Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-01 / 100. szám
6 /; /. /. /; a / / a » r HÁRMASOK Riport-regeny 1. Irta : 1. Stanca Domokos KÖZLEMÉNY lívHiiin miifvouB lli'lt'dik napja varom a parancsol, hogy bevonul -i:,k ^ Honvéd l.ovas I ladns/túlylioz Bukovinába. \ddi- a ,,FeldIraiiszporlicit ung" mil teljesítek szolga !alo( Jvasner cs Hegyi kai társakkal. Maliin l'ölör/soi v os parancsnoksága alatt \\ olliiniából jöttem. a Land ^ i In Inl. heg. Ni I ldi, lio| a Ill ik zászlóalj orvosa \ollani, melyet összetört az H)16. júniusi és júliusi nags, Brus/ilov -olten/iva. Magammal hozom a Land wehr Ini. Keg Nr. 1 nel töltött utolsó nap emlékéi: egy iehér nyirlakereglapra lentaceru/aval irl szép cm léklapot, melyet a legénység adott emlékül. Kajla egv csokor száraz, wolhiniai virág és örökzöld és az ez : ednek boronzból vert cimere. Sírva adlak át az cinbe leim, az. utolsó reggel, az utolsó marodi\iz.ilen, Kmlnia kis wolhiniai (altiban, hol állásban voltunk. Megszok luk. megszerettük egymást a sok hányattatásban. Mint ereklyét, úgy hordom magammal. Ma nehéz napunk volt. A kárpátokban, a Magmán, a 'tatárkán, Kirliba hau, a Cibo-völgyben a 40. Honv. Hadosztálvnál és a Papp Dániel es Rus különítményeknél súlyos bar eok folynak. Ide hallatszik az. agyuk tompa hömbö lese. Délben egy sebesültszállító vonatot jelentenek. Meg sem áll jóformán a teherkocsiból összetákolt szerelvény, máris döngetik belülről az ajtókat, ordítanak, segítségért kiabálnak a lezárt kocsikból. Haldoklók horgése, sebesültek nyögése tör elő a vasrácsos ablakon. Kinyitjuk az ajtókat. Egy-egv kocsiban a kiállott fájdalomtól meggémberedett, fehéráron halottak fe- küsziiek. Útközben haltak meg a vasúti teherkocsiban. Micsoda kínszenvedés! Törött csontokkal, súlyos sebesülésekkel, has-, bélsérülésekkel, marhakocsikban, nyolcvan kilométer távon, a padlón. Minden zökkenőnél ezer fájdalom. Vérrel átitatott kötszerek, súlyos fejsérülések, eszméletlen sebesültek, sorsukat csendes megadással viselő muzsikok, lerdeszemii mongolok. 1 ekete kirgizek, télrebeszélö, feleség, gyermek után kiáltó, átkozódó lélörüdt sebesültek. A csendes medréből kitépett élet fájdalmas vonag- lása. Fenn, a magasban orosz repülőgépek keringenek minduntalan. A könnyebb sebesültek maguk szállnak ki a ko csikból, a többieket mi szedjük le. Majd az összetört embersereg a város felé indul. A halottak ott maradnak, nem kérnek többé semmit. Estefelé bemegyek a városba. Céltalanul bolyongok az utcákon, lelkem fáj a sok irtózottól Éjjel inspekciós vagyok a vasúti állomáson. Itt tudom meg, hogy Románia megüzente a háborút és hogy meg is kezdődtek a harcok. Kora reggel jön Vlaniu főtörzsorvos, a főnökünk, Miron főorvossal Már tudják a hirt. Délben a cseh tisztiétkezdében ebédelek Látom a cseh tisztek arcán a határtalan örömöt Ebéd után a 1146. sz. K. u. K. Armee parancs sürgősen Jakobenibe rendel. Azonnal Borsára utazom a visói vonattal. Útközben, Leordinán rettenetes vasúti összeütközés: két személykocsi — melyben bajor katonák utaznak — pozdorjává zúzódott. Több halottat, sok sebesültet szednek össze a roncsok alól. Tovább utazunk egy másik szerelvénnyel Borsára. Itt, a piacon várjuk a kis tábori vonat indulását. A piaci sátrakban német katonák táboroznak. Körülöttük román és zsidó parasztok őgyelegnek. Lefekszem pokrócomra és gyönyörködöm a szép havasi tájban. Nézem a kékes színben játszó nagy havasokat, mint ölelkeznek a mély, sötét völgyekkel. Ebéd után indulunk a keskenyvágányu tábori vonattal a Prislop tetejére. Kis falvakon megyünk keresztül. Az utszélen román és zsidó lányok integetnek felénk, némelyik mezei virágból kötött csőkről dob fel a robogó kocsikra. Lassan mind magasabbra törünk fel a Prislop kanyargós utján. Nehéz füstfelhö- ket okád a mozdony, nyikorog a kerék a nehéz kanyarokban, mig a Prislop tetejére érünk, lit töltjük az éjszakát, deszka barakokban. Reggel zakatolva ereszkedik le velünk a vonat a meredek lejtőkön, gyönyörű, fenyves erdőben. A vonat kerekeinek dübörgésébe ágyudürgés vegyül. I. Kirlibabában vagyunk. A háborús zóna kellős közepén. Erős ágyudürgés. Mindenütt a hegyoldalon, a sáncokon katonák, kik csendes megadással várják a parancsot az indulásra. Látom a kopasz hegyoldalokon a tartalék csapatok gyors felvonulását. Nehéz teherrel megrakottan kapaszkodnak és eltűnnek a hegygerincen füst és porfelhők között. Az állás a hegygerincen húzódik végig. Lenn, a Bisztrica-völgyben hevenyészett fenyő- fabarakok, istállók, kovácsmiihelyck, legénységi férőhelyek, kocsik, lovak, vágómarhák. Az utón ágyukat, trénkocsikal vonszolnak sovány, agyon ha jszolt állatok, súlyos ostorcsapások, káromkodások között. V hegygerinc erős tüzérségi tűz alatt áll, biz és 1 üst lüi éli» a tőidből. A vonal a/ országúton visz, fenyegető sziklafalak közölt, lenn a lis/la, sebesvi/u Bis/liica kergeti ara neos, ki istalvlis/la habjait, mintha minél hamai ahh akarna kijutni ebből a pokolból és irtózathól. Délben .lakoheni kis bányavárosban s/állunk ki a vonatból Ódon, sárga épületben volt hánvakapi tányság jelentkezem Szepessy lölui/soivos előtt, l élve lépek he a fölörzsorvos szobájába, mert otthon ihres \oll szigorúságáról Igen hai álságosán fogad Itt, künn a fronton a szigorú szivek megszelídülnek. Kimegyek a templom elé, az országúba, honnan az tilcukarl ára támaszkodv a, figyelem a Meslieanesli i alagút lelett tomboló harcokat. Erős gránáttüz, fekete I i'stlelhöket okád a hegygerinc. srupiiellrobbanasok. gépl'egv'verkallogás Zeng-zug a szűk l.iszlriea-völgye a gránát csat ta Mástól, fegyverk a bugástól. \z utcakarfa mellett, több. hét nyolcéves, mezítlábas gvennek játszik gcrlyósdil. a nedves földbe vájt lyukban. Elszorul a torkom, legkedvesebb gyermek kori játékom. Sokáig elnézem, könnyes szemmel. Elfelejtem a háborút, a halait, mindent és csak ezeket nézem. A magam gyermekéveit látom bennük kik a halál kapujában is gyermekek tudnak maradni. Fiatal eipcer lányok mennek el előliem, erősen sietve a sáros, cuppanó utón. Este a Mesticanesti-i alagulhoz vivő utón egy cip- eer bányamunkás házába kv áitélvoznak be. tiszta szoba, veteti ágy. gyönge petróleumlámpa világítja be a kiesi szobát. Fenn a hegytetőn erős tüzelés, .'leg meg remeg a főid alattuk, mintha titokzatos erőik döngetnének alulról. A nyitva hagyott ajtón látszik a Mesticanesti i hegygerinc és a többi magaslat, Granat, srapnellv illanasok, robbanások, sistergő vilagitórakc- lák. géplegvverkattogás. mint egy óriási átok Az öregasszony szent Antal képe előtt, összetett kezekkel imádkozik, az öreg eipcer bányamunkás, kék munkásingben, csendesen pipázik és lei-fel sandít az izzó hegytetőre Lefekszem, félig felöltözve János, tisztiszolgáin a konyhában az öreggel Hallom, amint halkan beszel gélnek Ma éjjel isméi lámadnak az. oroszok, azt mondják a kémek mond ja az üreg bányamunkás. Átakarjak törni a frontot A Jakobcni ,,ponf‘ kell nekik, ha ez elesik, szaluul az üljük Erdély felé. L-s akkor legalább vége les/ már ennek az irtózatnak. Két eve jgv megv minálunk. rettegésben élünk. Égés/, éjjel mozog a front. Sebesültek jönnek, vánszorognak, nvögve és káromkodva. I ju talékok mennek sietve az utón. bakancsléptek zaja haitik, ágyukat vonszolnak sietve, káromkodások, súlyos korbácsülések nógatják a remegő, kapálód/.ó. nehéz téliéi' elé fogott megvadult lovakat. A hegytetőről ('les és erős fénvcsóvák vágnak bele éles sávokat az ijedt, ránk tapadó söiéiségbc. Rakéták gyulnak meg a hegygerincen es remegtelik kísérteties lángjukat ;i hegytetőkön és pukkanva potlyannak le a mély. sötét völgyek be. Fel-felébredezem. Mint egy gonosz álom nyomja agvvelümet az. irtózatos játék Hajnalban a támadást visszaverik Reggelre a zaj megszűnt. Jakobcni ismét megmenekült. Lentről minduntalan vánszorognak a sebesüllek, nyögve es káromkodva. hullákat hoznak az izzadt ápolók II. Hét órakor a parancsnokság épülete előtt vagyok, várom a parancsot. Reggelizünk, majd Szepessy fölörzsorvos gépkocsin magával visz Dorna-Kandrenibe. Ül tudom meg. a Il ik Honvéd Lovashadosztálynál, hogv a Ö-ik honvéd huszárezredhez vagyok beosztva Jelentkezem Cito tábornoknál, Lukács, Szilassy vezérkari tiszteknél, majd Simonyi törzsorvos, egészségügyi főnöknél. Reggel óta vár az ezred kocsija. Indulok ezredem- hez, Dorna-Vatfa déli irányába. Jó, meleg nap süt. János a bakon ül a cókmok- kal. A kocsis — Pista bácsi — tipikus alföldi magyar, hamar felmelegszik, egy jó ropogós szivar megteszi a szolgálatot. Rövid idő alatt megismerem az ezred tisztikarát és elhelyezését. A forró nap, a szivart üst, a lovak patáinak egyhangú csattogása, ;i kocsiülés marliabörének átható szaga visszaemlékeztetnek boidog gyermekéveimre, a mi kocsinkra, lovainkra: Betyárra és Misire. Igv szoktunk kocsikázni otthon, apámmal, boldogan fogva a zsíros gyeplőt és ostort. Az ut mellett a sebesfolvásu Dorna hömpölyög leti tiszta, átlátszó babjait. Köröskörül magas hegyek, szép, fekete fenyőerdőkkel övezve. Oly üde a levegő. Elfelejtem, hogy háború van, hogy ott lenn, az erdő szélén már vigyorog a halál, hogy ott, ahová megyek, a halál leselkedik reám. Távoli, tompa ágyudörgések riasztanak fel boldog álmodozásomból. Itt vagyunk Dorna-Vatra közelében, déli részén, közel az osztrák-román határhoz. Itt van az ezredparancsnokság. Délre jár, mikor beérkezünk. Jánost künn hagyom a felszereléssel, leporolom ruhámat, be akarok lépni, mikor az ajtóban megjelenik Cseresnyés huszárezre- des, a parancsnok. Zömök, rövidnyaku ember. Pirozspozsgás arc, hófehér haj. Tipikus alföldi, szegedvidéki magyar. Fején kis huszársapka, rajta piros posztós betű: 3. H. H. I U .? () május I. mmammmrnmmnmmmmmmmmmmmammummmmmmmmr. igen barátságos r/nhcl, mosolyogva lugad k</< log, leültet. Te vagy az 7 Még a tegnap kaptuk a/ ót* i lest, hogy jössz.! Joliban szeli i ügy re vés/ De, ne haragudj idősebbnek gondoltalak I ' látszik, most kerültél ki az egyetemről! Kikérdez, hol voltam eddig melyik honion • melyik ezrednél, hova való vagyok. Közben bejön Rác/ Jenő kapitány, ezredsegéd lis/.l majd Csajkás Balázs segédorvos Csernálh Jóska hadnagy. Hoffmann állatorv os és <.-eresnv és Laci zászlós, az öreg ezredes fin Az első pillanatok les/iillsége gyorsan enged < az ebédhez már mini régi jóharátok ülünk le Kivált kép Csernál Jóskával melegedünk össze. () is erdélyi János lisztis/olgámat gyorsan befogják munkára lels/.olgál ;i/ ebédnél Borzasztó ügyetlen, először lisztiszolga. Ónkéul jelentkezett velem a frontra Re meg n keze a félelemtől Majdnem nyakon önti a lev esei Rác/ kapitányi Marha! Mi voltál civilben? János nem ért jó! magyarul Bányamunkás volt a Z-ilvölgyében1 mondom én helyette. Ónként jött velem a frontra Ebéd után ,i segélyhelyre megyünk, inelv a vár-e déli részén van egv nngv házban Itt fogok én is lakni. (.sajkás kollegámmal. Estefelé terepszemléi tartunk Délre, leni másfél kilométerre van Cura Negri lain, román földön. Az oroszok tartják megszállva. Balra a Bernaielul hegy, a Papp dandár tartja meg szállva, jobbra húzódik ;iz osztrák román határ, olt vannak állásaink, jobbra tőlünk már román erők vannak Itt. (jura Negri elölt törik meg ékalakban a front Igen fontos pont. Meglátogatjuk Csajkás Balá/.ssal a lövész félez redet. liümöri és Brunnhuber századosokat, a 'J14-es magaslaton. Ili ismerkedtem meg a lisztekkel: Dlauehv Ferenc és (ittidő. Reiber, Hoffmann. Schulpe, Eggen hotter. Yály János és Mayerholfer bajtálsaimmal. Estefelé bemegyünk a városba, hol még sok a polgári lakosság. Sokan menekülnek, de a kávéház még nyitva. Olv jól esik a kávéház hideg márványasztalához ülni. honnan Csernáltal és Csujkússal élvezzük ;i sürgő-forgó lakosságot, kiváltkép a festői nem zeti ruhás szép asszonyokat és leányokat. Este a link egy zsidó lányos házhoz visznek teára, gramofon zenére táncolunk és megismerkedünk kél menekült fiatal tanítónővel. Az egyiket Viktóriának hívják. Feltűnően szép. Közben iit-olt a városban lecsap a gránát, srap- nell robban, sebesültek, halottak . . . Az oroszok, felhasználva a román hadüzenetet, nagy erőkkel támadnak az egész bukovinai fronton, kiváltkép Kirlihaba és Dorna-Vatra között, mert itt van az egész front Achilles sarka. Ha sikerül az áttörés. szabad az ut Erdélybe. Óriási tömegekben özönlenek az orosz erők éjjel-nappal állásaink télé, különösen ;i Tatárszoros és Fundul-Moldovi területén tombol páratlan elkeseredéssel a harc. Minden támadást ellentámadás követ, az árokharc jóformán megszűnt, rohamra indulnak egyszerre mindkét részről. III. Ebédnél ülünk, épp a levest kanalazzuk, mikor hirtelen szakad az ajtó és Oberdind távirász-őrmesler lélekszakadva jelenti: — Támadnak az oroszok! Halljuk a puskaropogást, mely pillanatról-pilla- nalra erösbödik és forró katlanhoz hasonlit. Cseresnyés ezredes felugrik, a többiek utána, ('.sajkással a segélyhelyre szaladunk. Hátam mögött hallom,'hogy káromkodik Csernáth: Már ebédelni sem lehet tőlük! Fejünk felett gránátok süvítenek, Gura-Negri felett és a 914-es magaslat felett srapnellfeilegek, robbanások. Golyózápor süvit fejünk felett. Az árokban mélyen lelapulva szaladunk. A segélyhelyen összevisszaságban találjuk az embereinket. — Riadó! — kiáltja torkaszakadtából Csajkás. Jelenlétünk megnyugtatja az embereket. A segélyhely előtti kis házikó véd a fegyvergolyók ellen. Ide húzódunk és hasra fekve, lelapulva várjuk a tűz szüntet. A Neagra-völgy zug, tombol, mint a 7. eszét vesztett orkán, fortyog. Golyók ütődnek a deszkafalba, a kerítésbe, a zsindelytetőbe, gellerek és fáradt puskagolyók zizegnek és csapódnak a földbe. Reisz szakaszvezető jön lélekszakadva. Sürgősen hívnak az ezredparancsnoksághoz. Lelapulva és görnyedve szaladok az utárokban. Torkomban érzem a szivem verését. Sértetlenül érem el a parancsnokságot. Rácz kapitány a telefonnál ül, gyors parancsokat osztogat a századoknak, nekem is kiadja a parancsot: készenlét, esetleges feladás esetén Dorna-Kandreni-be meneküljünk, ott lesz az ezredparancsnokság is. Az ezredirodában sürgés-forgás: látom Juhász és Forizs altiszteket, amint lázasan csomagolják az iratokat. Az oroszok nagy erőkkel támadnak. A kirgizek már a drótakadályok előtt vannak. Félelmetes látvány az óriási kirgizek mozgó, fekete hullámvonala. Hol felbukkannak, hol lelapulnak a földön, mint a támadásra készülő hiuz. — Tüzérségünk gyenge! — jelentik a századok a telefonon. — Nem birjuk visszatartani az orosz erőket! (Folytatjuk.) !
