Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-18 / 138. szám

4 EL LBN 7EK mmmmmemmm 10 3 0 I ii n I u fi I H. Meseautók egy álomországban Irtat PAÁL JÓB mliv&z soha nem pihenhet, i11»-1v«* nem érc/Jicti maciit kipihcntnck. Erre mégis pihent kicsit <jarbo, időt és alkuimat adva ujahh kérdésre, f/tnykí'-[x- zésre. X •) N'F FONJUK FEL a jámbor olvasónak, éppen a pintail maharadzsával hason­ltom untain össze, mert az egybevetés iga­zolni lógja, hogy nem a nagyra vágyás kész­tet erre, Ivánéin annak a kimutatása, hogy a kisebbségi sortéin élő ember minden vonalon kisebbségben marad. A maharadzsának 24 fe­lesége van, nekem (.Kaiig csak egy; ü némely­kor a 24-et is kevesell, én meg olykor az egyet is so kai lom. öfejedeleinsége az asszo­nyainak mindenfele ruhát bevásárol azoknak a megkérdezése nélkül, az én feleségem pe­dig még a kalapomat is nálam nélkül vásá­rolja meg. Ha- kíváncsiskodom, hogy kinek a fején próbálta ki, azzal torkol le, hogy az szükségtelen, mert nekem minden jól áll1. Ilyen elismerés leszereli ellenkezésemet -s meggyőz arról, hogy nekem az is jól áll, amit az asszony vásárol részemre — látatlanban Azért mégsem cserélnék a- maharadzsával, mikor asszonyai nincsenek egy véleményen, mert amint a fentiekből sejteni lehet — az én házamnál nem fordul elő ilyesmi. * A HÁZ AS ÉLETBEN döntő fontosságú, mikor megérkezik a drága követ: a gyermek s kezdetét veszi az uj, kiteljesedett élet, mely­nek mélyebb a gyökere, magasabb a- célja, szcntebb az eszköze; melynek nemcsak jele­ne, hanem jövendője is von. Megtörténik a nagy színváltozás: a szerelem szeretetté növi ki magát s a turbékoló önzés játékos, különc­ködő ragadozói immár nem maguknak és nem magukért élnek. — A bucureştii földbir­tokos családi hajlékában azonban nem az élet, hanem a halál köszöntött he. A fiatal, szépséges asszony a kilencedik hónap letelté­vel elemésztette magát, mert nem tudta elvi­selni azt a gondolatot, hogy az ura meg­csalja. — Ilyen asszonyért kár volt hűtlen­nek ’enni s ilyen emberért kár volt meghalni. MIKOR az ember beteg, megfogyatkozott erővel tud csak védekezni a támadások ellen s i&y gyakran megesik, hogy az egyenlőtlen harcban- alul marad. így járt Karinthy is, a jókedv javíthatatlan tékozlója-, sok-ismeret'en kedves ismerőse, akinek, mig egészséges volt, a közelébe sem férkőzhettek a visszavágá­sokkal s csak mikor jómagával tehetetlenül feküdt, átfúrt koponyájával az orvosok asz­talán; — settenkedve lepték meg s adták vissza a sok esztendőn keresztül feldagadt kölcsönt: kiizzadták róla azt az élcet, hogy ezután még fokozottabb mértékben öntheti magából a- humort, miután most már kétsze­resen agyafúrt. — Am, ha fontolóra vesszük a dolgot, hamarosan kivilágosodik, hogy a győzők ezúttal vesztették el a legszebb csa­tát, mert a humor fejedelme éppen nehéz be­tegsége alatt tréfálta meg leginkább barátait, kiknek jóságát igénybe vette. így történt meg az áldott csuda, hogy végeredményében mindkét fél súlyos vesztesége könnyfakasztó győzelembe olvadt össze. * MERÖben feleslegesnek -tartom a férjek is­koláját, miután e gyűjtő fogalom olá tarto­zó puhányoknak olyan kitűnő házi tanító­nőik vannak, hogy nem szorulnak nyilvános intézetek oktatására. * AZ IDEGES türelmetlenség mind nagyobb tért hódit s már nemcsak a fiatalokat uralja, hanem az öregekre is ráragadt. Valószínűleg ennek tulajdonítható az a sajnálatos esemény is, hogy egy szépen- készülő gyémán‘lakoda­lom füstbe ment. Pedig a vőlegény csupán 100 éves s a menyasszony csak egy évvel öregebb nálánál, mégis most, a csekély 60 év után válópert indított férje ellen, mert már semmi szépséget nem talál rajta. Az im-- dokoilás egészen megfelelő, mert szó, ami szó, a 60 esztendő elég mély sir ahhoz, hogy minden szépséget elnyeljen; de a türelmetlen „menyecske“ mégis bevárhatta- volna mig a halál választja el őket, már csak azért is, mert ez a bíró sohasem késik el megfeleb- hezhetetl-en- Ítéletével s amellett nem is szo­kott felszámítani — perköltséget. Omikron. A nagy magyar sorskérdések Ady prózai Írásaiban, kb. 303 lap. Athe­naeum kiadás. Könyvnapi ára 92 Lei, később 132 Lei. — Lepagenál, Cluj. — Postán utánvéttel. — Kér­jen teljes jegyzéket. PONTYÉN, 1936 június 14. Á Vág partján véges-végig autók állanak sorban. A szivárványnak minden színe csillog és szikrázik ezeken a kocsikon. lás nincsen egy se, amelynek a volánja mellett me ülne mosolyogva, könnyű tavaszi ruhában, rózsaszínben. kikben, vagy zöld álom kreációtém a „hölgy“, aki nélkül el se képzelhető a concours delegance. Van olyan, akinek rikító vörös bőrből ké­szült a kesztyűje . . . Néhányra azt mondja a szomszédom: „ez egy <mtó-nmnne]zqinne‘‘. Először hallom ezt a kifejezést, megkérde­zem: mit jelent. A válasz: „az a hölgy, aki­nek a segítségével könnyebben lehet a kocsit urakra rásózni . . A Therm in Palace előtt o parkban öblös nád székekben valóságos tavaszi divatrevü tombol és a pódiumon muzsika játszik. Pin­cérek, arany gombokkal fehér spencerükön pezsgőfröccsöt és sört hordanak körül. Urak hirtelenében negyvenhetet számoltam meg közülök — mozigépekkel és tükörreflexka- marákkal szaladnak fel' és alá . . . A kocsikon, amelyek eljöttek ide, hogy részt vegyenek a nemes versenyen, Európa minden országnak emblémái láthatók. Mister Abram Emil Abrahams, oki Lon­donból startol fekete Rolls Roys kocsijával, arról nevezetes, hogy odahaza nyolcvanhá­rom színházat mondhat n magáénak. Fied- rich Tnrbuk von Senscndorst Becsből egy Waudererrel, egy Audi kocsival és egy párat­lanul szép Horch-hal jött el. Az utóbbi kap­ta meg a Grand Prix-t. Missis Johonnie Ellis St. Moritzból vörös Meroedesével tűnt fel. Mindegyik kocsi: egy meseautó . . . Karosszériájuk ezüstje, téglavörös -lakkja, zöld tónusa ragyog a tavaszi napsütésben. * A zsűri részére fenntartott első fotöj-sor- ban fehér selyemingben egy tizennégyeszten- dős fiúcska ül. Most vetette le a szvetterjét. Teknős-béka keretű négyszögletes szemüveget visel és pirosra sült arca mosolyog. Egyéb­ként bőre finom és fehér, mint az elefánt­csont. Hallatlanul izgatott. Ez a tizemnégyesrtendős fiúcska: egyik legnagyobb történelmi -név viselője és egyike annak a nyolc peer-nck, aki jövőre' Nagy- britannia királyává koronázza VIII. Edwardot. Mellette ül az anyja: The Lady Foley, East­bourne ura és a fiúcska The Lord Adrian Gerald Foley, a -lordok házának örökös tag­ja, akinek helye addig, amig el nem éri életé­nek huszonnegyedik évét, üresen áll az an­gol felső házban. Az anyja kúrán van Pös- tyémiben, de a loTd ur őexcellenciája máris felajánlotta a jövő évi concours d'elégence el­ső diját. A széksorokban ilyen nevek: Báró Rot- .schild Alfonzné Livvings-tone grófnővel, Ihmry Horsmann, aik.it röviden „a gyapotki­rály“ néven ismernek Ausztráliában és a do­míniumban, Taylor professzor, Ca-nnesböl, Louis Brahms, a hires bruxellesi sportiró, Colonel Douglas Pennant, Hasan Cevad-Co- bandi, Kemal pasa jobbkeze Ankarából, mindezeken felül azonban rengeteg ragyogó szép asszony és ugyanannyi drótszörü foxi, meg japán pincsi, ott IVTicuroznak a gyepen, vagy ülnek méltóságteljesen és jól nevelt kutyához méltóan a volán mellett, úrnőjük oldailán. • Száz kocsi startolt a pöstyéni autó-szépség­versenyen. Lehet, hogy valamivel több is. Ezek a -kocsik sokkal szebbek voltak, mint azok a- nők, akik izgatottan várják a szép- ségkirálynő-választások eredményének kihir­detését. Lassan, álomszerűén gördültek a zsű­ri elé és ilyenkor fájt a szive azoknak, akik nem tartoznak az autótulajdonosok boldog seregébe. Az ón- szivem nem fájt . . . Én már voltam autótulajdonos és boldo­gabb cmlícr voltam sokkal, amikor Citroen- kocsim összetört, mint akkor, amikor először ültem a szürke ülésre. Pedig én is nyertem dijat . . . Istennek hála, annak köszömhetem, hogy a kocsim összetört . . . És mégis: olyan volt ez a szépségverseny, mintha álomország minden ragyogása más­fél órára Andersen és Grimm mesekönyvei­ből kiszállott volna a földre. Ragyogott min­den: a nap az égen, a virágok a füvek között, a szép asszonyok piros ajkából előcsíllogtak a fehér fogsorok és Vadnay László hires filmjében, a Meseautóban nem volt olyan szép a hires kocsi, mint itt akármelyik autó. A sofförök, elegáns libériájukban cövekként ültek a volán mellett és büszkék voltak, ami­kor Kállay József ny. miniszter hitvese n hű­tőre akasztotta az arany, vagy ezüst koszo­rút. Vagy az egyikből, vagy a másikból min­den résztvevő számára jutott egy példány... De valamennyi meg is érdemelte a dijat. Elegáns és szép volt valamennyi . . . Mindegyik úgy gördült elénk, ahogyan egy meseautómc.'k illik az álomországban . .. — Színpadra soha nem gondoltam. Tul- ideges vagyok ahhoz . . . Félek a rádiótól is. Bizonytalannak, elhagyatottnak érzem ma gain, ha közvetlen kapcsolatra gondolok né­zővel, hallgatósággal. Féltem a hangos film­től is. — Semmi oka nem volt, — De volt. Lehet, hogy ez az ok meg­szűnt. Nem a nyelvi akadályokra gondolok... — Hanem? Megint szünetet tart Garbo. Tulfáradt ahhoz, hogy válaszoljon. Hosszú ujjaival igyekezett érzékeltetni, hogy mi volt olyan idegen számára a hangos filmben. — A műfaj levegője? — igyekeztünk segí­teni rajta. — Az, a levegője. Azt hittem, nem tudok megélni benne. De összeszoktunk. — Szeret élni? — Kíváncsiságból. — Mire kiváncsi? — Arra, hogy mi lesz velem. A hajó közben a kikötőbe ért. Garbó New- yorkból visszaszáguld Hollywoodba, hol már megkezdték Dumas „Kaméliás hölgy“-ének felvételeit. Az uj idény nagy Garbó-szenzá­ciója lesz ez a film. De mégis csak meg kellett kérdezni a mű­vésznőt, nem szándékozik-e családot alapí­tani? Garbo csak arcával válaszolt s hogy e pillantásról nem készült felvétel, örök vesz­teség marad a világ elmúlt s eljövendő film- termelésének. DUGULÁS ÉS ARANYERES BÁNT ÁLMÁK, gyomor, és bélzavarok, máj- és lépduzzadás, a ha»( állandó puífadtsaga és a rekeszizom gyakori feltolódása, hat- es derékfájás ellen a természet- adta FERENC JÓZSEF“ keserüviz. kisebb ada­gokba elosztva, naponta többször bevéve, hat- hathatós segi'réget nyújt. Tudományos megfigyelé­sek beigazolták, hegy a FERENC JÓZSEF v:z alhasj megbetegedések esettben — tukáplált, vérbő egyéneknél is — gyorsan, biztosan és min­dig enyhén hait. Ma negyvennyolc éve, 1888 junius 16-án az Ellenzék (legnagyobb rész« Frigyes német császár halálával és II. Vilmos trónralépésével foglalkozik. A mindössze 99 napig uralkodott császárról, aki előtte való nap halt meg, Bartha Mik­lós irt ragyogó vezércikket: békevágyának és alkotmányos érzületének a valóságát a hírhedt Putkammer bel ügy min is z tér elbo­csátásából vezeti le. A magyar delegáció külügyi bizottságában Fáik Miks'a, Appo- nyi Albert, Csernátony Lajos és Horváth Gyuila fölszólalására Kálnoky Gusztáv gr. külügyminiszter kijelenti, hogy bár hábo­rús hírek járták, az európai helyzet tűrhe­tő és Bulgáriában sem fog felborulod a helyzet, ahol az uj fejedelem, Ferdinánd volt osztrák—magyar huszárh-dnagy a nagyhatalmak engedélye nélkül lépett a trónra. Az egész világot megdöbbentette, hogy 1.309 mekkai zarándok, akit német hajó akart á tsz ál 11 tárni az Eufrátesen, a vihar következtében elmerült és elpusztult. Váro­sunkban némi félelem van, mert a Szamos a nagy esők következtében árad. Végre megegyezés jött létre évtizedes harc után a Szent Miháily-egyház körül éktelenkedő bódék és házak lebontására: a főtér hamar teljes szépségébe» kibontakozhátik. A pár­bajban elesett Váradi Károly tanfelügyelő síremlékére rendezett gyűjtés befejeződött s a diszes követ nemsokára fölállítják. A színház múlt hó május 3-án mély nyári álomba merült, irja lápunk. Ez alkalom, hogy sűrűn következő cikkekben foglal­kozzék a színház éis sziomüvészet kérdé­seivel. Három estére azonban ideiglenesen megnyílt az öreg színház. A budapesti Ope­ra balettársasága szerepelt és egy pár egy- felvonásos eljátszására „a peceparti Athé­néből1“ átrándult az ott nyaraló színtársu­lat egy része: Serédi Sarolta, Gaál Gyula, Ivánffi, Megyeri, Makrócziné, Váradi, a második estére még Gero Lina, a harmadik estére pedig Réthy Laura és SzentgyÖTgyi. A hazaruccant színészeket és a vendég tán­cosokat, akiknek a sorából Zsuzsanics Emma emelkedett ki, a közönség nagy örömmel fogadta s a színház mind a há­rom este zsúfolt volt. Mint érettségi elnö­kök járnak országrészünkben Beöthy Zsolt és Szinnyei József, megnézték városunkat, aztán kirándultak Kemény Zsigmond sír­jához. Necoman egyetemi tanár egy ameri­kai folyóiratban a krimi háború kapcsán megemlékezik a magyar szabadságharcról és Kossuth-ról; ezt a tanulmányt az Ellen­zék cikksorozata ismerteti. ,A művész sohasem pihenhet“ Nyilatkozott a sajtónak a filmvilág „szfinksz“-e iNEWYORK, junius hó. Terjedelmes hír­adásokban heteken keresztül siránkozott Amerika, amikor Garbo Greta, a jeles film- szinésznő egy évvel ezelőtt hajóra szállt és szülőhazája, Svédország felé vette útját. Az I idők során fel-felbukkantak titokban készült fényképfelvételek, ellesett beszélgetések Gar­bo Greta napjairól, terveiről, egészségi álla­potáról és teljesen magánjellegű véleményei­ről a művészettel, politikával, atomrombo- lással kapcsolatban. Filmszínházakban és sajtóban egyaránt műsoron maradt Garbo, akinek nevezetes tulajdonságai közé tarto­zott, hogy emberkerülő, visszavonult életet él, soha még nem nyilatkozott újságírók előtt. Sőt, a filmcsillagok magánéletének szellőztetésével foglalkozó szaksajtó sem tüntette ki érdeklődésével. Holott minden pletykának van valami alapja, Garbóról is suttogtak, rebesgettek, csak éppen irni nem lehetett ezekről a hí­rekről. A hivatalos amerikai közerkölcs még a jólfizetett és bölcsen irányitott hírverő hadjáratokban sem tűri meg azokat a plety­kákat, amelyek film formájában nem jelen­hetnek meg a nagyközönség előtt. Garbó magánügyeit kénytelen-kelletlen nem fir­tatta a sajtó, ő maga pedig hallgatott. így nem csoda, hogy futótűzként terjedt el a hire Krisztina királynő és Karenina Anna ama szándékának;, hogy rendelkezésére áll az újságíróknak. Hajója ekkor és ekkor érkezik Svédor­szágból, beszélni fog mindenről, hagyja, hogy lefényképezzék és ügy tovább. A sorsnak különös szeszélye, hogy alig tucatnyi hírlapíró és fotoriporter álldogál a kis hajó fedélzetén, amely a vámvonalon veszteglő „Gripsholm“ felé pöfög. Garbo fá­zósan, bő köpenyébe burkolózva szorong a homályos szalon sarkában. Pedig meleg van. Garbónak igaza van, ha csak a vászon­ról keres kapcsolatot milliók szemével, fülé­vel. A tiznapos hajóút az üdeség legkisebb nyo­mát se hagyta arcán. Sápadt. Se száján, se bőrén nincs cseppnyi festék sem, csak a szempillán sulyosodik a kiaai tus. Fogai épek, de — sárgák. Kezei szépek, de — nagyok. Lábai nem szé­pek, de — szintén nagyok. Úgy fest mint egy életunt nevelőnő, akinek életét sok éven át a rossz fiuk és rossz kislányok megkese­rítették. Csontrendszere szembetűnő. Ha be­szél. mintha Dietrich Marlenet utánozná. A szeme szép, bágyadt, mély állatszem. Nagy, szines férfizsebkendőt hord magánál, piros- kék kockásat, olyan, mint a sál a nyakán. Rámnéz. Figyelem a hatást. A varázs nem jelentkezik. Most.. . valami kis szomorúsá­got érzek. Sajnálom Garbo Gretát. Száraz ajkai kinyílnak, de még nem jön hang a szá­ján. Kevés neki a fény, szegényes a diszlet: nem él, nem lüktet, ideges, lámpaláza van. Aztán akadozva beszél. Gyakorlatlanul, fa­hangon. De — beszél. Hirtelen egy szellemes amerikai publicista hasonlata jut eszembe, aki azt irta egy női prédikátorról, hogy olyan, mint a két lábon járó kutya — nem jól csinálja, de mégis meglepő, hogy egy­általán csinálni tudja. Az udvariatlan emlé­ket homokkal szórja be Garbo panasza: — Beteg voltam, még ma is gyengélke­dem. Influenzám volt, sokat szenvedtem, pedig azért mentem haza, hogy pihenjek. — Fáradt volt? — Nagyon. — A sikerekért, ugyebár, keservesen kell fizetni? — Keservesen. De én mindig fáradt vol­tam, még gyermekkoromban is ... A pihenés külön művészet, születni kell rá, mint a művészetre. Én nem születtem pihenésre. Azt hiszem, Nyaraljon Északolaszország legszebb fürdőhelyén, az Adria pariján, Abbá­ziában ! A Pension Victoriában már napi 30 Lírától, a legkényesebb igé­Pensiune Victoria Illái nyéknek is megfelelő teljes penzió, napi háromszori bőséges étkezéssel. A ház gyönyörű pálmakertben, a tengerparion ál'. Vendégei számára külön, ingyen strand. Szobákban fólyó- v z. A legjobb társ iságek kellemes otthona. Pár hét a Pensione Victoriában felejthetet­len élmény. — Kcrjm prospekíust r.z Ellenzék könyvosztályától.

Next

/
Thumbnails
Contents