Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-27 / 146. szám
Bemutató a Cnpitol morgóban Operafilmet játszik a Capitol. Lawrence Tibbet a film főszereplője, a newyorki Me- tropot it au csodáshangu baritonistája. E filmben o^y küzdő, szegény kórista, aki hosszú, keserves próbálkozás után végre felszínre jut, A történet maga is érdekes. A Metropolitan kórusában észreveszi az igazgató hősünket Ráoszt egy szerepet. Azt hiszi, hogy végre érvényesülhet, de az igazgató elveszi tőle a szerepet azzal, hogy neki „név kell *. Ugyanakkor az opera egyik valaha ragyogó, de most már letűnt csillaga megsértődik és ellenoperát alapit Philadelphiában. Ide viszi magával disszidenseit és egy csinos kislányt, akivel Tibbet összekerül. A lány egy- bankárcsemete, aki apja csekk- könyvéhez folyamodik és ő menti meg szegény kollégáit. A Bajazzók, a Sevillai borbély és a ('.armen áriáit énekli Tibbet csodálatos tökéletességgel és ezenkívül a legangyalibb színészekben gyönyörködhetünk az olasz, menedzser és karmester édesapja alakítása a legemberibb művészet. Ezt a filmet valóban érdemes megnézni. (M) Érv szó ára 2 lej, vastagabb betörd szedre 4 1ej. Legkisebb hirdetés ára 20 lej. AiJistkeresóknck egy szó i lej, vastagabb betűvel szedve 2 lej. — Csak vasárnapra feladott hirdetések után 23 szá. z*5ék felárat számítunk fel. Dij elóre fizetendő. Levelezés | few ......-r 11 1 'bmimiIÍIÍMI'IÍIbB HÖLGYEK FIGYELMÉBE! Legújabb módszer szerint és leggarantáknbb villsunynélküli tartós ondolálás a világhírű Hő ina gír géppel, eddig még nem létezett sikerrel csak MUSSA cégnél készül. P. UNIRII 23. ______________________ OLCSÖBB LETT A KÖZISMERTEN LEGJOBB SZAKÁCSKÖNYV: Lakos Imréné. Háztartási tanácsadó-ja. Az eddigi 240.— lejes ár helyett, most csak lyo.— íei *z Ellenzék könyvtxszcálytíban. Cluj, Piaţa Unirii. Közril 300 oldalon, 1200 válogatott jó recept. A könyv számtalan kiállpág kitüntetését kapta meg. Turistaság Jöjjön velünk a Dragoo-völgybe. Legközelebb, julius S'én, a Székely Társaság curistk szakosztálya. nagyszabású kirándulást rendez autókami. ónnal és ipiirvasuttal a vadregényes és változatos szépségű Drogan-völgybe, mely iránt szerte nagy az érdeklődé1. E kirándulás keretében megtekau- herjk a Bocsása oldolábin '-évő ördög-malom zengő vízeséseit s valamiat a Muncejen át Seina de Valera is ir mennek. Turxvezetők: Vízhányó Lász.ó és Homm Vilmos. A túrára lehet jelentkezni a Carolina.téren. Kovács fodrászatban, aho’i részletes és bő információkkal szolgálnak. Vendégeket minél nagyobb számban szívesen lát az egyesület vezetősége. Az ..AURORA“ Turişti Club, junius 28.-án, gyalog kirándulást rendez Hója—Ki&yofó—Szar mospart iránnyal. Indulás vasárnap reggel 8 órakor. JuUus j.-én, ©utókéra n dudást rezdez Oradea— Feljxfürdő és PüspöQcfürdőre. Részvételi díj 150 lej. Az autós kirándulásra jelentkezni lehet. Str. Iorga No. 5. Kemény cukrászdában. Indulás ugyanonnan. Vendégeket szívesen lát a. vezetőség. FOGORVOS vagy fogorvosnő, eäsßrtogu rendelőbe nag^-városba társnak sürgősen kerestetik. Azonnali megbeszélés, Ilonéi Centrale. Ajánlatokat ,,Cabinei“ jeAagésfc kiadóEi-ncod továbbit. _______________ ______________________Ko. 693 Adás-vétel URADALMI FAJBOROK nagyban eladók. Kitűnő minőség. Értekezhetni Fűasy könyvkereskedésében, Túr dán. ______________Gr. nţz ELADÓ elegáns uriszoba berendezés, (dió) megtekinthető, d. u. 2—3 közönt. Cam: könyvosz- tályban._____________________________Ko. 692 OLCSÓBB LETT * dr. Srencpéeerinó «A» éa szakácskönyvem“ dmfl szakicenüvészed könyv« 1000 drb. recepten kívül közli a modern «zoklc*> művészet termékeinek lírását, levetek, (öltek, oény« tik, befőttek stb. készítésén Nőknek legszebb i$ legjobb ajándék. A szakácskönyv ára diszkötésbaa 125 lej. fűzve 100 lej. — Kapható az P Ilonáik könyvosztáiyábon Cluj, P. Untra ás Piiosy jóaMÉ Turda, könyvkereskedőnél., Ili IIP» Hl III'— Apróhirdetések feladhatók: « kradóhíraerib^n. könyvosztilyunkbao, bízomínyofttinknil, bármely hirdetési irodában- Csak vála^bélyeges kérdésekre válaszolunk. Cimet tartalmazó hirdetésekre a választ közvetlenül a megadott címre kell irányicmÍ. Alkalmazás RIKKANCSOKAT magas jutalékkal fdv®- tzünk. Jelentkezni lehet ® délelőtti órákban. —« Ellenzék kiadóhivatala, Calea Moţilor 4. Állási keres | PERFEKT fehérnemű és gyermekruha varrónő ajárilkazik házakhoz, Calea Morilor 118, K. 239 Ingatlan-lakás | KIADÓ 3 szoba, hall összkomfortom, első eradeu, utcai lakás, uj háehon. napos oldalon, btr. Gojdu 2. a Calea Regele 1-erdlnand'On levő neolog zsidó templom mellett. _____ Ko. 684 KIADÓ belvárosban, kopnia heh bejáratú pár- kettes szoba. ÉtEckezm: Saguna 24. Gy. 1154 CAPITOL-MOZGÓ: Premier! f-awrence Tibiiét, a newyorki Metropolitan világhírű baritonistájának uj filmje: „METRO 1POLITA.N“. Műsor előtt uj Világhiradó. EDlSON-MOfGÓ: I A REJTÉLYES 13. Izgalmas kémdráma Gary Cooper-rel és Marion Davies-sel. II. AMIKOR EGY ASSZONY SZERET. Norma Shearer legnagyobb filmje. Robert Montgomery és Herbert Marshall. Magyar feliratok. MUNKÁS-MOZGÓ: Dupla film egy helyárér t. I. HA KETTEN SZERETIK EGYMÁST. Az óvad szenzációja. Fősz. Gustav Fröhlich és Renata Müller. II. A FOGOLYTÁBOR. Háborús dráma. Fősz. Lukács Pál és Leslie Howard. Előadások 3, 0, 9. OPERA-MOZGÓ: Premier: AZ ORDÖNGŐS FELESÉG. Fősz. Lucie Englisch, Ralph Arthur Roberts. Magyar feliratok! Műsor előtt: NE KÍVÁND A KÁROMAT, 3 felvonásos vígjáték Szőke Szakállal. RÓYAL-MOZGÓ: Két filmsláger egy helyárért. I. VÁLÁS UTÁN. Lionel Atwiil. II. KISMAMA. Gaál Franciska legszebb filmje. SZÍNKÖR-MOZGÓ: Nagy premier! ÁRVÁCSKA. Shirley Temple legújabb, legkedvesebb, legbájosabb filmje. Magyar feliratok. Az ELLENZÉK a baladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok olőbarcosa. VIZSGÁRA auTALom KÖRYVEK 17 LEJTŐL KEZDVE HATALMAS VÁLASZTÉKBAN az Ellenzék feönyvosztáíycíban KAPHATÓK, CLUJ, PIAŢA UNIRII 9. SZÁM ALATT IOBBUH ■—7 fl KORDÉ Regény I FORDÍTOTTA: SZEGŐ ISTVÁN 4. Andreu atyja semmiféleképpen sem volt kötelezve arra, hogy fiának uj takarót és petatet vegyen. Azért tette ezt, mert szerette fiát és mert nem tudla elviselni, hogy fájdalom érje. A férfi, kinek kötelessége, hogy Andreunak ezeket a holmikat megvegye, a gazda volt, Don Leonardo. Don Leonardónak azonban teljesen mindegy volt, hogy Andreu fázott, vagy a meztelen földön aludt, meghűlt és beteg lett, vág}- egészséges és életerős maradt. Ugyan mit törődjék egy indián kölyök jóegészségével. Ha a fiú tiidőgyulladásban, vagy lázas betegségben esetleg meghal, mit jelentett az neki? Indian sultane volt ezer, meg ezer. Megkérte volna feleségét, hogy írjon apjának, küldjön egy uj fiút. Vájjon hová vezetett volna, ha egy mezitlábos indián fiú dolgaival akart volna bajlódni? Tizenegy pesot nem ért meg a gyermek. Azonkívül egyáltalában nem árt egy ilyen indián suhancnak, ha a csupasz földön alszik. Hozzászoktak ehhez és szivósak, mint a kutyáik. A tizenegy pesora üzletében volt szüksége. Bért még mindig nem kapott Andreu és Don Leonardónak eszébe sem jutott, hogy a gyermeknek valaha fizetést adjon. Nem adott volna akkor sem, ha busz vagy harminc esztendős lett volna és az üzlet dolgaiban épp olyan jól járt volna el, mint valamelyik San Cristobal-i fiatalember, aki havi húsz peso és teljes ellátás nélkül, a munkát nem vállalta volna. Az egyetlen megkülönböztetés, amit az utóbbi két évben a gyermekkel tett, az volt, hogy Andreu midőn Tenajapa fiestát ünnepelt, nem öt vagy tiz centavot kapott, hanem egy tostont, ötven centavot. „Ne vásárolj magadnak semmiféle badar dolgot, főként ne aguardiente-t, pálinkát“, intette Don Leonardo, amidőn az ötven centavot átnyújtotta, olyan arccal, mintha egy húsz pesos aranyat adna. 5. Don J^eonardó most már nagyon felelősségteljes feladatokat bízott Andreura. Jókora pénzöszeggel San Cristobal-ba küldte, a legközelebbi nagyobb városba, ahol Andreunak árukat kellett bevásárolnia, s ahol arrierokkal, a mule- hajcsárokkal tárgyalt, akik a megvásárolt árukat Tenejapába szállították, kisérte a szállítmányt és vigyáznia kellett, hogy hiánytalanul és sértetlenül érkezzenek meg az, áruk Tenejapába. Az ifjú ember tapasztalatkörét ezek a munkások jelentékenyen kiszélesítették. Megismert egy igazán nagy várost, látta a világ minden részéből érkező, bőséges és sokféle árut és hallott olyan helységekről, amelyek ezerszerte nagyobbak San Cristobainál, moha San Cristobal, amikor első Ízben került oda, olybá tűnt, mintha nagyobb és szebb város nem lehetne a földön. Kilométer hosszúságú utcái voltak, ház szorosan ház mellett, valamennyi kőből épült és sok ház ablakokkal. Azelőtt nem tudta még, hogy vannak házak, ablakokkal, mert olyat eddig még nem látott. Tenejapában voll ugyan néhány, ablakaik azonban csak rácszárta nyilasok voltak. És most itt üvegtáblás ablakokat látott, sőt kirakatablakokat, óriási üvegtáblákkal, amelyek mögött halomban álltak az árucikkek, hogy úgy látszott, mintha egyszeriben beléjük lehetett volna markolni. Itt látott elsőizben ökröskordékat, carretá- kat. Eladdig sohasem tudta, hogy kordék vagy kocsik vannak és hogy ezeket a kordákat állatok húzhatják. Mert igásállatokat sem ismert azelőtt. A finea földjein, miként Tenejapában, egyebütt is, nem szántottak, hanem csak egy bottal lyukakat szúrtak a földbe és a kukoricamagvakat, vagy a babot azokba dugták. Ha könnyű szántást kellett végezni, néha paradicsom vagy chile alá, akkor ez olyan ekével történt, amely tulajdonképpen csak egy fadorong volt és egy peon húzta. Vájjon hol szerzett volna tudomást Andreu az igásállatokról? Olyan ut, amelyen kocsi, sőt még kordé sem mehetett, nem egy volt az egész nagy és kiterjedt kerületben. Valamennyi ut csak keskeny ösvény és gyakran annyira keskeny, köves, kátyus és szakadékos volt, hogy még a teherhordó mule-k is nehezen haladtak rajtuk veszély nélkül. Andreu hallotta egy carretero-tól, hogy a carreték tizenötszörte nagyobb utat tettek meg, mint a Tenejapa és San Cristobal közötti távolság. És Tenejapatól San Cris- tobaiig teherhordó állatokkal jó napi menet volt az ut. A fiú hihetetlenül nézett a carreterora, aki ezt elbeszélte. De a többi carretero ugyanazt mondta. És kérdezősködésére, egy indián utcai sóárus azt válaszolta, hogy a dolog valóban igaz és ő is tudja, mert egyszer egy rakomány sót carretán szállított Aniaga-ba. Andreu először nyert fogalmat a földnek nagyságáról, amelyen élt. Erről addig soha sem volt semmiféle elképzelése. Igazsággal szólva, sohasem is gondolt, rá. Ha a házban, vagy Don Leonardo üzletében Tuxtla, Tonala, Tapachuia, San Geronimo, Veracruz, Mexico City került szóba, akkor olyannak képzelte el ezeket a városokat, amilyen Tenejapa volt, az egyetlen helység, amit ismert. És ha arról beszéltek, hogy ezek a városok igen távol esnek, akkor ezt úgy számította ki, hogy kétszer, háromszor, vagy négyszer lehetnek távolabb, mint az otthoni finea, Lumbojvil Tenejapától. Mindamellett bizonyos volt abban, hogy ezeknek a városoknak feltétlenül a láthatáron belül kell lenniök, mert hiszen ott voll, mint mindenki tudta, a világ vége. Egy másik carretero, akivel a cabildo, városháza, előcsarnokában találkozott s közös vacsorát evett egy indiánus nőnél, aki ott kis bádog kályhán tortillát és frijolet melegített, azt mondta neki, hogy a carreták utjának végén van Arriaga és hogy Arriaga a vasútállomás. És amikor .Andreu érdeklődött, mit jelent az, a carretero megmagyarázta, hogy távoli országokból óriási kocsik viszik oda az árut, amit azután a carre- tákra raknak és az ország belsejébe szállítanak. Még egyebet is mondott. És pedig azt, hogy ezek a kocsik sokkalta nagyobbak, mint a carreták, kőháznyi nagyságúak és hogy közülük egyetlenegy annyi portékát fogad be, amennyivel negyven, sőt ötven carretát roskadásig tele lehetne rakni. Ezek a szekerek vasból készült utakon szaladnak és negyven vagy még sokkal több ilyen kocsit húz egy másik hasonlóképpen nagy, amely sűrű füstöt ereszt, szörnyűségesen fuj és izzad, mint valami roppant állat, kis a neve ferrocarril, a vasút. Ezt a szót, ferrocarril, ismerte Andreu. mert az iskolában már tanulta. A tanító azonban nem tudta a dolgot megvilágítani, mert még maga sem látott vasutat, még a képét sem és nem volt arról semmiféle elképzelése. Kénytelen volt megelégedni azzal, hogy a tanulók a szót megtanulták s hibátlanul le tudták irni. Az ábécés könyvben benne volt a szó. Minthogy azonban Andreu ismerte és helyesen le tudta irni, a dologgal különös módon rokonságban érezte magát. Mikor a carretero lefestette előtte a vasutat, külsejét, szuszogását, izzadását s ahogyan fújtat, süvít és nyög, szinte úgy látszott. mintha egyszer már valóban látott volna valahol egy ferrocarrilt. Sem idegennek, sem újnak, sem váratlannak nem tűnt, mert nevét, amivel pontosan megjelölték, ismerte, sőt leírni is tudta. A szörnyeteg, bár szuszogott és üvöltött, nem keltett benne félelmet. Éppen ellenkezően, azt kívánta, bárcsak szem'től-szembe látná. És anélkül, hogy a folyamatnak tudatában lett volna, azt a felfedezést tette: ha egy szokatlan dologról tudomást szerzünk és nevét ismerjük, akkor az a szokatlan valami elveszti félelemgerjesztő erejét, fis az, hogy nemcsak a nevet tudta, hanem azt még leirni is, erős biztonságérzetet öntött belé és olyan öntudatot adott, amilyennel azelőtt sohasem rendelkezett. (Folytatjuk.) Unless©! az ELLEMIII-ben!
