Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-03 / 126. szám
f sna ELLENZŐK I (J 3 6 j u n I u u ?. HÁRMASOK Az ital, a/ nős rumos teák elzsibbasztják a fájó lelkeket. A huszárokból toborzott zenekar víg nótái erőt öntenek az elfáradt telkekbe késő éjjel üljük az asztalt, pohár esörömpölés, kurjantás. A primus tüzes nótákat játszik A jókedv tetőpontra hát; künnt a legénység is jókedvű. Egész hordó rumot kaptak. Nem kell már lélni ellenséges rajtaütéstől, vígan mulat mindenki. Éjjel három óra felé valaki elkiáltja magát: — Fiuk! Menjünk a századokhoz, boldog ünnepeket kívánni! S a karácsonyi hajnalban megindul a hegyoldalban, vastag hórétegen át dáridóvaJ az osztag kurjongatva. Hátul a zenészek muzsikálnak. — Fel a Reiber századhoz, — Hermann, Vály kapitányokhoz, Pattiakhoz! — kiáltják rekedt hangok. Útközben Rittinger hadnagy megbotlik és mint egy hordó, úgy gurul le a havas hegyoldalon. A hi deg levegő kissé lehűti a forró agyvelüket. A századoknál tovább folyik a mulatás. A meggyötört, dekkungba szorított testből kitör a szabadság utáni vágy. Elfeledjük a háborút és ismét boldog békében, otthon érezzük magunkat. Karácsony napja. Ma született meg a betlilehemi jászolban a jóság és szeretet virága. Kétezer éve minden évben újra születik a béke, szeretet és az emberi lélek mégsem tud felmelegedni. XLVIII. 1918 január 4-én átadjuk a dobravölgyi álláso kát a IF305. honvéd zászlóajnak. Az ezred Frumo- sara menetel óriási hidegben. Éjjel a roham-félezred kellős barakjaiban pihenünk örjitö hidegben. Január 5-én tovább indul az ezred Poiana Mi- cuii falun és Marginán keresztül, igen nehéz és fárasztó hegyi utón Vikovba. Kovács Jenő kapitánnyal. báró Rudnyáns/.ky Béla és Spielmann Béla főhadnagyokkal 8-án indulunk Rus Moldovita falun s a Dealul Crucii magaslaton keresztül, sűrű fenyőerdőn át, óriási hóban és hidegben. Kovács Jenőkével kocsin megyünk, nyakig bebugyolálva pokrócokba és bundákba, a többiek gyalog. Az erdőn keresztül folyó széles és sekély patak jégkérge beszakad a súlyos teher alatt, úgy, hogy a gyalpgjövök a jeges vizen gázolnak s vizes csizmával folytatják az utat. Dermesztő hideg. Mint gránátrobbanások, szólnak a fagytól repedező fák az erdőben. Késő este érünk fel a hegytetőre. Mélyen az érdéiben farkasüvöltések. A lovak prüszkölnek, hegyezik füleiket, remegnek. Mi is félünk. Kezünkben töltött karabély. A lovak alig vánszorognak. meg vagyunk dermedve, a nagy hóban eltévesztjük az utat, igy óriási kerülővel, hajnalban érünk be Vikovba, az ezredpa- rancsnoksághoz. Szánalommal szednek le a kocsiról a kocsissal. Meg vagyunk gémberedve, fehér az arcunk. Rácz kapitány szobájába visznek, hol gyorsan feldörzsölnek. Alig engednek a nieggémberedett tagok. Lócákon fekszünk, igy öntik belénk a forró rumos teát. A borzalmas hidegben tizenöt huszárnak fagyott le a lába. Borzalmas látvány a sok felpüffedt, kékesfekete láb és lábszár. Némelyik lábáról késsel kell levágni a csizmát. Egymás mellett feküsznek a gyengélkedő padlóján, a szalmán a szerencsétlen huszárok. Némelyikük sir a fájdalomtól, másik ordít, mikor fekete, üszkösödő lábait látja. Szegény báró Rudnyánszky Béla főhadnagy barátomnak is lefagyott a lába. A fűrésztelep irodájában van az ezredparancs- nokság, mi egy zsidó házában vagyunk elszállásolva. Éjjel nem tudunk aludni a sok bogártól. Itt évek óta nem volt alkalom takarításra. Az előszobában alszik a hét személyes család és a tisztiszolgák, alig tudunk átvergődni a földön fekvő embereken keresztül, késő este, mikor haza jövünk a tisztiétkezdéből. Mikor belépünk, a nyitott ajtón gőzölve tódul ki az áporodott meleg. A piszkos asztalon petróleum-lámpa pislog, a sarokágyban hárman feküsznek s gyermektestek kandikálnak ki a szakadt, piros paplan alól. Az öreg szakállas zsidó a kemence mellett a földön, nyitott szájjal horkol. Itt van még Miron tisztiszolgám is, szobánk ajtaja elölt pedig Velcsov, Rittinger tisztiszolgája — nagy bánáti bulgăr — fekszik, meztelen, piszkos lábait mélyen kinyújtva. Tátott szájjal ijesztően horkol. Kapcák, bakancsok, összetöredezett edények szerteszét. A túlfűtött kemencéből forró levegő árad., mely lassan olvasztja a jégvirágokat a kis ablakokon, melyekbe belefagyott a piszkos pirospettyes, vékony vászonfüggöny. Émelygő biiz és meleg. Gyorsan átlépünk a földön fekvő fáradt embereken és belépünk szobánkba. Erős terpentin és kar- bolszag üti meg orrunkat. Ezzel védekezünk a millió éhes bogár és tetű ellen. Terpentinnel szórjuk be az ágyakat és ágyneműket, hogy védjen és legalább aludni tudjunk. Behallatszik az alvók nehéz szuszo- gása, egy-egy hatalmas horkolás, álmából ébredt gyermek sírása, ijedi anyu esititásíi Igy telnek uz éjjelek Jobb volt a dekkungban! Joliban tudtam aludni! mondja Rittinger Ez a borzasztó bűz megőrjít1 Bm! Alig várjuk a reggelt. Nehezen tör át a |égvirágos ablakon a gyenge téli napsugár Künnt nyikorog a s/.ántalp és a fagyott kocsikerék. Nehéz, zúzmarák csüngnek a hideg töl megdermedt lovakon és vágómarhákon Megder medt huszárok várják a poszton tehetetlenül a le váltást Hideg, örjitö hideg. Jól esik a melegvíz, mit töredezett mosdótálhun hoznak a tis/.tiszolgák a konyhából Borotválkozunk a meleg szobában és meleg vízzel mosakodunk. Fel- Irissitve lépünk ki az örjitö hidegbe A lélezred paranesonoksága velünk szemben, tágasabb házban van. Itt szoktunk összejönni esténként, vacsora után. Itt van a „kaszinó“. Óriási kártyázások, ivások. Kedves játékunk a „Feier“, gyors üteme miatt ezt szeretjük a legjobban. Idegeink már nem bírják ki a komolyabb, hosszasabb játékot. Rózsai tv őrnagy vezet a jókedvben. Erős ugratások, nevetések, tréfálgatások Nem kell lelnünk a golyózáportól, gránáttól és ellenséges rajtaütéstől. Békehangulatban vagyunk. Embereket, asszonyokat, gyerme keket látunk. Meleg szobánk és párnánk van A félezred-parancsnokság kvártélyán megisme rém Jozefinát. Fiatal, kedves lány, körülötte forgolódnak egész nap a lisztek. Egyik nap Duci bácsi gyönyörű román paraszt- lányt fedez fel: — Marioarát. A falu felső végén lakik. Magas, sudár, mint a nádszál. Szőke a haja, mint az érett búzakéve. Németül beszél. A fiuk bolondulnak érte. Az ezredes is mosolyog, ha látja. Sokszor hozzánk jön, az ezredirodába. Ilyenkor megáll a munka, ürömöt, vigságot hoz a harmatos szépség Juhász őrmester, Forizs, überding irigykedve nézik Unokatestvére: Viktória, elvált asszony, Duci bácsira veti a szemét. XLIX. Január hónapja csendes pihenéssel telik el, csak az egészségügyi személyzetnek van fárasztó munkája. Dühöng a hastífusz-járvány. Majdnem minden házban beteg van. A szigorú intézkedések dacára a huszárok közül is sokan megbetegednek. Egyik este vacsoránál ülünk, Duci bácsi élményeit hallgatjuk nevetve. Egyszerre őrült sikitás szakítja meg a sötét téli este csendjét. Felugrunk az asztal mellől és kiszaladunk az udvarba. Itt tudjuk meg, hogy a szomszéd házban most hal; meg egy fiatal lány. Az anya félőrülten kiabál, haját tépve, a ház körül szaladgál s drága lánya nevét kiáltja. Mögötte szaladgálnak és rémesen visítanak a kisebb, megrémült, mezítlábas gyermekek, a halott testvérei. Borzalmas kép. Szomorúan ülünk vissza asztalunkhoz. nem kell már az étel. Nem jön hang szánkra, csak a rémes, rettentő ordítást halljuk. Éjjel betegekhez hívnak. Ingben ülnek a gyermekek a kemence padkáin. Ijedten néznek reám, némelyik sir a félelemtől. Tifuszos betegek az ágyban, lócákon s a földön. Fáradt, lázas szemek révedeznek felém, most kezdi munkáját a láthatatlan ellenség. Megrázó tragédiák. Fiatal gyermekek, kik élni jöttek a világra, kiket boldogan simogatott a nyári napsugár s ajkukra ráfagyott a Halál hideg lehellete. Drága gyermekek! Szegény, agyonfáradt szülök egyetlen öröme, — a sirgödörbe mentek. Sötét éjjel kis koporsók mellett sápadt, sovány anyák virrasztanak. Künnt vadul süvít a halál áradata s meg-megrázza a friss sirhantba szúrt fakeresztet. Reggel a fűrésztelep mellett ájtatatos hangok ütik meg fülemet. Szent melódiák. Megállók, hallga tózom. Szépen, fájdalmasan cseng az ének. Kíváncsian nyitok be az összetákolt ajtón. Hevenyészett asztal előtt miseruhás pap misézik oroszul, előtte rongyos orosz foglyok áhítattal hallgatják a misét és énekelnek fájdalmasan. Eszembe jut: vasárnap van .. . Félénken fordulnak felém a szemek. Megzavartam áhítatukat. A pap is felém fordul. Félnek tőlem. En is pravoszláv vagyok, testvéreim a hitben. Emel lett az ének mellett nőttem fel, gyermekkori leg szebb álmaim ezekben a szent énekekbe kapcsolódnak. Szegény drága jó apám miseruhában, az oltár előtt... tömjén szag... a harangok szava ... az ünnepi ruha . . . ebéd . . . játék . .. minden olyan régen volt. . . oly messzi van, mint egy szertefoszló álom. Megnyugodva, mégbékülve magammal és a sorsommal lépek ki az ütött-kopott házból. Hosszan fülembe cseng az egyházi ének, mint az égő sebre a hiis olaj. Február 25-én indulás Voivodeasa Fürstenthall irányába. Könnyes szemmel búcsúzik tőlünk a kis falu lakossága. Oly jó emberek a bucovinai román parasztok. Marioara, Victoria, Jozefina sirva kisérik a tovatűnő ezredet. Az öreg zsidó is szomorúan néz utánunk. Megszoktak, megszerettek minket. A jégvirágos ablakokból szép gyermekfejek néznek kíváncsian. Az öreg paraszt, kinek fiát meggyógyítottam, háza előtt vár és sirva csókolja keztyüs kezem, sovány, öreg felesége a ház tornácán kereszteket vet és áldja a tovatűnő ezredet, mely megmentette egyetlen gyermekét. Marginán keresztül haladunk Fürstenthalba. Útközben ellenirányban menetelő gyalogc/iedekk'-l la lálko/.unk Hol a lovatok? kiabálják Fogd szorosan a kantárt! kiabálják a bakák A huszárok hangtalanul menetelnek — Hol a lovatok? — Megélték a bakák! kiáltja a huszár Most már a huszárok kacagnak. Vígan mennek tovább Margin;» előtt menekülő orosz ezreitekkel talál kozunk Moldováhól menekülnek. hol a románok megsemmisítettek egy egész orosz lázadó hado / táiyt. Teherautókon, gyalog, lóháton, motorkerékpáron, ágyukkal jönnek. Gépfegyverek, kézigránátok halomszámra a mezőn és sáncárokban Némelyik boldog, hogy fogságba kerül Úgyis vége van a háborúnak és haza megyünk — mondják Letáboroznak az utszélen Gyorsan tüzeket gyújtanak és melegítik az ebédet A legénységi konyhák is megérkeznek és osztják az ebédet. Mellettünk áll az egyik konyha kocsi Nagy kanállal merit: a go zölgö kálidéiból a szakács a forró gulyást Az utszélen ülnek a havas, fagyott földön a menekült orosz katonák Szőkék, sápadlak, piszkosak, gyűröttek. Nézik az ebédkiosztást Az öreg huszár leüt a sánc- szélre a teli csajkával Mellette egy öreg muszka Az öreg, nagybajuszu, magyar huszár a sápadt, éhes oroszra néz, egyszerre feléje fordul és szól: — Nesze muszka! Edd meg te a gulyást! Éhe- sehb vagy nálam. A muszka két kézzel kap a meleg csajka után. Az öreg huszár kiveszi bicskáját és kenyeret vág. Meghal a bajtársi érzés. Sokáig elnézem az öreg huszárt és az öreg muszkát, mint taglejtésekkel próbálják megérteni egymást. A muszka örvend, boldogan törli a szája szélét kabátja ujjávul és boldog mosollyal köszöni a gulyást. —Egyél muszka! Egyél! — mondja az öreg nngybn jusz.u alföldi huszár — Az én fiam talán nálatok van, nem tudok semmit felőle. Ki tudja, hol kap enni? Legalább te egyél. Úgy szenvedhetsz, mint az én drága fiam. Agyukat vonszolnak szép, erős orosz lovak. Megvételre kinálgatják az oroszok. Motorkerékpárok szép sorban, 20—30 koronáért kótvavetélik. Kozákparipákat lehet vásárolni olcsó pénzen. De kinek van kedve és pénze hozzá?... Nagy tüzek mellett melegednek a menekült orosz katonák. Felbomlott hadsereg, szégyenteljes visszavonulásban. Hatalmas, szépen felszerelt hadsereg, erős, egészséges emberek és mégis felbomlasztotta őket a forradalom. A teherkocsikon tépett vörös zászlófoszlányokat lobogtat a hideg szél. L. Fürstenthalba érünk. Német telepesek által lakott falu, mélyen bennt egy völgykatlanban. Régen itt volt Nagy Stefan moldovai fejedelem székhelye. Innen a neve: Fürstenthal. Előttünk a Papp-dandár volt itt elszállásolva, tőle maradtak itt a jó deszkapriccsek. A falu közepén, a kis völgyben katonai kezelésben lévő vizionáló készülék, ezt is Papp Dániel ezredes állította fel. Itt is erős hastífusz járvány. Hetenként három nap teljes pihenő, ilyenkor a legénység tisztálkodik, ruhát mos. Polgár őrnagy parancsára előadásokat tartunk a legénységnek a fertőző betegségekről. Beszélünk a faluban dühöngő hastífusz-járványról, baktériumokról, fertőzött vízről és óvintézkedésekről. Sokat beszélünk a nemi betegségek veszedelméről és azok elleni védekezésről. A faluban sok a beteg. Egyedüli orvos vagyok a községben. Egész nap beteglátogatással vagyok elfoglalva. Állandóan járom a német telepesek házait. Értelmes emberek, megértik fáradozásainkat. Straub polgármester, tekintélyes cipcer földbirtokos, készséggel áll rendelkezésünkre. Leányai vannak. Elza, a kisebbik gyönyörű kislány, igen kedves, örömmel udvarolnak neki fiatal tisztjeink, kiváltkép Pollák főhadnagy forgolódik körülötte. Naponta találkozom velük unokanővérüknél: a szép, szőke Straub Lottinál, ki súlyos hastífusszal fekszik. Állandóan magas láz kinozza. Vizes lepedőkben tartjuk. Alig várom az estét, mikor a tiszti étkezdében megpihenhetek. Esténként hozzánk látogat a falu római katolikus plébánosa is. Zömök, pirospozsgás arcú, vigkedélyü ember. Pollák főhadnagy indítványára egyik este ünnepi vacsorát rendezünk, melyre meghívjuk a notabilitá- sokat. A huszárokból összetákolt cigányzenekar is felkészül erre az alkalomra. Pollák kitűnő étlapot állít össze és művésziesen teríti az asztalt. Konstantin és Szilágyi szakácsok kitesznek magukért. Az ajtó előtt várjuk a vendégeket. Karonfogva vezetik be a fiatalabb fiuk a hölgyeket. Harminchatan ülünk az asztalnál. Pollák természetesen Elza mellé ül. Ez az ő tiszteletdija a szép vacsoráért. A többiek irigykedve nézik. A jó ételek, jó bor és jó tüzes muzsika gyorsan vidámságot varázsol sziveinkbe. Az asztalfőn Virányi ezredes, Havni, Rózsaffy, Polgár őrnagyok, Rácz kapitány az idősebb hölgyekkel s Straub polgármester. Polgár őrnagy és Rácz kapitány között ül a római katolikus páter. (Folytatjuk.)
