Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-08 / 105. szám

r I. L /; n 7. c k

iWTilfW B^i\g«aBWK-gBWtií

HÁRMASOK

Riporl-re^eny

6.

bt.. : Dr. Stanca Domokos

KÖZLEMÉNY

Kon ács Jenő kapitánynak eh álas/lhnlallau jó l»a - salja a ..Pici kutva" Galuziából (Wolhiniából) hozta magával, a Brus/ilov áttörés utáni menekülés közben lalalla a súlyosan sebesüli állatot Fogy vergolvótól sebesült meg a kutya a/ ollenziva alatt. Kovács kupi tany magához vette, meggyógyította, azóta hálás szeleteltél kiséri gazdáját. Ott van mindenütt a kapitány sarkában, végig a vonalon, az első állásban, a drót- akadályok kozott, a harcban. Nem is tudjuk elképzelni Kovács kapitányt a Pici kutya nélkül. Oly megható és szép ez. az állati ragaszkodás és hűség. Szereljük is mindnyájan a Pici kutyát. Barátunk. Becéz, géljük.

Majthényi főhadnagy is magával hozta otthonról a farkaskutyáját: Volt it. biz. is ott van mindenütt, okosan a gazdája sarkában. Most is itt van a nagy hóban. gazdájára szegezett okos szemeivel.

Délfelé megérkezik a konyha hideg ételekkel: szilvórium, konzerv, sajt. Kiadják a parancsot, hogy egy konzervet ehet minden huszár.

Leheverediink a tűz köré és falatozni kezdünk. A sajt, kenyér hideg és fagyott. Bajonettel feszítjük tel a konzervdoboz tetejét. A fagyott kenyérben kis jégdarabkákat zúz szét fogunk. Mint éhes farkasok, vetjük magunkat a hideg ételekre.

.András — Valérián tisztiszolgája — már hozza a forró feketéket. Megisszák, majd szivarra gyújtunk. A hideg levegőbe fujjuk a kékes szivarfüstöt, ujjainkat pedig a szivar melegével melengetjük.

A hegyoldalban Csidey tiszthelyettes az utászokkal férőhelyeket kezd ásni. estére már fenyögaly tető alatt áll, oldalai fenyőgerendákból. Ajtó. ablak nincsen, de benn a férőhelyen már duruzsol a bádog rajkályha. Itt töltjük az éjszakát, gubbasztva, pokrócokba csavarva. Időnként fel-fel rémülünk a kísérteties telefon hivó szavára ...

Ta . .. Ta . .. Ta .. .

Majd gránátsüvitések és srapnellrobbanások rc- megtetik meg fáradt agy velőnket. A legénység pokrócokba, sátorlapokba csavarva, gödrökben és a földön, hóval fedetten pihen. Csak az előőrsök vannak ébren és ügyelnek a fagyban ravaszra tett meggémberedett ujjal.

XI.

Nappal a férőhely irodának szolgál, itt írják a parancsokat és jelentéseket Juhász és Kőrizs altisztek. A sarokban a telefonisták: Kern, Dippold, Reitenbach gubbasztanak kis fatuskón.

Nehez napja volt a távirászosztagnak: vonalakat építettek állandó tűzben, nagy hóban és .dermesztő hidegben és állandó munkában, fáradság nélkül biztosították a telefonösszeköttetést. Csodálatos munkát végeztek Oberding, Szaltler, Schioder, Rauch és más névtelen hősök.

lejjel küldönc jelenti, hogy gyanús mozgolódást vettek észre az orosz vonalakban, lehet, hogy támadni fognak az oroszok.

Nem hiszem, hogy ebben a kísérteties időben támadjanak, hiszen ők is fáznak és le vannak törve, akárcsak a mi embereink — szól Valérián kapitány. — Istenkisértés ilyen időben támadni.

A biztonság kedvéért kiadja a parancsot:

— Félóráig az egész arcvonal élénk f egy ver tüzelést indítson — hangzik a parancs.

öt perc múlva már ropog, forr az egész hegytető a fegyverropogástól, mint egy fortyogó katlan. Félelmetesen szép a többszörös visszhang, melyet élénken ver vissza a D. Negri és a magas Bernarelul. Félóra múlva ismét teljes csend borul a fehér tájra.

Aludni próbálok a szűk odúban, de nem jön álom szememre. Egyedüli boldogság, ha elnyom az álom.

Korán reggel beérkezik Tóth főorvos, átadom a .szolgálatot, aztán János tiszti szolgámmal, ki súlyos beteg a kiállott izgalomtól és hidegtől és három beteg huszárral elindulok a Neagra-vöígye felé az ezred- parancsnoksághoz. Jánosnak meg-megremeg a lába a nehéz hátizsák súlya alatt, amint kitaposott ösvényen ereszkedünk a völgybe.

Tisztáson megyünk keresztül. Én elől, a többiek utánam. Egyszerre fülsiketítő süvités és hirtelen fejünk felett nagy robbanás, majd nehéz ólomgolyóeső csap le ránk. A kis hegyi csermely kavicsos medrében éles koppanással ütődnek a nehéz srapnell ólomgolyók. Hasra vágódunk a hóban. Tapogatom miagam, kérdeni a többiektől is, nincs-e bajuk. Szerencsére súlyosabb sebesülés nélkül usztuk meg a veszedelmet. János már nem birja a hátizsákot. Kék az arca, lábai dagadlak, szíyp ijesztően lüktet.

— Miért hoztam magammal ezt a szerencsétlen, beteg embert? — mondom magamban. — Ha meghal, az én lelkemen szárad. Szívbillentyű baja oly fokú, hogy azzal nyugodtan bevárhatja otthon a háború végét, a Hinterlandban. A szerencsétlen ide kívánkozott. Nem ilyennek képzelte a háborút.

Nagy nehezen megérkeztünk a Neagra-völgybe. Itt van a szénaboglya, mely megvédte életűnket, amott a csupasz kémény, hol Kapdebót lelte a hideg, olt

jobbra a keskeny, meredek inoroseni völgy, hol !• dezékünk volt.

Balra kanyarodunk, a 1). Florilor hegytetőnek. Az országutat tűz alatt tartja az. orosz. A nagy begyet kell áthágni, fárasztó igyekezettel, túloldalon van Ro su, az ezredpaiancsnokság állása. Ezen a begyen kel lett átszállítani a sebesülteket is az olfen/.iva alatt, mert az országutat látja az ellenség. Nehéz, irtózatos ul és súlyos munka s/egénv sebesüllvivöknek.

Flor János ezredes állása mellett haladunk. Mindenütt hó, olvadó hó és tapadó sár. A nap is kibúj! a nehéz felbök mögül.

Fáradtan, izzadlan, remegő (érdekkel ereszkedünk le a hóval és sárral leli meredek lejtőn Rosuba, az i'z red parancsnok ságlioz.

Kovács Mátyás törzsőrmester jelenti a létszámot. Elég tekintélyes, a „gyengélkedő“ lelve van sebesültekkel és betegekkel. Átadja a postát. Megkapom az első sorokat, a várva-várl jelentéseket, mióta ill Nagyok. Rövid levelezőlapon írja egyik ismerősöm, hogy szüleim élnek, nem történt bajuk. Vígan megyek Cseresnyés ezredeshez, kihallgatásra.

Az öreg ezredes nagyon jé) lelkű ember, megérti a legénység szenvedését.

Együtt ebédelünk Csernáth. Hoffmann állatorvossal és Weis/, gazdasági hadnaggyal. Jó szivarokai szivünk.

János tisztiszolgám súlyos beteg, alig áll a lábán, kiállítom iratait és bátra küldöm, beívelte Orgonás Dezső gyógys/.olga veszi ál a teendőket. Elbúcsúzom Ilii szolgamléd, ki sírva indul cl a/, útra.

XIÍ.

Néhány nap múlva parancsot kapunk, hogy átad juk az állást, az ezred átveszi a Jalovit, Panaci és ko- verka hegygerincen levő állásokat. Az ezredtörzzsel megyek, lóháton, keresztül vágunk a D. Florilor begyen, majd átlépjük az osztrák—román határt, a gra- nicsár háznál.

Megint elhaladunk a szénaboglya mellett, a Neagra völgyben . ..

Látom a düledezö kéményt, a fináncházat és a vö- röstetejii templomot. Majd rátérünk a Piatra-N'-.imt felé vezető országúira. Fj állomáshelyünk a Panaci- völgy. Az idő jobbra fordult, meleg ös/i nap süt, mely eltüntette a fi-issen esett havat.

Az ezredtörzs Panaci faluban helyezkedik el, egy paraszt házban, közel az elégett templomhoz, melyie k csak füstös, üszkös talapzata, elégelt és összegörbült bádogfedele és meghajlított kettős keresztje maradt meg szélhányva, az összeégett földön.

A segélyhellyel feljebb húzódom a völgybe, közel az álláshoz, egy parasztházban. A lakosság elmenekült. csak itt-ott látunk ijedt embereket.

Román földön vagyunk. Szép, nagy parasztházak, fenyőfából, széles, zsindelyes tornácokkal és ereszekkel. tágas ablakokkal, jó kemencékkel, ami jómódú gazdákra mutat.

Alig telepedtünk le, embereim kis juhászkutya- kölyköt hoznak. Megbarátkozunk és itt tartjuk.

Az állásban megkezdődtek az építések. Fedezékek, rókalyukak, futóárkok, délire való berendezkedés. Magam fürdő építéséhez kezdek. Zlotta huszárral beszélem meg a terveket és hozzá is kezdünk. A segélyhely előtti kamrához benzin bádoghordót építünk, ebbe vezetjük be csatornán a kis hegyi patak vizét. A bádog- hordóban melegítjük fel a vizet és innen vascsövön kérésziül a kamrába, hol ketté vágott boroshordók alkotják a kádakat.

Három nap alatt kész a fürdő. Melléje „tetiitleni- töt“ is építünk.

Egyik nap Cito tábornok jön ki, Dobokay és Szil- lassy vezérkari tisztekkel. Megnézik a fürdőt is, majd engem is felvisznek a hegygerincre, a Jalovit tetőre. Fárasztó ut a meredek hegyoldalon. A tábornok magas, szikár alakjával gyors iramban mássza a hegyet, mögötte Rácz kapitány, a mi ezredsegédtisztünk, kövér pocakjával nem birja, meg-megáll, nagyokat fuj, fejét bólogatja.

— Megöl az öreg ezzel az irammal — súgja elfulladva. Nem bírom, megszakad a szivem.

Felérünk a hegytetőre. Végig a gerincen sirhan- tok, fakeresztek a frissen hányt földbe szúrva, rajtuk orosz, német, magyar sapkát ráz a szél.

Egy bővizű forrás mellett megpihenünk. Itt találjuk Majthényit a Volfi kutyájával, Szilágyi Jenő főhadnagyot és Varga törzsőrmestert. Messzebb valamivel az ezredparancsnok, Cseresnyés, Brunnhuber kapitány és Diauchy Guidó hadnagy.

Késő éjjel küldönc jön, hívnak az állásba, hol ál- állitólag kolerabetegek vannak.

Laurencsik nyergei. Lóháton sietek a Jalovitra. Nehéz az ui a sziklás völgyben. Vaksötét van, szegény lovam megbicsaklik, nem bir tovább menni, le kell szálljak a nyeregből és egyedül folytatom tovább az utat, most már fel a meredek hegyoldalon. Tapogatózva haladok, mig emberi hangokat hallok. Fenn vagyok az állásban.

— Halló! Hányasok? — kiáltom.

— Hármas huszárok.

Megismernek.

— Erre jöjjön, főorvos ur! — kiáltják a huszárok.

Most már a gerincen könnyebben haladok az ezred jobbszárnyára, ott találom a koleragyanus embereket elkülönítve, a földön í'etrengve, nagy kínok között. A villany zseblámpa fényénél megvizsgálom őket. Kísértetiesen néznek reám, sápadtan, feketén, beesett szemekkel, meggörnyedve a kíntól. Görcsök, hasmenés. Vérhast állapitok meg, nem kolerát. Injekciókkal esil/ U .1 fj m ;i I a g n

»—wwin ■! ■ ■ mi MmmMmmmmmmmmmmmmamKi

lapítom iiugy fájdalmukul, majd sátoi lapokba V,. gyölve, leszállít juk őket a gyengélkedőbe.

XIII.

I la jnaI felé, óriási ködben rajtaütésszerű orosz Is madás jobbszárnyunkon és a 9 es b. huszárezred no ualáii. Rövid kézitusa és gránátharc után az oroszok > betörnek a vonalainkba. Erős ellentámadás a b-esek nél. Tőlünk Brunhuber kapitány és Reiber Iöhadnag;. oldalozó támadással veri ki az oroszokat elfoglalt ul Fisainkból. Sok balolt. Itt «seit el a 9-esektől Vásárhelyi huszár'hadnagy.

Az ellentámadásnál kirgizeket foglak el, köztük van egy fiatul orosz herceg is. Rengeteg tróleurn ma rád kezünkön: orosz géppuska, kirgiz kardok es k<> vekkel kirakott csontnyelü török.

Vadas kapitány egy kirgizről lehúzza fekete, gyapjú mentéjét, ezt teszi el emlékül.

Reiber főhadnagyot Brunnhuber osztálypararus- nok felterjeszti Vaskorona rendre, vitézségének elis- j méréséül.

Reggel kihallgatáson jelentem Cseresznyés ez- : redősnek, hogy lovam lába kibicsaklott és uj lovat kérek. Körülöttünk tisztek és legénység táborozva : hallgatják jelentésemet. Az öreg rettenetesen dühös, j mikor lovat kérnek tőle. Iszonyúan káromkodik.

— Micsoda lovat? Nem neked való jószág ;izj — ordítja, miközben lovamnak összes alkatrészeit felsorolja díszes alföldi tájszólásban, sűrű kacskarin- gós káromkodások között.

Ló nélkül maradsz! — kiáltja. Gyalog jársz ezután. mint a többi.

November 10-én átadjuk az állást. A parancs szerint Dorna-Vatrára gyalogol az ezred, hol néhány napig pihenni fog. Nagy az öröm. Pihenni, fürödni fogunk.

El sem indulunk és jön az újabb parancs:

„Azonnal dél felé indul a 3-ik H. Huszár ezred, Paltinoasa irányában, tartaléknak. Nagy erőkkel tárnád az orosz a D. Vinat hegyen“.

Vége a szép tervnek. Ismét neki a hegyeknek.

Nagynehezen, remegő térdekkel és gyakran elvágódva haladunk a meredek, havas, fagyott hegyoldalon. Az öreg Cseresnyés ezredes hasra vágódik a jeges szerpentinen, erősen fullad és kiűző köhögés kínozza. Felsebzett arccal és kezekkel érünk le a völgybe, hol letáborozunk.

Egvik félezrediink állásba megy a D. Vinat hegy tetejére, hol nagy harcok vannak. Borzasztó meredek, rossz terep. A másik félezred tartalékban marad, a völgyben. A D. Vinat gerincén a 18-ik gyalogezred támad. Egész éjjel mozog a front, erős ágyuböui- bölések, rakéták remegtetik sárga lidércfényüket a sötét éjben.

Lenn a völgyben nappal kártyázunk, a földre leteritett pokrócokon. Kiváltkép a nagy kártyások: Weisz Pista, az aranyvitézségi érmes, Tllián. Schul- pe. Váiy János, Eggenhoffer Jóska főhadnagyok ütik erősen a kártyát. Köröskörül a fiatalabb tisztek. hadapródok kibicelnek.

Éjjel az ezredes Laci fiával, Rácz kapitánnyal és Ortutay főhadnaggyal az ut melletti üres kocsmában hálnak. A többiekkel kis vályogos, füstös vityi- lóban telepedünk le a földre, egymás mellé, széna terítéken. Albu és Csorba Feri hadnagyok a kernen-, ce padkáján ülnek. Majthényi keskeny lócán fekszik. Az egyenetlen, durva deszkák mélyen belevágnak a húsba, nyomják csontjait. Mormog magában. Szidja tisztiszolgáját, Papdit, ki a Jaloviton felejtette a farkaskutyát: Volfit. Felkel, majd ismét le fekszik kemény fekhelyére. Szénát kotorász a lábunk alatt, próbálja javítani az ágyát.

— Adjatok még egy kis szénát fiuk! — könyörög.

— Nesze Majthényi! — mondja nevetve Duci bácsi és szénaszálat nyújt át nagylelkűen. — Tedd a fejed alá !

— Könnyű nektek, fiatalok vagytok, de öreg csontjaim nem bírják már ezt a rettenetes életet!

Eloltjuk a vékony viaszgyertyát. Sötét van, csak az ágyuvillanások és sistergő rakéták remegő lángja világítja be időnként a kicsiny, sötét szobát.

Duci bácsi mellett fekszem a földön. Kettőnkre húz tűk a kirgizről lehúzott fekete, széles gyapjú köpenyeget, ezzel takarózunk.

— Hé, doktor! Jobb lenne a Ritzben, vagy a Du- nakorzón? Az áldóját ennek a cudar világnak! — kiáltja Duci bácsi. — De nem baj, majd szabadságra megyek és olyat mulatok, hogy nyolc napig nem fognak kihúzni a kávéházból!

XIV.

Parancs érkezik: az ezredlovakat hátra kell küldeni, ezentúl gyalog fog menetelni az ezred. Borzasztó elkeseredés, mert nagy szégyen a gyalog menetelő huszár. Némelyik sirva búcsúzik lovától.

Végre november 18-án Dorna-Vatrára menetel az ezred, gyalogosan. Estére fáradtan, piszkosan érkezünk be a fürdővárosba. Gyorsan elszállásolnak, meg- vaesorázunk és sietünk ledülni pihenni, előre is örvendve a fürdésnek. Boldogan alszunk el.

Reggel négy órakor riadóra ébredünk. Azonnal indul az ezred. Bevagonirozás. Irány Jakobeni, hol támadnak az oroszok.

Megint « ege a pihenésnek, a fürdésnek. A hideg, pirkadó hajnalban az állomás raktárheyiségében ülünk és várjuk a vasúti szerelvény érkezését. Beva- goniroznak a marhakocsikba. Félórai ut után megérkezünk Jak ebem-be. Kiszállunk. Parancs vár, hogy azonnal induljunk Ciocanestibe, mint „pihent csapit".

(Folytatjuk.}