Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-25 / 144. szám
4 'ELLENZÉK 19 36 luni un 2 3. RIP VAN WINKLE — ARADON Épp, mint a históriában: húsz évi alvás után közöttünk jár, (/V sehogyseni bir beilleszkedni a keretekbe. — Fötisztviselö volt, ma alkalmatlan a hivatalvállalásra s népes családjáról egy kis fiiszeriizlet gondoskodik ARAD. (A/. Ellenzék tudósi tójától.) Nem a színpadról, nem a novellából és nem a ragéból jött ide — és mégis itt van, itt áll mellettem: Túrós Demeternek hívják. A maros parti sétámon találkoztam vele, egészen pontosan délután tél hatkor. Javában tűzött a nap. a folyóvízben a strandolok szazai hemzsegtek, a füves töltésen egy szikár, csontos férfi, szemmel és szájjal figyelte és falta a sok látnivalót, az ugrándozó, ficánkoló fiirdőtrikós embereket. De nézésében olyan különös és rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg, minden kis mozgásra olyan színváltozást és eltorzulást mutatott arca, a nevetéstől a meghatottságig szapora egymásutánban végigcsinálta az érzelmek soktéle- ségét, hogy szinte megdöbbentő volt. Anélkül, hogy észrevette volna szándékomat, mintha én is a fürdözőkkel lennék elfoglalva, mellé sompolyogtam s amikor egyszer szinte gyermeki örömmel szivéből felkacagott. hehe, nagyon jó! nem álltam meg szó nélkül. — Tényleg nagyon jó. hehe — mondom — de legyen szives uram árulja el nekem, mi az, ami ilyen jóizü kacagásra ingerelte? Rámnézett. Sápadt viasz arcáról lomhán lógott le a ritka, de hosszú szakáll. Két mé- lyeuiilő, vizes szemét körülágyazza és meg- keményiti összehurkolt pupillája. A nézése még sem szúr és még se bánt, azt se mondhatom. hogy simogat, de a háromnak valami egészen sajátos keveréke, hozzáadagolva egy kis, félénkséget és vadságot. Kérdésemet felelet nélkül hagyja és tovább figyeli a történéseket, ami igazán bosz- szant, mert én udvarias hangon szóltam hozzá, semmi oka nem volt arra, hogy a füle mellett eressze el szavaimat, dehát, ha ő úgy, akkor én se leszek különb és vártam egy alkalmasabb pillanatra, ami aztán be is következett. Amikor láttam, hogy- közömbösen nézdegél, magyarázat nélkül elkezdtem hahotázni és ilyeneket mondogatni, ejnye be jó. huj, de kitűnő, nahát ez igazán mesés és még ehhez hasonló, jólbevált örömkitöréseket, amikor lassan felémfordult és rámnézett, mint egy nagy kérdőjel és félszegen csak ennyit szólt: — Min tetszik olyan nagyon mulatni? Én nem láttam semmit. Úgy! nem látott semmit! persze, hogy nem látott olyasmit, amin nevelnie kellene, mert én se! de egy kukkot sem szóltam, utóvégre mért ne adjam vissza az előbbi sértést, hallgattam. de ő ismét megszólalt: — Uraságodat kérdeztem, hogy min nevetett olyan jól, különben, ha szabad, nevem Túrós Demeter. Ismerkedés M'ost már nem volt kibúvóm, de örültem is. hogy szóbaelegvedhettem vele, olyan különös ember lehet ez a Túrós Demeter. Az egész ember egymagában és összevissza is olyan különösnek látszik, hogy önkéntelenül is a legborzalmasabb feltevések szaladgálnak fejemben ide-oda, például ilyenek, hogy mit is csinálnék, ha hirtelen letépné a szakállát és a folyóvízbe dobná és azt mondaná nekem, szamár vagy, becsaptalak, hiszen ez csak ragasztva van, vagy, hogy egyebet ne mondjak, rámrontana és fojtogatni kezdene s amikor védekeznék vagy segítségért kiáltanék, hirtelen és észrevétlenül elpárologna, mint a gőz, felfelé, a szép kék ég felé és akkor — Túrós Demeter a nevem uram szólt rám ismét és jó, mert nagyon elgondolkoztam, sőt éppen jó, mert azt hitte, hogy nem hallok és jelekkel mutatta nekem, hogy ahá, te kuka vagy, az más! de én megszólaltam: — Igazán bocsásson meg. Elgondolkoztam. Hogy min nevettem? Hehe. Csak úgy jött. Nem tudnám megmagyarázni kérem. Csak úgy jött. — önnek is? Akkor nagyszerű, én azt hittem, hogy csak én vagyok úgy, hogy idecsöppentem ebbe a világba, anélkül, hogy tudnám kinek, minek, miért, vagy sejtelmem lenne arról, hogy mi volt, hogy volt, vagy, hogy ki vagyok, mi vagyok. — Nem értem. — Nem? Én sem. A zsebemben találtam egy csomó fényképet, tessék itt van, megmutatom, gyerek felvételek, azt mondják én vagyok itt is, ott is, tessék, nézze kérem, látja? hasonlít rám? ugy-e nem? — De igen, hasonlít. Hány éves most? — Nem tudom. Higyje el, a világon semmit sem tudok és olyan furcsa most minden, mintha most születtem volna, mindent megbámulok. Rip van Winkle változata — Beteg volt? — Nem. Aludtam húsz évig. Most ébredtem fel. I— Honnan tudja, hogy pont húsz évig? — Tudom. Azóta nőtt ki a szakállam. — Na hallja, ezen nem csodálkozom. Kgy- szuszra ennyit aludni és annyi ideig várni az. ébredést - nem csoda, hogy kinőtt a szakálla. Nekem sokszor egy félórai várakozás után, a kíntól már serken. — Mit csinál? — Ugyan kérem, ez nem fontos, meséljen inkább, hogy is volt csak? Aludt húsz. évig, mi? — Igen. Tegnapelőtt ébredtem fel. — N"o és álmodott? — Nem tudom. — És, hogy lebet, hogy most minden uj magának? — Megfejthetetlen; mintha egy más világrészből jöttem volna ide, mindent most látok először. Nem tudom, mi volt azelőtt. — önmagára sem emlékszik? — Nem. És ön? — Úgy, egy pár évre visszamenőleg. — Milyen boldog. Én olyan vagyok, mint egy újszülött. — örülhet az édesanyja, hogy ilyen szép nagy szakállas fiút szült a világra. 'Egyébként ön a boldogabb. Már készen kapta önmagát. — Nevetséges dolgokat beszél. Mit érek vele? Nincs amihez, kezdenem. Ügyetlen vagyok az élethez. Nem tudok beilleszkedni a keretekbe. Hiába! az a húsz év! — Ä! Mi az! Meg se kottyan! Ne keseredjék el. Mikor én születtem, még ilyen szakállam se volt és nem voltam szomorú. Meglepő fordulat Látszólag megnyugtattam. Elhallgatott, de csak éppen egy percre, hogy annál hangosabban törjön ki belőle a kiáltás Segítség! fogják ki! Megfullad! Mindannyian örültek! Segítség! A sétálók összeszaladtak és gyűrűt vontak körűnk. Egy középkorú uriasszony mellé lépett, átkarolta és suttogva nyugtatta:- Döini, édes jé> Dömi, csillapodj, dehogyis fullad bele, csak úszik, ez most divat, majd te is fogsz, ha jobban leszel. A felesége volt. Közrefogtuk Hornit és vele együtt leültünk egy padra. Az asszony elővette zsebkendőjét és megtörölte férje szájál. Csak ugy, gyöngéden, mini a pohár széléi szoktok, ha habzik benne a sör. Most igazán nem gondoltam a túrós csuszára Aztán felém fordult: — iRöstellem, hogy az. uram ilyen jelenetet csinált. Miről beszélgetlek? Talán valami felizgatta. Orvosi kezelés alatt áll. Semmire sem emlékszik vissza, minden uj előtte. Ráadásul behcs/.élte magának, hogy húsz évig aludt. Most olyan, mint egy gyermek. Mindent magyaráznom kell neki. Nagy türelem kell hozzá, de mit csináljak. Ez az asszonyi sors. — És mit mondanak az orvosok? — Bíznak abba, hogy rendbe jön. Csak bírnám idegekkel. Mert mellette még nagy háztartást is el kell látnom. Három gyermekem van és egy kis füszerüzletem. Akkor vettem, amikor szegény férjem beteg lett. Vezető tisztviselő volt, osztályfőnök és gondoskodnom kellett kereseti lehetőségről. Egy kis szünetet tartott. Mind a hárman másra gondoltunk. A feleség arra: hogy milyen furcsa is az élet; mellette ül egy férfi, aki a család feje, a család lelke volt s most valósággal dajkálni kell; a férj arra: hogy milyen érdekes, az a sok összevisszaság, ami szeme előtt zajlik.' és én arra, hogy itt ülök Rip van Winkle modern változata mellett, aki épp ugy, mint őse — busz évi alvás után közénk jött és semmit sem akar megérteni abból, ami körötte történik. Jenei József. A LEGÚJABB CSODABOGÁR. A festészet és irodafom legmodernebb iránya Amiről Bemard Shaw sem képes véleményt mondani LONDON, junius hó. Egész London beszél a ,.szürrealisták“ nemzetközi kiállításáról a New Burlington Ga'leries-ben, ez a nyári szezonra készülő brit főváros sokat vitatott szenzációja. Sietek a megállapitássol: a legtöbb ember harsogó nevetéssel hagyja el a kiállítási termet és eddig jómagam még nem találkoztam senkive!, aki meg tudta volna nekem magyarázni, hogy mi is. a haladás, a szépség a szür- reálizmusban? Az uj művészi irányzat apostolai azonban lenézően tekintenek ilyenkor és többnyire titokzatos sóhajjal felelnek a tudatlan kérdésére. Dormouseról beszélik, hogy egyszer ezzel a kérdéssel felelt: — Látott-e ön valaha olyan dolgot, amely rajzban kifejezi a többesszámot? Mert ez a szürrealizmus, de természetesen csak egyik oldaláról . . . Langyos tej és rántotta A kíváncsiskodó persze fogta a fejét és éppen olyan keveset tudott vagy még kevesebbet, mint azelőtt. Salvador Dali egyike a leg- öntudatosabb szürreálisunknak. Legalábbis ez a hire. Abban a szerencsében részesültem, hogy egyszer végighallgathattam előadását, amelyben kifejtette a szürrealizmus filozófiáját. Párisben történt ez a feltűnést ke lő eset, abban a városban, ahol minden ostobaságnak van közönsége és ahol nevetnek, mint csodálkoznak a fantasztikus dolgokon. Az előadó azonban még a párisiakat is meglepte, mert amikor megjelent a dobogón, lenge ruháju nő lépett a nyomába, hatalmas tálat hozott magával, leült egy székre és meztelen lábát betette a tálba. Felállt az egész közönség, hogy lássa, mi van a tálban. Az előadó kereken bejelentette: langyos tej. Az e'öadás egész tartama alatt ott ült a lenge ruhás, mezítlábas nő az előadó mellett, lába a tejben és szemén valami földön- tuli méla figyelem. Ezt a figyelmet ugylái- szik az előadó nem méltánj’olta eléggé — vagy talán túlságosan is értékelte, ki tud igazságot tenni a szürrealisták között? — mert az e'őadás végén ugyancsak elbánt vele. Kopogására ugyanis nagy tál rántottat hozlak be és Salvador Dali, a szürrealista apostol, gondolkozás nélkül borította a rántottét a lábát tejben áztató hölgy fejére. Tojás, amely akácfa Akkor már erősen gyanítottam, hogy sohasem fogom megérteni, mi az a szürrealizmus. A londoni kiállítás sem tudta felvilágosítani gyarló elmémet. Egy borzashaju fiatalember buzgón magyarázta ugyan, hogy a szürrealizmus a dolgok belső tartalmát helyezi a valóság fölé. Nem tudom azonban, vájjon milyen belső tartalmat árul el a ,,legnagyobb" szűr reálistának, Joan Mirónak női aktja, amely minden más különcségtől eltekintve, jobb térdkalácsa helyeit golflabda- szerü jelenséget hordoz magán. A szürreális- ták szerint ez a festmény a legnagyobb műremek, amely valaha kikerült festő ecsetje alól. Jómagam csak borzongva tudok gondolni az elcsúfított nőre, akinek jobbkeze, ugylát- szik, elszáradt, balkeze pedig borza'más négy ujjal valami őslény karmának tűnik. Az ostobaságok teteje egy különös hölgynek, Renee Margritte-nek hat festménj’e. Ezek a „mesterművek“ egész normális, sőt AZEUROPA Román Nemzeti Utazási és Idegen forgalmi vállalat sajátvezetésealatt álló szállodáit Modern konfort, pensió szisztéma, fürdők, stb. Egyéni pansál-kurák ! Mérsékelt árak ! Carmen Sylván május, hó 15-én megnyitotta! HOTEL MOmA, HOTEL BĂILOR, HOTEL NOU, VRAJA MĂRII VILLÁK luigyon <-gyv/eTÜ kép* k< I mulatnak, a v/ür- rwili/Jims nem is ezekben, hanem a fól- íratokban keresendő! így például az egyik kép szabályos tojást ábrázol, a főiirat azon ban: ,,1‘aococift“, vagyis akácfa. Azt kell hinnünk, hogy az akácfa belső lé tűje ge — a tojás. Egy másik képen fekete keméttykaUjp jellcéfe'i a hajjal, üres üvegpohár a vihart, női esipő a holdtrt, valami fiaskó a mennyezetet és egy kalapács — a rívatagot! Ezek után nem csoda, ha a legtöbb nézőnek az arcára <v<ui írva a kétségbeesett kiá - táa: fogjalak meg, fogj«nők meg! Vélemények A szürrealisták nagyon kényesek a maguk művészetére és mindenképen szeretnék azt népszerűsíteni. Meghívtak tehát a kiállításra egy (somó neves embert és kikérdezték, mi a véleményük. Bemard Shew szemrebbenés nélkül mondta a kijáratnál: — Hogy mi a csuda a szürrealizmus? Sohasem hallottam róla. — Azzal meg'o bog- tatta kezében a szürrealizta kiállítás katalógusát és szarkasztikus mosollyal távozott. H. Cj. Wells Shaw-t is lefőzte, amikor a rendezőség kérdésére igy válaszolt: — Vájjon mennyit hajlandók az urak felajánlani véleményem nyilvánításáért? Mert én realista vagyok és még a szürrealizmusról sem nyilatkozom anvagi ellenérték nélkül. Döglött hal, mint műélvezet Egyedül David Garnett, az ismert iró volt olyan kegyes és válaszolt a feltett kérdésre: — Azt Ínszem, a szürrealizmus valami irodalmi mozgalom, amely a freudizmusból indult ki és jelenleg köze van az olajfestményekhez. Mindenesetre a szürrealizmus francia találmány. A franciák ugyanis ostobaságokkal táplálkoznak és mivel már hosszú idő óta nem hallottunk egetverő ostobaságról, valószínűleg nagyon megéheztek. így jött létre e nagyszerű mozgalom .. . A kiállításon beszélték, hogy Rupert Lee, a szürrealisták londoni titkára, majdnem borzalmas hibát követett el közvetlen a megnyitás előtt. A legnagyobb szürrealista festőnek, a már említett Joan Mirónak egyik vásznát akarták éppen elhelyezni, amikor észrevették, hogy a festményre van tapadva egy hallatlan büdös hal, amelyet az angolok „bloater‘‘-nek neveznek. A titkár félreértette a dolgot, nagykeservesen lekaparta a halat a vászonról és máris rohant vele, hogy valahová eldobja. „Szerencsére“ a lépcsőházban a festőbe ütközött, aki felháborodottan kiáltott rá: — Borzalmas! Csak nem akarja tönkretenni az én képemet? Kisült ugyanis, hogy a hal a képhez tartozik. És most a kiállítás látogatói valamennyien kénytelenek elviselni a hal hullájának förtelmes szagát, amely ugylátszik illó anyagaival is hozzájárul a szürrealista festmény illúziójához. Penrose képe sem utolsó. Zsokét ábrázol, mégpedig olyan fantasztikus színekkel és vonalakkal, hogy a néző ventillátornak képzeli a festményt. Hosszasan elbeszélgettem vele és sikerült megtudnom, hogy a festészet és az irodalom a szürrealistáknak nem egyedüli vadászterülete. Lakás Legújabban a lakásberendezés és a színház problémája foglalkoztat bennünket. Különben kérdezze meg Paul Nash-t, ö dolgozik ebben az irányban . .. Paul Nash az égjük sarokdiványon ült és kitörő lelkesedéssel fogadott. — Ugy van, a lakásberendezésben feltétlenül gjöznie kell a mi irányunknak! Aztán kifejtette, hogy nemrégiben rendezett be egy fürdőszobát szürrealista alapon. Leírása szerint a berendezés különféle tük- röcskéknek fantasztikus elrendezésében áll. A tükrök ugyanis azt a célt szolgálják, hogy a fürdőző mintegy kivetitődjék a fürdőszoba falára és igy maga alkossa annak dekorációját ... (b. á.) Primăria Municipiului Cluj, No. 16.241—1936. HIRDETMÉNY. Cluj város polgármesteri hivatala az érdekeltek tudomására hozza, hogy 1936. julius 7‘én, d. e. ii órakor a városháza. Cluj, Str. Reg:na Maria' 2. sz. alatti üléstermében nyilvános árlejtést tart, a Grigorescu negyed átjáróinak gránittal való kövezése tárgyában, 49.625.— lej összegben. Az árlejtés a C. P. törvény. ®z O. C. L. sza. bályzat és M. O. 1931. junius 4‘én, kelt 127-ik számában közölt szabályok szerint lesz megtartva. A résztvevők ajánlataikkal egyidejűleg a munkálatok értékének 5%-át óvadékként letétbe helyezni tartoznak. Az ajánlat a teherfüzetek szerint készítendő el, melyek naponta 11 —13 óra között a Műszaki osztály, Str. Cogalniceanu 4. alatti helyiségében tekinthetők meg. Cluj, 1936. VT. 17. • Primăria Municipiului Cluj,
