Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-25 / 144. szám

s BEE BP/7ßK mmammmmmmm 1 9 3 6 / uni um 2 5. AUT IR A ROMAN SAJTÓ Nf])w»p(*rndás RiriWut Tri«*! Hrly/jfl PREZENTUL: A nemzetközi statisztikák­ban csupán népszaporulat tekintetűben állt első helyen Románia, Így volt ez ti/ évvel előbb s »‘Miiek alapján rózsás követkor!elé­seket lehetett vonni a jövőre. Jól szervezett államban a mául jobban gyarapodó lakosság a fejlődést legjobban biztosítja. 103- óta eltelt négy esztendő folyamán azonban a szaporulat terén visszaesés tapasztalható: 14.2 estre!tik volt 1932-ben és 9.6 ezrelék 1935-ben. A helyzet folyó év januárjában sem javult, mert 8.3 »'/relék a szaporodás a tavalyi 9.6 ezrelékkel szemben. A .születé­sek száma anélkül esett, bogy a halálozási urányszáui javult volna. A népmozgalmi ki­mutatások szeriül a betegségek következő mértékben terjedtek az országban: Pelagra: 13 megbetegedés minden százezer emberre 1934-ben s 16 megbetegedés minden száz­ezerre 1936-ben. Tüdövész: Ibi megbetege­dés 1934-ben s 170 megbetegedés 1936-ben a falukban, 2416 megbetegedés 1934-ben és 215 megbetegedés 1935-ben a városokban. Több, mint 34 ezer lélek pusztult el egy év alatt tüdőbajbau. Etnikai életünk drámáját jelentik ezek az adatok. GAZETA CICUIAU: A székely kérdés ösz- szes mellékhajtásaival és szentünk előtt le­játszódó eseményeivel közönséges kenyérke­reseti folyamattá fejlődött. Mint eső után a gombák, úgy nőnek ki uap-nap után a sirán- kozók, hamis apostolok és más elhivatottak, akiknek napestig nem akad más dolguk, mint siratni az el magyarosodon románok keservesen kétségbeejtő helyzetét. »Nincs lain és nincs város a székelyek által lakott or­szágrészben, hol ne találkoznál ezekkel a nagyou váltakozó foglalkozást üzö egyének­kel, akik tulvilági áhítattal és meggyőződés­sel hirdetik az elszékelyesilett románok meg­mentését. Nincs falu és város, amelynek ne volna ily újságírója, előadója, szakértője, aki ebből él és ettől várja pályafutásának gyorsiramu magasba szökkenését. Borzalma­san veszélyes járvány ez, veszélyesebb a ki­ütéses tífusznál. Becsületesen beismerem, hogy ha életösztönöm nem ingerelne egész­séges nevetésre e munkával szemben, elvi­selhetetlen szégyent éreznék az ezen a he­lyen hosszú idő óta dúló cigánykodással szemben. íróasztalom telve van a szakértők­nek hiw>tt egyének különböző újságokból kivágott értekezéseivel. Tudatlanság jellemzi ezeket az Írásokat. Olcsó szóvirágok töm­kelegével mérgezik és szennyezik a lelkeket. Bátorságom van s bevallom, hogy abban az esetben, ha ez a babiloni zűrzavar tovább tart, a komoly székely kérdés teljesen elve­szíti vonzóerejét. Az összes égből |&ttyant nemzetmegváltók, akik most kifejezetten családi alapon kezelik a kérdést, más fog­lalkozás után nézhetnek. DREPTATEA: A Banca Naţionala emlék­iraton dolgozik, melyet a kormány elé ter­jeszt, hogy az állam idegenvaluta készletére a kompenzációk káros befolyását bizonyítsa. Százmilliókat kerestek egyesek a kivitel fel­lendítésének ürügyével. A Ford gépkocsi­gyárral kezdhetjük, mely engedélyt kapott bármilyen román áru kivitelére 168 millió lej értékben. Az engedély szerint bárhol el­adhatják az árut s az igy elért idegenvaluta 60 százalékával szabadon rendelkeznek. Ugyanilyen természetű engedélyt kapott a Leonida-cég is 112 millió, továbbá a Saral- cég 120 millió lej értékben. A kedvezménye­zett cégeknek Cosfinescu dr., (Matac s Ber- ceanu a vezetői. iPetróleumot, terményt, fát szállítanak s gépkocsikat importálnak. így 250 millió lejt érő idegenvalutát vonnak el a jegybanktól. A liberálispártiakon kivül Tilea is 75 millió lejes kompenzációs enge­délyt kapott. A Carpatina, Lomási, Arde­leana, Foresfa Romana és Ója 75 millió lej értékű faanyagot szállítanak Angliába, hon­nan gyapotot és egyéb árut hoznak. Ezek a cégek semmit sem adnak le a faeladásból származó idegen valutából a jegybanknak. Tovább lehetne folytatni a sort. A lényeg az, hogy közel ötmilliárd lej értékű kompen­zációs engedélyt adtak ki október óta, mely­nek 84) százaléka nem felel meg az erre vo­natkozó minisztertanácsi jegyzőkönyvben le­fektetett feltételeknek. Nem írunk arról, mennyi kijárási dijat fizettek. Olvasóink képet alkothatnak maguknak, ha arra gon­dolnak, hogy 60—100 százalékos felárral adják az államtól elvont idegen valutákat. EPOCA: Megrendítette a nemzetközi egyezményekbe vetett hitet az, ami egy év óta történt a világban. A négus tisztában volt saját erejével s bizonyára békét köt, ha nem bizik a Népszövetségben. így aztán mindene elveszett. A diplomaták úgy test­nek, mintha ezt elfeledték volna. Még a ké­nyelmetlenség látszata is hiányzik. Európa erkölcsi szempontból sohasem állt alacso­nyabb színvonalon. Nem érdekel senkit, mit fognak Genfben határozni. Mától kezdve minden fél saját erejére van utalva. A szö­vetségeket a mindenkori körülmények dik­tálják. Kollektiv biztonság szempontjából rosszabb a helyzet, mint háború előtt. Való­ságos bűntény ily körülmények között a hadfelszerelés elhanyagolása. Az 1916 évben történtek megismétlésére nem gondolhatunk! DACIA nagy sorsjegy-áruda Eladási irodák a köv. városokban : Alba lulia Craiova R. Sarat Arad Dej Roman Bacău Deva Satu Mare Bă,ţi Dorohoi Sft.Gheorghe Bârlad Focşani Sighet Bazargic Făgăraş Sibiu Bistriţ* Fălticeni Sighişoara Blaj Galaţi Slatina Brăila Hot in Soroca Braşov Huşi Suceava Botoşani laşi Târgovişte Bucureşti Ismail Târgu Mureş Buzău Lugoj Tecuci Cahul Odorhei Tighina Câmpu Lung Oradea Timişoara (Bucovina) Oraviţa Tul cea Ciuc Orliei Turda Chişinău Piatra Neamţ Turnu Seve rin Cluj Ploeşti Zalău Constanţa Vaslui FŐELÁRUSITÓ - HfLYEK: BUCUREŞTI, Strada Kugen Carada 9 TIMIŞOARA, Strada Alba lulla Nr. 9 BRAŞOV, Strada Mihail Welsz 5—7 BRA ILA, Strada Regală 25 CONSTANŢA, Strada Carol 52 IASI, Strada Stelari cel Mare Nr. 15 BOTOŞANI, Calea Naţională Nr, 98 TÂRGU MUREŞ, Plata 47 CLUJ, Piaţa Unirii 23 ARAD, Bulevardul Regina Marla 13 Állami osztAly SORSJÁTÉK! Csak DACIA sorsjegyei hoznak szerencsét! Képvi­selve : az EGÉSZ ORSZÁGBAN! 0r. Kovácsa Albert hözjeguzö felebbezesc? ciatositoiia az Ítélőtábla Az ügy isméi a legfőbb TG.-MURES. (Az Ellenzék tudósítójától.) Megírta az Ellenzék, hogy Targu-Mures-en az igazságügyminiszter az államnyelv nem­tudása miatt megvonta Kovácsy Albert dr. közjegyző működési engedélyét. Kovácsi közjegyző ellen 1932-ben az igaz­ságügyminisztérium rendeletére az ügyész­ség fegyelmi eljárást tett folyamatba azon cimen, hogy nem tudja kellő mértékben az állam nyelvét. A fegyelmi bíróság ezzel szemben megállapította, hogy kellően birja az állam nyelvét. A bíróság határozatát az ügyész megfelebbezte és most már maga a legfőbb semmitőszék rendelte maga elé Bu- curesti-be Kovácsy közjegyzőt. A legfőbb semmitőszék fegyelmi tanácsa D. Volanschi semmitőszéki föelnök elnökle­tével három tanácselnök és öt semmitőszéki bíróból tevődött össze, akik elölt több órán át tartó szóbeli válaszokkal és nehéz Írás­beli munkákkal kellelt Kovácsi dr. tudását bizonyítsa A legfőbb semmitőszék aztán úgy döntött, hogy Kovácsy közjegyző kellő mér­tékben tudja a román nyelvet s 21—932. számú határozatában megállapította, hogy nemcsak szóban, de Írásban is tud a felek­kel az állam nyelvén értekezni és alkalmas arra, hogy közjegyzői teendőket végezzen és okiratokat készítsen. Ezzel az Ítélettel dr. Kovácsy Albertet a legfelsőbb semmitőszék fegyelmi tanácsa megerősítette állásában és biztosította továb­bi működési jogát. Az egyetlen törvényes ut, BUDAPEST. (Az El’enzék tudósítójától.) Szép az élet — sóhajtotta késő éjszaka a lomhán világitó ivlámpák alatt, a Baross- téren Rostás János fuvaros, miközben bi­zonytalanul pislákoló szemét a sarkcsillag­nak irányozva, igyekezett átvitor’ázni a tér kusza sinhálózatán. Nyár van, meleg van, az ember szive meg­könnyebbül a kis kadarkától, de elfelejti az élet gondjait és bajait. Messziről hűvösen in­tegetnek a Városliget fái. Rostás János kissé bizonytalan léptekkel, dü'öngélve ballagott a Keleti-pályaudvar irányába és bármennyire igyekezett is betartani az irányt, járása sze­szélyes hullámvonallá alakult. negyven spriccer elfogyasztása után az ember kissé egyedül érzi magát és amikor a Keleti-pályaudvar felől feltűnt egy hölgy alakja, Rostás János hamiskásan hunvorgatva feléje imbo'ygott és cuppanó csókot nyomott az orcájára. Egy­szersmind bele is kapaszkodott áldozatába, mert a föld gyanúsan mozogni kezdett alatta. — Segítség! — sikoltott fel a váratlan tá­madás első meglepetésében a Rostás karjai­ban vergődő no, semvnhősiék elé kerül amelyen dr. Kovácsyt állásából el lehetett mozdítani, ezzel bezárult. Es mégis. 1935 júniusában az igazságügy­miniszter nyelvvizsgát rendelt el s Kovácsy dr. is megkapta a felszólítást, aki hivatkoz­va a semmitőszék döntésére, nem jelent meg a nyelvvizsgán. \ vizsgáztató bizottság véleményét továb­bította a minisztériumnak, mely szerint tá­volmaradása folytán feltehető, hogy nem tudja kellőkép az államnyelvet. Az igazságügyminiszter ezen az alapon Kovácsy Albert dr. közjegyzőt adminisztra­tív utón felfüggesztette állásától s megvonta működési engedélyét. Kovácsy dr. az igazságügyminiszter felfüg­gesztő rendelkezése ellen keresettel élt. A felebbezést a Tg.-Mures-i ítélőtábla mel­lett működő közigazgatási bíróság hármas tanácsa Buteanu elnökletével kétszeri ha­lasztás után junius 15-én tárgyalta és az Ítéletet hétfőn délelőtt hirdette ki. Az ítélő­tábla elutasitó határozatot hozott. A hatá­rozat indokolását Írásban még nem adta ki a bíróság. Külön érdekessége az ügynek, hogy Ko­vácsy dr. további felebbezése folytán újra a legfőbb semmitőszék elé kerül, mely újból arról fog dönteni, hogy adminisztratív utón meg lehet-e vonni közjegyzőnek működési engedélyét, vagy pedig fegyelmi eljárást kell igénybe venni. (—<Jor) — Segítség! — kiáltotta. — Megölnek . . . A házak némán füleltek. — Dehogy ölöm meg, de nagyon tetszik nekem — dadogta Rostás János és száját csücsörítve újból magához húzta a kétség- beesetten kapálódzó nőt. Ámde a végzet nem késik. Gyors futólé­pések kopogtak az aszfalton és a következő percben Rostás nyakszirtjére kemény marok nehezedett. Rostás János a rendőr karjaiba dőlt, az „áldozat“ pedig könnyes szemmel elrohant, mielőtt a rendőr megtudhatta volna, hogy tulajdonképen mi történj. Rostás a rendőr keblére borult. A rendőr, aki látta, hogy ittas emberrel van do’ga, eVö akarta állítani. De Rostás megkötötte magát. — Nem megyek — jelentette ki csökönyö­sen. — Oda megyek, ahova nekem tetszik és mivel nekem a hölgy tetszik, utána megyek. Szólt és már utána is indult, nem gyaní­tott fürgeséggel száguldva az aszfalton. Köz­ben előkerült egy másik rendőr is és most már ketten vették üldözőbe Rostás Jánost, aki szédítő tempóban rohant a Baross-téren. Egészen kifulladt, mire a Baross-tér 16. szá­mú ház elé éri. Itt iJM-gtoepam amikor tátUi, hogy üldözői y sarkában vamunk, m< ré«z elhatározás/**! fejest ugrott u lteilen cipősbolt hatalmas kirakatába. Az üvegtábla pokoli csörömpöléssel tört dara/tK>kiká. —- Jöjjön ki kiásott rá az egyik rend­őr, — hiszen össze vagdossa magát. — Nem megyek — jelentette ki harciason és lesöpörte a j>o!cokról a cipőket, amelye­ket nagy halomiján maga eié. gyűjtött. — Most jöjjetek, ha merlek — kiáltotta és már repültek is a cipők a rendőrök felé. Jó néhány percig tartott a cipőháboru, amelynek egyszeriben igen nagy közönsége támadt. Amikor Rostásnak elfogyott a mu­níciója, rezigná'tan üldögélt az összetört pol­cok közt. Végül is megadta magát sorsának. A rend­őrök kiemelték a kirakatból és összekötözve, előállították a főkapitányságra, ahoi — miv<-l haltrészeg volt és kihallgatni nem lehetett, lefektet­ték a különös hajnali kai a ml hősét. (k.) A mágusok csillaga >»• . . és imé a csitíag, melyet láttak oala napkeleten, előttük megyen való, miglen jutna és állana a hely felett, ahol a gyer­mek itala." (Máté, II. 9.) A Rómába-TV élő szittya származású szer­zetes, Dénes „a kicsi“ — Dionysius Exiguus , aki a pápai megbízást kapta a keresz­tény időszámítás megállapítására, a csillag­nak ezt a megjelenését s igy Krisztus urunk születését a Róma alapítása utáni 753-ik esz­tendőre tette s ezt a dátumot a római egy­ház tekintélye szentesítette. És most jelentkezik egy Argentieri Dome­nico nevű olasz asztronómus, aki, mint azt a Dépéche de Constanţi ne ban olvashatjuk, kétségbe vonja Dénes atyja véleményének igazságát. — Önök azt hiszik — irja a tudós olasz —, hogy 1936-ban vannak. A 'egnagyobb tévedés ! . . . 1947-ben vagyunk. Szóval, a mi hányatott, véres, forradal­makkal terhes századunkat megvádolja, hogy szépasszonyok módjára fiatalítja magát. És most megint nyílt kérdés, hogy mikor­ra kell tehát lennünk a keresztény éra első esztendejét? Argentieri Domenico egyszerre alapítva tételét a történelemre és az asztronómiára, kiszámította, hogy ez az időhatározó üstö­kös. arae’yről úgy a latin, mint a kínai csil- lagsázok említést tesznek, a Róma alapítása utáni 741-ik évben jelent meg a nyári és őszi csillagképben. Heródes egész uralkodása alatt csak ebben az esztendőben lehetett lát­ni a bethlehemi csillagot. Az eltérés tehát valamivel több, mint ti­zenegy esztendő. Különben is Heródes király, az egész vi­lágot átalakító események nevezetes kortársa, 753-ban már több év óta halott volt, sőt ta­lán már fia, Antipas se é’t. Tizenegy esztendő . . . Ha az ember az azóta letűnt századok sorára gondol, tizen­egy esztendő igazán nem látszik jelentősnek. S különben is mit jelent az, ha a század ti­zenegy esztendővel vénebb, de a mi éveink száma ugyanannyi marad? így az egész in­kább csak érdekes kuriozitás, melynek csak a mánikus szőrszálhasogatók, a tudákösabb történetírók és a statisztikusok tulajdoníthat­nak fontosságot s nem va’ószinü, hogy akár a Népszövetség tanácsa uj időszámítást ren­delne el, akár pedig a római egyház revízió alá vegye Dionysius Exiguus számításait. így nem igen kell tartanunk kalendáriumunk, történelmi dátumaik megváltoztatásától. A katalauni csata éve továbbra is 451 marad, a Bastille ostromának dátuma 1778, a mi’ánó: edictumé 310, Nagy Károly koronáztatásáé p>edig 789. Az más lapra tartozik, hogy az uj római birodalom hivatalos dátumul 1936-ban a fa sizmus tizennegyedik esztendejét irja. Vannak azonban babonások, akik meg vannak róla győződve, hogy a 2000-edik esz­tendő az emberiség megsemmisülésének é\v lesz és olyan katasztrófáé, mely lehetetlen né tesz a földglóbuson minden életet. Ugyan­úgy, mint ahogy a középkorban hasonló ka­tasztrófát vártak az ezredik évre s az előző évekbe ez a várakozás az agyakban olyan rendetlenséget okozott, az erkölcsökben olyan sülyedést, hogy az azokról szóló beszámo­lókat csodálkozva olvassuk. Nos, ezeknek a babonásoknak a számára a világ 63 esz­tendő helyett az olasz csillagász jóvoltá­ból már csak 52 esztendő. És ez már, leg­alább is a legfiatalabb generáció szempont­jából, nagyon borús perspektíva. Betörte a kirakatot és cipőzáport zúdított üldözőire

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents