Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-04 / 127. szám

'BLLBN'ZfíK Gróf Teleki Pál beszél Paul Valérírőí, Madariagáról és Madame Vacarescuról, akik az európai szeltem jövőjéről Budapesten tanácskoznak Valéry, a nagy francia költő évek óta a „magasabb geomet­riáról^ levelez Kerékjártó szegedi egyetemi tanárral BUDAPEST (június). Gróf Teleki Púi a/ elnöki* annak a magyar bizottságnak, amely a Népszövetség szellemi együttműködésének Budapesten megtartandó tanácskozásait elő­készíti. Személyesen ismeri legtöbbjét azok­nak a kimagasló szellemi egyéniségeknek, akik június elején Magyarországra érkeznek s így különösen hivatott arra, hogy a kul- turhirességek szellemi arcképét adja. Valéry. az igazi ni répái — Elsősorban Paul Valéryról beszéljünk — mondja — aki a budapesti ..entretiens inlellectuels“ ülésein elnököl. A legutolsó ta­nácskozáson Párisban is már együtt vettünk részt. Akkor is ö elnökölt. így alkalmam volt közelebbről megismerni. Nagyszerű szel­lem! Európai lélek, európai ész, európai modor a szó legmagasabb értelmében! Va- léryt Magyarországon leginkább verseiből ismerik és kevesen tudják, milyen széles látkörü, átfogó érdeklődésű egyéniség. Megemlítem, hogy* az utóbbi időben Va­léry, ugylátszik, kevesebb verset és inkább több prózai müvet ir. — Igen, ez igaz ... de különben is, Valé- rynál majdnem azt lehet mondani, mindegy, mit ir és mit mond: ő lénye legmélyén filo­zófus. Nem szakember a filozófia terén, ha­nem filozófus életérdeklődése által. Szép szellem a szó legigazibb értelmében. Minden­ben, amit tesz vagy amit ir, az embert keresi magasabbrendü alakjában. Lelki műveltsége oly mély, hogy semmilyen téren nem válhat soha specialistává, ellenben a szakember, a vele való beszélgetés után meggazdagodva távozik, mert olyan finom szempontokat is­mer meg, melyekre a szoros értelemben vett ,,szakember“ nem is gondol. Kevesen tudják például, hogy Valéry* egyik főérdeklődése a magasabb geometria és hogy Kerékjártó sze­gedi professzorral élénk levelezést folytat mértani kérdésekről. Már előre tervbe vette, hogy személyesen folytatja a levélben meg­kezdett eszmecserét. Valéry* világfi is, na­gyon mondain, minden társaságban ott van, úgy hogy egyéniségével alaposan meghazud­tolja a „szürke tudós“ fogalmát. Madariaga, a latin — És Madariaga? — Salvador di Madariaga a Népszövetség egyik legismertebb tagja. Sok időt töltött külföldön, az utóbbi években szinte többet, mint hazájában, ő igazán „európai“ szelle­mének minden porcikájában. A Paul Valéry és Madariaga között észlelhető különbség bizonyítja legjobban, hogy ennek a szellemi társaságnak kebelében milyen érdekes nem­zeti különbségek találhatók. Nemzeti különb­ség és nem ellentét! Ez megint megmutatja, mennyire nem szükséges a nemzeti tulajdon­ságokat elválasztó tényezőként felfogni! Va­léry jellegzetesen francia: sima, mindig, min­den körülmény között csiszolt. Madariaga pedig mindenekelőtt politikus és spanyol. Benne is megvan természetesen a nemzet­közi politikus rutinja, de simasága alatt folyton érezhető a szenvedély. Sokkal kitö- rőbb, mint Valéry. majdnem azt mondtam: „latinabb“, amint sokan azt vallják, hogy a déli népek latinabbak a franciáknál. Emel­lett Madariaga szoros lelki kapcsolatban áll az angolokkal, miután felesége angol és ta­lán ez adta meg számára a lehetőséget, hogy remek könyvét „francais. anglais, espagnols“ megírja, melyben olyan mesterien jellemzi a francia, az angol és a spanyol nép tulaj­donságait. ő régen egyetemi tanár volt, erős szociális érzéke van és hazáját már évek óta képviseli a Népszövetségnél. Azt képzelem, hogy az utóbbi évek változó politikai esemé­nyei közepette a mindenkori spanyol kor­mány örömmel veszi, ha egy ilyen kiváló ész, aki a népszövetségi szellem minden bel­ső zeg-zugát ismeri, képviseli érdekeit Géni­ben. Hiszem, hogy Madariaga olyan jó haza­fi. a szó európai, tág értelmében, hogy bár­milyen politikai áramlat mellett Spanyolor­szág érdekei fontosak számára, azokat kép­viseli és védi. Madame Vacarescu. aki „gyűjti“ a hires embereket Teleki Pál előveszi a bejelentett vendégek névsorát és átfutja: Ez íjtfKzáil ele só! Remach: A művészei his tükre 72 fejes propaganda k§adásban E könyv a művészetek általános ismereté­hez vezet! 558 ábrával, hófehér, fényes papí­ron! Csak néhány példány kapható még az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Uni­rii. Később csak 198 lejes bolti áron kap­ható. — Thomas Mannt, a kiváló német irót, igazán nem kell ismertetni, hiszen a legtöbb könyve magyarul is megjelent és ö maga is itt volt két év előtt, amikor Wagnerről tar­tott előadást. Karl Capek, a hires cseh iró is eljön, akinek érdekes, modern darabját a Vígszínházban adták. Madame Vacarescu érdekes egyéniség és ha ezt a jelzőt leg­többször elcsépeltnek is tartják, az ö eseté­ben tökéletesen fedi a valóságot. Román Író­nő, aki Párisban él. A háború előtt nagy szerepet játszott Románia udvari életében, most pedig Paris szellemi miliőjének egyik legmarkánsabb típusa. .Szalonjában a szel­lemi élet legkiválóbbjai jönnek össze és ő, ellentétben sokakkal, akik otthonukban hí­rességeket „gyűjtenek“, tudatosan válogatja össze vendégeit, (Kintosan tudja, kit kivel akar összehozni, egyszóval befolyást gyako­rol körére. Madame Vacarescu nem passzí­van, mintegy válogatás nélkül gyűjti a híres­ségeket, hanem társadalmi életének célja, fonala és logikus felépítése van. Kivételesen szellemes és mulatságos asszony, akit az egész világon mindenült ismernek. Számta­lan közös barátunk és ismerősünk van, mert anyám görög lévén, a partlakó nem­zetek elszoródottsága folytán minden föld - közitengeri városban, legyen az Athén vagy Marseille, vannak rokonaim és barátaim, csak úgy mint neki is. Unokabuga, aki egy­szersmind titkárnője is, kiséri el Madame Vacarescut Budapestre. Pestre jön még a Népszövetség és a párisi Comité néhány ve- zetőegyénisége, igy például Monsieur Bon­net, aki tulajdonképen az egésznek szellemi megszervezője. Követi rangban van és vele közösen határoztuk meg, hogy a rendes ta­gokon kívül kiket hívunk még meg. Gróf Teleki Pál elgondolkozik: — Tanácskozásainknál mindig újra eszem­be jut az a kijelentés, melyet Angliában a domíniumok vezető államférfiainak tanács­kozása után az egyik politikus mondott: „Határozatot nem hoztunk, de örvendetesen megállapítottuk, hogy a birodalom ügyeiről egyformán gondolkozunk!“ Mi is, akik igy évente összejövünk, ugyanezt mondhatjuk: határozatot nem hozunk, nem is hozhatunk, mert nem dönthetjük el. például, hogy mi lesz az európai szellem jövője . . . De össze­jövünk, mint európaiak, hogy egy-egy át­fogó, általános európai témáról beszéljünk. Hiába csóválják sokan hitetlenül a fejüket. Általános európai téma igenis van! B. D. L. ICNItJS 4-ÉM csütörtök estc9-kor a cluji zsidókórházegyesület javára GOLDMARK FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG SZIMFONIKUS KONCERTJE! Mozart, Lattuada, Debussy, Goldmark Szólista : — K. MOLNÁR IRMA Dirigens — BOSKOVíCS Sándor JEGY-ELŐJEGYZÉS EK : TELEFONSZÁM : 4-62 ÉS MAGYAR SZÍNHÁZ Bhal fcenggElország sorsát intézib Történelmi liiil$ejéE)?n pompázik isméi a varsói Brüh'-palota VARSÓ, június hó. Varsó legszebb pont­ján, ti P'rlsudski József-téren, az ismeretlen katona sírján lobogó őrtűz tőszomszédságá­ban áll az egykori Brühl-palota, «mely most a lengyel külügyminisztériumnak székhelye. A rokokó vasrácsos kerítés mögötti hatal­mas díszudvart három oldalról veszi körül Varsónak egyik legpompásabb műemléke, amelyből most az európai diplomáciának egyik legismertebb férfia. Beck külügymi­niszter, a legújabb nagyhatalom világpoliti­káját irányit ja. Kevés épülete van a világnak, amely any- nyira kivette volna részét egy ország válto­zatos történelmi fordulataiból, mint ez a ne­vezetes palota. Két évszáizad viharai között volt királyi székhely, bérház, börtön, kórház és távírdahivatal. Ormát ma is gróf Brühl HnerLknek, Erős Ágost nagyhatalmú miniszterelnökiének cí­mere disziti. A nagymuitu épület, amely valamikor több gazdag lengyel four tulajdona volt, majd­nem kétszáz évvel ezelőtt, 1750-ben San- guszko hercegtől vásárolta meg gróf Briihl Henrik. A szász államférfin Németországból' hívott építészekkel, három évi munkává] tel­jesen a szász rokokó stílusában alakította át a palotát. A szász király hatalmának letiin- tévet. a Brühl-palota fénye is bosszú időre leáldozott. A miniszterelnök utódai 1775-ben eladták az oroszbarát gróf Poniinskinak. Há­nyatott esztendők után, 1788-ban árverésen az állam vásárolta meg. Ettől «z időtől kezdve a Brühl-palota va­lóságos tükre lett a dicsőséges és szomorú lengyel történelemnek. A függő helyzetbe ke­rült lengyel királyságban itt lakott Stackel- berg, a nagyhatalmú orosz követ. Kiköltö­zése után közönséges bérlők vonultak be az előkelő kastélyba. 1794-ben, «z első nagy forradalom alatt a szabadságharcosok feldúl­ták, igy akarván bosszút állni egykorú tu­la jdánosain, az áruló lengyel főuxakon. A felkelést az oroszok elkeseredett harcok után, vérbefojtották. Egy évvel később, 1795-ben, a történelem kerekének forgása közben a porosz kormány­zó vonult be a Brühl-pai’otába, amelynek az ezt követő időben neves hivatalnoka volt. Hoffmanin. E. T. A., a nagy meseiró, mint királyi porosz kamaratörvényszéki tanácsos tedjesiiett ott szolgálatot. Azokban az évek­ben vezették be Varsóban a bérkocsikat, ame­lyeket még ma sem tudott végleg kiszorítani a lengyel főváros utcáiról az újkor gépko­csija. A jenei csata után Lengyelország Napole­on kegyelméből hercegség lett és a varsói Brühl-palotában Bonaparte Jerome ütött tanyát. A franciák kegyetlenül szedték az adót a felszabadított országban, de csak «ddig, amíg Mosz_kva égése után 1812-ben fagyott tagok­kal, lerongyolódva, kiéhezve Varsóból is ki­vonultak a „Grande Armee“ katonái. A bécsi kongresszus után, amely feldara­bolta Lengyelországot, Konstantin nagyher­ceg kormányzott a palotából. Ezek után élte a nagymuitu ház életének legszürkébb, de legváltozatosabb esztendeit. Az 1830. és 1863. évi forradalmak is alaposan megviselték. Az oroszok sorra különféle hatóságokat és hi­vatalokat telepitettek belé. A 'forradalmak idején lengyel hazafiakat börtönöztek be fa­lai közé. Egy ideig kórház volt. Szépségeit akis or tették egészen tönkre, amikor a 80-as években oda telepítették a főtávirdahivatalt. A rengeteg vezeték és (ma már) régimódi Morse-gép sehogyan sem illik a nemes ro­kokóstílus vonalaihoz. A feltámadt Lengyelország nem hagyta veszni az egykori szépséget. Drezdában ke­restette meg az 1756-ban végzett átépítési terveket és azok nyomán ismét a régi külsőt kapta vissza a Brühl- palota. A belső berendezésében azonban a legkor­szerűbb elvek érvényesülnek. Az egykori be­osztást az előkerült tervek nem tüntetik fel. A belső átépítésben csak részben alkalmaz­kodtak a pompás stílushoz, ott az első szem­pont a munka gyors üteme, amelynek nem szabad a lengyel „hagyományokon“ meg­akadnia. A külügyminisztérium íróasztalai arról nevezetesek, hogy hehe te tienné teszik a hanyagságot, mert egy ötletes találmány folytán nem lehet hosszabb időre elsülyeszteni egy ügyiratot a fiókok mélyén. FaJbarejtett csőposta viszi egyik szobából a másikba az irato­kat. A Brühl-palota történelmi homlokzata mö­gött ma a technika vívmányainak eleven vérkeringése lüktet. .(—). 7 9.'? 0 / u n I u s 4. mmmmmmmmmmuammamnrnmáammmmmnm /v i'l it A ROMAN SAITÓ UNIVERSUL: Örülünk, mikor látjuk, mi­lyen gyorsan halad a nyugati fejlődén utján fővárosunk, mégsem esik jól, nekünk, midőn j szemünk előtt veszti el a román erődítés i jellegét. Nyilvánvaló a străin és kisebbségi beözönlés célja meg akarják hódítani a fő­városi maguknak. Különösen ijesztő a ma­gyarok áramlása. Az utcán, lokálban, villa­moson, Iái sasgépkocsin, mindenütt ott van­nak s tüntetőén Árpád nyelvét használják. Olyan utcákat árasztottak el, melyekben so­hasem leheteti ezelőtt magyart látni s job­ban élnek, mint az őslakók. Ki ad pénzt szá­mukra? Ha a telefon éjjeli ügyeletesét kér­jük, vagy a Bazaltin útépítő társasággal be­szélünk, érthetetlen román nyelven szóló magyar mérnökök válaszolnak. Ugyanilyen nyelven beszél az Északi-pályaudvar is, ha a pontos időt kérdjük. Ugyanez a helyzet a legmagasabb állami hivatalokban. Posta, vas­ul, telefon, közigazgatás telve van velük. Nem hallgathajuk el azt sem, hogy ilyen a helyzet az ipari és kereskedelmi vállalatok­nál s bankokban is. Nem arról van szó, hogy másodrendű helyzetbe kerülnek az öslakók, de egész állami berendezkedésünk bizony­talanságáról. Mig Genf s a népek összetar­tása nem volt veszélyeztetve, el lehetett néz­ni az ilyesmit, ma azonban, midőn háborús fellegek tornyosulnak a láthatáron, nincs megengedve, hogy fegyvertelenül pihentes­sük karjainkat. Rendet kell teremtenünk az állami élet minden megnyilvánulásában. ORDINEA: Több terv bukkant fel már a mezőgazdaság fel segítésére. Nem tagadjuk i illetékes tényezőink jóhiszeműségét, ez azon- ] ban nem jelenti, hogy az eredménytelenség j fölött szemet hunyjunk. Nem lehet átmeneti « és részleges megoldásokkal a mezőgazdasági válság ügyét elintézni akkor sem, ha pilla­natnyilag eredmény mutatkozik. Hosszú időre szóló programot kell kidolgozni, leg­alább tiz évre. A program tehát több egy­másután következő kormány által kerülne megvalósitásra. A mai pártharcok között le­het-e ilyesmiről beszélni? Sajnos, nem lehet erre a kérdésre kielégítő választ adni. Gaz­dasági Korona-tanácsot kellene összehívni, melyben résztvennének a pártok vezetői. Csupán igy lehetne közös programot kidol­gozni. Gazdáink sokkal súlyosabb hetyzetbe kerültek, mint 1920-ban. midőn a kisajátí­tást végrehajtották. Minden kormány ígérte, hogy segíteni fog s egyik sem tartotta be Ígéretét. Helytelen kisajátítással egy millió kisbirtokost teremtettek, kiknek nem volt megfelelő eszközük a föld megművelésére és kihasználására. Elrendeztük a tartozásokat, ugyanakkor azonban az ipar részére bizto­sítottuk a legfőbb kedvezményeket. Ennyit jelent a húszéves gazdasági politika. Nem csalhatjuk meg sajátmagunkat. Nem aka­runk senkit bírálni, vagy gyanúsítani, csu­pán hangoztatni akarjuk, hogy általános összefogásra volna szükség a mezőgazdaság érdekeinek szolgálatában. TARA NO ASTRA: A bolsevizmus jelenlegi taktikája nem tiszta és nem követ egyenes vonalat. Tévedésbe ejt, nem úgy harcol, mint feltűnésének első pillanatában, midőn nyíl­tan támadt a proletárokkal. Nem vált be a forradalom szitása, változtattak tehát takti­kájukon s kompromisszumos alapon igye­keznek eredményeket elérni. A nyílt forra­dalomból átvágtak a fokozatosan érkező for­radalomba, melyet a népfront valósit meg számukra. A front egy lépést jelent a for­radalom felé. Nem cél, hanem eszköz a for­radalom szolgálatában. Kommunisták adják a körvonalat. A szocialisták és demokraták nem helyeslik a kommunizmust, megoldást kerestek tehát, hogy összefoghassanak. Fran­ciaország bebizon5*itotta, milyen célt követ­nek. Felhasználták a radikális pártot cél­jaikra. aztán a párt elvesztette jelentőségét s egyedül a front maradt. A második lépés: proletár-kormány alakítása, melynek segít­ségével a kommunisták nyugodtan megszer­vezhetik soraikat. Végül a kommunista párt a maga számára fogja követelni a hatalmat. PREZENTUL: Az Ur 1936. esztendejében Kánaánban élhetnénk, senki sem volna ná­lunk boldogabb. Nagy hiba, ha az ember saját országát támadja, de még nagyobb bűn, ha a hibákat eltitkolja. Az ország min­dennel meg van áldva, a nép mégis csak tü­relmével marad. Minden szomszédos nép jobban táplálkozik s be kell vallanunk, hogy legrosszabbul a román földműves van táp­lálva. Nézzünk körül a fővárosban s szegény faluinkban. Ezerszámra vannak, akik éhez­nek, ezt a sok palota el nem takarja. Se kenyér, se mamaliga, ami aztán tízmillió- számra teszi tönkre a férfikarokat. Fény­űzésről ne beszéljünk. Nagy ritkaság például a szappan. Hollandiában 25, Amerikában 22, Dániában 21. Belgiumban 20. Angliában 18. Franciaországban 18, Németországban 15, Ausztriában 10. Szovjet-Oroszországban 7, Lengyelországban 3, Jugoszláviában 2, Kí­nában másfél kilogram szappanfogyasztás esig átlag évente egy főre s Romániában ezzel szemben a szám fejenként 800 gramra csökken. Foh'tassuk ennek a tragédiának elbeszélését? Bölcseink azt felelik, hogy a mosakodást, táplálkozást, világítást senki sem akadályozza. Barbár kifogás. Földműve­seink és munkásaink a civilizáció utján nagy i utat kell még bejárjanak,

Next

/
Thumbnails
Contents