Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-30 / 148. szám

4 BLLBNZßK 1 9 3 6 f u n I a M 30. mm TG.-MURESI LEVÉL Cáfolják a Tg.-Mures-i Kultúr­palota elajándékozásának hírét Kiszorul a magyar népművészeti anyag a kiállításból? - Szép eredménnyel zárták a székely iskolák kapuikat TG.-Ml'ILES. (Az Ellenzék tudósitójától.) az u Ilii', amely szerint Tg.-Mures város időközi tanácsa az országszerte hires kultúrpalota épületét a/ ál­lamnak ajándékozza. Hir szerint az interi­mar bizottság azért tenné ezt, mert az állam nagyobb összeget kitevő köve teliseit elenged­te a városnak. Más verzió szerint nem az állam, hanem az Astra közművelődési egye­sület birtokába log átmenni a város tulajdo­nát képező kultúrpalota. És némi változások is történnek: az orgonát leviszik Bucuresti- be, a hangversenytermet viszont színházzá alakítják. Ezek a hírek, melyek állítólag a városházáról szivárogtak ki, kellemetlen ha­tást váltottak ki. Daudea időközi bizottsági elnök távollé­tében felkerestük dr. Petru Stoina alpolgár­mestert és felvilágosítást kértünk a kultúr­palotával kapcsolatos híresztelésekre vonat­kozóan. Dr. Stoina alpolgármester a híreket határozottan megcáfolta: — Semmiféle tudomásom nincs arról, hogy u kultúrpalotát az államnak vagy az Astrának ajánlta volna fel az interimar bi­zottság. A tanácsban szó sem volt erről. Sémi próbálkozás történt ügyön ily irányban, do, hogy a Fundaţia Principele Carol, Astra és Kultúrpalota ügyét egybe­kapcsolják. A városi tanács azonban nem tette magáévá n tervet. Az sem felel meg a valóságnak, hogy az ál­lam tartozásokat engedett 'volna el a város­nak. Sőt, a helyzet éppen fordítva áll. A vá­rosnak vannak súlyos követelései az állam­tól. A kultúrpalotával kapcsolatos kérdések­en a városi tanács álláspontja az, hogy minden erővel meg kell tartani azt, ami a városé, különösen akkor, ha a kérdéses va­gyon a városnak büszkesége. Kiállítási hónap A város időközi bizottsága hatalmas lázzal készíti elő a ,,Tg.-Mures-i hónapot“, mely augusztus 15-én veszi kezdetét és szeptem­ber 15-ig tart. Dr. Stefan Irimie, a kiállítási hónap rendezője, az iparkamara vezetőségé­vel fáradtságot nem kiméivé követ el min­dent. hogy a ,,hónap“ minden tekintetben sikerrel végződjék. A város polgármesteri hivatala kiáltvány- nyál fordult a lakossághoz, hogy ebben a nagy munkában minden polgár legyen segít­ségére. A Tg.-Mures-i hónapnak különös jelentő­sége a kiállításokban fog megnyilvánulni. Az állami tanítóképző intézet épülete lesz a gócpont. A mezőgazdasági, ipari, kereskedel­mi, román népművészeti kiállítások Mures- megyét a maga egészében fogja bemutatni. Sajnos, a ,,hónap“ rendezője a magyar népművészeti kiállítást — mely ebben a me- gvébenigen gazdag és ritkaszépségü anyagot adna — nem vette fel programjába. A városi könyvtár és a városi levéltár ok­mányai szintén közszemlére lesznek téve a meghatározott időpontban. A romániai városok, a görög katolikus, gö­rög keleti egyházak és a közigazgatási tiszt­ma&o ti Ára kartonálva 139, kötve 180 lej. K pható az Ellenzék könyvosztályá­ban Cluj, P. Unirii. Vidékre szállítjuk viselők országos kongresszusa itt lesz meg­tartva. a Tg.Mures-i hónap látogatóinak 50 százalékos kedvezményt nvujt a vasút vezér- igazgatósága. Ifjúság Még mindig beszédnek városszerte arról az impozáns tornuiiiuiepélyröl, amelyet a re­formátus iskolák rendeztek Horváth András vezetésével. A 800 egyenruhás tanuló felvo­nulása a kollégium fúvószenekaréval, feled- lietetlen élménye a város magyarságának. A szabadgyakorlatok alkalmával tanúsított fegyelem és precizitás maradék nélküli elis­merést biztosított Horváth András kollégiumi és Frankovitsné, Csató Juci leánygimnáziumi tanároknak. A játékok és az atlétikai verse­nyek lefolyás« hangulatosak voltak és igen szép eredményeket mutattak. A tornaünne­pélynek több, mint kétezer nézője volt. Dicséretet érdemel Piskolti Gábor rajzta­nár is azért a gazdag és értékes rajz-kézi­munka kiállításért, ahol a tanulók művészi tudásukat juttatják kifejezésre. A plakát-ter­vezés és rekJámfestés. aminek a jövőben minden bizonnyal nagy «/ere|x* lesz, a refor­mátus kolJégimn tanulói közül mestereket fog nyerni. Fodor, Horváth, Ki.s.s reklám és plakát festményei, rajzai feltűnést keltettek a kiállításon. A katolikus tanítóképző intézet kéziín un­ka kiállítása is dicséretet érdemel. Inc/e Ist­ván valóságos mestereket nevel növendékei­ből. Nagy Endre a református kollégium neves és fáradhatatlan, közszeretetnek örvendő igazgatója teljes megelégedéssel nyilatkozik a Ih1 fejezett iskolai évről. A kollégiumnak 881 tanulója volt összesen, inig az eleminek 126. Az inspektori látogatások mindig teljes meg­elégedéssel találkoztak. A román és francia tárgyaknál lényeges javulás mutatkozott eb­iben az évben. A növendékek vizsgaeredmé­nye kedvező képet mutat. A tanulók becsület­tel és lelkiismerettel dolgoztak. A válság azonban súlyos megpróbáltatásoknak teszi ki az iskolát. Az I. oszt.-nak eddig 59 tanu­lója van, ehhez természetesen még hozzá jönnek az őszi felvételezük. Az iskolai év ün­nepélyes befejezése szombaton volt a kollé­gium dísztermében. (*z. I.) ELH AJ ÁSOD ÁSNÁL, KÖSZVÉNYNÉL ÉS CUKORBETEGSÉGNÉL, oxaluria és phosphatu- ria kép/ődéénél, hugysavos sók lerakódásánál a természetes ,,FERENC JÓZSEF' keserű viz jav>tji a gyomor és a belek működését s tartósan elő" mozdítja 0.7. emésztést. Több jeler orvos. az anyagcscrebajók célszerűbb gyógymódja, után ku­tatva, már a mult században megállapította, hegy a FERENC JÓZSEF v:zkurávai nagyon szép eredményt lehet elérni. BUDAPESTI LEVÉL Három kis mocsok U Beszámoló a magyar „Júniusi Hetek művészi és zenei eseményeiről BUDAPEST, június hó. Ezek a betek az időjárást utánozták, fagyosan kezdődtek és tüneményesen szép esitel végződtek, forró és fiadalmas sikerrel. Szegény kis Nizsinszky Kyra nyitotta meg Liszt ...Mefisztó-keringö- jéhez“ írott táncjátékával az Operaházban a műsort. Az ő gyönge vállai nem bírták a sú­lyos családfát. Apjával: a világhírű Vaclav- vai, anyjával: a Pulszky Romolával és nagy­anyjával: Márkus Emíliával a családfa ágain. Meglehetősen értelmetlenül forgott a sok le­ányzó és legény a színpadon, Faust ijedten — mint az egér a fogóban — szaladgált, hogy kijusson a táncolok köréből s közben sárgapántlikás ifjak fel-fel kapták Margitot a levegőbe, majd újból letették. Margit ma­ga: a kis Kyra volt, a zseniális fantaszta, aki oly szépen gondol el mindent, de mire a gon­dolatok a levegőre kerülnek, fonnyadtam hervadtan csüngenek. Thomas Mann, Paul Valery, Karel Capek még a többi szellemi együttműködők, akik kivonultak, még azt sem mondhatták, azért nem értik, mert ide­gen a nyelv számukra. Annál jobban értet­ték Dohnánvi és Galafrés Elza régi, de ked­ves „Pierette fátyolénak“ szellemes-kellemes osztrák-német nyelvezetét. No meg a bűbájos Szalay Karola is „érthetően“ mozgott a szín­padon. A következő napokon három Verdi, egy Bizet és egy Puccini előadás volt műsoron. Itt nemcsak gulyás van, de jó olasz és fran­cia zene is. Magyar zene? Na ja, igen, hát, hogy meg ne ártson, előhúzták a jó öreg Goldmark Károly nem jó, de igen öreg „Téli regé“-jét, aminek élethü előadásától fáztak az emberek. Hadd lássák, hogy Kodály és Bartók mellett ilyesmit is megengedhetünk magunknak, mégcsak nem is Erkelt, de a leggyöngébb Goldmarkot. Hangverseny Legnagyobb sikere a „Júniusi Hetekben“ a — természetnek volt. A Filharmonikusok szerenád-estjüket a belügyminisztérium régi barokk .falaitól körülvett, lombos fákkal dí­szített, pázsitos udvarán tartották. A két leg- terebélyesebb fa között helyezkedett el a ze­nekar, a közönség félkörben hallgatta Mozart és Weiner Leó szerenádjait s a közben kissé stilszerütlen nótázást, az épület terraszán el­helyezett operaházi énekkar előadásában. Szünetben a hatalmas barokk fogadóterem fényárjában sütkérezett a közönség. Tatatóváros A két tata-tóvárosi előadás közül Beetho­ven Fideliója valóban legkimagaslóbb esemé­nye volt a Júniusi Heteknek. Az ötlet a há­zigazdáé: Eszterházy Ferenc grófé, aki a legszebb romantikus regényalak, Jókai tollá­ra teremtett grand segneur, mecénás, hatal­mas birtokok ura, zeneszerző és a muzsika lelkes rajongója, amellett gyönyörű férfi, aki — ha egyik lovagi kalandja rajongója nem kerül súlyos zsábájába — festők ideál­ja lehetne ma is. ö vezényelte az idei első szabadtéri előadáson „Siegfried“ III. felvo­nását és ö készítette elő Fideliót is. Az „Üregvár“ volt a díszlet, a Mátyás ki­rály korabeli remek kastély, melynek udva­rán állították fel a tribünöket. Megcsendültek a Beethoven-muzsika hang­jai s a reflektor a színpad egyik sarkába vi­lágított. így oldották meg a reflektorok mindvégig a színváltozásokat. Gyönyörű volt Eszterházy elgondolása, melyet költői gazdagsággal oldott meg Ná- dasdy Kálmán rendezése. El lehetne „mesél­ni“ az egész előadást, de csak mozzanatokat ragadunk ki belőle: négy különböző irányból és magasságból özönlötte el a festői öltözetű várőrség a termet, reinhardti tömegmozgás­sal. Fidelio (Báthv Anna) letérdelt a falon igen magasan elhelyezett feszület elé. Ivét kék fénycsóva világítja meg az imád- kozót é.s Krisztust. Expressziv és megkapó- an szép. Fáklyás katonák rohanna!: végig a szí­nen. Egy pillanat, de remek hatása el nem marad. A miniszter jövetelét jelenti egyik katona. Valamit súg a másiknak, de az egész hatal­mas színen végigfut valami ideges, izgalmas hullámzás s mindenki érti, miről van szó. Remek volt a térkihasználás is, a vár tö­vében húzódó pázsitos domboldal. A rabok felvonulása megrendítő kép. Itt, a csillagoktól tündöklő égboltozat alatt még fenségesebbnek, megrázóbbnak tűnt fel a női hűség apoteózisa, Beethoven szabad­ságittas lelkének ez a mámoros és lázongó himnusza. Az elbűvölt közönség alig akart elszéled- ni. Utána a hatalmas kiterjedésű tó vizét tündöklő tűzijáték gyújtotta pompázó szí­nekre. Az ősi park hatalmas fái csodálkozva és néma gyönyörűséggel szemlélték. Megy egy nő a kávéház előtt és mellette egy kis mocsok. A mocsok kezében haldok­ló, agg hegedű és az apró mocsok olyan ha­misan nyivákoltatja, hogy a dobhártya düh­begurul. A hölgy kis ideig tűri, aztán kinyit­ja a retikült, a lej leesik és a mocsok elfut vele. A kávéház terraszán, ahol a fejek fel­riadtak az újságokból a hanginzultusra, ne­vetnek. Korai volt. A pöttöm piszok (csak rongy kis nadrágja és szemüvege van) újra felbuk­kan, most két nőt kisér, rángatja a vonót és menetközben, mezitlábával. még valami té­ves taktust is ver. Retikül, pénz, vége. Ne­vetés. A járókelők is nevetnek. Eszreveszem, hogy a fa mögé huzódva na­gyobb rongyos áll és figyel. — Most! — kiált s kis szemüveg előrerohan a hegedűvel. Szegény fülek s emellett kegyelem sines, mert a két nő, akiket az apró megtámadott, szemmel láthatólag zavarban van, nem tud­ják, mit kell tenni, pirosak és zsebkendőbe visszafojtva kuncognak. Az emberek utánuk fordulnak, a két nő gyorsít, hiába, az égbe­kiáltó hamis búrtermék ugv követi őket, mint valami ádázán hangos árnyék. Végre az üldözötteknek eszükbe jut a retikül s ime: slágertorz rögtön megszűnik. Már sereg nézője van a különös közjáték­nak. Srácok, facérok, egy-két inas áll a fa mellett és szörnyen tetszik nekik a dolog. Mustrálják a szeml>ejövöket és ráuszítják a nyikorgó Paganinit. A nézőknek határozot­tan jó szemük van, csak olyant választanak ki, aki tüstént megriad é.s inkább azonnal adózik, semhogy a kis raggancs tovább is cigányozzon mellettük. A kávéházban senki sem olvassa az újságját, a feketék, a kapu- cinerek kihűlnek, szép uj játék kezdődik, találgatják, ki, hány lépésre ad? Csinos nő fehér selyemben, egy lépés. Idős nő vastag aranylánccal, négy és fél lépés. Katonatiszt mosolyogva: előre. Cvikkeres bácsi ernyő­vel, felöltővel, hét és tizedlépéssel tartja a rekordot. Népszerű zeneliizelek sorozatban eddig következők jelen-ck meg: Mól* nár Antal: A gyermek éj> a zene. (Hogyan ne­veljük zenére a gyermekeket) 33.—. Szabolcsi: A magyar zene története. (A magyar zenetörté­net irodalminak áttekintésével) s°.—. Bartók Béla: Népzenének és a szomszéd népek népze­néje. (127 javarészt nyomtatásban még meg nem jelent dallammal) 79.—. Molnár Antal: Kodály Zoltán. (Számos kép és kótamelléklettél Kodály müveinek teljes jegyzékével és bibliográfiájává!) 79.— Bartók Béla: Miért é* hogyan gyüjtsünk népzenét? (A zenei folklóra törvénykönyve) 40.—. Kerényi: Az énekkari műveltség kezdetei. Kó­rusok. (A kórus kultúra első magyar összefoglaló és irányitó könyve. Útbaigazítást ad arra, bogy miként kell énekes együttest szervezni, mikép alakuljon át a dalárda énekkarrá, hogyan vezes­sünk és neveljünk müveit énekkart?) 79.—. Kap­hatók az Ellenzék könyvoszíályában Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnil szállítunk. Kérje a könyvujdonságok jegyzékét. A cigánypalánta minden üzlet után a. fá­hoz fut és a nagyobbnak átadja a pénzt. Mennyi lehet, talán egy kiló már, a nagyob­bik mindkét zsebét jól kipupositja az apró­pénz. En még ilyen fáradhatatlan dolgozót nem láttam. Rohan a gyorsabban lépő megtáma­dott mellett, száguld a fához vissza a pénz­zel, fut az újabb áldozat után, rángatja a vonót, toppant rendkívül piszkos lábával, rázza kócos fejét. Nadrágját spárga tartja, meztelen felsőteste olyan szűk, hogy biztosra vehető benne a tuberkulózisbacillus. Már egy félórája harcol, a terrasz és a mogorva főpincérek mást már régen elzavartak volna, de ezt vagy sajnálják vagy mulatnak rajta, vagy mindkét ok fenforog, ki lát be a ter- raszon ülők és a főpincérek bonyolult lelki­világába? Rendőr sétál gumibotosan, revolvertáská- val. A zene megszűnt, két fekete szem kém­lel a fa mellől, az önkéntes kibicek pedig közömbös arcot öltenek, nincs itt semmi, csak ugv állnak, nem igaz? A rendőr méltóságteljesen elúszik, már csak egy pont a láthatáron. — Rajta! — hallom a terraszra és ebben a pillanatban két hegedű visong, talán nem is kettő, három. Felkapom a fejem rémül­ten. csak nem szaporodott meg a kis mocsok a rendőrszünet alatt? De, igen, megszaporo­dott, hárman vannak már, Jóisten, három horpadt hegedű és három csont-bőr fiuképü bacillusgazda, a másik kettő honnan került elő, ki tudja? Aki jön, körülfogják, bezár­ják a rémes hanggyürübe, a terrasz már röhög, a kibicek szaporodnak: remek ingyeji mulatság. Ugylátszik baj van. A nagyobb, a fal mel­lett, kevesebb pénzt kap és méltatlankodni kezd. A másik kettő takarodjon és hogy takarodjanak, hirtelen két pofon csattan; nem értem, hol van hely pofoncsattanásra azokon a kis arcokon. 'Pofon és rúgás, nyo­mában orditás és harapás, a négy össze- ugrik, rongy- és piszokgonrolyag. Újabb né^ zők és tippelők. Varázskiáltás hirtelen: — Rendőr! A gomalyag szétpattan. Hárman három­felé válnak, három gyermekjárókelő, csak éppen hegedű van náluk, az pedig valószí­nűleg nem tilos. A rendőr nézi őket, a hivatalos hatalom alatt elfojtott mosollyal. Visszanéznek rá, illedelmesen pislogva. — Nna — szól a rendőr, csak egy kicsit nyomta meg a hangját, a hármat azonnal elnyeli a föld. Mint mikor a gyermekláncfű pihegömböcs- kéjére ráfújnak. (—t) Az ELLENZÉK a haladást szolgái fa. 4] kisebbségi és emberi jogok olőharooi**

Next

/
Thumbnails
Contents