Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-07 / 130. szám

1936 Jttttías 7.

BZIBNZÉK

L.Í*

Fonal, szövet, selyem s gyapot piac

Harmincötmiílió lej értékű uj gép a textiliparban

Bucureşti. (Az Ellenzék tudósitójától.) Megírtuk néhány hónappal eze'.őtt, hogy a Cagero—Grosz-féle behozatali egyedáruság összeomlásának első következménye a külföldi kompenzációs árfolyamok és ezzel kapcsolatosan a külföldi nyersanyagok árának esése lesz. Ez a folyamat tényleg bekövetkezett és elsősorban a gyapotfonalra hatott ki legerősebben, Köztudomású, hogy az aránylag fejlett teksztiliparnak nagy szükséglete van fonalban. Ezen szükséglet legnagyobb részét egészen ez év márciusáig Ausztria fedezte. Nem mintha Ausztria volna a legversenyképesebb ország gyapotfonal tekintetében, hanem azon egyszerű okból, mert az importőrök a kontin- gentálási hivataltól jóformán kizárólag csak Ausztriára szóló engedményeket kaphattak. így történt azután, hogy az osztrák gyárak folytonosan emelhették az árakat, csupán 2—3 havi határidőre fogadtak el megrendeléseket, mert versenytársuk nem volt. Néhány hónappal ezelőtt Németország lépett a po ondra. Ez év elején ugyanis a hivatalos közegek a Németországból történő behozatalt kezdték elősegíteni s hatalmas kvótákat adtak ki Németországra. Hozzájárul ehhez a német dömpingalap működése, melynek segélyével a német gyárak a fonalat lényegesen olcsóbban kínálták, mint az eddigi osz'rák jegyzések. A különbség csupán az, hogy Németország kizárólag többszálú, valamint mercelizált fonalat, főleg az úgynevezett makófonalat kínálta, amelyért 20-as cops alapon 1 87 márkát kért az osztrákok előbb 2.80, majd 2.70 schillinges jegyzése ellenében.

A legérdekesebb az, hogy különösen a flór, illetve makófonalnál maga a fonal Angliából kerül úgy Németországba, mint Ausztriába, ahol azt finomítják, illetve mercelizálják és azután megfelelő busás haszon mellett továbbítják Romániába. Ma már az a helyzet, hogy az angol fonal még akkor is olcsóbb volna az osztrák árunál, ha feketefonattal lehetne a fizetést eszközölni. A baj csak ott van, hogy nem adnak ki Angliára behozatali engedélyt,

Jelenleg a némcrországi áru uralja a piacot, miután az 10 fontonként 250—300 lejjel olcsóbb az osztrák árunál. Ennek következménye az, hogy a Bucuresti-i vámnál legalább 50 vagon osztrák fonal fekszik, amelyet a megrendelők nem váltanak ki, azt hozván fel indokul, hogy nem kapták meg a behozatali engedélyt. A német aránylag olcsóbb áru feltűnése már például a flórharisnyák piacán, ahol erős verseny folyik, árolcsóbbodást ered nényezett.

Mindenesetre meg kell állapítanunk azt a sajnálatos tényt, hogy Anglia helyett lényegesen drágábban Ausztriából és Németországból kell fonalat behoznunk, mert az angol fontot a Nemzeti Bank nemssdevi- zá.oak tekinti és Angliára nem ad ki behozatali engedélyeket.

Szövet piac

Megírta az Ellenzék, hogy a 12 százalékos fogyasztási felár életbeléptetése sorozatos kellemetlenséget vallott ki a kereskedők körében. Most újabb kellemetlen meglepetéssel szolgál azon rendelet, amelynek értelmében a kereskedők által át nem

vett árut a gyárosok nem vehetik vissza. A rendelet egy olvan pontot tartalmaz, melynek a kereskedők és gyárosok eddig nem tulajdonítottak nagyobb fontosságot. Ennek értelmében a már elszállított készáruk nem vihetők vissza abba a gyárba, ahol gyártották, vagy más gyárba. Kivételt csupán a defekt-áruk képeznek, melyek a pénzügyminisztérium engedélyével átdolgozás végett visszaszállíthatok abba a gyárba, ahol készültek.

Egyébként a 12 százalékos felár stabilizálta bizonyos mértékben az árdrágulást. A forgalom kielégítő, bár a tavaszi és őszi átmeneti időszakban vagyunk. Desszinek- ben a csikós minta még mindig dominál. Kedvelt színek a zöld és drap. Főleg vékony freskó vásznak fogynak. Gyapjúszövetekben már beállott a nyári stagnálás.

Selyem piac

Május hó detail forgalma kielég tő, sót jónak nevezhető volt, a hónap végefelé azonban visszaesett. Főleg crépe de chi- nekben volt észlelhető áremelkedés. Ugyancsak áremelkedés volt érezhető a kommerz árukban is. így mosóanyagokban, u. n. voille, grenadine a tavalyi árhoz képest 50 százalékom az áremelkedés. A cluji Belgo Română gyár parasztszőltesekben uj des- szinekkel j ott ki, uj oxford-ing anyagot hozott ki, valamint nyári férfi mosó szövetet Doubiin név alatt.

Gyapot piac

Május hó végén az országba érkezik Lindemann Hugó, az alexandriai M. 1. S. R. társaság vezérigazgatója, hogy előmozdítsa a romániai nyersgyapot kivitelt. Ismeretes, hogy Románia egyiptomi deviza fölöslege folytán, ezen fölösleg 75 százalékát gyapot behozatalra ford.tják és a deszkakivi- telböl származó devizák 90 százalékát szintén az egyiptomi gyapot behozatal fedezésére használják fel. A devizákat közvetlenül a gyapolimportőröknek lehet eladni azzal a feltétellel, hogy 42 nap alatt ugyanolyan értékű behozatali okmányokat kell átadjon a Banca Naţionalânak.

Sür Iii figyelmeztetés I Ú vakod jón a rr indi roöiZ minőség i humiiitvényoktól. Kérje min iig az orvo sok áltdl ajánlott eg ezséges és antlazepükug „PrimeroB‘-gumi készítményt.

Uj gépek

Huszonötmillió lej értékű textilipari gép behozatalára adott a kormány engedélyt a Kárpá okon tuli országrészben. A Textília a következő megállapítást fűzi az engedélyek kiadásához:

— Örömünk mellett jogunk van kifejezésre juttatni aggodalmunkat is. Aggódásunkat afelett, hogy a szakmai iparvállala- latok terjeszkedése anarchikusán történik, a tényleges felvevőképesség és szükséglet szem elől tévesztésével. Sőt, még a kereskedelem — mely a gyárak egymásközti versenyétől az árak lemorzsolódását várhatja — sem örül a dolgok fordulatának. Mert nem annyira olcsó árakra van szükségünk, mint inkább állandó árakra. Árakra, amelyekkel kalkulálni lehet, árakra, amelyek mellett nem kell félnünk eladatlan raktárkészleteink leértékelésétől. Árakra, amelyeket megszoktatunk a közönséggel és amelyeket megszokott a közönség. Biztonságra és nyugalomra van szükségünk, a fejlődésnek a tényleges szükséglethez való alkalmazkodása mellett, nem pedig gyors, iökés-zerü iramokra, amelyek nyomában mindig ott jár az elernyedés.

Épp ezért, a közeljövő fogja megmutatni, hogy örüljünk-e annak az ipari nekilendülésnek, amelynek ismét tanúi vagyunk, vagy pedig féljünk tőle.

HÁRMASOK

Ott áll a térség közepén, kosár a karján, benne cérnakarikák, ezeket kinálja megyétekre. Nagy szemei tűzben égnek, teste hajlékony, mint a finom nádszál, vékony bokái remegnek a finom topánkában. Nevetve kinálja portékáját. Fehér, csillogó gyöngyfogsora kacag az égő piros ajkak között.

— Micsoda test és micsoda lábak! — áradoznak a fiatal önkéntesek, kik körüláilják a lányt.

— Prego, signori! — kiáltja pajkosan, ezüstösen csengő hangján a lány.

Köréje gyülekezünk. Ott hagyjuk kártyánkat. Ez az első olasz nő, kit olasz földön nevetni látok. Pepita ruhája lágyan omlik le gyönyörű testén, nagy karikás fülbevalója alig látszik ki az ébenfekete hajfürtök alól. Körülötte gyermekek, mezítlábas kisfiúk és lányok kínálják a portékát.

Cérnakarikákat veszünk. Kecses meghajlással veszi át a pénzt.

— Grade tanto, — mondja nevetve.

Jóska nem tud ellenállni, hirtelen megragadja kezét és megakarja ölelni a lányt. Ebben a pillanatban a mosoly eltűnik arcáról. A szemek villámokat szórnak szabad kezével erélyesen üt a Jóska kezére. Csattan az ütés, Jóska arca vérvörössé válik. Megszűnt a tréfa.

Este szállásomon vagyok, a tornácon ülök és belebámulok a sötétségbe, sokáig nézem a rezgő bogarak villanását. Az udvarban, a tornác előtt hevernek a huszárok, beszélgetnek. Élénk vita kezdődik:

— Én nyolc nyelvet beszélek, de mind magyarul! — mondja az öreg huszár.

Óriási hahotában törnek ki a fiatalok.

Messziről, a Piave felől, tompán ismétlődő ágyu- dörgést hallok.

Két napi pihenő után felfelé megyünk Stevena községbe. Gyönyörűen kidolgozott, nedves, puha utón haladunk. A meleg tavaszi napsugarak égetik a testet, nehéz párák szállnak fel a nagylevelü fákról, a zöld, nedves fii millió gyémántkristályként csillog a fényes napsugárban.

Stevenára érünk. Itt lesz elszállásolva az ezred. A segélyhelyet a piactéren állítom fel, a mészárszékben; egyedüli alkalmas hely a kicsiny községben. Gyorsan felmossuk a száraz, véres kőpadlót és a piros olajfes- tésü, pókhálós falakat.

Szállásom emeletes kőházban van, mögöttem az ezredparancsnokság. Domenico építész kastélyszerii házában. A félezred a falu másik részében táboroz, a selyemgyár közelében. A ház előtti szőlőlugasban ebédelnek, vacsoráznak a fiuk. Az ócska gramofont néha megindítják, recseg az elcsépelt tangó.

A faluban sok a beteg, itt is erős hastífusz-járvány dühöng. Reggeltől késő estig járjuk a házakat,

mindenütt hastifuszos betegek, lesoványodott, összeesett, lázas emberek, meggémberedett gyermekek. Öten-hatan feküsznek, ágyakban, padlón. Iszonyatos kép: lázas, révedező szemek, piros lázrózsás arcok, száraz, nehéz lepedékkel bevont nyelvek, beesett has és reszkető kéz, halálraítéltek.

Nagy szenvedésen megy át a lakosság, melyet türelemmel visel a megkínzott nép. Sehol egy jajszót, élesebb panaszt nem hallok. Megadással viselik a sorsot. Csodálattal tölt el az óriási nemzeti erő, mely a sir szélén is visszatartja a jajszót. Kiváltkép a nők, az olasz nők óriási nemzeti érzését csodálom. Mily erő van ezekben a lelkekben! Fenségesen viselik a fájdalmas töviskoronát sokszor éhesen, agyonfáradt testtel.

Az égő, ártatlan szerelem földjén — Velence— Vittorio — síkságán, hol most gyűlöletet és bosszúvágyat talál az ember.

Az ezredparancsnokság konyhája Virányi ezredes parancsára ellátást ad házigazdánk családjának s a súlyosabb betegeknek is. Örömmel fogadják a párolgó ételt. A század-konyhák körül is ott ólálkodnak az éhes lakosok, gyermekek csajkával várnak a maradék ételre. Mohón esnek neki a kiürített meleg kondéroknak, a maradékot falják. Itt is, mint fennt Bukovinában, egy-egy öreg!, sokgyermekes huszár odaadja a forró, friss gulyását az éhező taljánnak. A fáradt, összeromboit lelkek békességben élnek, megértik egymást.

Mindennap állovagolok a szomszéd községbe: Sarmedé-re. Itt van elszállásolva egyik századunk. Kisközségen megyek keresztül, messziről megismernek a gyermekek, kiknek cukrot, tésztát, kenyeret hozok.

Az egyik kislány a kőkerítés tetején áll, fügefába kapaszkodva integet boldogan felém. Megállítom lovam és a nyeregből megsimogatom a fekete hajú, kreol bőrű kislány hamvas arcát. Körülöttem gyermekek sivalkodnak, lökdösődnek, — cukrot hoztam, oda dobom nekik.

Visszafelé jövet ismét integetnek, kiáltanak. Hosszan hallom hátam mögött a vig zsibongást.

A kertben étkezünk duslombu cseresznye, gesztenye, füge, narancs és citromfák alatt. A hegyoldal tele szőlőültetvénnyel. Hires bortermő vidék: csersavas vörösbort iszunk, mely összehúzza a gyomrot.

Ebéd idején repülőgép berregésére figyelünk. Fennt a magasban olasz repülő kóvályog, pillanatok alatt a mi repülőgépünk is ott terem és elkezdődik az irtózatos élet-halál harc. Mint a vércsék, egymásra csapnak a gépek s gépfegyverkattogás között csillan a gépek oldala és szárnya a meleg napsütésben. Hosszan tart a harc, odaszögezve, torkunkban dobogó szívvel figyeljük. Az olasz gép megremeg, oldalra fordul s mint szárnyavesztett madár, hirtelen sikló repüléssel eltűnik szemeink elől.

A győztes gép erős berregéssel nehány kört ir le a magasban, majd kelet felé veszi útját hosszú füst- csóvával.

V.

Utolsó nap Stevenenán. Holnap indulunk a

frontra: a Piave-hoz. Boroevics tábornagy megvizsgálja az ezredet. Künnt sorakozunk fel a falu végén. Boroevics buzdító beszédet tart, offenzivára készülünk.

Elbúcsúzom betegeimtől, sorra veszem őket. Megszoktuk, megismertük egymást. Elbúcsúzom Magdaléna kicsiny húgától is. Hosszan szorítja a kezem a kis paciensem, érzem a pulzus gyors lüktetését, jobban van, mosolyog.

— Viszontlátásra, — a reviderci — suttogja száraz, cserepes ajka, — mikor visszajön a Piave-től errefelé, szivesen látjuk mint jóbarátot! . ..

A lépcsőn Magdaléna fogja meg kezem, könnyes szemmel köszöni húga kezelését.

— Áttörik a Piavét? — kérdi halkan Magdaléna.

— Hallom, ezt beszélik. Szegény apám, testvéreim, vőlegényem, — Alfrédo, — ott vannak a túlsó parton.

Hosszan állunk a homályos falépcsőn. Holnap indulunk a frontra. Sohasem fogom látni többé őket.

Magdaléna zokogya borul a lépcső karfájára.

Oly bántó a lépcső recsegése, • nyikorgása és Magdaléna zokogása. Lenntről még felkiáltok:

— A reviderci, Signorin-a! Vigyázzon a kicsi betegünkre.

Az ezred fel van sorakozva. Málhás lovak állanak, szomorúan, nehéz teherrel megrakottan. Utolsó parancsok. Lóháton ülök Virányi ezredes és Rácz kapitány között. Lejjebb Hajny, Rózsaffy, Polgár őrnagyok és a tisztek a századokkal. A házak kapuiban és az ablakokban a lakosság nézi az ezred elvonulását. Búcsút intenek a huszárok.

Magdaléna könnyes szemmel áll a kapuban, szomorúan integet, búcsúzik tőlünk. Megyünk a Pia- vé felé.

Piavé! Félelmetes név. A kékes messzeségben szalad mint egy ezüst kigyó.

Lassan halad az ezred. Trénkocsik és füstölgő konyhakocsik zörögnek az utón. Kopog és poraik az ut a szeges bakancs alatt.

Fejünk felett sürü fellegek tornyosulnak, előttünk végeláthatatlan menetoszlopok. Sötét este lesz. Egyszerre csak megáll az ezred.

— Az él eltévesztette az utat — jelentik a huszárok.

Mozdulatlanul állunk. Az eső mind erősebben esik. Leszállunk a lóról. Nehéz esőcseppek milliárdjai csapják arcunkat, kezünket. Ruhánk csupa viz, bőrig ázunk. Órák hosszat állunk egyhelyben, alig haladtunk előre három-négy lépést. Kabátujjainkból csorog a viz, locsog a láb az átázott bakancsban, lábujjaink megduzzadtak a loccsanó vízben, a szél is megindul, szemünkbe csapva a hideg, éles esőcseppeket.

Hanglalanul áll az ezred.

Keletfelől vonat robogását halljuk:

— Vigyázat! Vonat jön, tegyék szabaddá az utat!

— kiáltják.

Hátunk mögött nehéz szuszogással robog el sötéten, lámpák nélkül a vittorioi vonat. Csak a mozdonyvezető kísérteties kék lámpájának gyenge világa tör át a sötétségben.

(Folytatjuk.}