Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-13 / 109. szám

6

%

Ne lelj tolna, doktor! mondja Kollányi hajtársain.

rtdo/ rg\ ember. Kjji‘l felriadok álmom*

I»öl. Nappal előbukkan a lenvöfák árnyékából, a lutú arakban, a/, állasban, a haránlgálak mellől, elém top pan két elhomályosuló szemgolyó, melyek ol\ fájdul másán és rémesen túrják a lelkem, a szivein, az agyain Nem tudok mar nevetni! A mosoly az én bánion mar a halál vigyorgása. Nem bimm soka hordani ezt a terhet, drága bajtársam!

Sötét este van, mikor elhagyom Kollányi Indexé két. Szomorú, keserű, szivbemarkoló érzéssel járomi a futóárkot az ez réti álláspontjáig Kilépek az árok hói a Fruntea déli oldalán és majdnem szaladva sietek parancsnokság felé. Az elhangzott nehéz szavak mintha üldöznének, le akarom rázni magamról, az. miékezetemből, de mind jobban belém furakodnak.

A fiuk együtt vannak a fedezékben, vacsorára tálalnak a tisztiszolgák. Ma érkezett hozzánk tartaléknak a 9. huszárezredtől egy század Yargyassy kapitány és Tolnay főhadnagy vezetése alatt. Vele jöttek báró Rudnyánszky Béla főhadnagy, gróf Dégenfeld kincsi, Máriaffy, Palló és a kicsi Puy Laci Kedves liuk. hamar összebarátkozunk. Vacsora után kártyázunk, majd Csernát rázendít a szomorú háborús nó- t á ra:

..Ott, ahol a Dnyeszter vize zug...“

Fájdalmasan zeng, zug a lágy férfi hang a szűk, iiistös fedezékben. Megsebzett, kiszakított lelkűnkben százszor, ezerszer fájdalmasabban visszhangzik az ének, a sok-sok eltépett, összeroncsolt fiatal élet. Mi asz velünk, hol fog torkonragadni a halál, az elmúlás a messzeségben, idegenben.

Elhal a nóta. majd Baba újból rázendít:

..köd lepte be a nagy Szamost, már minálunk nem járja most a nóta . . .“

Könnyezünk Fáj. sir a lelkem, bajtársaimnak, testvéreimnek sorsa, tragédiája.

Kártyázunk, sakkozunk. Dégenfeld Kincsi az ócska gramofonnal babrál.

XVIII.

Egyik este, nyolc óra felé betér az öreg Cseres- nyés ezredes és levett sapkával, megilletődve áll meg az. ajtóban:

— Meghalt a király! — mondja.

Megilletődve, hangtalanul, feszes vigyázz állásban

hallgatjuk az izgalomtól remegő szavakat. Egyszerre (Némát elkiáltja magát:

— Éljen a király!

Zugó éljen! válaszol a kiáltásra.

Holnap korán reggel az ezred felesküszik IV- Károlyra, az uj királyra, — adja ki a parancsot az ez redes.

Csendesen, szomorúan vacsorázunk, aztán kártyázunk fekete kávé és tea mellett.

Korán fekszünk.

Meghalt Ferenc József császár, vége a Monarchiának — gondolom magamban. Gyermekkorom óta hallom ezt az egyszerű nép ajkán. Csodálatos ösztön, mellyel a tömeg, az egyszerű nép megérzi az idők változását.

Reggel korán kelünk és a fedezékek előtti kis ösvényen felsorakozva felesküszünk az uj királyra. Zugó háromszoros hurrá! reszketted meg a levegőt, mélyen belenyúlva a Bisztrica-völgybe. Élesen veri vissza a visszhangot a magas Suhardelul oldala, hosszan zeng, zug, majd elvesz, mint egy fájdalom- kiáltás Dorna-Vatra és Kirlibaba felé a mély völgyben.

Uj király, uj gondolat. Hátha a fiatal, jólelkü király megtalálja a békéhez és a kiengesztelödéshez vezető utat.

Nappal, szabad időnkben sétálunk a szerpen-1 tinen és a magas hóval fedett hegygerincen, Tolnay- val, báró Rudnyánszky Bélával és Gróf Dégenfeld - del. Oly szép a havas vidék, a hófödte bércek és sötét fenyőerdők. Oly friss és üde a hideg, havasi levegő. Szöges macskákat huzunk bakancsunkra így járjuk a meredek, fagyott utakat.

Éjjel együtt alszunk a mi fedezékünkben. Dégenfeld Kincsi vékony szalmagyékényen fekszik, lennt a földön, a rajkályha mellett. Csendes, igen jóravaló, hamar megszerettük a szomorú, igen hallgatag fiút. Mindig hallgat, senkinek nem árt, mindennel meg van elégedve.

— Jól vagy Kincsi? — kérdezzük a hideg földön fekvő Dégenfeldtől.

— Köszönöm, jól! — válaszolja halkan.

Őneki minden jó, az éhség, szomjúság, a didei'

gés. Sohasem halljuk panaszát.

Délután Dégenfeld Kincsivei a jobbszárnyra megyek, meglátogatjuk Valérián, Kovács, Panos és Led- rűcky kapitányokat. Valériánnál időzünk, ott is marasztalnak vacsorára. Este odahallszik az ellenséges állásból az oroszok éneke.

Kórusban, négy szólamban énekelnek mélabus, gyönyörű orosz nótákat. Tisztán hallatszik át rruhoz- zánk.

ECfJF SZfíK

Szép, gyönyörű este A legénység is elölni jik a fedezékekből Megindultál! hallgatjuk az idegen és szivünket mégis oly ismerős melódiákul Latom a drótakadályok közölt szolgálatot teljesítő tábori elő oisemket Okét is megindítja a csodálatos ének va ráz.sereje Elfelejtik a háborút, a fájdalmas kinló dúst Csak ember van, csak testvér. Hallom a sötét ben, amint az egyik liuszái mondja

Ük is emberek, ök is testvéreink, ők is épp ig\ szenvednek, őket is haza várja az édes anyai s/.iv, a nreleg kitárt hitvesi kar, az ölelő gyermek, a föld, mit dalolva és szeretettel müveinek, melyért vérez- nck, szenvednek.

A fájdalom és eltitkolt szeretet áthidalja a keskeny, szogesdrólokkal teletűzdelt sávot es megértést talál a meglalált szívben.

Mint az alaphangra megrezzenö hangvilla, úgy rezzent meg itt annyi eltaszitott, elfakult embernek a szive a gyönyörű ének hangjaira.

Későn, éjjel térünk vissza, erős holdvilágban. Átvágunk a hegyoldalon, megrövidítve az. utat, lel a hegytetőnek derékig érő hóban. Magunkra húzzuk a fehér csuklyákat, hogy ne vegyenek észre az oroszok. Parancs van, hogy igy járjunk az álláson kivid

XIX.

Este vacsoránál ülünk. Az öreg Cseresnyés ezredesnek nem izük a bor.

Megint valami löttyöt küldött fel Spielmann — mondja dühösen az öreg — Majd megtanítom becsületre! — kiáltja. Jöjjön be a telefonista!

Berohan Reitenbach fiatal sváb telefonista és feszes vigyázz állásban várja a parancsot.

— Telefonáljon le Spielmann főhadnagy urnák, hogy azonnal jelentkezzék kihallgatásra!

Szegény Spielmann biztosan lefeküdt már! Hogy fog majd nehéz pocakjával és rossz lábaival ide kúszni, a hegytetőre. Csöndes tisztviselő volt Budapesten, itt gazdasági főnök lennt a Bisztrica-völgyben, a 3. H. H. ezred gazdasági hivatalában. Kedves, jóra való, tisztességes ember, ö veszi fel az élelmiszereket, a bort. dohányt a hadosztály gazdasági-hivatalától. Áldozati bárány mindig, mikor valami baj van az élelmezéssel, a borral, a dohánnyal.

— Jöjjön fel! Hadd tanuljon becsűidet! — kiáltja Cseresnyés ezredes.

Közel két órát tart az ut a meredek szerpentinen a völgyből fel a hegytetőre.

Szegény Spielmann főhadnagy tizenegy órára lennt van a parancsnokságon. Arca piros, mint a rák, izzadtság csorog az arcán, liheg, remeg a fáradtságtól és az izgalomtól.

— Ezredes urnák alássan jelentem! — mondja elfúló hangon.

Feszes vigyázz állásban áll, közben az ijedelem elszáll arcáról, köpenye zsebébe nyúl és kihúz két butélia „Leányka'1 bort.

— Ezredes urnák alássan jelentem, nem az én hibám! Az egész hadosztály ilyen bort kapott. Rod- nán. Itt van néhány üveg, félretettem az ezredes urnák — mondja, mosolyogva.

Az ezredes szive meglágyult.

— Jól van fiam, — feleli. — Vigyázni kell, legalább egy kis jó bor legyen az asztalon, mert mi a fenével üsse el az ember az időt, itt a fedezékben? Megveszi az embert a fészkes fene. ülj le Spielmann! Kifáradtál?... Mi?... Egy kis testgyakorlat nem árt, úgyis már megnőtt a pocakod, lenn a trénnél, a völgyben.

Az öreg ezredes közben megkóstolja a bort. csettint a nyelvével, arcán megint ott van a megszokott

mosoly.

Csernáth Jóska félszemmel a butéliát nézi és savanyu löttyöt iszik. De azért jó kedve van. Elkezd dalolni, kedves nótákat:

„Darumadár, ha elszáüsz Dél jelé ..

Spielmann teát kér. Minduntalan az óráját nézi, mikor tud kimenekülni az oroszlánketrecből.

Reggel két óráig vagyunk együtt, ekkor indul Cseresnyés lefeküdni. Mi még fennmaradunk egy ideig Spielmannal, kinek most már megjött a kedve. Csernáth dalol, az üres butéliát szagolja, majd Spiel- mannra borul.

— Maradj itt, Spielmann! — mondjuk. — Elférsz a priccsen!

— Nem maradok, még felébred az öreg.

És boldogan, mint a vizsgát tett iskolásgyermek hagyja el a fedezéket.

Elkísérem a sötét éjben. Spielmann karon fog, igy megyünk a szerpentinen. A Dadul hegygerincen sisteregve gyulnak a sárgafényii rakéták néhány pillanatra kísérteties fényt árasztva a sötét tájra.

Balra tőlünk, Kirlibaba felett, rettenetes harcok dúlnak, a 38-as molinári bakák és az 50-ik gyalogezred vonalán.

Az ereszkedőnél elbúcsúzom Spielmanntól.

Eltűnik a sötét éjszakában.

XX.

November 30. Cseresnyés ezredes beteg, erős aszthmás rohamai vannak. Ajánlom, menjen szabadságra. Eleget volt a fronton. Jó, öreg ezredesünk kénytelen engedni és szabadságot kér.

Néhány nap múlva megjön a parancs. Cseresnyés ezredes, a 3. H. Huszár ezred hős parancsnoka haza indul. Délelőtt végigjárja az állást, elbúcsúzik tö- tisztektől, a legénységtől. Ebéd után elbúcsúzik tő19 30 májút I I

mmmammmmmm mmmmmmmmmmmmmmamim

lünk, szomorúan búcsúzunk szeretett parancsnokiját, tói. Oly jó ember volt az öreg, kit Dm hints sógornak 1 kereszteltek el a huszárok. Szerettük, összeforrtunk 1 vele. Mindig fáj, mikoi valaki itt hagyja ezredünki I. j§ Kedves fiaim! mondja Cseresnyés ezredi Nehezen, fájó szívvel búcsúzom tőletek, kikU I ^ együtt voltam jóban-rosszban Köszönöm a hüsi ■ get és szeretedet, mit irántam tanúsítottatok Én már I öreg vagyok, érzem, leterit betegségem ma, vagy ltok ] nap. Nem szívesen hagylak itt titeket fiaim és az ez ] redet, a huszárokat Bocsássatok meg, sokszor tul | szigorú voltam, de katonák vagyunk és háború van. | Harcoljatok bátran, hűséggel Isten veletek!

Szeretettel, könnyes szemmel megölel bennünket | Boldog utal és gyógyulást kívánunk, majd lassan, 1 szomorúan megindul az ösvényen, le a Bistrica- völgybe. Elkísérjük egy darabig és feszes vigyázz ál lásban nézzük sokáig, szomorúan, fájó szívvel Cs« resnyés ezredesnek a lejtőn örökre eltűnő alakját

Az ezredparancsnokságot Makay alezredes veszi« ál. Kiváló, iguzi katona Szigorú, de okos és igazsn- \ gos. Kitűnő sztratéga Vele jött a fia is, Attila, gép puskás hadnagy Kedves fiú

A kártya az egyedüli szórakozásunk. A ramsli a ferbli, a huszoneggyes, a feier Késő éjjel is, gyeiig' 1 gyertya világánál hallszik. „adok, veszek“ ,,Ohm I ász... bank!“... Csernát Jóska a kibieekre haragszik. I ezeket küldené a fenébe:

Ne sandíts libaszemeiddel! — írumdja mind untalan a háta mögött ülő hadapródoknak

A kis rajkályhában duhog a tűz, nagy a hőség, j nyitva az ajtó.

— Csukjátok be az ajtót! — kiáltja Majthényi 1 — Beeresztitek a hideget!

Az egyiknek melege van, a másik fázik, didereg 3 a nyitott ajtó mellett.

— Aludj kicsi Balja, aludj! — csititgatják ne vetve a fiuk a duzzogó Majthényit és tovább verik n j kártyát

Kollányi verseket farag. Kovács Jenöke Pici kutyájával sétál, Eggenhofíer szeszekkel kezeli vészesen j hulló haját.

Nincs pihenés. Állásokat mélyítenek, futóárkokat 1 ásnak a fagyott földben.

Kövér Karcsi főhadnagy vonul be az ezredünk- höz, alig tudjuk kihámozni nagy báránybőr menté- ] jéböl Nagy az öröm, megöleljük, megcsókoljuk a várva-várt bajtársat.

— Alig találtam rátok, ebben a rettenetes hórne- zóben — mondja vigyorogva.

A tél teljes erejével kibontakozott.

Hatalmas havazások raknak hóréteget-hórétegre. Néhol a szakadékokba több méteres hó torlódott ösz- sze. Néha erős hórétegek akasztják a közlekedést és a munkát a gerincen. Nagy gondot .okoz az előőrsök szolgálata a hóban és dermesztő hidegben. Erős bá- ^ ránybőr bundákat hoznak, otromba, szatmából font cipőket, de igy is rettenetes az előőrsük szolgálata a poszton. Félóránként váltják őket. igy is gyakoriak a fagyások, dermedések. Mint a kisértetek, úgy néznek ki a fehér csuklyás emberek a hóban. Megdermed minden a nagy hidegben.

Egyik nap késő éjjelig kártyázunk. Sötét van, mikor szellőztetjük a fedezéket. A fedezék előtt beszélgetünk, nehezen szokja meg szemünk a sötétséget. A gyengeszemii Majthényi sokszor elvágódik a szerpentinen.

Megszoktuk ezt az életet. Otthonosan érezzük magunkat, mindenkinek meg van a maga vacka, kemény fekvőheje. Egyik-másik teleaggatja a fedezék falát mindenféle képpel.

A nagy hóban megdermedt a háborús gépezet is. Csali ritkán szól az ágyú.

Albu Aurél hadnagyol kitüntetésekkel ugratják. Eggenhoffer Jóskát szép hajával, Dobvt a mahalai harcokkal, hol hőstetteket végzett. Kövér Karcsi, Spielmann élelmezési főhadnagyot bosszantja, tiz- szer-huszszor is a telefonhoz hívja valami togkete ügyben:

— Halló Spielmann! — kiáltja éjjel két órakor a telefonba.

— Itt Spielmann főhadnagy7 — szól álmosan.

— Itt Kövér főhadnagy. Mi van a fogkefével? Jön, vagy nem jön?

Szegény Spielmannt már a guta környékezi a fogkefe miatt.

Itt van Csorba Feri hadnagy is gyalogágyuival. Öt is ugratgatják kis „macska ágyúinál''.

Fiatal, gondnélküli fiuk, mindenben mulatságot találnak, pedig fejük felett állandóan ott kóvályog a halál.

Megdermedt embereket hoznak be mindennap az őrsről, láb, kéz, orr, fül fagyások.

Az ezredparancsnokság szállása erős tüzérségi tűz alatt áll. Véd a sziklatetö. A gránátok a tetőn tűk a lankás hegyoldalon robbannak, irtóztak) esattanás- sal. Közöttük sok a gázgránát. Az ösvényen épp akkor jön Majthényi főhadnagy, már kanyarodik az álláspontunk felé. mikor kezdődik az ágyutüz. Közelében gázgránátok robbannak. Sárgás-fehér, nehéz füst lepi el kóvályogva a földet.

Majthényi elvágódik.

Hozzá szaladunk és hordágyon hozzuk fel. sietve, súlyos gázmérgezéssel. Fullad, szederjes az arca Körös-körül rothadt szénaillat terjeng a levegőben.

— Megyek én is a gödörbe! — mondja elfúló hangon.

( Folytatjuk. j