Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-14 / 135. szám

ELLENZ ÜK 7 936 június 14. mm Nehézségek a népszövetségi közgyűlés elölt GENF. (Az Ellenzik tudósítójától.) A ta- lálgatási idő, lio^y mit hoz majd a Népszö­vetség közgyűlése, kőt hittel kitolódott. ,Iu- nius 3lV-án iil csak össze a Népszövetség leg­több testületé. A politikai irányítás dolgá­ban tevékenyebb tanács csak egyetlen napot tartott fenn magának előzetes tárgyalások­ra, Péter Pál napját. Halasztás — megkönnyebbülés Bármennyit is gúnyolják a Népszövetsé­get, hogy legfőbb eszköze az elnapolás, kér­dések vizsgálatának és elintézésének elodá­zása, komoly körökben kivétel nélkül meg­könnyebbüléssel vették tudomásul a rövid, de rendkívül értékes haladékot. Az időpont kérdésében hárman határoztak: az őszi rend­kívüli közgyűlés elnöke, Benes, a legutóbbi tanács elnöke, Eden és Avenol, a Népszövet­ség főtitkára. Azzal, hogy Eden nem sür­gette a közgyűlés összejövetelét, világos ta- nujelét adta, hogy az Olaszországgal felvett diplomáciai tárgyalásokat inkább gyorsított ütemben is folytatni kívánja, csak hogy a genfi találkozóig, amennyire lehet, tisztult helyzet teremtődjék. Benes, mint államfő nem elnököl az októberben elnapolt közgyű­lés második ülésszakán; helyette az egyjk alelnök, Politis, a kiváló görög jogbölcselő, nemzetközi jogász és diplomata veszi át az elnöki szerepet. A személyi csere előnyös, mert Politis nem kötötte le magát olyan mértékben a szankciós politika mellett, mint ahogyan Benes tette októberben. A Népszö­vetség gépezetét, a lehetőségeket és a finom­ságokat legalább annyira ismeri, mint előd­je. Nemzeti és egyéni tulajdonságai biz­tosítékok arra, hogy fennakadás nélkül fogja irányítani a nagy gyülekezetét. Elegánsan és tapintatosan, függetlenül attól, hogy Gö­rögország csakugyan annyira aggódik-e az állítólagos olasz terjeszkedési szándékoktól a Földközi-tenger keleti részében, mint aho­gyan egyes hírforrások terjesztik. Végül Ave­nol, aki mint főtitkár a nyilvánosság előtt passzív szerepre van kárhoztatva, az előké­szítő diplomáciai munkában hasznos részt vehet és amint hírlik, Londonba, Párisba és Rómába készül, hogy a kormánykörökkel megbeszélést folytasson. Az olasz álláspont Mivel Olaszország nem küld delegációt sem a tanácsra, sem a közgyűlésre, a főtit­kár római utján személyesen informálhatja Mussolinit vagy megbízottját és egyben sze­mélyesen értesülhet az olasz állásfoglalás­ról, ami megint Genfben megkönnyithetné a közgyűlés alatti tárgyalásokat és az eset­leges közvetitést. A közgyűlés összehívásá­nak hire Olaszországban rendkívül rossz fo­gadtatásra talált és alaposan rácáfolt azokra a mendemondákra, mintha Róma tudott vol­na az argentin lépésről és helyeselte volna. Az argentin jegyzék közzététele még kedve­zőtlenebb benyomást keltett Rómában és az 5-én megnyílt Nemzetközi Munkaügyi Kon­ferenciára már Genfben tartózkodó olasz delegáció azonnali visszarendelését vonta maga után. Ez a visszahívás a Munkaügyi Konferenciát még érzékenyebben érintette, mert a napirend legfontosabb kérdésével, a negyven órás munkaidő megvalósításával az ipari vállalatoknál annak idején Olaszország indítványára kezdett a Munkaügyi Hivatal foglalkozni és az utóbbi évek konferenciáin de-ÍMküielis olasz szenátor felbecsülhetetlen értékű közreműködése vitte hathatósan elő­re ennek a kérdésnek a megvalósítását. A munkaügyi konferenciától való távolmara­dással nem a szociálpolitikai munkát akarta Mussolini akadályozni, hanem hangsúlyozni kívánta a távolodást Gcnftől. 'Ugyanakkor bizonyos olaszországi katonai híreket, a Ba- dogliora váró szerepet, Schuschnigg kancel­lár látogatását, a tárgyalásokat a római né­met nagykövettel, mind a közgyűlés által előállható helyzettel hozták összefüggésbe. Olyan olasz eredetűnek mondott híreket is lehetett hallani, mintha Olaszország arra az esetre, ha >Genfben a fejlemények kedvezőt­len mederbe terelődnének, az eddig Anglia részére Abesszíniában mintegy magától érte­tődően kilátásba helyezett open door (nyílt ajtó) politikát elejtené és a Franciaországot érdeklő dzsibuti—addis-abebai vasútvonal kérdését is egész más szempontok szerint kezelné, mint ahogyan szándékában volt. Nehézségek Ezek a hírek főleg arra jók, hogy az olasz —angol közeledést megnehezítsék. De az két­ségtelen, hogy Olaszország sem várja ölbe tett kézzel, hogy mi alakul ki körülötte, ha­nem maga is felkészül az eseményekre. An­nál is inkább, mert az angol—olasz tárgya­lásokra diplomáciai cserelehetőségekről is kell gondoskodnia. A főtörekvése azonban feltétlenül minél gyorsabb megegyezés Lon­donnal, mert ettől függ a közgyűlés kime­netele is. Éppen ezért Haile Szelassziét is szívesebben tudná Róma bárhol másutt, mint az angol fővárosban. Az angol kormány ta­lán feleslegesen is bonyolította a helyzetet azzal, hogy ragaszkodott az angol vendég­látó hagyományokhoz. A négus ugyan nem szándékszik hosszasan Londonban maradni, hanem mostani tervei szerint a közgyűlésre szintén Genfbe jön. Arról állítólag már sike­rült lebeszélni, hogy az üléseken is részt- vegyen, de puszta jelenléte a színfalak mö­gött, a kilátásba helyezett sajtófogadtatások, a velük járó nagy publicitás újból felkavar­hatja a szenvedélyeket. A közgyűlés veszedelme éppen népes vol­tában és hangulatcsinálási lehetőségében van. Bár a kormánymegbízottak jórésze az ősszel is elég bölcs tartózkodást tanúsított, ötven felszólalás közül mindig adódhat né­hány, mely a helyzetet kiélesiti. Az argentin jegyzék az alapokmány 10. szakaszára hivatkozik, amelyben a tagálla­mok kötelezik magukat, hogy egymás te­rületi épségét és politikai függetlenségét erőszakos támadás ellen megvédelmezik. Automatikusan szóba kell tehát hogy jöjjön Abesszínia bekebelezésének kérdése. Olaszor­szág nem várja a Népszövetségtől, hogy a bekebelezést elismerje. A kérdésnek ezt a részét az időnek kellene megoldania. De a nagy nyilvánosság előtt elhangzó felszólalá­sokban a megbízottak többsége kétségtele­LOTERIA DE STAT Colectară Oliciată CLUJI SZÉKHELY Hétfőn, junius 15-én, tehát 3 nap múlva, lesz a Fundatiunea Regala Carol I. helyiségében az Állami Sorsjáték negyedik osztályának a iuzása. Az utolsó osztály, a legtöbb nagy nye eménnyel. Két nyeremény egyenként 6 millió ér­tékben, Két nyeremény egyenként 2 millió értékben és 16 nyeremény egyen­ként egy millió értékben! A nyeremények nagy száma, valamint a százmilliók, amelyeket a Sorsjáték ezúttal szétoszt, a negyedik osztály húzását valóságos eseménnyé teszik. Ne feledje el sorsjegyeit idejében megvenni. A húzás előtti utolsó nap vasár­nap, juaius 14. Ne fusson el a szerencse elől! Vásároljon sorsjegyeket az Állami Sorsjáiék hivatalos árudájában, Strada Re­gina Maria 46. A hivatalos sorsjegyáruda osztja szét a negyedik osztály számára a volt Tüescu sorsjegyáruda sorsjegyeit is, Ardealnak és Clujnak mindep osztálynál szerenc-.éje volt. Ezuttai igen köny- nyen lehetséges, hogy éppen Önök közül valaki nyeri meg a főnyereményt, ha a Hivatalos Sorsjegyárudánál vásárol sorsjegyet. NE MULASSZA EL A SZERENCSÉS ALKALMAT Dl AÎT1 ETÁM FÜSTÖLDSZER elpusztítja a háziélősdieket, poloskákat, bolhá­kat, tetveket, konyhacsótányokat (svábbogarakat) stb. Nincs robbanási veszély ! ! nül hitet fog ismét tenni a Népszövetség el­vei melleit. Ebből könnyen olyan légkör ala­kulhat ki, hogy minden ellenkező szándék mellett sem lesz alkalom a szankciók meg­szüntetését javasolni. Pesszimisztikus felfo­gás szerint a közgyűlés még olyan határoza­tot is hozhat, amely a szankciókat megerő­síti. Ez a fordulat nem látszik valószínűnek. l>t* ha Anglia előzetesen nein adja tudtára egyes európai államoknak, amelyek szíve­sen megszüntetnék a szankciókat, hogy csak nyilatkozzanak bátran ilyen értelem­ben, ugy megeshetik, hogy senki sem meri megbolygatni a kérdést. Az, hogy Equador időközben kiugrott a szankciós országok sorából, vagy a chilei kormánymegbízott májusi javaslata nem lát­szik elegendő kezdeményezésnek. Lehetsé­ges volna olyan, a kibontakozás szempont­jából igen kedvező megoldás is, hogy a köz­gyűlés nem hoz egyhangú határozatot, ha­nem a helyzet ismertetése után, mint annak idején a szankciókhoz való csatlakozást, most a megtorló intézkedések megszünteté­sét bízza az egyes tagállamok megítélésére. Mit akar Argentina? Maga az argentin jegyzék és Argentina előzetes magatartása is sok találgatásra ad alkalmat. Argentina a szankciókat úgyszól­ván sohasem alkalmazta. Hivatalos indoko­lás szerint azért, mert az alkotmánya értel­mében nem hozhatta meg időben a szüksé­ges rendeleteket. Valóságban mert két és félmilliós bevándorló lakosságának közel a fele olasz és mert egyébként is annyiféle gazdasági kapcsolat köti Olaszországhoz, hogy csaknem egész külkereskedelmi forgal­mát át kellett volna szerveznie. Ezzel szem­ben már májusban óvást emelt a Népszövet­ség halogató politikája ellen. Mit kellett volna tehát szerinte a Népszövetségnek ten­nie9 Súlyosbított, illetve katonai szankciók­kal utólag meghiúsítani az olasz hódítást, mert a májusi tanács már Addis-Abeba be­vétele és a négus menekülése után ült össze. Vagy megszakítani a diplomáciai összekötte­tést Olaszországgal és erkölcsi elitélésben részesíteni? De Argentína még a gazdasági szankciókban sem vett részt és mint az 1933-as rio de janeiroi megnemtámadási szerződés értelmi szerzője, a katonai és a diplomáciai közbelépést valamely támadó ellen, expresses verbis elitéli. Ugyanakkor azonban tiltakozni kiván a bekebelezés ellen — ezért idézi a vonatkozó paktumszakaszo­kat és a pánamerikai elveket. Ezekből az alapjában ellentmondó kijelentésekből arra lehetne következtetni, hogy Argentina maga sem tudja pontosan, hogy mit akar, vagy hogy amit akar, hogyan akarja elérni és talán a genfi nyilvános vitától reméli eszméi tisztázását. Erre vall a közgyűlés összehívá­sát célzó kérelmének indokolása: szükséges­nek tartja, hogy a jelenlegi bonyolult hely­zetben valamennyi tagállamnak alkalma le­gyen véleményt nyilvánítani és a követendő közös politikából a reá eső felelősséget vál­lalni. Hivatkozik ezenkívül Argentina a Népszö­vetség demokratikus elveire is, vagyis más szóval a nagyhatalmaknak a tanácsban gya­korolt csaknem kizárólagos befolyása ellen tiltakozik. Ez a kérdés régen foglalkoztatja a közép és kisállamokat. A keletafrikai konfliktussal kapcsolatban a májusi tanács idején a hét semleges európai állam soro­zatos ülésein szintén megállapította, hogy semmi kedvük még egyszer a nagyhatal­mak érdekeiért a szankciókkal járó kocká­zatokat és gazdasági károsodást vállalni. A kérdés gyakorlati megoldása azonban már átnyúlik a Népszövetség reformjának pro­blémájába, ami utóbbi időben a délamerikai államokat is élénken foglalkoztatja és más címeken ugyan, de a Roosevelt által össze­hívott nyári pánamerikai konferencia napi­rendjén is szerepel. Nyíltan az argentin jegyzék nem veti fel a reform szükségessé­gét, mert ezzel túl sok idegességet váltott volna ki egyes európai országok körében. De a reform alkalmasint már a júniusi közgyű­lés alatt is fel fog vetődni, a pánamerikai konferencián pedig a Népszövetség amerikai tagjai hasznosíthatják genfi benyomásaikat, mig másfelől az amerikai konferencia ered­ményei ismét befolyással lesznek a Népszö­vetség további alakulására. Szekula Ágnes Nincs szükség semmi­nemű készülékre! Nincs robbanási veszély! — Használati utfasitás mi n d e n csomaghoz mellékelve van ! — MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ TörvénytLsztelet — Demokrácia Hiba — Kötszer ADEVERUL: A Cotroceni-i szerencsétlen* ség sok családot borított gyászba. Sohasem fogjuk a borzalmas perceket elfeledni. A sebek begyógyulása után az állampolgárok és hatóságok nem viselkedhetnek ugy, mint azelőtt. Az összeomlott emelvény körül uj útra térve mindenki vizsgálja meg lelkiisme­retét. A Cotroceni-i szerencsétlenség nem egyedülálló, belekapcsolódik a gazdasági zűr­zavarba. Minden vonalon ugyanazzal a ké- születlenséggel, felületességgel, felelőtlenség­gel találkozunk. Rossz ügyvédek veszítik el a pereket és halált okoznak a képzetlen or­vosok. A ki nem elégitő közigazgatás veszé­lyezteti az állampolgárokat. Sok hivatal­főnök volt jelen a Cotroceni-i szerencsétlen­ség pillanatában, legalább most járjanak el kellő szigorral. Még ez sem elég. A légkört kell megjavítani. A közvélemény igazságot követel. S amikor majd a bíróság kimondta ítéletét, a törvények tiszteletét kell majd követelni minden ügyben. PATRIA: Sokat beszélnek a demokráciá­ról és diktatúráról. A demokrácia szó görög eredetű s a nép uralmát jelenti. A diktatúra szó latin s parancsot, parancsolót jelent. A demokráciának hármas jelentősége van: 1. A nemzeti szuverénitás, mely szerint a nem­zet minden közjog forrása. A nemzet saját magát kormányozza, megszavazza az alkot­mányt s a törvényeket és elrendezi az állam életét. 2. A szabadság, mely nélkülözhetetlen a modern államban, miután enélkül nem tudják az állampolgárok az ellenőrzés jogát gyakorolni. A gondolat, szólás, és irásszabad- ság, tehát: sajtó nélkül el sem lehet ma már állami életet képzelni. 3. Politikai egyenlő­ség, ami kizárja az állampolgároknak két osztályba való sorozását s eltünteti a közép­kori fogalmakat. Ebből folyik, hogy minden érett állampolgárnak joga van szavazatra. Olyan választójogi törvényre van tehát szük­ség, mely a szabad választást biztositja. A demokrácia végül azt jelenti, hogy minden állampolgár egyformán felelős törvényszegé­seiért, mert a törvény magát a nemzetet je­lenti. A hivatalnokokért a kormány felel s az olyan országot, melyben a kormány csak az uralkodónak felelős, nem lehet parlamen­táris demokrata államnak nevezni. Néhány demokrata államban bizonyos törvényeket egyenesen a nép elé kell terjeszteni. A nem- zeti-parasztpárt uj programjában szintén benne van ez a „referendum“. A nemzeti- parasztpárt csupán azokkal lehet egy sor­ban, akik demokráciát, fejlődést és a békét szolgálják. CURENTUL: A betegség az ellenálló ké­pesség mértékét bizonyítja. Ugyanígy va­gyunk a katasztrófákkal is, melyek az erőt teszik próbára. Ha jég esik, a gazda be kell bizonyítsa, hogyan készült fel a legnagyobb csapásra. Az uralkodó megmutatta, hogyan kell szembe nézni a szerencsétlenséggel. Az­tán a cserkészek és străjerek következtek, akik megfeleltek kötelességüknek. Az orvo­sok is önként jelentkeztek, csupán az tűnt fel, hogy a kórházban hiány van a kötsze­rekben. A Cotroceni-i mezőhöz legközelebb eső központi katonai kórházba szállították az első sebesülteket. Ha nem küldenek a Brancoveneasa-kórházból kötszert s fertőt­lenítőszereket, nem tudták volna kicserélni a kötéseket. Pedig a katonai kórház elsősor­ban sebészetre kell legyen berendezve. Nincs sterilizációs osztálya a kórháznak. Az orvo­sok ezt többször jelentették, szavuk azon­ban nem talált meghallgatásra. Nem jogi ér­vek, de katonai erők fejlesztették a törté­nelmet. Mit tehetnek a legjobb orvosok, ha nem áll megfelelő gyógyszer rendelkezésük­re? Hiábavaló minden technikai felszerelés akkor-, ha figyelmen kivül hagyjuk az egész­ségügyi követelményeket. Ha fővárosi kór­házakban nincs gyógyszer, mi lehet vidé­ken? A jövő háborújával szemben jól fel kell készülni. Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok elöharcoaa*

Next

/
Thumbnails
Contents