Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-06 / 129. szám

A TJLLENZfl K 19 3 6 / ii n I a H ft. mmmmmmmaammm. Az elektromos ember titka Gyógyítás kézrátevéssel l'l («S. jumus hó. I?écslx*n rövid idő óta ,Kr'.v egészen uj ioglalkozási ag alakult ki: a tut terek" rendje. A „Wtter“ neun orvos, eset- :i'ín osak állástalan bor bél ylegény, vagy leépi- k’tt bankhivatalnok, aki azonban csalhatatlan bizonyossággal ké|>es bizonyos betegségeket egyszerű kézrútevesscl meggyógyítani. Sza­gra megy már azoknak a pácienseknek « szama, akik azt állítják, hogy életüket a tat- toreknek köszönhetik. A betegek azt beszélik, hogy a tnttei ke­zéből villamos sugarak áradnak a testükbe, amelyek olyan kellemes érzetekkel töltik el okot, hogy fájdalmak, görcsök, szúrások, azonnal megoldódnak tőlük. A tudomány ma még tanácstalanul áll ezelőtt «■ fenomvn előtt. Az elektrothera peirtika nagy fejlődése megta­nította az embereket arra, hogy a v il 1 a in osság gyógyít, de — hogyan kerül az elek rom osság az emberi testbe? A tattereket vizsgálatoknak vetették «Iá és ezek a vizsgálatok igen meglepő eredmé­nyekkel jártak. Kiderült, hogy amint egy ilyen tatter közelébe elekromos készülékeket helyeztek, azok áramki lengéseket mutattak. Ma u>ár tudjuk, hogy minden ember egy elektromos énunmüvet reprezentál, de termé­szetesen az áramerősség individuálisan na­gyon változó. Nem egyszer vehetjük észre saját magunkon is. hogy fésülködvsnél v illa­mos szikrák pattannak ki a fejünkből. A legbám-u 1 atosabb eredményekkel azok a kísérletek jártak, amelyeket egy Panajotis Culumvachis nevűi 27 éves görög egyetemi hallgatóval végeztek. Pamajotis Culumvachis szorgalmas és jó tanuló és semmiféle irány­ban nem árul el testi vagy lelki abnormitá- sokat. Mégis, orvosok éc fizikusok serege fog­lalkozik esetével. „Csoda“ Culumvachis egy szép oapon észrevette, hogy amint egy gyönge villanykörtét érint, a körte azonnal meggyullad. Elég volt, hogy a lámpát kezei között dör­zsölje, a: máris világítani kezdett. A legszigorúbb feltételek között vizsgálták most már az ifjú görögöt, aki felöltözve és ruha nélkül egyformán véghez tudta vinni a „csodát“. Ebben az esetben nem volt szük­ség, hogy elektromos áremerejének mérésé­hez különösen érzékeny villamoskészüléke- ket szerezzenek be, a mutatók olyan hirtelenséggel és olyan impulziven csaptak ki a közelében, mintha hatalmas áramforrást kapcsoltak volna közbe. Újabb eset Hogy ez a jelenség nem „véletlen“, bizo­nyltja az a körülmény, hogy csaknem ugyan­akkor egy másik, teljesen hasonló fenoménre lett figyelmes a világ. Ez a fenomén egy M. G. Retgen nevű kémikus volt, aki Franciaor­szágban, Boulogne sur Merben egy kerámia­gyár élén áll. Retgen egy este laboratóriumában kicsa­vart egy viilanvlámpát és meglepetve vette észre, hogy a villanylámpa a kezében változatlan erős­séggel ég tovább. A fény, amely a villanykörtéből kiárad, nem világos-zöld, sem világoskék, sem fehér, mint a körték fénye általában lenni szokott, hanem erősen emlékeztet arra a fényre, amely a Röntgencsövekből szokott kiáradni. Fotográflemezekkel is végeztek kísérleteket és sikerült is egy fekete lapon keresztül árny- felvételeket készíteni róla. A Retgen-féle kí­sérlethez egy 25 wattos, 40 gyertyafényü lámpát használtak. A megfe'elő kontroll után Retgent e fizi­kusokból és orvosokból álló szakbizottság egy üveglapra állitja és a kezébe adják a vil­lanykörtét, amelyet az ellenőrző személyek egyike a helyszínen vesz ki egy magával ho­zott kazettáim!'. A kísérlet 'folyamán két- három különböző lámpát kap kézhez, amelgek mind kigyulladta!c az érintésétől és igy kétségtelenül beigazolást nyer, hogy a jelenség nem ügyes Irükk. Eltekintve attól, hogy mi érdeke lehet .egy francia kémikusnak / emberiséget egy gyönge fényben úszó iz­zólámpával blöffölni. Elektromos töltés Angliában is fei-felbukkant néha egy-egy ilyen elektromos ember. A legnevezetesebb ezek között egy Frederick Stone nevű férfi D-evenportban. A devenporti kórház ma már rendszeresen alkalmazta Stoneí, aki ráteszi kezét a szenvedő betegekre és neu­ritis, fogfájás, fejfájás és reumatikus roha­mok szinte pillanatok alatt múlnak el tőle. Amerikában újabb időben egy 14 éves fiú­ban fedeztek fel hasonló képességeket, aki jelenleg Philadelphiában áll orvosi megfi­gyelés alatt. Erre a gyermekre úgy lettek figyelmesek, hogy gyakran panaszkodott arról, hogy megy az utcán vagy ül a szobájában és egyszerre csak cs a láihaíatlan pofon egy hit hatatlan kéztől hatalmas pofonokat kap Mintha a semmiből, a levegőből jönnének a/ üt esek, amelyekkel szemlxMi teljesen véd- lelcn Az eset sokáig rejtélyesnek tűni, umig aztán meg neui állapították, hogy a fiiilxrn rendkívüli elektromos töltés min felhalmozva. Ezek a legkülönbözőbb helyeken végzett vizsgálatok uj teória felállítására vezettek. Az elmélet, amely egy régebbi angol kutató kísérleteiből indul ki és amelyet két fiatal angol orvos dolgozott ki. azt állitja, hogy minden embert egy elektromos aura vesz körül. Ez az aura két rétegből áll, egy külsőből és egy belsőből és állandóan az ember körül úszkál, mintha valami felhőben járnánk. Nem lehetetlen, hogy a „villamos szem“ részére ez az aura egy szép napon Irfthttíóvá fog válni, hiszen az elektromos szem az ultraviolett sugarakat is érzékeli, amelyek a közönséges látásban láthatalanok maradnak. A belső aura ezek szerint o kutatások sze­rint mintegy 72 centiméter vastag, ; mig a külső mindössze 3-—4 centiméter. A ! hőmérséklet az aurát nem változtatja meg, tehát az nem vezethető vissza az eml>eri test- ! bői kiáradó nedvességre. A belső aura állítólag a mágnest gyöngén vonzza. A mágnestű kilengése azonban nem olyan méretű, hogy egy közvetlen mágneses PÖSTYÉN, junius hó. Pünkösdkor nem­csak különvonatok szállították a világ min­den részéből Pöstvénbe azokat, akik jelen akartak lenni a nemzetközi színházi kiállítás ünnepélyes megnyitásán, hanem a pöstvéni repülőtér is megtelt karcsú és testesebb ae- roplánokkal. Európának alig van országa, amelyik a maga művészi és irodalmi életi­nek reprezentánsát ne küldte volna el ehhez a kétségtelenül jelentékeny eseményhez. A kiállítás helyiségei elölt pódiumot állí­tottak fel, a hatóságok képviselői és a kiádi- iás elnöksége mikrofon elölt innen üdvözöl­ték a megjelenteket és Détsey Ernő tanár, a Neues Wiener Tageblatt főszerkesztője, a magyar származású világhírű zenekritikus itt tartotta meg ünnepi beszédét, amely volto- képen még a kiállítás megnyitása előtt vé­gigvezette a sokezerfőnyi közönséget a vitri­nek és pavlllonok tömkelegében. — Ez a kiállítás — mondotta Détsey ta­nár — voltaképen egy népszövetség, hiszen a világ minden népének szinmüvészete, iro­dalma és muzsikája képviselve van. Beetho­ven mellett ott látjuk Liszt Ferenc, Smetana, Mozart, Haydn, Hubay Jenő, Kodály Zoltán, Berlioz, Johan Strauss, Lehár Ferenc, Kál­mán Imre reliquiáit, fényképeket, kézirato­kat. kottákat, plakátokat, 'íe%releket és el­mondhatjuk, hogy ez a népszövetség eredmé­nyesebb, mint az, amelyiknek Genfiben van a székhelye . . . ízléses elrendezésben köszöntik itt a nézőt a kiállított tárgyak. A több Ívre terjedő ka­talógus kereken ötven csoportba sorolja fel az ezernél több emléktárgyakat, amelyik a pöstvéni nemzetközi kiállításon otthont talált. Unikumoknak egész seregét bámulhatják meg laikusok és szakértők egyaránt, tucatszámra találunk itt a muzsika, a színjátszás és az irodalom halhatatlanjaitól! olyan leveleket, amelyeket a müvésztörténelem sem ismer és amelyek innen vonulnak majd be tudomá­nyos könyvbe. Détsey professzor is, aki egész sereg zenei kiválóság életrajzát irta meg, csodálattal konstatálta, hogy Liszt Ferencnek egy eddig senki által nem ismert levelén kí­vül talált a kiállításon olyan Offenbach-fo- tograíiát, amely nemcsak ismeretlen, hanem érdekes és karakterisztikus is. Misz trencséni apátplébános rendelkezésére bocsájtotta azt az Ismeretlen csoportképet, amely Liszt Fe­rencet pesti barátainak körében ábrázolja, látjuk itt Jókai Aranyemberének német elő­adásait hirdető plakátjait, Szigligeti Szökött katonája német fordításának kéziratát a né­met verzió kottájával együtt, az egyik vitrin magában rejti azt a megsárgult legyezőt — Napoleon idejének egyik piktora bűbájos biedermeyer miniatűrökkel díszítette a kar­csú legyezőt —, amelyet Ferenc, reichstadti herceg ajándékozott Napóleon és Mária Luj­za szerencsétlen életű és korán elhunyt fiá­nak. Beethoventől Lehár Ferencig — ez lenne legtalálóbb cime a pöslyéni nemzetközi szin­hatásró! beszélhetnénk. De — ami « legér dekesebb — az aura teljesen eltűnik az em bori test körül, ha a testet elektromos áram járja át. Mihelyt azonban az áram megszű­nik, az aura ismét vissza lér, még pedig nagy mérték ben megerősödve. Azt mondják a ku­tatók, hogy ha az ember meghal, az aura teljesen és végh-g eltűnik A holttestek körül aura már nincsen. Állí­tólag arról lehel legbiztosabban következtetni a beállott halálra, hogy az aura jelenlétét nem lehet többé kimutatni. Amil tehát a „lélek kilelielésénck“ nevezünk, az ezek szerint nem lenne más, mint az aura távo­zása Ha majd ezt az aurát sikerülni fog látható­vá tenni, látni fogjuk majd a lélek eltávozását a testből. Különös, hogy az aura az ember életében is idünkint eltávozik, még pedig mély ájulá­sok esetében, amikor az. öntudat megszűnik. Ugyanez az. eset áll fönn mély alvás esetében Is. A primitiv embereknek az az elgondolása tehát, hogy az ébredéskor ismét visszatér a testbe, talán a tudomány által igazolást fog nyerni. Mindenesetre, ha föntebbi megállapí­tások igazak, akkor kétségtelen, hogy öntudat, vagyis lélek és elektromos aura között a legszorosabb kapcsolatok állnak fönn. Akkor az aura-rétegek nem a test, hanem a lélek kisugárzásai, amelyek megszűnnek akkor, ha a lélek elhagyja a testet. Csupa olyan probléma, amelyek még exakt kísérletekre várnak. A világ elektromos em­berei még nagy szolgálatokat tehetnek a tu­dománynak. A test és lélek misztikus kap­csolatai talán közelebb kerülnek általuk a megfejtéshez és nincs kizárva, hogy a lélek titokzatos mibenlétét is tisztázni fogják. A lé- I lek és a villamosság rokonsága ma már két- 1 ségtelennek látszik. 1 B. £. házi kiállításnak, mert a vitrinek és a vászon­nal áthúzott falak voltaképen annak a száz esztendőnek relikviáit rejtik magukban, amely a kilencedik szimfónia komponistájá­nak korától Lehár előretöréséig eltelt. Nagy vonásokban a Mondschein-szonáta meg a ki­lencedik szimfónia és a Vig özvegy a határ­kövei a gazdag anyagnak és a két határkő között ott látjuk azután azokat a kilométer­köveket — Liszt Ferencet, Mozartot, a bécsi valcer apját: Strauss Jánost Lannerral együtt — Kálmán Imrét, meg a Lehár idejében még fiatalokat, akik a muzsika birodalmában ma­radandót és szépet alkottak. A n®gy cseh mu- zsikusnk, Smetanának, Dvoráknak és Fi- bichnek nemcsak relikviái, hanem magyar vonatkozásokban gazdag kapcsolatai külön vitrinben azt hirdetik, hogy a művészetben és a muzsikában sohasem volt és sohasem lesz nemzeti türelmetlenség. Felette gazdaga a kiállítás magyar anyaga, I Svédek, románok, jugoszlávok, oroszok, né­metek, olaszok, franciák, angolok mellett eredeti kéziratokban ott szerepelnek a ma­gyar művészet elhunyt és élő kiválóságai. Szőke Mihály és Szakátsy István dunántúli és kassai nemzeti szinésztársaságának ezer- nyolcszázbarminchat julius ötödikén kelt plakátjától kezdve megtaláljuk itt Balló Edé­nek Mássáryk Tamásról festett portréját, Eszterházy Ferenc gróf operájának partitú­ráját, Kiss József ismeretlen verseit, Prielle Kornélia és Jászai Mari leveleit, Vadnay Ká­roly kéziratát, az élők közül Bíró Lajos, Kó­bor Tamás, Kosztolányi Dezső, Körmendi Fe­renc, Karinthy Frigyes, Kodály Zoltán, Ig­notus, Szép Ernő, Dalnoki Viktor, Bass Ár­pád, Bokor Margit és sok-sok más művész, iró és muzsikus életének egy-egy olyan em­lékét, amiről azt mondta ünnepi beszédében Détsey Ernő, hogy ezek mind, mind karak­terisztikusak. nemcsak a művészre, de annak magánéletére, hanem a korra is, amely szül­te őket és amely a nevüket szárnyra kapta. EPEKŐ-, VESEKŐ- ÉS HOLYAGKŐBETE- GEK, valamint otzo-k, akik hugysavas fok tulsza- porodásába'n és köszvényben szenvednek, a ter­mészetes ..FERENC JÓZSEF“ kereriiviz haszná­lata állta.1 álkipotuk javulását érhetik el. Az or­vosi gyakorlat számos kiváló szaktekintélye hosz- fzu megfigyelés állapján megállapította, hogy a FERENC JÓZSEF viz biztosan és rendkívül kellemesen ható hashajtó s ezért prostata- és vég- béibaijoknál, valamint vakbélmütétek után * ajánlják. SzőBőtörwémj teljes román szövege, magyar fordítása e.n a tör­vény magyarázata 20 lejen: kat>hato az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Pista Unirii. Szolobirtoko- sokat, szeszgyárosokat, borkereskedőket erdeklo törvény. Vidékiek 25 lejt küldjenek be pénzben, vagy postabélyegben. Egy egyszerű lábfürdö Eltávolítja Gyökerestül TTUKSZMIT Áztassa be raegkinzott és fájó lábait meleg vízbe, amelybe tegyen annyi Saltrates Rodellt, hogy a viz tejfehér színűvé váljon. A felsza­badult oxigén eljuttatja a csillapító gyógysókat a meggyuladt szövetekbe. A tyúkszemek és börkeményedések felpuhulnak, hogy könnyen, minden fájdalom nélkül, gyökerestül kiemel­heti ökc-t. így többé sohasem fognak önnek kellemetlenségeket okozni, mert örökre eltá­volította őket. Olyan könnyen járhat és tán­colhat, mintha sohasem fájtak volna lábai. A Saltrates Rodell minden gyórgyszertárban és drogériában kapható. Ára csekély. A sikerért kezeskedünk, ellenkező esetben visszakapja pénzét. Munkanélküliek Az utca, melyről alább lesz szó, harmoni­kusan illeszkedik bele Bucureşti térképébe. Strada Academiei egyszerűen hangzó nevet viselte, ma azonban már a Str. Poincaré Raymond névre hallgat és egyike azoknak a keskeny, szűk kis utcáknak., amelyek segít­ségére sietnek a tulhalmozott bucureştii kör- utaknak a tengerré dagadt forgalom lebonyo­lításában. Egyébként elég rendes, elég forgal­mas kis utca. Van egy pár üzlete is, kalap- szalonja, manikürösbolíja, amelyek mind nélkülözhetetlenek egjr nagyváros zajló, örök­ké forrongó és mindig változatos életében. Villamos is jár rajta, azonkívül itt van Ta- nase revü-szintársulatának nyári fedett szín­pada, mellette pedig a bucureştii magyarok kedvenc találkozóhelye, a Bakcsy-vendéglő. A legfontosabbat majdnem elfeledtük. Itt van a belügyminisztérium egyemeletes épülete is, amit sisakos, szuronyos csendőr és vörös-karszalagos rendőr őriz a kapuban. A Calea Victorián szinte az eget ostromolja a büszke telefonpalota, a biztosítótársaságok pompázó blokkházaikban hemzseg a pénz, lejjebb egy utcával, az Elisabeta bulevárdon tobzódik tükörparkettes lokálokban a jókedv és itt, ebben a kis mellékutcában négyszáz koldusnál is szegényebb ember hajtja súlyos gondtól terheit fejét a kövezetre és várja a zsibbasztó álmot. Négyszáz ember kenyér és lakás nélkül. Fa minden nélkül, ami egy embert valójában emberré tesz. öregek, fiatalok. 15 évestől 70 évesig, képviselve van itt minden férfikor. Négyszáz ember, aki mind azzal jött fel Bucurestibe, hogy az itt folyó hatalmas épít­kezéseknél munkát talál. Nem igy történt. Bucureşti felvevőképessége ebből a szem­pontból már meggyengült. Ahol egy munkás­kézre van szükség, egyszerre száz kar nyúl a csákány után és egy targonca föld kihor­dására tiz munkáskéz is jelentkezik. Ha leszáll az éj, a körutakon kigyul a millió fényes ivlámpa és szinte vakít a fény­özön, de a Str. Poincaré árnyékát nem tud­ja eloszlatni. Négyszáz ember fekszik végig a kövezeten, feje alá gyűri kopott sapkáját, szalmakalapját. Reggel pedig a rádióban megszólal a bu­cureştii bemondó csengő hangja és közli az aznapi étrendet. Az emeleti ablakokból lehallatszik az ut­cára a kitömő 1. és 2. számú étrend csaloga- tóia. T V * N r-<5—) Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. Ä kisebbségi és emberi jogok előharcosa. BEETHOVENTŐL LEHÁRIG Megnyílt Pöslyénben a nemzetközi színházi kiállítás

Next

/
Thumbnails
Contents