Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-12 / 133. szám
4 ELLBNZfíK / 9 3 () I ii n I ii m 12. Az olasz Afrika legendás földje Arab fasiszta iljiab ROMA (június). Hétszáz esztendővel ezelőtt a tenger leié tartott egy berber karaván. Egész törzs utazott a sivatagon keresztül, férfiak, asszonyok, gyermekek, sáliakkal, állatokkal, minden szükséges eszközzel. Nagy faradsággal keltek át a mozgó homok, a ,,randa“ birodalmán és egy szép hajnalon véget ért a homok, a vidék más képet öltött, a homokhegyek helyett végtelen sik, köves talaj következett: a hanunada. Ham- mada el hantra, vörös homok a neve ennek a vidéknek, ahol valóban vöröses szinii talaj terül el az éles kövek alatt. Szudáni arab törzsek űzték el lakóhelyükről a berbereket, a líbiai sivatag öslakóit és most mindenestül felkerekedtek, hogy uj tanyát keressenek maguknak. A homok fogytával megpihentek, sátrat vertek a vörös homok felett, lenyergelték tevéiket, megoldották kecskebör tömlőiket, a férfiak tüzet raktak, az asszonyok pedig nekikészültek a „kuszkusz“ elkészítésének. Nyergekből, sátorponyvakból és minden más magukkkal hozott tárgyból kerítést, „zeribát“ rögtönöztek táborhelyük köré, hogy távoltartsak maguktól a sakálokat: megitatták tevéiket és juhaikat, azután letelepedtek és hálát adva Allahnuk, hogy idáig segítette őket, átadták magukat a pihenésnek. A legenda Eltelt a nap, leszállt az éj és a sivatagi táborra ráborult a csend. A tűz már alig pislogott, a tevék csendesen kérodztek, egykét dögre éhes sakál elnyujtottan vonyitott a közelben, De még nem mult el a fele sem az éjszakának, már talpon volt a karaván vezetője, magas, csaknem teljesen fehér bőrű, öreg berber s hangos szóval keltegette a pihenőket. Hosszú utat kell ma megtenni, mert messze van még Derg, a legközelebbi oázis, vizük pedig fogytán van s igy még az esi leszállta előtt el kelj érniük a dergi kutakat. Felcihelődölt a karaván. A teherhordó tevék csúf kiáltozása kísérte a rakodást, az asszonyok közben ismét az ételről gondoskodtak, a gyermekek még álmosan pihentek a tevék között. Azután nyeregbe szállt a csapat, az asszonyok ölbevették gyermekeiket s a felkelő nap már jó messze találta a vándorokat tegnapi táborhelyüktől. Dél felé járt az idő, amikor a törzs feje rémülten vette észre, hogy liiányzik amulettje, az elefántcsontból faragott Ealina- kéz, amely az egész csapatot megvédte eddig minden szerencsétlenségtől. Megállt a csapat s a főnök hangos szóval mondta el a szerencsétlenséget, vádolva magát, hogy nem vigyázott eléggé s veszélybe sodorta az egész törzset. Azonnal vissza akart fordulni, hogy megkeresse az elvesztett kincset s elhárítsa népétől a fenyegető veszélyeket. Ekkor azonban előállt legidősebb fia, erős, már legénysorban lévő ifjú s vállalkozott, hogy atyja helyett megkeresi az ereklyét. A vezetőre szüksége van a csapatnak, hiszen lehet, hogy' Dergben küzdeniük kell a vízért. Az agg törzsfő könnyes szemmel bocsátotta útjára fiát, aki gyors menetben vágott neki a sivatagnak, a csapat pedig aggodalmas szívvel folytatta útját észak felé. Aggodalmas szívvel, buzgón mondták el az esti imát, amikor a nap lemerült a sivatagba a nyugati láthatáron s aggodalmas szívvel küldtek előre három ifjút, amikor a főnök sasszeme fejfedezte a láthatáron Derg tábortüzeit Ellenség S aggodalmuk valóra vált, amikor a három kiküldött vágtatva ért vissza a csapathoz s lelkendezve közölte, hogy Derget rabló tuarregek tartják megszállva, senkit a kutak közelébe nem engednek s oly sokan vannak, hogy megküzdeni velük még a próféta segítségével sem lehet. Hangos szóval kiáltott fel az agg törzsfö s megszaggatva ruháit, kérte Allaht, hogy legalább népét mentse meg, ha öt meg is bünteti vigyázatlanságáért. Az anyák ijedten szorították magukhoz gyermekeiket, a férfiak görcsös kézzel szorították meg dárdájuk és hosszú tőrük markolatát, de belátták, hogy túlerővel szemben öngyilkosság lenne felvenni harcot, elcsigázva a hosszú menet után. Vizük már éppen anny'i volt csak, hogy még egyszer megitathatták állataikat és még egyszer üdíthették fel magukat a nap forrósága után. Szomorúan vertek tábort, szomorúan állították ki az őröket és szomorú szívvel, álmatlanul hánykolódva fekhelyükön, készültek neki az éjszaka bizonytalanságának. Ha Dergben tuarregek vannak, Tguítában sem lehet vizet szerezni, a legközelebbi oázis pedig több napi járásnyira található. Pihenés nélkül pedig nem indulhatnak neki a hosszú menet után az útnak. Egy napig még elmennének valahogy ital nélkül, de hol van itt viz egy napi járásnyira? . . . Megvan az ereklye! . . . Gyors menetben vágtatott a sejk fia remek arab kancáján a nyugvó nap felé. Sietnie kellett, hogy még világos legyen, mire a táborhelyhez ér, ahol tegnap ettek, mert még az éjjel vissza kell indulnia, hisz vize fogytán van. Éppen lemenőben volt a nap, amikor megpillantotta a tegnapi tábortüzek üszkös maradványait. Gyorsan leugrott lováról, dárdáját a földbe szúrta, hozzákötötte lovát és keresni kezdte az ereklyét. Amikor a nap a láthatárt érintette, leborult a földre s buzgó imával kérte Allah segítségét. S amikor fel- emelkedett, két lépésre maga előtt meglátta a homokból kiálló Fatma-kezet. Lehet, hogy valamelyik gyermek ásta be a homokba az indulás zavarában. Boldogan emelte fel az ereklyét s nyugtalanul kaparó lova felé indult. És amit akkor látott, az örömmel, csodálattal és hálával töltötte el szivét az örökkévaló iránt. A kis gödörből, melyet a türelmetlen kanca kapart, viz szivárgott elő. Leborult az arab a viz mellé a földre s két kezével ásni, túrni kezdte a homokot. És a viz egyre erősebben szivárgott, már egész tócsa volt, már meg is meríthette benne ivópoharát. ...Egész éjjel szünet nélkül vágtatott a kanca a sivatagon át. S még nem kell fel a nap, amikor habzó sziiggyel, csapzott sörénynyel bedobbant a berber tábor közepébe. Egyenesen atyjához rohant a fiú s lelkendezve mondta el az aggodalomtól még ébren fekvő aggastyánnak, hogy ott, ahol tegnap ettek, viz fakadt fel a kanca patája nyomán. Lelkendezve lármázták fel a tábort, lelkendezve nyergelték meg a tevéket, lovakat s mély hálával mondták el reggeli imájukat, amikor a nap vérvörös korongja felmerült a homoktengerböl. Estére holtfáradtan, a szomjúságtól elcsigázva. de élve, tele reménnyel és boldogsággal érkeztek meg oda, ahol tegnap ettek. Egész kis tó állt már akkor a tábor helyén s a víz még egyre buzgóit felfelé a homok alól. Gyöngyszembuborékok szálltak fel a vizből s a kis tó kerülete egyre nagyobb, égyre nagyobb lett. S a szomjas emberek és állatok boldogan borultak le a viz mellett és ittak, hosszú kortyokban itták az életet jelentő, meszes, homokos vizet. A valóság Eddig szól az arab legenda. Megerősiteni, bizonyítani bajos volna, de Gadamesz, az itt épült város neve valóban azt jelenti: ott, ahol tegnap ettünk. S még a mai napig, minden esztendőben, éppen a Ramadan böjt első napján, a város kádija az egész nép kíséretével ünnepélyesen a legnagyobb forráshoz Modern konfert, j pensió szisztéma, fürdők, stb. Egyé- j ni pausál-kurák ! Mérsékelt árak ! l'WKsí. ®PA Román Nemzeti Uta-ási és Idegen forgalmi vállalat sajátvezetésealatt álló szállodáit Carmen Sylván május hó 15-én megnyitotta! HOTEL MOVILA, HOTEL ÜÄILOR, HOTEI. 10U. JUNIUS 15 .-én az SFlffami Sorsjáték fiiönti az aranyzsákot! 39.025 NYEREMÉNY ÖSSZESEN 203.845.024 LEI ÉRTÉKBEN Fiatal, vagy öreg» gazdag, vagy szegény, kicsi vagy nagy, Mind egyforma a szerencse előtt ! 20 nyeremény egy milliótól 6 M I L L I Ó I C Százezres, tizezres nyeremény ek, nyeremények minden remény és mind e n k i S Z Á M A R A. * Ne FELEDJE EL, még csak néhány nap van ft MILLIÓ# esőféig ! Vásároljon idejében sorsjegyeket Kérdezze mog a sorsjegyárustól, mik a megosztott sorsjegyek, speciálisan a 4 osztály számára. JUNIUS 15.-én a 10. sorsjáték utolsó osztálya. JUNIUS 15.-én az ön szerencséje! JUNIUS 15.-én a sorsjegy kinyitja ön előtt a gazdagság és boldogság drága kapuit. r SORSJÁTÉK vezeti a város legszebb kancáját s leszúrva lándzsáját a földbe, megitatja a forrás vizéből az állatot. Többször gazdát cserélt a vízben feltűnően gazdag oázis. Hol arabok, hol tuarregek, hol berberek laktak benne, mig az olasz uralom véglegesen biztosította az itt élő túlnyomórészt berber lakosság nyugalmát. Csaknem háromezer ember él ma itt a sivatag közepén, a vörös homok és a ramla határán. Egyik oldalon a beláthatatlan köves pusztaság nyúlik észak és kelet felé, mig a déli és nyugati oldalt egymás hegyén-hátán emelkedő homokdombok foglalják el. S itt, a két sivár pusztaság között üde pálmák, virágzó mimózák teremnek, árpa, zab, sőt buza nő a pálmák között, öntözőcsatornák vezetnek el az utcák mentén, népes nyájak legelésznek a dusnedvii fűben s dolgos, szorgalmas kezek készitik a tripoLiszi vásáron nagy feltűnést keltő gadameszi szőnyegeket. Olasz katonák A városmenti gyakorlótéren az olasz tevés osztagok gyakorlatoznak, a pálmák alatti kis kertekben pedig fürge kezek vágják sarlóval a kincset érő árpát. S az oázis az utóbbi évek gondos olasz munkájával egyre nő, egyre terjeszkedik a négy égtáj felé, küzd a futóhomokkal és a vörös hammadával, homokviharral, nappal, szárazsággal, nehezen, lassan, de győz is felette. Kint, a város mellett kékruhás, fehér- nyakkendős, barnaarcu kis sivatagi ember- palánták menetelnek, sorban, katonásan, feszesen. Mindegyiken tiszta, rendes ruha, fejükön kis fekete sapka, arcuk tiszta, kerek, jókedvű, szemük, mint két fekete gyémánt, vidáman ragyog a világba, ök már biztos, nyugodt jövő elé néznek, nem kell félniök ellenségtől, rabló tuarregtől, éhségtől és szom- juságtói. hiszen gondoskodik róluk testileg, lelkileg az olasz kormány, ők pedig, a ..gio- vani arabi del littorio“, a fasizmus arab ifjai majd annakidején jó katonákat adnak az olasz államnak. Egyelőre csak tanulnak: írni, olvasni, arabul és olaszul és lelkes hangon, tele szívvel fújják a ,,Giovinezzát‘\ De majd ha megnőnek. bizonyos, hogy olyan derék fiai lesznek Olaszországnak, mintha valahol a Tibe- ris partján látták volna meg a napvilágot, nem pedig a ramla határán, ahol atyjuk még nyugtalan tekintettel kémlelte a láthatárt, nem jön-e valahonnan pusztító ellenség, amely életükre tör. (—*) A magyar dal finnepe ODORHEIU. (Az Ellenzék tudósítójától.) Felejthetetlen dalünnepet rendezett a II. Da- I loskerület városunkban. Az összegyűlt dalárdák először istentiszteleteken vettek részt, majd ünnepélyesen, székely népviseletben, gyönyörű leányok megkoszorúzták a fogadásra megjelent dalárdák zászlóit. Ezután ai Székely Dalegylet fúvós zenekarának indulói mellett nagy' közönség jelenlétében szinpom- pás viseletben felvonultak a versenyterembe, hol megkezdődött a verseny Tárcza Bertalan, P. Takács Gv-^rdian, dr. Vaszka István, Lengyel Rudolf, és Tompa Lászlóból alakított hi ráiló bizottság előtt. A felvonult dalárdák meglepő fejlődést és kiváló készültséget mutattak. A mugeni Ref. Dalárdának a karmesterét: Tóásó Albert, öreg hariisnyás székelyt a közönség hosszasan ünnepelte. A biseri- ceni Róm. Kát. Dalkörnek a jelvénye: fehér rózsa volt. Gyönyörű volt a sighisoarai ReE Dalkör tagjainak, továbbá az odorheiui Ref. vegyeskarnak a fekete diszmagyar női öltözete. A hogheai Ref. Dalárdának árvalány- hajas kalpaga jól érvényesült a színpadon, a teleaci falusi dalárda hatalms kórusa, a fortém dalkar asszonyviseíete valóban festői volt. A sighisoarei Kaszinó Dalkör szabatosan és jól megválogatott darabjiával aratott megujrázott sikert. A Székely Dalegylet fegyelmezett, tekintélyes nagy férfikara most Ls megérdemelt sikert aratott. Este díszhangverseny volt, melyet dr. Vaszka István nyitott meg, majd Vajda' Ferenc kerületi elnök hirdette ki az eredményt és I I I utalta ki a dijakat. Az első csoportok első diját két értékes serleget a Székely Dalegylet és az odorheiui Ref. Vegyeskar nyerte, mig •a:z első B. dijat a sighisoarei Kaszinó Dalárda vitte el. Különböző csoportokba dijat és szép emléktárgyat -nyert, mint első a sighisoarei Ref. Dalkör, a mugeni Ref. Dalárda, a forteni Ref. Dalkör, a bisericeni Róm. Kát. Dalegylet, a somba testi Férfikar, amelynek a külső megjelenése a székely ruhában impozáns volt, a hogheai Ref. Dalárda; és a teleeci Ref. Dalkör. A díszhangversenyen szép beszédet tartott Tárcza Bertalan főtitkár. B. Sólyom Edith Tompa Lászlóné zongoraki s-é re te mellett Sz. Horváth Lajos remek székely dalait adta elő nagy sikerrel. A közönség nagy és hosszas ovációban részesítette Lengyel Rudolfot. dalosszövetségi titkárt remek székely je’enetéért. A díszhangversenyen a dijat nyert dalárdák adtak elő szebbnél-szebb dalokat nagy és ünnepélyes közönség előtt. (I. I.)
