Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-12 / 133. szám
ELLfíNZfíK € HÁRMASOK Repülőink jönnek! kiáltják ;i huszárok Izgalmas percek l'Ynnl a levegőben irln/alos, »lel halál harc kezdődik (iéptegvverek kaitoknak A i.aproni megremeg, oldalára lordul, majd éles sikló repüléssel, motor nélkül, a Piávé leié tart és eltűnik szemeink elöl. A toronyból kiáltják: A mi vonalaink mögé esett a Caproni! Dél leié jár az idő Most kezd átkelni a íolyón az ötödik es kilencedik ezred zöme Óriási erőfeszítés A Nulderböl és Nervesa lelöl újabb granátlergeteg indul a Fal/.ei hidra. lluszonnyoleas gránátok csapkodnak szüntelen a vízbe és partokon. Százával vágnak be a súlyos lövegek a köves partba és a folyóba. A liizfel- nün kell átgázolniok. .Nervesa felöl minduntalan újabb repülörajok jönnek Búgnak a motorok a forró levegőben, fejünk felett kóvályognak. SrapnelLíelhök pukkannak a levegőben. Az ötödik ezred megkezdte az. átkelést. Szmre- isánvi őrnagy és osztaga a hiti előtt állanak! — jelentik. A repülök a fejünk felett berregnek. Irtózatos robbanás rázza meg a levegőt. Majd kis idő múlva telefonon jelentik:- S/.mrecsányi őrnagyot. Jekkelfalussy századost, dr Barna Andor segédorvost bombatelitalálat darabokra szakította a hídfőnél. Balogh Imre ezredorvos súlyos sebesült. A sebesülteket és halottakat most szállítják hátra. Előttünk teszik le a véres emberroncsokat. Szmre- esányi őrnagyot teljesen szétroncsolta a bombaţi iitalá- lat. felismerhetetlen véres húscafat a teste, csak az arany paszomántos gallér csillagjai mutatják tiszti rendfokozatát. Jekkelfalussy kapitánynak félarcát. Barna segédorvosnak fejéfrtépte le a borzalmas erejű robbanás. Levett sapkával állunk előttük. Arrébb Balogh Imre ezredorv.ost hozzák a nehéz teher alatt imbolygó szanitécek. El. Lábikráján mentek át a forró, éles bombaszilánkok. Gyorsan bevisszük a templomba. Az oltár előtti asztalra fektetjük, itt kötik be súlyos, tépett sebét. Hideg verejték az arcán, nedves haja izzadt homlokába csap. csak szemeiben var. élet. Fáradtan int, lehajolok, gyenge hangon szól: — Rám fér egy kis pihenés. Négy éve állandóan kihint vagyok az első vonalban. Elbúcsúzom tőle, megcsókolom hideg, izzadt arcát: — Isten veled, Imre, — mondom — most már haza kerülsz. Örülni fog édesanyád. Nyugodtan hagyhatod itt a harcot, megtetted kötelességedet, megér- demled a nyugalmat. Csapatomhoz szaladok. A szemben lévő parkban hüsárnyéku magnolia és gesztenyefák alatt ássák a sírokat. Itt temetjük el hősi halottainkat. Fennt repülők berregnek, bombák, aknák robbanna!:, gránát sü- vitések, irtózatos hangzavar. Lennt, a hídon, gránáteső alatt ötös huszárok futnak a hídon. Imbolyog a hid. vizsugarak csapnak át a futó embereken. Fennt a Montelló-gerincen erős gépfegyver- kattogások, kézigránátrobanások. Az olaszok és angolok nagy erőkkel megkezdték ellentámadásukat. A romboló zivatarban jelenik meg József főherceg főhadparancsnok magas, erőteljes alakja. Itt van a tűzben. Csodálattal nézzük a fenséges urat. Megáll a friss síroknál és tiszteleg a hősök nyitott sirhantja előtt. József főherceg jelenléte felvillanyozza fáradt legénységet. A hősi halottakat leeresztik a nedves sirgödörbe. Fennt olasz repülők zengő muzsikája, lennt 28-as gránátok irtózatos robbanása búcsúzik a sírba szállóktól. \ sárga, nedves agyag rátapad a kezünkre, lábunkra, ruhánkra. Lelkünk dermedt. Fázik. Mellettünk uj pontonokat visznek sietve a Piávé partjára. Hidat vernek a dühödt habokra. Leszaladok Chiesola felé. Az ut el van torlaszolva Irénkocsikkal, málháslovakkal, összegabalyodott em 1 .»erekkel, nehezen tudok átvergődni közöttük. Sáncokon ugrálok át. Fák között, szőlővenyigék alatt bujkálok. Sebesültek jönnek egymást támogatva, olasz foglyok özönlenek rendetlen sorokban, tépett, piszkos ruhával. Ellenséges repülőrajok jönnek minduntalan, irtózatos bombákat dobnak a hidra és a parton összetorlódott katonákra. A Piávé felől hullabüzi hoz a meleg szél az émelyítő, párás levegőben. Fák mögé húzódom, onnan nézem a csillogó Piáié vizét. Meg-megremeg a föld, mintha mély földalatti erők akarnák sarkából kifordítani a földet. Nervese és a Sulder felől százával jönnek a nehéz ágyulövedékek. —- Az ötösök Baintner és a kilencesek Viczián ezredesek vezetése alatt már átkeltek a Piávén! — jelenti a véres arcú küldönc. Viztölcsérek emelkednek a magasba. A Montelin bosszú gerincén, a túlsó oldalon megfigyelő léghajók függnek sorjában, gyökerestől kitépett fák csapnak le irtóztató robajjal a földre. Nehéz bombavetö gépek jönnek. A gyönge pontonokra telepített hidal telitalálat kettészakítja. Örült, ordilo/o embereket látok, málbáslovak ágaskodnak, re eseg, ropog, majd kettéválik a gyenge alkotmány Imii berek kapaszkodnak egymásba, összegabalyodnak, nehéz Ielszereléssel gurulnak a tajtékzó sebes, piszkos habokba Lovak úsznak a hullámokban, rajtuk a gép fegyvert elszerelés Emberek merülnek el, amott csak az aeélsisak és a hátizsák látszik ki a vízből Geren dókat, felfordult pontonokat visz magával a piszkos áradat Mindenütt káromkodás, recsegés, ropogás, bomba, gránát robbanás h on a v íz a gránálesöben Emberi és állati hullákat sodor a megáradt Piávé Pattanásig feszilelt idegekkel figyelem az eseménye kel. Most kezdődik igazi élei halál harcunk. IX. Csernáth József husz.árhadnagy bajtársam az ötös huszárezreddel már álküzdötte magát a rettenetes akadályon. A műszaki századot vezeti Csernáth feljegyzéseiből lehet legpontosabban visszaadni a Montello-i harcok első vonalaiban lejátszódott borzalmakat, a minden emberi erőt és képzeletet leiül múló erőfeszítési és áldozatot, mit a Montello-i hősök hoztak. — Féltizenkettökör indulunk a Fa-Izei hídfőhöz — jegyzi fel Csernáth József huszárhadnagy. — Az ellenséges repülök sűrűn búgnak fejünk fölött. Lassan haladunk, bújunk a repülök elöl, srapnell és gránát csap közeliinkbe. Égető a meleg, a Piávé felöl hullaszagot hoz a szellő. Jobb oldalt, a gyalogösvényen haladunk, árkokon, szakadékokon vergődünk keresztül. Eltorzult, széttépett holtak feküsznek szanaszét. Itt egy fejetlen test, amott egy hulla szétszakított hassal — belei messze kilógnak — zöld legyek dongják körül a megalvadt vértócsát. A kimerültség töl libegünk. Háborog a gyomrunk. Fenn vagyunk végre az emelkedés csúcsán: fák leple alatt megbújva látjuk felcsillanni a Piave vizét. Ellenséges gépek raja kóvályog felette, hihetetlen vakmerőséggel ötven-hatvan méterre szállnak a hid fölé és szórják a bombákat. Óvatosan lecsúszunk a pariig. A part köves, néhol hatalmas szikialömbük hevernek szanaszét. Itt lapul meg az ezred sziklák és bokrok védelme alatt. A viz szélén csoportban heverünk: — Baintner ezredes, Diószeghy százados, Ghyczy és Szmrecsányi Adorján félezredparancsnokok, Jekkelfalussy, Baross századparancsnokok, Szakolyi zászlós, dr. Balogh ezredorvos és Barna Andor dr. segédorvos. Kémleljük a folyót. Előttünk a szükséghid — gyarló alkotmány, falábakra állítva — mellette korlátként kifeszitett vastag kötél. A bid innenső része viz alatt áll — ugv látszik gránáttalálaf érte. Olasz, foglyok nagyszámban özönlenek át a bidon. Tizenkét óra húsz perckor megindul az ezredtörzs s velük együtt vezetem a műszaki századot. Ugyanakkor öt ellenséges repülő ereszkedik a hid fölé és bombákkal, géppuskagolyókkal szórják tele a Piávét. Visszarohanunk és a sziklatömbök mögé húzódunk. Lehasalok egy bokor fiaellett s idegességemben cigarettára gyújtok. Nézem a borzalmasan gyönyörű látványt, amint terhes szekér zörgéséhez hasonlóan dübörögnek a 28-as gránátok. Repülők bombaszilánkjai és géppuskagolyók csapnak le körülöttem. A túlsó part tűzben és lángban áll. Húsz percig tart az isteni színjáték. Megpattaná- sig feszült idegekkel várjuk végét és bámuljuk az ellenséges repülőket, kik a golyózápor dacára ötvenhatvan méter magasban rendületlenül végzik munkájukat: öntik az olmót és a forró vasat nyakunkba. Aztán elcsendesedik a tűz, a repülők eltűnnek. Baintner előre indul, vele megy Ghyczy őrnagy, Zichy János gróf és Sárkány hadnagyok. Alig érnek túl a hid közepén, még erősebben zugnak a gránátok. Látjuk, hogy szaladva elérik a túlsó partot. Baintner indulása előtt azt a parancsot adta, hogy a tűzszünet alatt ötös és tizes csoportokban nyomoljunk utána. Várom, mig csendesedik a tűz. Diószeghy százados közelemben leveti cipőjét és nadrágját — derékig felgyürkőzik és elindul. Utána négy emberrel indulok én is. Diószeghy gyorsan halad előre. Nagy tömegekben özönlenek szembe az olasz foglyok s csak lassan tudok magamnak utat törni. Átgázolok, térdig érő vízben merülve a hid viz- alath részén, majdnem a hid közepén vagyok s a remegő kötélbe kapaszkodom. A füstben, gőzben mint rémkép: — repülőgépek körvonalai tűnnek fel. Különös, sivitó zúgást hallszik — nyomban rá mennydörgésszerű rázkódást érzek. Lehanyatlok a hidra, félig hátrafordulva, látom, mögöttem a hid alámerült s a viz deszkaroncsokat sodor tova. Érzem, sülyed alattam a hid. Görcsösen kapaszkodom a kötélbe, mellig ér a hideg viz. Látom, hogy a deszka szélén megtorpannak ijedt arccal az olasz foglyok. Egy szeplős, vörösarcu, tagbaszakadt »lasz katona lehasal és erős kezével lejemet a viz alá akarja nyomni. Rekedt, rettenetes állati hang szakad fel torkomból — felugróm a recsegő, imbolygó hidra s gyalogsági ásómmal hatalmas csapást mérek a vörös ember fejére. A fej szétesik s a lomha, véres test belegurul a sebes vízbe. Magasra ugróm — fejem felett forgatom a véres ásót s szakadatlanul bömbölve, irtózatosan ordítok. Megrémült arcok merednek reám. Jobbít,? 6 I u n I u n 12. ifi hí ifim iMiiM mu ■ I— ii I im I——I !■ I ír mii ■■ ■■ i i;i balra csapódik az ásóm, tisztul elöltem a téi lobi oldali, negyven méterre bal buszonnyob as giáiii- csap le a vízbe, szilánkok röpködnek kőrülöl'cin Elbukom I g\ érzem, bogy combomon meg süliem és érzem, hogy vér csurog lefelé lábszáramé. Hörögve veszem a lélegzetei Tovább! Tovább! Összeszedem erőm és rohanni tovább llollraváll arccal rohan vissza mcllelleii; Sárkány hadnagy Vissza! Vissza! orditom. de megtébolyoü va rám sem hallgat Néhány másodpiac múlva aztán örült arccal rohan ismét mellettem a cél felé. Közel a part. Oldalára fordult csónakot látok abban szorong Zichy János gróf. Sárkány hozzám ban és mellette elterül Szakadatlan csapnak le a nehéz gránátok és repülő bombák. A túlsó part magasan, meredeken emelkedik előttem. Még egv kétségbeesett roham ott vagyok a szerpentin kezdeténél, a sziklás oart ve dehne alatt. Megállók, hogy lélegzethez jussak. Em beri alakokat látok a sziklához, tapadva. Tántorogva indulok felfelé. Az első kanyarnál lovas küldönc hullája fekszik lovával. A ló hányát didi, patkós lábaival az ég felé int, belei kilógnak < szét roncsolt hasból. Mellette fekszik a huszár, tátongó sebbel — ősz szezsugorodva. Néhány lépésnyire a sapkája fekszik, rajta a jel /és: Kilences honvédhuszár. — 9. H. H. A távolban viharfelhők emelkednek, a hőség elviselhetetlen. Teljesen egyedül vagyok, egy óriási gesztenyefa alá húzódom. Kirschaber ezredest látoui egy romba- dőlt házból kilépni. Köpcös öregember, piros arcú. dús, ősz bajusszal. Idegesen jár fel és aiá, kiabál, hogy emberei fedezzék magukat. Indulok az ezredtörzshöz, kicsúszom a f. .Nól Az ágyuk zenéje alább hagyott, felettem két ellenséges gép kóvályog. Húsz lépés távolságra magányos lát látok, ide akarok mászni. Alig hagyom el a dus- lombu fát, egyik ellenséges gép figyelője észrevesz: a gép lecsap negyven-ötven méter magasra és géppus kával szól ja rám a golyót. Elterülök a fa alatt, mozdulatlanul, halálfélelemben. A géppuskagolyók kattognak, sivitanak közelemben, körülöttem s leszaki tott ágak és falevelek hullanak fejem fölött. Néhány percig tart a borzalom, aztán a gép északi irányban tovább halad. Kicsúszom a fa alól, hason és négykézláb mászom, elérek 8—10 méter távolságra. Zugó süvitéssel csapódnak le kisebb kaliberű ágyuk gránát és srap- neli-lövedékei, elárasztva a terepet. Közelben csap le a gránát s a robbanás helyén a sürü fekete füst lomhán emelkedik magasba. Minden pillanatban készen kell állni a halálra .. . Fél óra hosszat tart a tomboló tűz. majd csön- desedik. Kinos erőfeszítéssel mászom el a következő fáig. Alig készülök tovább, újra hallom a repülőgé- pék motorjainak zúgását és a lecsapódó bombák sivitó zúgását. Ágyutüz, repülőbomba és géppuskagolyók között bárom óra hosszat járom a haláltáncot, mig négykézláb csúszva elérek a domb aljáig, hol a szőlők között embereket veszek észre és félig rombadölt emeletes házat látok. Ebben van a törzs álláshelye. Kimerülve mászom be az ablakon át a házba, hol Baintner ezredesnél jelentkezem. A ház földszintje tele van emberekkel: tisztek, tisztiszolgák, küldöncök heringek módjára szoronganak egymás mellett. A harmadik bosnyák ezred tisztjei is itt lapulnak. A bosnyák ezredes, magas, tagbaszakadt, szögletes arcú ember, szótlan és barátságtalan. A szürkefe- zes tisztekkel csakhamar barátságot kötünk. Sárkány hadnaggyal az ajtó mellett szorongunk. Repülő bug felettünk, észreveszi a szőlőben fekvő embereket s géppuskatüzet indit rájuk. Nehány géppuskagolyó fülünk mellett süvít el. Sárkány hadnagy idegesen elkapja fejét, magam pedig a mellettem fekvő bosnyák százados rumoskulacsát kotyogtatom. Czeglédy főhadnagy és Szakolyi hadnagy támolyognak be sápadtan. Ezer veszély közt pontonokon jöttek át a Piávén. Szakadatlan csapódnak a nehéz lövedékek. A ház falai remegnek, inognak a rémületes robbanásoktól Sötétedik. Előkerül Marci legényem üres kézzel és jelenti, hogy egy repülőbomba szilánkja Dolly lovam -nyakába csapott. A ló még él s lovászom — ki maga is megsebesült — a málhákkal hátravitte. Itt állok most élelmiszer, ital és dohány nélkül. Csak egy gumiköpenyegem van, kezemben gya logsági ásó, oldalúmon revolver és fejemen roham - sisak. Búcsúzunk a bosnyákoktól, este állásba mennek. Egymásba bujunk s a szakadatlan ágyúzás dacára, mély álomba merülünk. X. Junius 17-ikén hajnali 3 órakor arra ébredünk, hogy bömbölve zugnak az ágyuk s a ház környéke tele van gránáttölcsérekkel. Elindulunk a 183. magassági pont irányába. Mezei ösvényen csúszunk tova. Néha közeliinkbe csapódnak le a gránátok, ilyenkoi megállunk és beletapadunk a fűbe. Mély vízmosásba érkezünk, kis fcsermely kígyózik előttünk. Uttalan- utakon vonszoljuk magunkat előre. (folytatjuk.)
