Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-24 / 143. szám

4 BLLBNZßK 1936 J u ni u H 24. Ery uncia arany, három hordó bor és bőséges ostyasütője, pecsenyeszállító ja, sl 1j. Mifud­ezekért <i jelképes állásokért ma is élénk versengés fo'yik, mert viselőik a király kör- i:yezetél*1 n állhatnak a koronázási szertartás alatt. A koronázás lefolyását a titkos tanács jegyzője örökíti meg. j dióm VIII. Eclwardnak a koronázási szertartásokra való kioktatásáért l.-ONtDON, junius hó. A hivatalos !ap lég­ii jnhb száma ékes középkori nyelvezetű ki­rályi proklamádót közöl, melyben az ural­kodó tudatja hii és szeretett aJattvalóival, hogy minekután«! elhatározta, hogy ősi szo­kás szerint megkoronáz latja magát, koroná­zási igénybiróságot (Court of Claims) á'lít lel «innak eldöntésére, hogy kiket i Hétnek hagyomány szerű jogok és kötelességek, hogy n koronázás alkalmá­nál származásuknál ixigy méltóságuknál fogna bizonyos szertartásos szolgálatokat teljesítsenek és ezért jelképes jutalmat kapjanak. A bíróság elnöke Ramsay MacDonald, a tit­kos tanács elnöke, tagjai a királyi hercegek, az egyházi, állami és udvari föméltóságok, az ország első főrendjei, számos miniszter, a egföbb bíróságok elnökei és az. összes poli­tikai pártok vezetői. A bíróság öttagú taná­csokban a titkos tanács üléstermében fog tárgyalni. A- igénybiróság hét évszázados intézmény. Először III. Hen­rik állította fel 1236-ban és azóta minden koronázás előtt megújítják. Az igénylők közt vannak Anglia vezető föméltóságai és légc ső főnemesi családjainak fejei. Az igénylők a leghíresebb ügyvédekkel és jogtudósok­kal képviseltetik magukat a bíróság előtt, mely döntés e'őtt meghallgatja a lordkan- ceilár, a külügyminiszter és a koronaügyész véleményét, megvizsgálja a beterjesztett csa­ládfákat, származási és nemesi leveleket és a régi szertartási könyvek, kiváltságok és ki­rályi pátensek a’apján határoz. Igénylők Az első számú igényt Canterbury érseke emeli, aki mint egész Anglia prímása, a ki­rály fejére teszi a birodalom koronáját. Ezt az igényt soha nem vonták kétségbe, de az érsek akadályoztatása esetén a helyettesítés- i ért a yorki érsek és London püspöke szokott ' versengeni. Fontosság dolgában második helyen á.’l a főudvarmester igénye, ki a koronázás napján személyesen vezeti az udvartartást, amiért 40 yard bíbor bársonyt és azt az ágyat kapja a kárpitokkal és függönyökkel együtt, melyben a király a koronázás előt­ti éjszakán aludt. A Wesiminster-apátság dékánja és kápta­lanja oktatja ki a királyt a koronázási szer­tartás rész'eteire és ezért egy uncia aranyat, három hordó bort és bőséges lakomához elegendő halat kapnak. A főtárnokmester a koronázás alatt ala­mizsnát oszt egy ezüst medencéből és a medencét ajándékul kapja. Ez a mindenkori Exeter márki tisztje szo­kott lenni. Az „öt kikötő“ bárói a király feje fölött tartják a bibor mennyezetet, melyet a koronázás után emlékül kapnak. Newcastle herceg és Shewsbury gróf szo­kott versengeni azért a tisztségért, bogy a király jobb kezét feltámasszák, mialatt a ki­rály baljában a jogart tartja. A mindenkori Huntingdon lord szokta a király előtt a bi­rodalom kardját vinni és ezért bibor bár­sonyhüvelyes diszkardot kap az uralkodótok Ugyancsak a legelső főrendek viszik az egy­házi és o világi igazságszolgáltatás kardjait és az „irgalom kardját“, melynek begye a kegyelem jeléül le van törve, A főkamurás- mester szokta :iz oranysarkunytyuval, a lo­vagiasság jelképével a király sarkait meg­érinteni. London lordmajorjának az a kivált­sága, hogy a kristály-jogart viszi a király előtt a koronázási menetben. Egyéb méltóságok Ezenkívül még számos jelképes méltósá­got töltenek be származás, vagy állás alap­ján a koronázás tartamára, mint például a király kesztyüszálütója (kesztyűt húz az uralkodó jobb kezére, mielőtt Canterbury érseke az ország rubintos gyűrűjét huzza a király negyedik ujjára), a király borkósto­lója (régi szokás a mérgezés elleni védeke­zésül), főillatszerésze (illatos füveket szór a király elé), fosolymásza, az ezii.stnemiiek és asztatnemüek őre, a király szabója, pékje. Londonból jelentik: M. Marcus feltaláló a legközelebbi szélcsendes napon Doverből Cakiisba akar a La Manche-csatornán át gyalogolni, az általa készített ,,tengeri vándoröltözetben“, mely nyakig vízmentesen záró gumiruha, parafa mel­lénnyel, ólomtalpu csizmákkal. , A feltaláló Sauthend tengeri fürdőben mu­tatta be találmányát. Noha a tenger oly nyug­talan volt, hogy az evezőscsónakok alig tud­ták kisérni, Marcus minden erőfeszités nélkül több kilométerre kisétált a tengerre és tel­jesen függőleges helyzetben, csak derékig merülve a vízbe, lábcdval olyan mozdula­tokat végzett, mintha szárazföldön járna. SIBIU. (Az Ellenzék tudósítójától.) Hatal­mas népgyülést rendezett a román front vá­rosunkban, melyen mintegy húszezer ember vett részt az ország különböző részeiből. A gyűlés nagyszabású tüntetés voit a front ere­jének bizonyítására s arra a külföldi sajtót is meghívták, melynek képviseletében a Ha­vas, Reuter, Ştefani, Pat, (lengyel), Sud-Est- ügynökségek, valamint a Daily Mail, Köl­nische Zeitung, Lavoro Fascista és La Vo- lonté szerkesztői jelentek meg. Az ONEF sporttelepén megtartott gyűlés Tilea volt államtitkár beszédével kezdődött, ki Vaidát a román nemzeti mozgalom meg- a’apitójánek nevezi s a mozgalom célját a vallás és nemzeti gyűlölettől mentes igazi románság megerősítésében látja. A román front programját a következőképen jelöli meg: A földműves osztály felemelése sze le- mileg és anyagilag. Ruházkodás jelenkorivá tétele. A képviselők számának ötven száza­lékkal való csökkentése. A ha'álbüntetés be­vezetése. Az ország felfegyverkezése. Támad­ja a kommunistákat s a jövő egyetlen lehe­tőségét a nemzeti államban (stat totalitar national) látja. Hangsúlyozza, hogy amint a Ami elavult A proklamáció vegén kijelenti az uralko­dó, hogy eltekint a koronázási szertartás azon részétől, mely a Westm-ioster-csarnok- ban szokott lefolyni. Ez a Westminster-csar- nokhan tartott koronázási lakomára vonat­kozik, melyet utoljára IV. György koroná­zása alkalmával 1821-ben tartottak. A lako­ma során a király bajnoka teljes fegyverzet­ben és páncélban, kezében az ország lobo­gójával, csatainénjén a csarnokba ugratott és kesztyűjét a földre dobva, élet-halál baj- vívásra hivott ki mindenkit, aki kétségbe me­részelné vonni a király jogát koronájához. Ez a szertartás már évszázadok óla elavult, de a „király bajnoka“ méltóságra ezentúl is akad igénylő a nemes Dy in ok -nemzetség je­lenlegi feje személyében, ki azt állítja, hogy családja évszázadokon át a király bajnoka volt a koronázás alkalmával. (—y) Keze teljesen szabadon maradt, útközben szivarra gyújtott, majd visszafordulva, a fáradság legcseké­lyebb jele né kü|. a partra sétált. A találmány szakértők állítása szerint 100 százalékig biztossá teszi a tengeri utazást. A csatornái kísérlet elé érdeklődéssel te­kintenek. IDEGES EMBEREK GYOMOR- ÉS BÉLBAJA- NÁL naponta reggelizés előtt egy félpohár ter­mészetes „FERENC JÓZSEF“ kererüviz kissé felmelegitve régesrégóta bevált háziszer, amely a székvrtétet és -z anyagcserét még megrögzött esetekben i? igen kellemesen szabályozza. Az orvosok ajánlják. románok nem avatkoznak a többi államok beliigyeibe, ugyanúgy elvárják ezt minden külföldi hatalomtól. Majd kitér a szovjettel való viszonyra s leszögezi, hogy Vaida volt az első, ki az oroszokkal való jó szomszédi viszony szükségességét hangoztatta, de csak ezt és semmiféle szövetséget, mely esetleg a szovjethadsereg román területen velő átvo­nulását is engedélyezi. Egyebekben — mon­dotta — a meglévő szövetségeket kell ápo’- ni, de még a külpolitikában is nemzeti kül­politikát kell folytatni Románia nem táma­dó és békés érdekeinek szem előtt tartásával. VAIDA BESZÉDE Ti'ea után Vaida emelkedett szólásra. Tör­téneti visszapillantással kezdi s Sibiut a ro­mán mozgalmak erődítésének nevezi. Köszö­netét mond Tileanak s a gyűlés rendezőinek, kiemeli a nők érdeklődésének fontosságát és elmondja, hogyan született meg a román front gondr'ata. Hangoztatja, hogy 44 éve dolgozik a ro­mán nemzet szolgálatában mindig bíztak ben­ne, mert soha sem árulta el nemzetét. Támadja „utánzóit“, kik megvárták az ő zász’óbontását s ma ugyanazokat a jelsza­vakat szeretnék kisajátítani. A nemzeti-pa- rasztpártról azt állítja, hogy külföldi és bel­földi nagyipar pénzével dolgoznak, melynek visszafizetését kormányrakerülés esetén esz­közölnek. Elitéli a Lupu—Mihalache akciót, mely a külföld támogatását kéri és annak segitségével szerelne hatalomra jutni. Kéri Maniul, hogy tegye magáévá a tiszta nemzeti álláspon­tot s váljon el Luputól és Mihalachetól, mely esetben közöttük semmi elleniét nem volna. Erélyesen visszautasítja a külföldi be­avatkozást. Támadja a kormányt, mert a né­met és olasz sajtótermékek terjesztését aka­dályozza s ugyanakkor a szovjet hivatalos lapja mindenütt kapható. —- Ha egy i’yen orientáció és a nemzet között kell választani — mondotta Vaida — úgy csak heil Hitlerl-t, heil MussolinÜ-t ki­álthatok! Románia szövetségese csak erős és szervezett állam ’ehet. Belpolitikánkban úgy kell dolgoznunk, mint Hitler teszi. Nagy súlyt kell helyezni az ifjúság nevelésére. E tekintetben már legfe'sőbb helyről megtör­tént a kezdeményezés s mivel az irányítás is onnan történik, minden garanciánk megvan erős nemzeti szellemű, vallásos, jövőt bizto­sitó if júság nevelésére. A gyűlés után a Fiatalerdőben volt társas ebéd a pártvezetőség, a külföldi újságírók s a párt számos tagjának részvéte1 ével. (sz.) De Régnier Henri bölcs mondásai Még el se gyászolhatta jóformán a francia akadémia Henri-Robertet, máris újabb ha­lottat veszített, de Régnier Henrit, akiről az Illustration ezt írja: „Olyan időben ment el, amely nem tudta töblx* elviselni sem a gondolatot, sem a fór­um arisztokratikusságát“. A nagy irodalmi hetilap, a Les Nouve'les Littéraires, egész számot szentel «le Régnier emlékének. A szimbólizmus egyik főképvi­selője, kissé melankólikus, kissé érzelmes, de mindig mély, aki pesszimizmusát finom, kecses formák mögé rejti. A művészetek, a régiségek szeretete egyfelől, az é'et uj rit­musainak és az ifjúságnak megértése más­felől, egyként teszi a klasszikus mult és a modern jelen képviselőjévé. Nosztalgiája el­len a mult idők emlékeiben, a művészetek­ben, pesszimizmusa ellen az ifjúság iránti szerété tőben keres menedéket. Az igazi francia szellemet és iróniát tük­röző maximáiból, adomáiból bemutatunk né­hányat: * Egy asszony nem csupán azért néz a tü­körbe, hogy lássa magát, hanem azért is, hogy lássa, milyennek látják. * Egy férfitől minden lehetséges; egy asz- szonytól minden valószínű, * Egy asszony ezt mondta nekem: „Nem arra vagyunk teremtve, hogy kellemesek, ha­nem arra, hogy szeretetlek legyünk“. * Szeretni a nőket feltételezi, hogy többre becsüljük a gyönyörűségeket, melyeket sze­reznek nekünk, az általuk okozott kellemet­lenségeknél. * A férfi mondja a nőnek: Öh, ne tegyél boldoggá, csak hagyd, hogy boldog legyek!“ * A férfiak zárkózottak, az asszonyok titok­zatosak, a lányok titkok. * Az ember nem tud szeretni, csak abban a korban, mikor már nincs esélye, hogy sze­ressék. * Az asszonyokban van valami türhetet'en, ami miatt nem tudunk tőlük megszabadulni. * Az ember egy asszonyban gyakran szereti egy szerelem emlékét. amely szerelmet az asszony sohasem inspirált. * Találkoztam T. festővel. Ebédelni ment J. ko’legájával s kezét elégedetten dörzsölve mondta nekem: — Kegyetlen voltam. — Mit mondott neki? — Egész együttlétünk alatt egy másik fes­tőről beszéltem neki. * A . . ,-ról mondta Rénier: „Nem várja meg, amit mondanak neki, a vágy miatt, hogy azt hallja, amit mondani fognak“. * Mallarmé mondta Hugóról: „Mi yen nagy költő lett volna, ha lett volna valami mon­danivalója!“ * Nem az életünket sajnáljuk, amikor hal- doklunk, hanem az életet. * Talán semmit se tudunk az asszonyokról. * X . . „akinek szemére hányták, hogy bár már nem fiatal, mégis túlságosan szereti az asszonyokat, ezt felelte: „Mit akar, kedve­sem, az ember csak egyszer öreg!“ * Saint Simon müveiben több állat szerepe’, mint La Fontaine meséiben, csak az előb­biekben embereknek nevezik őket. ________________________________(-Q Ifolyzsák a ruhák legbiiiosa^b nyári megőrzője Vigyázzon, csakis „Korres“ gyártmányt használjon. 5 évi időtartamra impregnált zsákok, melyek a télire eltett ruhát teljesen beburkolva, védi a molyok támadásai ellen. Háromféle nagyságban készült, 35, 50, 65 lejért kaphatók az Ellenzék könyvosztályá­ban, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre a pénz elő­zetes beküldése mellett szállítjuk. Egy darab rendelésnél 10 lej, minden további darab­nál 5 lej küldendő portóra. Az ország legsze­rencsésebb sorsjegy FÖELÁRUSH ÓJA: BANCA ROMÂNĂ DE COMERŢ BUCUREŞTI HELYI KÉPVISELET: ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYA A junius hó 15-iki húzáson az alábbi főnyereményeket nyerték a tőlünk vásárolt sorsjegyek 6,000.000 lejt 18.409 szám, 1,000.000 lejt 204.027 szám (mellék-sorsjegy), 400.000 lejt 27.864 szám, 400.000 lejt 53.844 szám, — 200.000 lejt 39.056 szám, 100.000 lejt nyert a 39.075 szám Ezenkívül rengeteg 70.000, 30.000, 20.000, 10.000 és 7.000 lejes nyeremény ke­rült kifizetésre! — Jól je­gyezze meg ! ! Sorsjegyet csakis nálunk vegyin ! ! ! Ţ'1 \ > ^4 HSJZÁS ! JULIUS HÓ------------------- —MBB—1 Aki átgyalogoí a La Manche-csatornán Vaida Maniui pártjába invitálja Tiltakozás a külföldi beavatkozás ellen

Next

/
Thumbnails
Contents