Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-10 / 131. szám
ffCEBJVKffJr 19 3 6 I ii n I ii H I 0. € HÁRMASOK Az oső ősik tovább rendületlenül Órák boss/al nem mozdul az ezred Csendes megadással viseljük sorsunkat. Az átázott ló lejéi lekónyitva áll, mozdulat tanul. Néha ineg-uiegTá/kódik, mintha billeg Icdné Így állunk a zivatarban, inig Husivá buszár harsány hangon elkiáltja; — Ili, állj! A megkínzott, bőrig ázott szomorú huszárokból kitör a hahota. Ív/ a két szó megtörte a halálos esen- det, a lelkek háborgását. Felvidul az összetöri embersereg. — Él, állj! — száll szájról-szájra. A hallgató emberek felvidulnak erre a kél szóra Hl, állj!... Mikor már négy órája állunk a zivatarban. Nehezen elindul az oszlop. Pocsolyákba lépünk, testünkön a hideg, sáros viz. Menet közben tudjuk meg, hogy az. ötös huszárezred trénkocsijai borultak fel a nehéz hegyi utón, azért álldogáltunk olyan sokat. Kis községen megyünk keresztül. Egyik kapumélyedésből magyarul kiáltják; — Hányasok vagytok? — Hármasok! — Ti hányasok vagytok? — Harminckettes honvédek! Domboldalhoz érünk, keleten szürkén dereng a hajnal. Nehezen kapaszkodunk fel a sáros, meredek utón, meg-megcsuszik a bakancs, hosszan vágódik el egy egy huszár a nehéz teherrel. Káromkodások, nyögések, ordítások. A mély. átázott völgyben felborult trénkoesikat látunk. Próbálják talpraállítani a kapálózó lovakat és a felfordult kocsikat. Felérünk a hegytetőre. Szomorú házak bontakoznak ki a hajnali derengésben. Scomigóban vagyunk. Letérünk a templom felé, ott lesz szállásunk <-gy kastélyszerü épületben. Széles olasz ágy vár reánk. Levetkezünk meztelenre, az átázott, csepegő ruhákat kifacsarjuk és a bútorokra rakjuk, meztelenül fekszünk a széles családi ágyba, hárman, Tallián Ancival és a katolikus páterrel. Kényelmesen elférünk a száraz takarók alatt. A konyhában nyitott kandallónál teát főznek a szakácsok. Jó rumosán isszuk és melegítjük egymást a száraz takaró alatt. Dél van. mire felébredünk. A ruhákat kiszárították a meleg kandallónál. Gyönyörű meleg napsütés. Az udvar közepén nagy magnolia pompás virágzásban, kancsószerii fehér virágok borítják a hatalmas fát. Odébb, a kökeri- tés mellett narancs, citrom, eperfák és fügefák, még éretlen a gyümölcs rajtuk. A háztulajdonos kicsi, köpcös öreg olasz. Szomo ruan járkál közöttünk. Meg kell nézzem beteg fiát, kit fennt tart a toronyszobában. Felkisérem a fáradt, szomorú öreget a toronyszobába: ott fekszik az ágyban tizenhétéves fia súlyos hastífuszban. Csontig so- ványodott, száraz bőre, kiálló pofacsontjai ijesztően hatnak. Lassan beszél az öreg, fel-fel figyel, nem hallja-e valaki, mit mond. — Szerencsétlenek vagyunk, — mondja. — Itt van a fiam is, ez is a háború áldozata. A másik fiam elesett a Tagliamentónál, alig volt húsz éves. Itt állok egyedül öregségemre. Nincs már semmi reménységem. — Doktor ur a Kárpátok mellől való? Transil- vánia! Jártam arrafelé ifjúkoromban. Évekig dolgoztunk a vasútvonalakon, mi furtuk az alagutakat, ismerem a népet, a románt, magyart, közöttük éltemé megszerettem őket. Hej! Régen volt! Elmúltak az évek, az idők. És most öregkoromra itt állok egyedül, segítség nélkül. Megrázott a vihar, letepert a földre. Csak ez a fiam menekülne, ő maradna meg s világítaná be az utam. Az öreg kimegy, gondosan beteszi a ajtót, majd kis idő múlva visszajön fekete üveggel kezében. Kis pohárkákat vesz elő a pultról. — „Lacrima Cristi!“ Tizenkétéves borom, elrejtettem néhány üveggel. A többit elrekvirálták. Összecsendülnek a poharak a beteg fiú egészségére. Az öreg megsimogatja a fekete üveget, mintha gyermekarcot simogatna. VI. Lennt az udvarból Hajny őrnagy hangját hallom. amint parancsokat ad a távozó tiszti jőr öröknek. — Keressétek meg a legjobb utat a Piave felé, melyet három irányból kell megközelíteni, irány; a Faize di Piave-i könyök! . . . A tisztijárőr készen áll az indulásra. Fenntről nézem és halgatom a parancskiosztást. Az öreg olasz hátam mögött áll: Előkészületek a támadásra? — kérdi. A tisztek elindulnak felderíteni az utakat. Az öregei fennt hagyom a toronyszobában. Lennt az eredő ódában a parancsokat Írják Juhász és Fórizs őrmesterek Minden pillanatban dl lebet a támadási parancs Erős készületek, Éjjelenként zörög az id a nehéz kocsik alatt, muníciói hordanak, pontonokat, élelmiszerekéi, nehéz ágyukat vonszolnak a Piave Írle A Ironl elöltünk elég csendes, lll-otl olasz leide I do csatározások, biztosan foglyokat akarnak szerez m, hogy előkészületeinket megismerjék. Tudjuk, hogy néhány nap múlva támadni fogunk. Talán június I l ikén mar megindul a nagy of len/.iva. Erezzük és látjuk az óriási előkészületekéi. Kemény dió lesz. az átkelés. Ez red iink csendben pihen Seomigon. Egyes századok szétszórva a környéki falvakban: Carpesiea és Sl. Pielro-n. Naponta lóháton járom a vidéket, meglátogatom a századokat. A legénység kipihente a fáradalmakat, az. ellátás megjavult, ez is mutatja, hogy olfen/.ivára készülünk. Junius 14-iken megérkezik a parancs: — „A támadás .,Albrect“ jelszóra log megindulni. — At kell kelni a Piávén és a Monlellói állásokat kel birtokunkba venni. Irány: a Montelló északkeleti sarka és onnan Treviso városa, lennt a velencei sik ságon.“ A nagy magnólia fa alatt ülünk, hüsit a süni ár nyék. Oly szépek a nagy, feliéi virágok és oly üdék Az udvarban az őrmesterek és a legénység készülődik puskákat pucolnak, gépfegyvereket olajoznak, muníciót raknak zöldgalyakkal telirakott kocsikra. Csendben dolgoznak. Mi lesz holnap ilyenkor? Az öreg olasz tesz-vesz közöttünk. Pepita inge át- nedvesedett a meleg izzadtságtól, rátapad ráncos, öreg bőrére. Korán fekszünk, nem jön álom szemünkre. Szemünk minduntalan az órát nézi. Reggel 3 órakor indul el a nagy támadás. Felkelünk s nyugat felé lebámulunk a nagy sikság irányába. Kennt — a Pia- ve. Most még alszik, de néhány óra múlva dübörögni log s ezer és ezer ágvulövés hangját visszhangozza. Az udvarban mozgolódnak a huszárok. Závárzatok, csajkák, acélsisakok zörögnek. Recsegve szól és gurul az éles kavics a nehéz bakancs alatt. Nehezen várják a hajnalhasadást. — Pont három órakor indul a tüzérségi előkészítés. Reggel bélkor a gyalogság támad. Mi bárom órakor indulunk a Piave leié, — adja a parancsot halkan Virányi ezredes. Az összeegyeztetett órák pontosan mutatják az időt. Már hajnali két óra van. Kihint gyülekezünk az udvaron, a legénység az utón sorakozik fel. Sötét van, fennt a kék égen millió csillag ragyog. Az öreg olasz sem aludt az éjjel. Lennt van a konyhaajtóban s hajadonfővel nézi az ezred indulását. A nagy magnolia fa alatt állok, mellettem felnyergelt lovam. Hozzám dörzsöli okos fejét, érzem vérének émelyítő melegét. Nyugtalanul kapálódzik, fél a haláltól. — Az órát nézzük. Két óra ötvenöt pere. Hangtalanul állunk, szivünk dobog, forró lüktető vér fesziti agyunkat. Öt perc múlva a fergeteg megindul. Három óra. Lent, nyugat felé tompa ágyudörej rázza meg az éj sötétjét. Utána hatalmas, egetverő dübörgés, mely szünet nélkül folytatódik. Mintha az ég nyílt volna meg felettünk, alattunk pedig a sátánok összes erői ingatták volna meg a földet. Dübörög, zakatol. bömböl a sikság, lent a tengerparttól — Velencétől — fel a tiroli hegyekig, piros tüzsáv övezi az eget. Villanások, dübörgések, bömbölések, morajlások rázzák a forró agyvelőket. . Fenséges, félelmetes látvány. — Ezred! Indulj! — adja ki a fojtott hangú parancsot az ezredes. Csendben, némán elindulunk. Villanások szakítják meg előttünk a szürke hajnalhasadást. Carpesiea felé haladunk, majd letérünk a mellékutra és Forme- niga útjára térünk. Meredek lejtőn haladunk, majd szépen kiépített szerpentineken ereszkedünk le a völgybe, hol a Cervano patak keskeny medrében halad az ezred. A friss, csobogó vízben megitatjuk fáradt lovainkat. A nap már fennt van. Forró sugarai égetik a fáradt, teherrel megrakott testet. Meredek hegyoldalban kapaszkodunk fel San-Pietro di Felleto-ra. Csuromvizesen az izzadságtól, égő szemekkel, fáradt testtel pihenünk le a templom körül. Egy órai pihenő. Az ebédet osztják. Lennt a Piavé felett dübörög az ágyutüz, négyezer ágyutorok szakad fe! minduntalan. A levegő forró, a folytonos dübörgés, bömbölés olyan, mint a háborgó tenger morajlása, ráfekszik idegeinkre. Refrontolo felé menetelünk gyönyörűen kidolgozott műúton. Refrontolo előtt sebesültek jönnek vérrel átitatott kötszerekkel. Hozzák az első győzelmi híreket: —- Csapataink átkeltek a Piavén, elfoglalták az első állásokat a Montellon. Kétezer foglyot ejtettünk, — mondják a sebesültek. Amott olasz foglyokat hoznak: tisztek, nagykala- pu bersaglierek, cingár gyalogosok, kékesszürke esö- küpönyeggel vállukon. Csöndesen haladnak mellettünk. Előre megyünk. Refrontolon, az utszéli kastélyban megpihenünk. Jól esik a hüs udvar gesztenyefás, árnyékos levegője. Benézünk a kastélyba is, megkap a szép könyvtár és .a gyönyörű, templomszerü kápolna. Leütötl ablaktáblák, összetört ajtók, ablakok, üres, nyitott házak várnak. Egy-egy árva macska szalad át ijedten az úttesten. Kel iuiitnlnról mái kibontakozik a velencei • il. u- Ezüstös csíkban kígyózik lejeié a Piave Hangtalanul mennek a link tovább, előre: Piik ner, Vadas kapitány, Eggeulioíer, Rampei, pálmax Bolgár Hátain mögött Madarász, Kövér, Rózsai I v, Ju liász, llajny, Tallián, hátrább az önkéntesek és az ez red, végeláthatatlan sorban. Mind közelebb és közelebb kerülünk a bömböli liez, morajláshoz. Letérünk a műútról és egy mellék útra érünk. Az elürekiildöti tiszti járőrök: Pollák, Pintér, Dián chy jönnek velünk szembe Beterelnek a keskenv, sáros útra s biztatnak: — Mindjárt ott leszünk, Barbisancllo faluban. Ott megpihenünk. Sötétedik. A süni, nehéz, fekete felbök kisértelii-- szint adnak a tájnak. Újra fronton vagyunk. Aknarobbanások nyomnak le a nedves földre. — Barbisancllo falu! kiállja Pollák föbadnag;» Már beesteledett. Az eső szemez. Csuromvizesen felhaladunk a szobákba. Szigorú készenlét! Csuromvi zesen fekszünk a csupasz padlóra. Rajtunk a felszerelés. Közel vagyunk a Piavéhoz. Könnt a dübörgés el lanyhult. Kis időközökben akna robban. Egyik sarokban Rózsaity őrnagy két deszkából hevenyészett pries- csen pihen. Tallián Andor főhadnagy a szoba közepén áll é> I is/1 iszolgájá t kiálltja: — Hol vagy? Hozzál gyorsan vizet a mosdótálba! — Mii akarsz? — Csak nem fekszem le piszkosan? Csuromvizesek vagyunk, fázunk s Tallián tisztái kodni akar. A tisztiszolga hozza a hideg esővízzel telt tálat, Tallián pedig nyugodtan megmosakszik. Ráz a hideg bennünket. Éjjel ismét megerednek az ég csatornái. Ágyudör- gés remegteti a házak falát, kísértetiesen szól a sötét ségben az aknák robbanása. A bedeszkázottablakok résein be betör az ágyuk villanása. A Montelló gerincéről éles reflektorok hasítanak fényes fénysávot a sik ságra tapadó sötétségbe. De ki törődik itt ilyen csekélységgel? Rózsaffy a priccsen horkol. Nehéz szuszogás, sóhajok szállnak a párás levegőbe. Fáj a fáradt test a csupasz padlón. VII. Mellettem Szántó Ernő pihen. Érzem meleg lehelletét: — Doktor! Alszol? — kérdez elfojtott hangon. —- Holnap átkelünk a Piavén. Milyen hacacáré lesz! Ez az átkozott eső éppen most kellett jöjjön. Ha igy tart reggelig, a megáradt Piáve elviszi a pontonhidakat. Hogy lógunk átkelni a vizen? Lépésektől recseg a lépcső. A telefonista jön, Pirkner főhadnagyot keresi. Sürgős parancsokat hoz a hadosztálytól. A villanyzseblámpa halvány fényénél olvassa Pirkner a sürgős parancsot: — Reggel indul az ezred, — szól a parancs. — Barbisanon csatlakozik az 5-ik és 9-ik huszárezredekhez, melyek korán reggel átkelnek a Piavén. Az 5-ik ezred Chiesolán van, a Falsei improvizált hídfőnél. Elsőnek az ötös huszárezred megy át a folyón .. . A 39, 44, 46. 63. 32-ik gyalogezredek, a 3-as bos- nyák ezred, a 24, 25. Landwehr és a 12-ik honvéd gyalogezred már átkeltek! — jelentik telefonon. Befurták magukat a Monteílo-gerincbe. Halkan beszélgetünk a visszatért küldöncökkel: — Délután az olaszok már megkezdték az ellen- offenzivát. — mondják a küldöncök. — Azt beszélik, készen várták a támadást. A csehek elárulták a támadás helyét és időpontját. Felkelünk nedves fekvőhelyünkről. Künnt még zuhog a zápor. Feketén bólogatnak a megtépázott fák a kertben. Fekete, szomorú minden. Fejünk felett gránátok süvítenek. Hosszan, vészesen sir a nehéz gránát, acéltestében viszi a halált. A Piáve úgy megduzzadt, mint egy tenger Az éjjel elvitte a pontonhidat, újabb pontonhidon dolgoznak a hidászok. Óriási erőfeszítés. Öt óra felé gyengébben esik. Az udvarban, fekete sárban sorakozik fel az ezred. Reánk tapad a locsogd ruha. Keleten tisztulni kezd az ég. A felhők közötti réseken áttör a napsugár. Barbisano felé haladunk a sárban. Olasz repülő- rajok közelednek felénk. Tiz-tizenöt gép kóvályog minduntalan felettünk és a Piávé felett, bombákat donnák a készülő hidra. A nap áttört a kóválygó felhőkön, meleg párák szállnak fel az átázott, parlagon álló földből, a fák leveleiről, a zöld, csillogó fiiról és nedves ruhánkról. Velünk szemben sebesültek jönnek. Ötös huszár is van közöttük. — Hol van az ezredetek? — kérdjük. — Az éjjel értünk be Chiesolába, a Piávé könyöknél, ott van elbújva az ezred, várja a hid elkészítését, hogy átkelhessen, mellettük vannak a kilencesek is. Tovább haladunk a sáros utón. Küldöncök jönnek, lóháton, keresik az összeköttetéseket. Barbisano faluba érünk. A templom különálló tornya mellett táborozunk nagy kertben. Az emberek elbújnak a környéki házakban és a lombos fák alatt. Mindenütt municiórakások, gondosan betakarva zöldgalyakkal. Az utón hosszú sorban trénkocsik össze- o torlódva. (Folytatjuk.)
