Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-12 / 159. szám

Í93-6 Julius t2. EEEESZen HARSÁNYI ZSOLT: Lengyel mulatság BUDAPEST, (július hó.) Van egy lengyel barátom, magasrangu katona­tiszt, azonfelül a közvélemény általános ítélete szerint a le mulatságosabb embe­re hazájának. Remek katona, magas rangját az arcvonal füzében szerezte, de amellett igen szeret jókedvű pajtá­sok társaságában elpityizálni. Nevét és egyéb ismertető jelét fölöslegesnek lá­tom elmondani, hiszen a magyar olva­sónak édes mindegy, hogy kiről van szó, ha pedig jelen soraimat valamely magyarul tudó lengyel úriember olvas­sa, az már úgyis régen tudja, kiről be­szélek: természetesen Bolusról. Mond­juk, hogy Bolus a becéző neve az én lengyel barátomnak. Bolus fogta magát egy hétfő este és bejelentette a feleségének, hogy nem va­csorázik otthon. Elment a vendéglőbe, ahol két barátja várta. Megvacsoráztak és elkezdtek iszogatni. Notabene: a len­gyelek nem borral mulatnak, mint mi, mert ők nem bortermelő ország, a jó magyar bort kiszorította piacukról a külpolitika, a francia bor nem lumpo­lásra való, igy hát ők inkább pálinkáz- nak. Még pedig úgy, hogy meg kell sér­tenem a magyar nemzeti virtust. Ők sokkal jobban bírják a papramorgót, mint mi. Magyar ember szemét-száját eltátja, ha tanúja lehet, hogy a lengyel lumpok hogyan nyakalják a pálinkát. Ha én annyi vodkát innék, mint ameny- nyit egy mulatós lengyel megiszik egy éjjel, szörnyet halnék. Egyszóval Bolus és barátai elkezdtek mulatni. Újabb ismerős is csatlakozott hozzájuk. Négyen voltak. Hajnali két órakor Bolus igy szólt: — Gyerekek, érzem, hogy nagy ben­nem a hangulat. Ilyenkor jobb, ha vá­roson kívül tartózkodom, mert később aztán túl jó a kedvem és a rangom mi­att jobb. ha... egyszóval menjünk ki a környékre. .4 szót tett követte. Takszit hozattak és kimentek egy környékbeli kocsmába. Olyan ez, mintha egy pesti mulató tár­saság kimegy, teszem azt, Cinkotára. Ott aztán folytatták a mulatságot. Út­közben kitűnt, hogy a sofför volt kato­natiszt, sőt a légiók vitéz idején éppen Bolus alatt szolgált. Odaültették az asz­talhoz őt is. Társasjátékot játszottak. — Mit játszottatok — kérdeztem Bo- lust, aki nekem a történetet elmondta. — Pálinkarejtvényt. Nem ismered? Nagyon jó játék, ti magyarok is játsz­hatnátok. A játék a következő: Bekötik a szemedet, aztán eléd raknak szép sor­ban néhány kupica különböző italt. Azokat egymásután megiszod és ma­gadban megállapitod, hogy mit ittál. Tehát például megitatnak veled egy kö­ményest, egy anisettet, két szilvóriumot és megint egy anisettet. A kezdő betűk­kel az jön ki, hogy Kassa. Ha nem tu­dod kitalálni, te fizeted az innivalót; ha ki tudod találni, a társaság fizeti. — Te jól tudod ezt a játékot, Bolus? — Én? Azt elhiszem. Egyszer egy­másután kitaláltam a Popokatepetlt és Nizsnij-Novgorodot. Egyszóval igy elmulatoztak Bolusék a környékbeli kiskocsmában. Aki na­gyon elálmosodott, aludt másfél órát a díványon, aki megéhezett, evett vala­mit. De igen jól mulattak. Végül kedden éjjel féltizenkettőkor elhatározták, hogy most már jó lesz bemenni Varsóba. Felszedelőzködtek a takszira és indul­tain. Az utón is iddogáltak persze, da- noltak és nagyokat nevettek. így tör­I tént, hogy az egyik mulató öregurnak I kiesett a fogsora. Ki bizony, a nyitott autóból az országidra. Mindjárt megái- ! litották a kocsit és kezdték a fogsort keresni. Ez nehezen ment, mert vaksötét volt, a takszi fényszórója pedig éppen elromlott. — Ez igy nem jól van, — mondta Bolus, — ezt a fogsort sohasem fogjuk megtalálni. Ellenben most bemegyünk, Varsóba, veszünk egy zseblámpát, az­zal visszajövünk, megkeressük a fog­sort és aztán hazamegyünk. Jól jegyez­zétek -meg ezt a helyet: a harmadik fa a hídtól. Gyerünk. Bementek Varsóba. Mire beértek, már félkettő volt. Üzletet ebben az idő­ben nem találtak nyitva, tehát beültek egy vendéglőbe, hogy az üzletnyitást i megvárják. Igen jól mulattak itt és úgy j belefeledkeztek a szórakozásba, hogy Î másnap délelőtt tizenegykor ocsúdtak I rá: zseblámpát kellene venni. i Jól van, elmentek a takszin zseblám­pát venni. Mikor kijöttek az üzletből, Bolus a fejét csóválta: — Nagy baj van, gyerekek, igen nagy a világosság, most nem tudjuk hasz­nálni a zseblámpát. Már pedig két zlo­tyit adtunk a zseblámpáért, annak nem szabad kárba veszni. Most megvárjuk, mig besötétedik. Visszamentek a vendéglőbe és ittak szerda este tizenegy óráig. Aki elálmo­sodott, cdudt valamit, aki megéhezett, evett valamit. Szerda este tizenegykor felkaptak a takszira és elrobogtak arra a helyre, ahol kiesett a fogsor. És mi­vel a jó Isten köztudomás szerint pár­tolja az italos embert, csodák csodájára í megtalálták a fogsort huszonnégy óra múlva a nyílt országúton. — Ez olyan hihetetlen dolog, — mondta Bolus, — hogy erre áldomást kell inni. Elmentek az előző napi környékbeli kocsmába, ha már úgyis közelében vol­tak. Az öregur szépen megmosta a fog­sort vodkában, visszaillesztette a szál­jába és azonnal rostélyost rendelt, mert már huszonnégy órája csak rántottát és kémét tudott enni. Az időt nyájas mulatozással eltöltöt- ték másnap, csütörtök reggel öt óráig. Akkor a szép hűvös nyári virradatban bementek Varsóba. Ott édtaléinos oszlás előtt még elhatározták, hogy vala­hol megisznak egy feketét. Leszálltak egy kávé ház előtt. A bejáratnál egy fia­talember szólította meg őket. Kérege- tett. — Ilyen épkézláb fiatalember létére kéregét? — szólt rá Bolus. — Munkanélküli vagyok, kéremalás- san. — Munkanélküli? Mi a szakmája? —- Üveges volnék, ha lenne munkám. Lelkemre mondom, szívesen dolgoznék akármilyen olcsón. — Ó szegény ember. Várjon csak. A kővetkező pilanatbcm püff: Bolus beverte a kávéház nagy üvegablakéit. Óriéisi csörömpölés. Püff, utána a má­sikat. Aztán az immár nyitott ablakon át a társaság egyszerűen belépett az ut­cáról a kávéházba. A kávés, a fő pincér, a pincérsereg rémülten rohant oda. — Adjanak öt feketét, — mondta Bolus, — azonkívül kérek két adag nagy üvegtábláit és gittet, hogy ez a szegény ember tudjon dolgozni. Ezzel aztán vége is volt a zamatos mulatságnak. Bolus hazament a tak­szin. Az óra, amely hétfő este óta ke­;t—-rr— : &'"/> . , ■■ /' •• \ >ă\ ÉT 1* * Chlorodont a tudományos alapon nyugvó fogpaszta A ki a szer megválasztásánál, amelyre fogai egészségét bízza, elfogad jó tanácsot, annak az évek hosszú sora óta bevált Chlorodont fogpasztát ajánljuk. Tartós sikert csakis valóban jó készítmény ér el, ezért használ sok millió ember tudományos alapon nyugvó Chlorodont fog­pasztát. Kiváló tisztitóképesség, az értékes fogzománc megó­vása, kellemesen üdifő mentail­lat azok az előnyei, amelyeket fiatal és öreg egyaránt nagyra értékelnek. A Chlorodont fogpaszta tartal­maz egy hathatós oxigénsót, amely a mentollal együtt sem­legesíti a szájüregben a dohány­és ételszagot. Mindkét alkatrész — az oxigénsó és a mentol — a száj és nyálmirigyeket fokozot­tabb nyálkaképzésre ösztönzik. Ezáltal a szájüreg természetes tisztulását érjük el, minden ká­ros antiszeptikus szer haszná­lata nélkül. Í J SA.Éi helyesen ápolja fogát | : Qíjlovodont fogpasztát /fasznál § Gfjlorodont megóvja fogait és egészségét. tyegett, kilencszázhetvennégy zlotyit mutatott. — Mit szólt a feleséged? — kérdez­tem Bolust. 0 derűs bölcsességgel igy válaszolt: — Nézd. Aki hajnali két órakor megy haza, azt leszidja az asszony. Aki reggel hatkor megy haza, annak olyan botrányt csap az asszony, hogy az egész ház zeng tőle. De aki negyednap délben megy haza, annak az asszony örömsi­kollyal esik a nyakába: „Csakhogy megvagy, már azt hittem, valami sze­rencsétlenség történt veledü Ismerni kell az életet, pajtás. LÁTOGATÁS AZ AIVD Jól berendezett munkatelep ma már a híres fegyintézet AIUD, (Az Ellenzék tudósítójától) Az Az óriási terjedelmű sok-sok apróablakos Aiud-i hires fegyintézet valósággal külön kis városrésznek tekinthető. A világtól elzárt nagy vas rácsos kapui mögött 500 cella, számtalan más kisebb-nagyobb helyiség, vi­rágos udvar, veteményes keni, gazdasági épületek, irodák, kórház állanak katonáis rendben egymás mellett: A körbefutó magas kofaion at kilátszik a református templom ócska csillaga, a katolikus kereszt, továbbá az ortodox ás zsidó vallások jelvényeivel diszitett imiahazak kupolái. Minden vasár­nap reggel istentiszteletet tartanak a papok a fegyintézet templomaiban.. A kőfalak mögött szorgalmas élet folyik, Tesznek-vesznek, sietnek az emberek, csak az a furcsa, hogy mind egyforma, csikós ruhában vannak és előcsiilog az őrök ma­gas szuronya, metly eszünkbe juttaija azt a különös körülményt, amiért a szorgalmas emberek ebben a külön városrészben van­nak. Ók pedig jő kedvűek, hiszen a mun­kában feloldoznak a sötét emlékek alól és a törekvés leköti a fájó gondolatokat. Műhelyek A folyosóra kiakasztott fekete táblán álló HOLNAP MINDENKI A RENNER PALOTA liUlü SELYMEK NAGY VÁLASZTÉKBAN C!ui, Str. G. Neculcea 2 RENNER PALOTA ■ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents