Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-10 / 107. szám
1936 május 10. ELLENZÉK mmmwwmsmm 0 Uíi leid a fcnpescif Hazájából----------»«.waUlH»»'*»“------Hol kezdődi?« a nplii? — h kéiiéle sees. — ííercszl ti kakas ujgnsaioa a templomon Ahogy áthalad az ember a magyar-őszt rák határon, hamarosan két benyomás, mondhatnám: csalódás lepi meg. Az egyik az, hogy alig van változás: a német Svájc jobban elüt Németországtól, mint Alsó-Ausztria a magyar Kis-Alföldtől. Természetesen ezt nexn, földrajzilag vagy etnikailag értem, de valahogyan egész Ausztriának alig von sajátos száné, a többi középenrópai országokhoz képest. A másik meglepetés, hogy a rohamosan fejlődő Pest is az egyre több vonással Nyugatra emlékeztető Magyarország után, valóságos Nyugatot várna az ember Királyhidón túl, azonban csalódni kell: határozott visszaesés vehető észre. A tisztaság mérséktílt, az emberek zajosak, ha nem is egészen általában véve. Némiképp feledtetni tudja ezt életvidámságnk és az idegen látogató iránti kedvességük. Igaz, a nagyvilág előtt elsősorban Bécs, ez a kedélyes metropolis jelenti Ausztriát. De a Ring káprázatos pezsgése, a Szent-István-domot körül- hullámzó ragyogás nem tudja enyhíteni a perifériák rendezetlenségét. A Burg mékó- ságos nyugalmában, messzeségében mintha visszajárna a múlt: Bécs egy kicsit ma is császárváros: sokkal inkább fölötte jár az országnak, mintsem egy vele. Másfelől az embereknek elég hamar eszükbe jut a két év előtti forradalom s mintha ott is lebegne valami szomorúság az élet színes felhői mögött. A város épül, különösen munkás- és villanegyedében. Az uj épületek csak a belvárosban modernek, kint a célszerűség az irányiadó, igen sokszor a stilus rovására. De mór szárnyad velünk a személyvonat. A fővonalon jódarabon párhuzamos sínek. Öcceg a német szó. Nem szép nyelv, de mégis vonzó annak, aki az első szerelem koráiban van vele. Kint elmaradnak a dombos tájaik, lassan egyre merészebb ivelésü vonalak futnak össze. Fenyő már régen van. De hol nincs ez Ausztriában? Csodálatos tarkaságban vegyül el a többi fákkal. Sőt nem egy helyen a üankás szántó föld. eket is fenyő határolja. Talán azért is tűnik fel, hogy a határok, diilőutak egyáltalán nem az ültetett fenyőkhöz mért parkosak, vagy rendezettek, mint ezt példáuíf Svájcban oilyon gyakran látni. Sőt az országút is általában «lattá marad a vánadaknaknak. A falvaknak nincs fald-jellegük; inkább külvárosra emlékeztetnek. Masszív, mindenütt cserepes téglaházak, körtük többnyire ódon templomok, persze fenyőkkel övezve Tornyukon többnyire kereszt van, elvétve kakas. Sőt olyan furcsaság is akad (Böheiim- kitchen), hogy a kéttornyú templom egyik tornyán kereszt, a másikon pedig kakas ékeskedik. Úgy látszik, erre más szent jelvényekkel cáfolják egymást a gyermekek és sáncolliják el magukat a nagyok. Álmomban se tudnám tán elhinni, hogy egy temploma van a két felekezetnek, bár ébren, őszintén kívánom és sóhajtva gondolok ama a 4>izo- nyos jövendőre, amikor ez meg is llesz. Ma még minden rohanásunk dacára kilátástalanul messze vagyunk tőle: olyan Nyugat ez már, ami ,a (Legtávolabbi Nyugaton sincs meg, nemhogy a felekezerileg eléggé nyugtalan Ausztriában . . . Salzkaimmergut festői vidékén, sűrűn váltakozó tavak, hegyek, fák közt járunk. Mondják; ez a világ legszebb vidéke s ezt teljes joggial senki se cáfolhatja meg, mert ki az, aki az egész világot bejárta! Salzburg. Szinte évezeredes szikla várában rna is (Laknak. Osztrák ismerősöm iszőke-fakó arca egészen belepirul, ahogy magasztalja. Mások is bel e-halesz ólnak. Csupa szakértő kirándulóval van már tele a kocsi. Mintha' a zsenge zölddeH köszöntő tavasz elől menekülnének, úgy szállnak fel, csoportosulnak, indulnak a síelők. A hátizsákos nő Ausztriában & „civilek“ (egyszerű utasok, piacról jövő asszonyok) közt se ritka, de egy-egy lobogó-fehérhaju nadrágos néni igazán gro- teszkül fest, amint mérföldes szeges cipőinek megfelelő lépésekkel lohol a társaság után. Messziről még felrém lenek az osztrák Alpok, közöttük talán éppen iái négyezer méter felé járó, hótól örökké fehér vaskeresztjével a Gross - GLockner-csucs, de az idővel versenyt futó vonat már tovább ragad egy másik országba, ahol ugyan még ugyanezt a nyelvet beszélik, de az életet már máskép élik. H. I. Ma ösicfapasfre jön, látogassa mes harisnyahésáS 1918" &Éké£rdl-zsÉ 2 be, mert legnagyobb választékból, legolcsóbban ott vásárolhat ftariinyál, k Kínai bokszolok A Liang dinasztia uralkodása alatt (50z— 5 S ?)■, amint azt a kinai krónikákban olvashatjuk, Ta Mo buddhista prédikátor Indiából; Kínába érkezett a Sao Sih hegyen fekvő kolostorba. Ta Mo 9 esztendeig ült „arccal' a fal felé“, azaz meditált és sok tanítvány gyülekezett köréje. De a tanítvány okát csakhamar kifárasztották Ta Mo mélyértelmü prédikációi. — A buddhista tanítás — jelentette ki Ta Mo — csaknem felülmúlja az emberi test erőit. De sohase juthattok el addigi hogy leik eteket m egszabadi tsátak a testétől, ha nem ismeritek meg a test lényegét. És ha meg akarjátok ismerni testeteket előbb erőssé kell azt tennetek. Csak azok az emberek ismerik meg testüket, akik megacélozták azt. Ezért én most testgyakonlatokat fogok nektek tanítani, melyek erőssé fognak tenni benneteket. Minden nap szabályszerűen el keli végeznetek ezeket a gyakorlatokat, mert csak úgy válnak hasznotokra. A gyakorlat, melyeket Ta Mo 18 szabályban fogdáit össze, a kínai bök szólás forrása. Az ország más részeiből is elzarándokoltak a papok a Sao Sih-hegy kolostorába, hogy megtanulják és a saját körükben terjesszék a bokszolást. Meg keld' említenünk.,, hogy a történelem különböző korszakaiban a buddhista papok Indiában, Kínában, különösen pedig Japánban nem kizárólagosan a templomok békés emberei voltak, hanem megacélozott, erős emberek, az egyház és világi érdekeinek harcosai, akik tudtak a fegyverekkell ’bánni és gyakran nagy seregekkel avatkoztak a háborúkba és országaik politikájába. Tibetiben a Láma-papok ma is ezt csinálják. A kinai bokszoláshez tartozott — és pedig már korán — a fegyverekkel való bánás; főleg a védelem, de a támadás is. A japán! dzsiu-dzsicu elemeit mutatja föl ez a művészeti és kétségtelen, hogy a dzsiu-dzsticu a kinai mintából fejlődött ki. A Ming dinasztia idejében (1368—1644) Liu Jun-Feng bakszer megtanulta a kardvívást a japánok tód, 'akik mint ma, akkor is nagy vívók voltak. A Tang dinasztia alatt fejlődött ki a kőve való bokszolás; bokszolás kővel az ökölben, ami a rómaiak küzdelmére emlékeztet a cer.ütussal, a legkeményebb „bandázzsal“, melyet a bokszsport történelme ismer. Ebben az időben minden kínai tudott bokszolni, a legszegényebb épp úgy, akár a tábornokok, vagy mint maga a császár. > A Sun dinasztia első császára, Tsao-KuangYin, nagy bokszoló volt, de senkinek se árulna el. Egy nap részegen mégis beszélt környezetének titkáról. Kijózanodva belátta hibáját és ettől fogva nemos-ak hallgatott, hanem a bokszolásról irt könyvét is elrejtette „egy templom oltárában“. A bokszolók számtalan iskolát követtek, mélyek közül néhány ma is megvan. Mindegyik iskolának megvolt a maga küllőn tré- iungmódszere, ugyanolyanok, amilyet ma az európai ás amerikai bokszolók használnak. A Wu Tang-iskola bokszerei a kutakhoz járnak és azok kemény kőburkolatát addig ütötték öklükkel, míg a- víz föl nem szóbelit belőlük. A mai homokzsákok ... az ököl acélos itására. Dempsey Jack ismert egy titkos keveréken, melyet különböző füvekből főztek s amelybe bemártotta ökllát, hogy keményítse; ezt a módszert szintén használták a kínaiak. A Sao Liu-Lskala egyik bokszere, akit a már emlinett Wu Tang-iskola egyik bokszere legyőzött, elhatározta, hogy — reván- sot vesz. Ezért belépett a Sao Liu kolostorba és ott három esztendeig; trenírozott. Mestere bezárta egy szobába, ahol 108, kötélből kötött, kemény csomót kdllett kioldania. Ezzel úgy megerősítette nemcsak a kezét, de az ujjait is, hogy követ és sziklát is szét tudott morzsolni. „így, mikor újra találkozott ellenfelével, .annak fejét porrá morzsolta“. Érdekesek a kinai bokszolás alapszabályai, melyek nem tisztán sport-tehnikaiak és amelyeket ma is bátran követhetnek kokszolóink. Eme néhány szabály: A bokszolás testgyakorlat, melyet megszakítás nélkül kell folytatni. Egy bokszoló legyen mindig bokszoló. A bofcszolás önvédelem, nem támadási eszköz. Emberek, akik a vitát bokszolásra fordítják, átlépik a bokszolás és így a buddhista tanitás szabályait. Legyetek udvariasak a tanárokkal szemben és ne legyetek hozzájuk engedetlenek. Legyetek készségesek <a segítésre, barátságosak és őszinték. Gyengébbekkel szemben ne erőszakoskodjatok. Ne dicsekedjetek boksaolási tudományotokkal. Húst enni és bort inni szigorúan tilos (!), mert ez a szellemet zavarja, a másik az energiát csökkenti. Legyetek gondosak a tanulók fölvételében. Senkit se vegyetek föl, aki. könyörületlen és kegyetlen, csak. olyanokat vegyetek föl, akik szolgálatkészek. A Sao-Liu-iskoiia tanításaiból: Barátságos érintkezést tartsatok fenn ugyanazon iskola kokszolóival, ragadjatok meg minden alkalmat a velük való mérkőzésre. De kényszerítő ok nélkül ne sértsétek meg őket. Gondosan válasszátok meg növendékeiteket. Csak olyanokat vegyetek föl, akik szolgálatkészek, nagylelküek, hűségesek és hazafiasak. A mesterütéseket ne tánmátok meg olyanoknak, akik még csak rövid idő óta vannak nálatok. A hokszoíás főcélja, újra fölemelni nemzetünket. Azok, akik ezt figyelmen kívül hagyják, nem bokszolók. Dani bá‘ mókát 36 lejes propaganda- kiadásban. A rádióból közkedvelt Hosszú Zoltán tréfáinak gyűjteményes kiadása az eddigi SS lejes kiadás helyett most rövid ideig 36 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékiek 45 lejt küldjenek be pénzben, vagy posta- bélyegben. Hobán Jenő: Versek KOMP A LÁNCON. Fogoly a komp: — rothadó, ingoványos bozót alatt már évek óta áll, — bilincse lánc, a sorsa elfelejtett eszközök örök sorsa: félreejtett magány, amely előtt gonosz köd áll. Az alján ezelőtti életének sok elhullott salakja megtapadt: apró csigák, kis bizarrtestü vázak — őrzik a gyors víz emlékét e házak, — s felettük bánatos vízi moszat. Épp, mint a rab, akit már elfelejtett őre is, de akit bilincse köt, úgy áll a komp: úgy állok. Életembe valami béna végzet tévedett be s embertelen napok hegyébe köt. EGY PERC. A percmutató kis lépéseket kötözget körbe: másodperceket . . . Mióta ehnentél, egy kör betelt: csak egy perc, de hangulatomra telt kancsóból csorgatta a bánatot s most két másodperc között elfutott uj kancsóért . . . Amíg a végtelen le nem telik, vagy amíg nesztelen lépésekkel hátamhoz nem kerülsz, hogy rámkiálts:'— Itt vagyok! Hát örülsz?... — így lüktet ez: a perc a perc után, uj vágy a régi vágyódás után, amelyik szerzetes — kínok között idézett szomjas ábrándok fölött: így ölelt, ezt mesélte . . . Vészesen hosszú a perc ilyenkor kedvesem s mikor itt vagy, talán a végtelen világait megszülő szertelen idő is csak egyetlen pillanat . . . Egy perce már, hogy nem csókoltalak! . . . ÉJFÉL. Az ereszekre düit a csend s körülvigyázza most a házat, de kint még él az esti lázak lármája s egyre meglöki. A sokévezres éji rend ezért más lázat hiv segédül: — az idegek közé beszédül az éjfél gyáva ősi hőse és mintha ijedt szellemek ébrednének halk gongütésre, — a szekrényből kis hangsereg — vonul fel — néma dob pereg, — s a csendet megtámasztja bentriil. ÉJSZAKA. Csorog felleges égből a ború: az éjszaka fekete, szomorú, Meddig lesz még ez így? . . . Ha egyszer az egészet megunom, lelkem arany labdáját berúgom az égbe: Fény! Erigy! . . . Ahova ez a lélek-bomba csap, kigyul egy ifjufényü éji nap és izzik hajnalig. Az éjjekben akkor majd kacagó ragyogás lesz s a fen írnél kacagó verset írok: nem így . . . NŐI DIVATSZALONOK divatlapjaikat ieg- olesóbban és legnagyobb választékból aj Ellenzék könyvosztályában, Cluj, P, Unirii vásárolhatják«
