Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-07 / 104. szám
Százszázalékos adóbehajtás a Székelylöi Jón A pénztelenség iníntleitf meyakaizi. — O/egeJö, ken dős székely asszonyok Baősi harca az életfenntartásért ODOliH'ERJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Cluj-tól Sighişoara a kilencedik állomás, amit a Rapid alig négy óra idő alatt tesz meg. A Maros és Kükiillő völgyében igazán repül a vonat, óránként NO—00 kilométeres sebességgel vágtat. Ellentéte a székely vasútnak, mely Sighişoara és Odorheiu közt mozog. A Rapid már csaknem Bucureşti felé repül, mikor a székely vonat Odor- heiu-ig 4N kilométerét délután négy óráig végigdöcögi. iDe az a fö. hogy döcögve is, de mégis csak beérkezünk a városba ,,vonaton“ és nem gyalog. Még mindig jobb vonaton döcögni, mint gyalog izzadni. Amióta nem láttam a székely anyavárost, határozottan elmondhatom róla, hogy már ,,nagyanya“-várossá nőtt. Alig látok benne életet, mozgást az utcákon. Élettelenség nyilvánul meg már az első benyomások alatt. Minden kereskedő künn ácsorog üzletének ajtajában, úgy beszélgetnek egymással anélkül, hogy a vevők zavarnák őket. Es ha be is téved egyegv vevő, ezek is csak omolván kisemberek, akik gombot, cipöpaszlát, fűzőt kérnek. Belevegyülök kereskedő ismerőseim társaságába. akik mohón érdeklődnek a ..viszonyok“ felől. Első kérdésük, hogy Gluj-on is igy mennek az üzletek? — Bizony, igen — hangzik válaszom — mert legfeljebb csak a tömegek mozgása nagyobb, a bevételek azonban aránylag ugyanolyanok. — De itt elviselhetetlenek az adóbehajtások — mondja az egyik kereskedő. — Tessék elképzelni, hogy kereken száz százalékig hajtották be az 19S5—1936. évi egyenes adókat, amiből legtöbbet mi, kereskedők és iparosok fizettünk. Meg is éreztük a hatást, mert igazán már csak lézengünk üzleteinkben. Ez a hatás mutatkozik a fogyasztóközönségen is, mert ők is pénz nélkül vannak, amink következtében képtelenek vásárolni. Ezért mutat ilyen szánalmas képet a város, ezért oly élettelen, mintha nyári holtszezonban lennénk, pedig május elején vagyunk, mikor a legforgalmasabb kell legyen minden üzlet és szakma. Ez a helyzetkép katasztrofális, annál inkább, mert ily viszonyok közt nem csak egyes kereskedőkről esketik szó. de egy egész város kereskedelme forog veszélyben, ami pedig állami szempontból egyenesen veszedelmet jelent. Székely kereskedelem Odorheiu-ról este 9 óra 40 perckor indulok el. Mig a délutáni vonaton alig volt néhány utas, az esti vonattal rengeteg székely asszony utazott. Láttam az állomásnál, hatalmas csomagokat adtak fel, ezenkívül mindegyik vitt magával két-három olyan kosarat, vagy zsákot, amilyet a vasúti szabályzat engedélyez az utasok számára. A vonat elindult Sighişoara felé és ettől kezdve minden állomáson 2—3, vagy öt ilyen székely asszony szállt fel. Érdeklődni kezdtem és egy öregedő, kendős székely asz- szonyt szólitottam meg. — Hát kérem, nehéz a mi kálváriánk ezzel a sok vonatozással — mondja a nénike. — Mi kérem állandóan Bucuresti-t járjuk, oda visszük ezt a sok finom, friss élelmiszert. Én például csak minden héten egyszer utazom, de vannak itt olyanok is, akik betönként kétszer és háromszor is utaznak iBucuresti-bş.-— És mit visz most nénike? Jelenleg ötszáz darab friss tojást és olyan 36- 40 kiló felé járó jó vajat. De vannak, akik kétszer és háromszor ennyit cipelnek, akik podgyásznak adták fel. llol értékesítik és milyen árban adják tovább az árut? — A legtöbben lenn Bucureşti-ben, de vannak, akik Ploesti-be vagy Brasov-ba járnak. Meg vannak a mi rendes házaink, ahol már alig várják jövetelünket, mert tudják, hogy csak jót hozunk. A legelőkelőbb román házakhoz árulunk, de vannak, akik BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósi tójától.) Milyen szerencse, hogy május első napjaiban gyönyörű idő köszön tölt be. Így még a szegényebb embereknek is van néhány pengőjük. kimehetivek a ligetbe, vehetnek maguknak fiUrepesztöh-angu színes trombitákat, húzhatnak planétát, megnézhetik a liliputi- kat és se vége, se hossza azoknak az örömöknek. amelyek a májust köszöntő embereket várják a Városligetben. A Liget, ó a Városliget! Az egyik arénauti vendéglőből az örökké aktuális májusi nóta hallatszik ki. „Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát. . .“ A Liget csősze néma düh vei hallgatja. Lelkében bizonyára ügyész után kiált a nyilvánvaló felbujtás hallatára . . . A vurstliba be kell fogni a fülünket, olyan egei verő a zaj. Trombiták, kelepelök és ki tudja, hogy még hány zajt okozó ké-ziilék éles hangja óriási hangzavarba egyesül. A kereplőkön, a trombitákon és a harsonákon kívül főleg a kikiáltók tesznek meg mindent a zaj érdekében. Megállapítjuk, hogy az egyik legközkedveltebb ligeti kikiáltó tavaly óta visszament formájában. A hangja már nem a régi, ellenben a bemondásai, azok ősrégiek. Régiek a mutatványos bódékban a produkciók is: a lilipuliak, a biiincstörük, a soprü- evő, a féltestii nő már nagyapáink idejében is nagy sikerrel szerejveltek. A városligeti színház nagy májusi programot hirdet. Egy divatos operettet ad e ő. A színház bejáratánál egy atyafi tanácskozik a feleségével, bemen jenek-e. vagy sem. Végre hosszas beszélgetés, érvelés és el len érvel és után a fejkendős asszony megszólal: — Apjuk, menjünk már inkább abba a másikba, ahol medvék is varinak. És mennek a medvéhez. A liliputinknál is nagy az élet. Három kis emberke áll a bódé előtti emelvényen a csalétekül. — Itt vannak az absniclik — állaptija meg egy erősen félrecsapott kalapu fiatalember. Az Angolparkban, ha 'ehet még nagyobb a zaj és még emelkedetteb a hangulat. Különösen nagy sikere van azoknak a helyeknek, ahol törni, zúzni lehet. A boszorkánykonyha a favorit. Ugv-e méllóztatik ismerni ezt az intézményt? Arról van szó, hogy egy konyhaimitáció falait te'eaggatjiák bögrékkel, csuprokkal, kan csókkal és tányérokkal és ezeket el Nem is kell kérdezzem és mondja a néniké, hogy elég jól megfizetik, ,.inert különben nem is lenne értelme ezeknek a nagy utaknak“. Mar Vanaton állomási jelzi a kalauz, ahol át kell szállni a Bucuresti-i gyorsra. Nagy sürgés-forgás keletkezik .Szegény öregedő székely nénikék fiatalos erővel kapkodják zsákjaikat vállukra és sietnek a gyorsvonatra átülni, hogy reggelre már kiszolgálhassák a még akkor ébredező főváros előkelő közönségét. ■Útitársaim, székely testvéreim leszálltak. Eáradalmas. nehéz, de becsületes munka árán keresik meg mindennapi sovány kenyerüket. Este felülnek a vonatra, reggel a fővárosban vannak, hol elhelyezik az árut és délben már indulnak hazafelé. Otthon megpihennek és másnap az összegyűjtőit áruval újból indulnak a fehérhaju, görnyedt hátú székely nénikék, hogy pénzt keressenek, életet hozzanak a távol fekvő fővárosból . Az egész látvány uj erőt önt belém, mert megállapítom, hogy mennyi nemes törekvés, élnivágyás van ebben a népben és ami a legfőbb — mennyi élelmesség. (v. e.) kell törni. Egy dobás 10 fillér. Megfigyeltük, hogy azok az emberek, akik vérben forgó szemekkel hajigáinak (főleg fü!é, vagy esetleg mellé) a csuprokra, azok majdnem kivétel nélkül kistermeinek és náluknál jóval magasabb és termetesebb hölgyek társaságában voltak. Az Angolpark második számú szenzációja a láthatatlan ember. A mutatványos bódé előtti emelvényen a kikiáltó teli tüdővel közli a hallgatósággal, hogy itt bárkit ugg eltüntetnek. hogy még a cipőfűzőjét sem lehet meglátni Az első előadás most ért véget. A kifelé igyekvő tömegből egv porköpenyeges fiatalember ijedt mozdulattal a hátsó zsebeihez nyúl. Ugylátszik, neki a pénztárcáját tüntették el. Pars pro tolo . . . Nem lesnie teljes a beszámolóm, ha megfeledkeznék Jimmyről, akinek az a foglalkozása, hogy ku pánvágják. Négernek van maszkírozva s egy ketrecféle tákolmányból nyelvet ölt az arra haladókra. Jimmyt bárki kupán vághatja. Egy kupán- ütés csak lü fil ér. Éppen egy vérben forgó szemű, nagytestű bajuszos ur célozza Jimmyt. Lendül a labda és nagyot csattan Jimmy arcának kellős közepén. Jimmy mókás fintorba huzza az arcát és kezével megtörő verilékes homlokát. A bajuszos újra dob és talál, megingott és megint talál. Majd nagyszabású produkciója után büszke léptekkel tovább sétál, otthagyva Jimmyt. Tizenkét óra- felé a hangulat eléri a tetőpontját. A tenyérjósok, madár jósok és csillagjósok szinte vésztjósló hangon terrorizálják a: embereket, hogy jósoltassanak. A trombiták és a kürtök hatalmas zajára fölébredtek az állatkert ragadozói, akik versenyt üvöltenek a zsivajjal. Már lvajnalodik. A kikiáltók összeverekedtek — furcsa, hogy csendben piifölik egymást, kímélik a torkukat a mesterségükre — a féltestü nő már alszik és épp most fordul át a másik oldalára», a szakállas nő megborotválkozik és az emberek hangos jókedvvel hazafelé szélednek. Az Angolpark egyik hátsó kijáratán kopott- ruhás, szomorutekintetii férfi halad át, le- csüggesz/tett fejjel. Mikor az utcára ér és megüti fülét a hangos zsivaj, hirtelen félrekapja a fejét. Jimmy volt ő, az angol parki Jimmy, akit 10 fillérért bárki kupánvághat. (k. j.) vendéglőkbe viszik portékájukat. Május — a biidapesti vurstliban Az idegenforgalom kezdi levetni gyermekcipőit és évről-évre nagyobb lépésekben közeledik a végcél felé: hogy a nemzetközi érintkezés egyik legfontosabb kulturális és közgazdasági faktorává küzd je fel magát. Ma már nemcsak az üzletemberek, diplomatáik, tudósok, nászutasok és a gyógyulást keresők látogatnak el egyik országból a másikba, hanem aki csak teheti, messze földre elmegy, hogy egy idegen országot, szép vidékei vagy hires várost megismerhessen, avagy egy fontos esemény helyszíni szemlélője lehessen. Nem egy országban és városban valóságos iparrá és igen jelentős nemzetgazdasági jövedelmi forrássá fejlődött az idegenforgalom. De az illető országok és városok vezetői nem elégedtek meg azzal, hogy az idegenek csak úgy ötletszerű leg vagy véletlenül itt-ott hallott ismertetések alapján lá- tagossanak el hozzájuk, hanem rendszeres propagandával, mintavásárok, kiállítások, sportesemények és egyéb ünnepségek rendezésével csalogatják magukhoz a külföldieket. Budapest. Becs, Prága, Berlin, Lipcse, Salzburg, Paris és London elől járnak ebben a tekintetben. Természetesen Románia fővárosa sem akar sereghajtó maradni. A tavalyi ,,Bucuresti-i hónap“ után, amelynek keretében a kizárólag belföldi jellegű urbanisztikai kiállítást és ünnepségeket rendezték, az idén mérhetetlenül és hasonlíthatatlanul nagyobbszabásu „Bucuresti-i hónap“-ot ad és olyan rendkívüli látvátnyosságokat nyújt a főváros vezetősége, amilyenekben a legnagyobb világvárosi kiállítások látogatóinak is alig lehet része. Az idei „Bucuresti-i hónap“ méretei elsősorban azáltal emelkednek a tavalyi fölé, hogy úgy a kiállításon magán, mint az ösz- szes ünnepségeken, sporteseményeken és egyéb látványosságokon résztvesz ta kisaaitant másik két állama is: Csehszlovákia és Jugoszlávia. Tehát úgy ez a körülmény, mint a nemzetközi repülő meeting, tényleges nemzetközi jelleget kölcsönöz a ,Bucuresti-i hónapnak“. De ami különösen emeli az ünnepségek nívóját, az maga a kiállítás, amelynek úgy a szinhelye, mini jellege lebilincselőleg fog hatni minden látogatóra. A kiállítás Bucureşti legfestőibb elővárosában, a hires „Sosszé- nak. a haneasa-i tó partját érintő részén, a most épülőben levő „Nemzeti Park“-ban lesz. Amint a tavalyi „Bucureşti-»! hónap“ főattrakciója az urbanisztikai kiállítás keretében rekonstruált 200 év előtti Bucureşti egyik városrésze volt, úgy az idén minden bizony- nyail az: a falu fogja a Legtöbb látogatót vonzani, amely most van épülőben a „Nemzeti Parkban“. A falu minden utcája az ország egyes vidékeinek jellegzetes helyiségeit vetíti a látogató elé. A kiállítás ezenkívül feltár rengeteg olyan dolgot, amelynek a megtekintése szórakoztató, élvezetes és tanulságos és amelynek ismertetésére egy jövő cikk keretében visszatérőnk. A kiállítás erköicsi sikerén kivüL a látogatottságot biztosítja az államvasutak 50 és 75 százalékos kedvez menye, amiről bővebb fel- világositást a menetjegyirodák és a vasúti jegypénztárak nyújtanak. CABRILLLL Chanel nemcsak az nj tubáival, hanem tiszteletreméltó gondolkozása t •• vén is igényi tarthat arra, hogy a párisink, hangadó asszonya legyen. Bár valószínűm k látszik, hogy nem sok ideje van erkölcsi kérdésekkel behatóbban foglalkozni, méL’is odanyilatkozik, hogy olyan kényes cselben, mikor a férj valamely bűntény elkövető e miatt kiesik a törvény védelméből, a férfit szerető nő részéről árulás, ha olyankor hagyja el élettársát mikor az a gondoskodásra leginkább rászorulna, önagysága azon- ban nyitva hagy egy keskeny rést emelkedett erkölcsi parancsán, mikor kijelenti, hogy a nő egy esetben mégsem követ el árulást: ha a férfit, akit szeret (vagy inkább szeretett), egy újabb szerelem miatt hugyjt el; mert, amint mondja, egy ilyen cselekedetnek semmi köze a becsülethez, hanem „egyszerűen a nő és a természet közölt felmerüli ügy“. — Nono Asszonyom! talán ilyen messze még nem tartunk. Azt mi is elismerjük, hogy egy ilyen cselekedet és a becsület kizárják egymást, de nem egészen azért, hogy a szerelmi árulást ne lehelne lemérni az erkölcs vonalzójával, hanem néha azért is, mert a becstelenség határát súrolja. — Ceylon szigetéhez közel él egy tengeri halfajta, melynek hímje és nősténye halálos gyűlölettel támadja egymást s csak a párzás rövid idejére kötnek fegyverszünetet, hogy utána még nagyobb erővel kezdődjék az élethalálharc. Sok tekintetben hasonlítunk mi is ezekhez a halakhoz, de szerencsére, csak — hasonlítunk s tagadhatatlan dolog, hogy e hasonlóság nélkül is el lehetnénk. Szeretném tudni, hogy ha Madame Chanel ellen követne el imádott férje szerelmi árulást hajlandó volna-e saját magára is olyan könnyű szívvel alkalmazni elméletét. Ez alkalommal is megfontolhatnék az írás szavait, hogy „amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is aképen cselekedjetek velük“. Ezen a ponton Madame Chanel sem tudja magát megtagadni: a szerelmi árulást is a divat közé sorozza. * AZT HIXNÖK, hogy a hóhérok olyan megkövesült lelkek, akik kívül állanak az emberi érzések határán. Erre azonban alaposan rácáfol a francia hóhér, aki felsőfokú szívfájdalomról panaszkodik, melyet alacsony fokú mellőztetésével szerzett. Mert hogy egy bírósági végrehajtó megkapta a becsületrendet, mig ellenben ő máig sem jutott hozzá. Pedig ő is ítéletvégrehajtó s hozzá még a javából. A másiknak gyakran többször is meg kell ismételnie eljárását, de amit ő elvégez, az tiszta munka. Elvégre ő is ember. * EREDETI ötlettel kedveskedett az amerikai gyorsírók egyesülete egyik elhunyt nagynevű tagjának, mikor elhatározta, hogy síremlékén gyorsírással örökíti meg érdemeit. Ennyi pénzért használhatnának a sírfelirathoz egyenesen hieroglif betűket is. Mert jó néha, ha egymásról minél kevesebbet tudunk, még a — halál után is. * EGÉSZEN megszoktuk már az árdrágítók turista gyakorlatait, akik dicséretreméltó buzgalommal végzik hajmeresztő ugrásaikat, mind magasabbra kúszva a végtelen hegycsúcs felé s közben még csak nem is szédülnek. Ami azonban az oknélküli pereskedések duzzadó áraival történik, az még az ilyen látványossághoz szokott embert is megzavarja. Két érdemes jugoszláv polgár ösz- szeakadt egymással négy négyzetméternyi területért, melynek egy dinár volt az értéke s ma a per költsége elérte a 10.000 dollárt. Megértjük, hogy most mindkét peres felet égeti ez a talpalatnyi föld. A kartellfejedel- mek is irigységgel gondolhatnak a perekre, melyek a rakéta-repülők gyorsaságával rohannak elől — az árdrágításban. — A magam részéről különben úgy Ítélnék, hogy a két jámbor gazda egyenlő arányban fizesse meg a perköltséget s a vitás területei is felezzék meg közös sírhely számára. Büszkék lehetnének rá, hogy még a házsongárdi- nál is drágább temetőre tettek szert. Omikron. Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok elöharcosa.
