temetőben. Bernardo Cibrario, a zsidó temető őre délelőtt fél tízkor, mikor kitekint az ablakon, egy embert lát a temető kijárata felé sietni, aki köpenyébe burkolózik, de nem tudja leplezni, hogy hasa táján természetellenes puffadtságot rejteget. Azonnal kirohan, megragadja és kérdőre vonja, hogy mit visz a ruhája alatt, nem törődik a zavart szabadkozásokkal, szétnyitja a köpenyt, alatta nagy, kerek rézrvázát talál, melyet az ismeretlen tolvaj a zsidó temetőből lopott. A rajtacsipett sirfosztogató piemonti nyelvjárásban kiált fel. — De uram, ne vigy a romlásba! Következő szavai összefüggéstelen felkiáltások, majd egészen elcsendesedik s mikor a temetőőr hívására Bruno és Roncarolo rendőrök megjelennek, engedelmesen követi őket a központi kapitányságra. Magas termetű ember volt. Rendetlen és kuszáit haja arcába hullt. Szakálla gondozatlan és zilált. Vonásai dúltak, tekinteie riadt: az egész ember külseje mérhetetlen nyomorúságról és lehetetlenül rendetlen életről tanúskodott. Aki elvesztette emlékezőtehetségét Mikor előállították a rendőrségen, nem akarta megmondani nevét. Felszólították, hogy írja le, de az eléje nyújtott ceruzát félretolta s egy óvatlan pillanatban kiugrott az ajtón, hegy öngyilkossági szándékból átdobja magát a lépcső korlátján. A rendőrtisztviselők dr. Biei orvost hívták oda, hogy szólásra birja, de az orvos is hiába kisérletezett. Hosszas próbálkozások után megállapította, hogy az ismeretlen egyénnél oly tüneteket talált, melyek az emlékezetvesztés jeleivel azonosak. A bűnözőknél szokásos eljárási alkalmazták; lefényképezték és ujjlenyomatokat vettek tőle, majd megmotozták, de nem találtak nála egyebet, mint egy üdvözlő lapocskát, melyen a sorok gyermekes betűkkel dülöngtek Giuseppino aláírással. A rendőr tisztviselők négy napig tartották fogva az iigyefogyottat, akkor Biei dr. közbenjárására ideiglenesen Collegnoba küldték, a Tori- notól tiz kilométerre lévő nagy elmegyógyintézetbe a következő megállapítással: „Ismeretlen ember, öngyilkossági szándékkal . . .“ Ugyanakkor értesítették Torino királyi ügyészségét a rézváza ellopásáról. Az ügy, mely rövidesen oly nagy port vert fel. két aktával indult meg tehát. Az egyik a No. 20—216 ezzel a megállapítással: „Letartóztatott egyén, ki tettét őrületből követte el“. Az ügyészség No. 9175. számú aktája ezt a definíciót kapta: „Letartóztatott egyén, aki a zsidó temetőt lopta“. A 44.170-c* szám Az ismeretlen a collegnoi örültek házába került tehát, ahol a kórházi rend értelmében elvették ruháját és a személyi adatairól felvilágosítást adni nem tudó beteg a 44.170 számot kapta. Az uj I»eleget Frminia nővér vette gondozás alá. Levetett ruhái közt volt egy régi katonaküpenyeg és egy nagyon piszkos és agyonfoltozott mellény. Az ismeretlen csaknem két hónapig feküdt az ágyon anélkül, hogy valami ételt vett volna magához. Állandóan a következő szavakat ismételte: „.Kimondhatatlan fájdalmak... Engedjenek meghalni . . .“ Dr. Ferrio ismételten lefotografálta. Lassanként azonban helyrejött. Erőt gyűjtött és felkelt. Sokkal nyugodtabbnak és kövérebbnek látszott (az. orvosi decursus lapon lévő adat szerint 18 kilót fogyott). Jól megtermett, szép ember lett. Arcát puha szökésszürke szakáll borította. Csak a szeme volt fátyolos és a tekintete bizonytalan, mint az elmebetegeknél általában. Betegtársai között erős vallásos propagandába kezdett, magával ragadta őket, csodálni kezdték és jutalmul pénzzel és étellel látták el. Kicsoda az ismeretlen? Az orvosok alkalmasnak találták az időt arra, hogy megkezdjék azt a szellemi tornát, melyet az emlékezetüket vesztett egyének megvilágositásánál szoktak alkalmazni. De a beteg érzéketlen volt minden kísérletre. Tesíátkozás Február 20-án Renzo Canella meglátogatta az ismeretlent az elmegyógyintézetben. Mielőtt eléje vezették volna, az igazgatói irodába ment. ahol azonnal kérdéseket adtak fel neki arra nézve, hogy milyen különös ismertetőjeleket tudna mondani eltűnt bátyjáról, melyek az azonosságot minden további nélkül igazolhatnák. A tanár határozottan kijelentette, hogy bátyja bajusza mellett egy anyajegyy egyik lábának a sarkánál pedig sebhely van. Az ismeretlennek sem egyik, sem másik ismertetőjele nem volt meg. Renz» Canella ; hosszasan elbeszélgetett a 44.170 számú | beteggel. Kérdéseket adott fel neki, me- j Ivek eltűnt bátyja életére vonatkoztak, az j elmúlt gyermekkor emlékeit idézde fel, kedvesen és testvéri szeretettel közeledett hozzá, hisz a fénykép megpillantása óta határozottan élt benne a tudat és reménység, hogy’ valóban bátyjával fog találkoz- ; ni. Nem is hitte, hogy nélküle fog vissza- j térni. Collegnobó! visszamenet kizártnak j tartotta, hogy az ismeretlen az ő bátyja | lenne. , De visszatérve Veronába, ismét feltámadtak kételyrei s mikor a város rendőrprefektusá- • val, Travaglioval beszélt a dologról, azt mondta, hogy nem sikerült pontosan megállapítania, hogy ő az, kétségtelen azonban, 1 hogy meglepő fizikai hasonlatosságról van szó. Ugyanazon az estén, mikor Renzo Canella az ismeretlentől eltávozott, a látogató által felidézett emlékek és a lefolyt beszélgetés hatása alatt levelet irt hozzá, melyből nem lesz egészen érdektelen közölni néhány részletet. Drámai levél „Isten veled oh szép lélek, aki elindultál j Padovából a testvéri szeretet vágyától sar- I kaival Isten veled, oh nemes szív, aki ki- ! nyújtottad a kezedet, hogy magadhoz öleld . I a te kedvesedet, aki eltűnt! . . . Talán lezá- } rult ennek a napnak a zárójele és jaj, nem i foglak többé viszontlátni téged! . . . ! „Isten nem akarja megadni nekem a feltámadást . . . Keresztényi alázattal meghajtok előtte . . . Úgy örültem, mikor megláttam a te jóságos és szeretetreméltó arcodat, amint aggodalmasan kutattál az én szivemben... és mohón tapogatóztál: remélted, hogy visz- szaszáll belém az emléke sok kedves dolog- 1 nak ... De az nem következett be . . . I „Nem betegség ez többé, de lélektani él- I meny, mely gazdag anyagot jelenthet egy ' tudósnak, egy pszichológusnak. „Vájjon a vér szava, melyet hiába idéztél és hívtál elő, elaludt bennem, vágj’ teljesen kialudt? És ba kialudt csakugyan mindaz, ami a gyermekkorhoz, szüléimhez, serdülőkoromhoz, ifjúságomhoz, barátaimhoz, roko- i naimhoz és a kedves helyekhez kötött, ki- I műit belőlem végkép, vagy csak alszik és ! arra vár, hogy a szeretet oxigénje keltse I életre, mert egy iszonyú szerencsétlenség j következtében elvesztettem az emlékező tehetségemet?... 1V3*. fwftrrM 16. Megpróbálták elaltatni, hogy ilyen módon ébrenozenek fel Ih‘imm- valami emléket, de a inr*t«T?*égcrt álom ne wgilett, a fWfrtt kérdésekre oly ö.ssvjrfiiggéstelen és zavart»« válaszokat adott, melyek kizárlak mindéit olyan feltevést, hogy szimulálásról lenne szó. Tiz havi újra és újra ismételt próbálkozás után azt ajánlották neki, hogy név nélkül közük az arcképét az újságokban. Legelőször azzal utasította vissza ezt az ajánlatot, hogy „nem akar veszélyes illúziókat okozni“, de később beleegyezett a dologba és 1927 februárjában egy milánói hetilapban megjelent az arcképe. A hirdetés következtében mintegy ötven személy jelentkezett, akik a háboru- ban eltűnt hozzátartozóikat szerették volna benne felismerni. Az érdeklődök levélben fordultak az intézet igazgatójához részletesebb információkért, de voltak olyanok is, akik személyesen szerelték volna látni az ismeretlent. Ezek közt volt Renzo Canella ót. páduai tanár, akinek 1916 december 2-5-én Macedóniában egy Monastir melletti csata alkalmával tűnt el az öccse, Chilin Canella gyalogsági százados. Az eltűnt veronai tanár Az eltűnt Giuüo Canella, akit Veronában nagyon szerettek és akinek a tiszteletére a veronai líceum udvarán nemrég lepleztek le egy emléktáblái, egyike volt a város legnevesebb és legelőkelőbb alakjainak. 1882-ben született, igen vallásos szülőktől, a veronai szemináriumban nevelkedett és mint tanár, a filozófiában specializálódott. (A iX-töl a XlV-ik századig, azaz a középkori filozófia volt munkásságának és érdeklődésének a területe.) 1914-ben feleségül vette bá jos unoka- hugát. Giulia Canellát, akitől két gyermeke született, 1915-ben Rita és 1916-ban Reppi- no. Mikor Beppino született, akkor indult el a tiszteletreméltó professzor a harctérre, ahonnan nem tért vissza többé. a beteggel ... „Mindazok a következtetések és levezetések. melyeket évek óta folytatok, bizonyos összefüggést mutatnak azokkal a dolgokkal, melyeket Renzo ur mondott nekem az ő eltűnt bátyjáról, mikor felkeresett engem. Azt mondta, hogy a háborúban eltűnt bátyja szerette a zenét. Én azt hiszem, hogy imádom a zenét, hisz szinte félek tőle, anv- nyira meghat valahányszor hallom. Azt mondta, hogy bátyja egy lapot alapitott, egy folyóiratot. Lehet, hogy’ elbizakodott vagyok, mikor kijelentem, hogy nekem is ellenállhatatlan vágyam van gyakran ilyesmire. Az ön bátyját örökösen sarkalta a munkavágy és a tanulás; én nem érzem jól magamat, ha nem dolgozhatok. Sokszor aggodalommal gondotok arra, hogy emlékezőtehetségem elvesztése miatt meghalt ideg- rendszerem ama része, mely magasabb szellemi erőfeszitésre teszi képessé az embert. Az ön bátyja csaknem túlságosan vallásos volt, ahogy ön mondta, én is vallásos vagyok, igaz, hogy csak egyszerű keresztény, de az egyháztörténet és misztikus dolgok iránt szenvedélyesen érdeklődöm. (Csak azért nem vagyok kimondottan vallásos, mert az egyház nagy heretikusai, egy Sava- narola, egy Sarpi erősen imponálnak nekem.) „Az ön bátyjának kedves szokása volt, hogy kezét keresztbe fonta a mellén, hogy homlokát tenyerébe rejtette gyakran, mintha a gondolatokat ily módon idézné elő magából; nekem is ez a szokásom. Az ön bátyjának ugyanúgy fejlődött a mellén és basán a szőrözet, mint nekem, ugyanolyan húsban volt, mint én, ugyanolyanok voltak a fogai, a keze, az ujjai, a szeme, a tekintete, a haja, a kopaszodása, az alakja, a hangja, a járása, az álla, az ajaka, méltóságteljes mozdulatai .. . igen, éppen olyanok voltak, mint az enyéim . . . Nagyon szerette a hegyeket, de nehéz légzést okozott a hegyi tura neki én is hasonlóképen vagyok . . . „Isten vele Renzo ur! Akár testvérem, akár nem, mindig és mindenhol boldogan fogok a mi találkozásunkra gondolni. Feledhetetlen ünnep emléke marad nekem az a nap, mikor meglátogatott, talán azért, mert reményeket támasztott bennem, talán azért, mert magasabbrendü dolgokról beszélgethettem valakivel . . . vagy, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok már annyira egyedül a földön . . . Egyedül! ... Ó, ez a szó egész testemben remegést és lázat okoz. Nihil prorsus abeest, quin sím misserimus. (Semmi se hiányzik nekem, hisz a legnagyobb nyomorban vagyok.) „De nem vesztettem még el az erőmet. Isten segíteni fog! „Isten vele. Minden este és minden reggel azzal a kéréssel emelem fel tekintetemet az Éghez, hogy adjon önnek és az ön házatájá- nak boldogságot. Vasárnap, 1927 február 20-án. „Az Ismeretlen“. Ezekkel a sorokkal zárul a nagy dráma első felvonása. Kováts József. MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ Ausztria — Avctwmu Cylljtés Jelszó ADEVERUL: Néhány hétig tartó tárgyalás után létrejött az osztrák német megegye zés, melynek politikai oldalán kívül gazdasági oldala is van. A megegyezést nem lehetett Mussolini tudta nélkül nyéllé- ütni, ezért nagyobb a jelentősége. A föfellétel az, hogy Hitler nem fog Ausztria belügyeibe avatkozni, azaz nem fog osztrák területen hitlerista propagandát folytatni. Ugyanakkor szabadkezet biztosit mindazon kérdésekben, melyeket a bécsi kormány „beliigy“-nek tekint. A Habsburg-kérdés is ezek közé van sorolva. Nyilvánvaló azonban, hogy „bel- ügy“ címen bármely pillanatban Anschluss- ról lehet majd beszélni Habsburgokkal, vagy Habsburgok nélkül. Ausztria nagy áldozatot I ko zott, amit nem tud Berlin gazdasági és pénzügyi áldozatokkal kár [Kitolni. Függetlensége továbbra is csak látszat marad, elő van készítve régtől a talaj a hitleriz- mus győzelmére. Így teljesen uj helyzet ala- I kul Közép-Furópában. A kisantant a Habs- burg-restauráció kérdésében már állást foglalt s nem tartja ezt a kérdést Ausztria bel- ügyének. Németország munkájának éle tehát a kisantant s igy Románia érdekei ellen van irányítva. A kisantant államai meg kell előzzék a dolgok továbbfejlődését, ami veszélyt jelentene az utódállamokra. DREPTATEA: A vereseu marsall nyila tko- i zabot adott az Adeverulnak. Megérdemli az ■ ország, hogy szakítson a demokráciával és szabadsággal? Erre a kérdésre kell válaszol- ! ni. Formai szempontból: alkotmányos de- j m»okrata rendszer szerint vezetik az ország í ügyeit. A nép abban a hitben lehel, hogy az ’ ügyeket képviselői révén maga irányítja. Ha tehát a dolgok rosszul folynak, akkor a Iát- I szat az, hogy hibásan választottak. Averescu I marsall, ki az alkotmány védő front vezére, minden közösséget megtagad az ilyen választótömegekkel. Különös felfogás. Nem lehet aszerint megítélni a választókat, hogy’ kivel szavaznak. Amennyiben kiábrándult a tömegekből, abban az esetben vonuljon vissza, vagy vétesse fel magát a diktátorjelöltek közé. Nem lehet alkotmányvédő s nem utálhatja a választótömegeket ugyanakkor. Nem alkotmányszerü, hogy pártja a szavazatok nak két százalékát sem tudta megszerezni s az uralmat mégis magának igényűi. PATRIA: Felháborodással látjuk, hogy kis dolgokból országos ügyeket csinálnak s miként tompítják le az élét a legnagyobb dolgoknak. A szeszély, az ellenőrzés hiánya, fosztogatás és félrevezetés jellemzi társadalmunkat. A félrevezetés különleges joga a kormányoknak. -Minden eladó nálunk. Semmi sem szent, a törvények csak a gyöngék számára vannak alkotva. Az ipar nem az ország fejlődését, de néhány ember érdekét szolgálja. A demokrácia csúfság. Románia a kisállamok sorában foglal helyet. Létünk a petróleumtól, búzától s egyéb terménytől függ, helyes lenne tehát ezzel behatóbban foglalkozni. Mi azonban nem igy teszünk. Mezőgazdaságunk ma is ott van, ahol apáink, nagyapáink idejében volt. Az ipar és kereskedelem nincs a kezünkben. Néhány héttél előbb felhívást bocsátottak ki Bazu Canta- cuzino támogatására, aki körül akarja repülni a világot. Nem volt a nyilvános gyűjtés ellen kifogásunk. Ma azonban arról értesülünk, hogy a prefekturák jelvényeket kaptak a tisztviselők között való árusításra. Nem tűrhetjük, hogy az ország pénzén s a tisztviselők költségén végezzék az ilyen repüléseket akkor sem, ha Bazu Cantacuzino- I ról van szó. A tisztviselőt fejőstehénnek tekintik az utóbbi időben. Hol gázmaszk, hol ; kölcsön, hol repülés és Isten tudja milyen I címen eszközölnek nyomorúságos fizetéséből j levonásokat. Annál kevésbé lehet ilyesmire költeni, mert Cluj-tói 25 kilométernyire vér- bajban, tüdőbajban és vérszegénységben szenved a román lakosság. Folytassanak gyűjtést a mócok érdekében, hogy ne haljanak el a gyermekek kenyér és gyógyszer hiányában. TARA NOASTRA: A liberális párt kongresszusán hangoztatott „Románia a románoké!“ jelszót először Cuza professzor használta s ez a nemzeti kereszténypárt programjának alapja a valóságban. Dinu Bra- tianu tehát tévedett, mikor „örült programokról“ beszélt s ugyanakkor kikölcsönözte alapvető célunkat. Dinu Bratianu szerint azért hangoztatja a jelszót, mert minden nyerstoi-mékkel rendelkezünk. Végeredményben f i! a „mi, a magunk erejéből“ régi liberális célkitűzésről van szó. „Románia a románoké!“ nem gazdasági, hanem etnikai, erkölcsi és szociális jelmondat. Az uj büntető törvénykönyv pcníos magyar fordéiás 80 lejért kapható az „Ellenzé k nyvosztályában Chij, P. Unirii. Fordították; Dr. Keller Samu és Keller Ferenc. Vidéki rendeléseket utánvéttel is azonnal intézünk
