Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-31 / 124. szám

1936 BLLENZÉK n A Lélekörök nyelve Irta: TAPSONY ENDRE. Az első pünkösdnek, ctz isteni Lélek e vi­lágba való kivetitődésének szent valóságát mindenekelőtt abban tapasztalta a gyávából hőssé tett tanitványsereget ámulva körülve­vő, százfaju és száznyelvü sokaság, hogy ,,mindegyik a maga nyelvén hallá őket szó­lam'.“ Pedig akik beszéltek vala, csalt egyetlen földi nyelven tudtak, a galileusok szerfelett egyszerű nyelvén, csiszolatlan, szóvirágok nélküli nyelven. Még ugyanegy fajú és nyelv- gyökerű honfitársaikkal szemben is kisebb­ségi nyelv volt a nyelvük, amelyen az elő­ször meglepődött, aztán megi/letődött és megragadott tömeg fülébe dübörögték átélt csodájukat: a Lélek vételét, hát még azokkal (íz idegenekkel szemben, akik ezerszámra gyűltek össze köréjük, jővén Mezopotámiá­ból, Kappadókiából, Ázsiából, Egyiptomból, Rómából. /•is mégis mindenki megértette őket. Mert földi nyelvük gyarlóságát a Lélek nyelve pótolta, amely örökegy s minden nép által érthető. Ez volt az első pünkösd nagy ajándéka a világnak: ez az isteni eszperántó, kárpótlá­sul a sineári nyelvzavarodásért. Nyelv, mely sokszor hang nélkül zeng, minden hangnál szebben: érzésben, akaratban, gondolatban, mozdulatban, tettben. Nyelv, amelynek hang- lalan hangja: szeretet, öröm, békesség, bé- kességes tűrés, kegyesség, jóság, hit, aláza­tosság, mértékletesség. Miért kell ahhoz szó, ha az éhezőnek jó szívvel kenyeret nyújtok? Ha arcom boldog fénye együtt örül az örvendezőévei, együtt borul felhőbe a szomorkodóéval?! Ha egy­szerre, egyazon céllal, az élet, az élniakarás céljával nyúl kezem más dolgozni akaró kézzel a békés együttmunkálkodás eszközei­hez, ekéhez, tolihoz?! Ha szemem szelíd, jó­akarata sugara összetalálkozik egy másik szemmel s ezt ragyogja: egy után haladha­tunk. egymás mellett, hiszen elég széles az ut ahhoz, hogy ne taszigálódjunk?! Ha ke­reszt és csillag egyként fölfelé mutatnak, Is­ten szive felé?! Ha az alázatos hit és önér­zet fékező mérséklet összefonódásából — ar- '( cok, szokások, jellegek, népfajgyökerek, kul- j túszok, hagyományok, történetiségek mássá- j ga mellett — magam körül érzem a békés- 5 séges testvériség melegét?! Isten munkájába kontárkodik bele, aki a Lélek örökegy nyelvét lekicsinyli, megveti, megzavarja. Egyetlen földi nyelvnek minden mást letiltó hegemóniájáért eldobni az Ég beszédét: a Lélek elleni tusakodás. Ugyan- egy Biblia bástyafalán állva, csak a Lélek minden földi nyelvet összehangoló nyelvén értve és beszélve védhetik és tarthatják meg szellemi és anyagi értékeiket az Egy Istent hivő közösségek, a békességes, testvéries, együttes munka építő és nem romboló fegy­vereivel, ésszel, karral, szívvel. A pünkösd az ember öntudatra ébredésé­nek ünnepe. Az öntudaté, amely nem elég­szik meg azzal, hogy másokban csodálja meg a Lélek örökegy nyelvének beszédét, hanem nem nyugszik addig, amig maga is meg nem tanulja s míg a Lélek megtanult nyelvének ajándékait szeretetben, örömben, békességben szerte nem tékozolja Isten által felkent, alázatos nyelvmesterként, mások­nak. Elég hozzá egyetlen földi nyelv ismere­te, hogy a más földi nyelv hangjain bár, de a Lélek örökegy beszédét szólót aki hallja, meg is értse: párthusok és médek, krétaiak és arabok, románok, magyarok, szászok zsi­dók egyaránt. Csakhogy ehhez a pünkösdhöz Egy, Ugyanegy akarat szükséges. Az egy- akaratuokká-hangolódás pünkösdi el'ökészü- j lete. Elhinni, feltételezni, hogy ugyanaz a jó I célú törekvés ajánlja fel karját, eszét, tehet- I ségét e földdarab minden fajú, rendű, rangú I lakójában is az államközösség életét irányitó I apostoloknak, ha föidi nyelvüket csak da- I dogon képes is utánozni a maga évezredes i szavaihoz szokott ajka. Elhinni, vagy leg­alább feltételezni, hogy a Lélek nyelvének megtanulása és beszélésének igyekezete mel­lett a végképen való tehetetlenség és kilátás- talanság gyötrelmével is küzdhet valaki egy más földi nyelvnek előle mindörökre elzárt birtokáért. Pünkösd! Istenem, ha elgondoljuk, milyen akadálya az egy földi nyelv ismeretének jó igyekezető törekvést, kínlódást fel sem téte­lező kényszere az egy szükséges dolog: a Lélek örökegy nyelvének megtanulására igyekvő egy akaratnak! Istenem, ha egyszer mindenki által meg­hallgatható vizsgát tartanál a Te Lelked nyelvének ismeretéből! Ki állhatna meg T e- előtted?! Ki tudna úgy szólani, ,,amint a Te Lelked adta nékik szólniok?!“ Mérő monoklijától Híndenburg szemüvegéig Szemügy revettük a berlini pápaszemkiáliitást, melyen a kínaiak fejbeverüs=■ dis okuláréjátol, az eszkimó skatulyán át a láthatatlan szemüvegig gyűjtőt= ték össze az optika csodáit. Amig azonban a szemészet odáig eljutott, annak érdekes története van... BERLIN, (május közepe.) (Berlini munkatársunktól.) Mit felelne az. olvasó, ha azt a kérdést Lntéznők hozzá, hogy mit tud a seieinrü végről? ValisószinüLeg nem tut sok jutna eszébe s a szokatlan kii- vánctsis'kcdásna csak aligha hisszük, hogy va­laki is bővebb felvilágosétássai tudna szolgál­ni. Nem így azonban ,a berlini egyetem most 2 hetre megnyílt pápa szem múzeuma. Nem lenne a német, német, ha nem gyűjtötte vol­na össze e tárgy minden érdekességét is s szervezte vollna a Kaiser Friedrich Institut azt egy olyan egységbe, melyen mókán akad­hat meg,, még a nem szemüveges társadalom szeme its. Adam professzor, a berlini orvosmuzeum elnöke érdekesen írja le egy éppen előttünk fekvő kis tanulmányban, hogy amidőn né­hány évvel1 azelőtt Pesten jártában, kollégá­jánál, „Ein Maiim, der einen internationalen Ruf besitzt“ Grósz Emil professzornál idő­zött, feltűnt neki, hogy a franciául és ango­lul iis folyékonyan beszélő magyar szem ész- tanár szakkönyvtárában kizárólag csak né­met munkákat Lalái. Amidőn a berlini Adam ennek okát kér­dezte, a magyar Grósz finom mosollyal vála­szúi!. így kérdezett vissza: „Hát: ön nem tud­ja, hogy .a- szemészet tiszta német. tudo­mány?“ Nos, azután, amit ez a kiállítás is össze­gyűjtött, valóban nincs okunk többé Grósz Emid szavaiban kételkedni1. Igen ... ki 'udja hol lenne ma még 0 szemészet a német Grae- ie ás- Helmholtz nélkül, hogyan dolgoznának a német orvosok, ha nem élt volttá Ruete és Schweigger, vagy nem állította volna egész életé',, a szemészet szolgálatába egy Cornberg és Thorner? Itt fekszik üvegszekrénybe zárva már is az emberiség legősibb sz-ennsegitő eszköze, a krisi'áiykő. Ma „visoiett“ néven hozzák for­galomba, mint a szemészet iegu-t-ollisó diada­lát ugyanezt a követ, azzal a különbséggel csak, hogy ez amannál valamivel drágább, valamivel -szebb, v-allamivel kisebb, de ami jóságát illeti;), u-gy ennél! még évezredekkel maradt hátrább. Tudja-e lazo-nban az olvasó, hogy Vergili- uscn kívül már Néró is hordod monoklit? A berlini muzeum rajzokon mutatja be a rettegett római ko-nkáv smaragdból faragott, méregzöld Lencséjét, mellyel a cirkuszok gla- diátorviadalában gyönyörködött a kissé rö­vidlátó császár. Hogy Nérónak ez a, mai fo­galmak szerint: kicsit jamp-ecos „üveg“ ho­gyan állott, arról a krónika már nem számol be, de ezzel szemben ugyancsak itt tudjuk meg, hogy & tulajdonképpeni szemüveg fel­találója egy oliaisz szerzetes volt, ki 1200. körül rakta össze legeüsőnek kis üvegdara- bok-ból a 'világ legrégibb pápa-szemét. Miért pápaszem a pápaszem? De álljunk -csak meg éppen e szónál egy pillanatra: pápaszem . . .! A magyar nyelv­nek errőll a furcsa szaváról ki hitte volna, hogy a világ rengeteg „szemüveg“ szót isme­rő nyelvei között épip-em a magyar kifejezés lesz az, mely ! örtén-ellim-i alapon választotta $ tartotta meg múl nap-ig is a mag;a kifejezését? A szemüveg legelső ábrázolását ugyanis egy, 1500. körüli festett (füorenci P-it-ti múzeumi­ban m-a is látható) Rafael kép örökiti meg, melyen X. Leó -pápát, mélyen -eilgondolkoz­A legfontosabb azonban a fogak preventiv ápolása CHi.ORCDONT-tal a tudo­mányos alapon nyugvó fog­pasztával. Az a tudat, hogy fogait Chlcrodont óvja, meg­éri, hogy REGGEL és ESTE 1 percet szenteljen a fogápolás GYOMOR mmmm 1KBQI1P gyakran a rossz fogak köveikezm énye. K/jég túlságosan kevéssé közismert, hogy a rossz fogak, a foggyökér geny- nyedése az egész szervezet számara veszedelmes fertőző góccá válhatnak és abból betegségek, mint sziv-, vese- és izületi bajok fejlődhetnek. g e fg i g y j e, f) o g y túlozunk! yiérdézze meg orvosát! Fogak élő szervek és a rossz fogak olyanok, mint a seb. Számos betegség okozójának a tárt kapuja, amelyen keresztül behatol a vérkeringésbe és igen sok esetben veszedelmes és ma­kacs betegségeket okoz. Egyszerű eszközökkel veheti minden­nek elejét: |T|| Rendszeres, gondos fog- ápolássalChlorodontfog- paszíával reggel és este I Evenle kétszer megvizs­gáltatja fogait a fogor­megóvja fogait és egészségét/ va a bibliája fölé hajolva, szemén .a szem­üveggel ábrázolja nagy festője. Ki tudná ma már kinyomozni, hogy mi­ként került egyedül éppen a magyar szó­kincsbe ez -a m-a már közel 450 éves szó, vagy ki tudná még 1936-ban elképzelni' azo­kat a kínokat, melyeket akkoriban a szem­üveg hordása a jóformán mártír sorsra ítéli- pá clensiekneik jelentett ? A legrégibb, itten kiállított szemüveget még homlokabroncsra erősítve hordták, míg később ezeket már puhább, egész fejet átkötő széles bőrszíjakkal nem helyettesítettek, a ki- na-iiak azonban már félezer évvel- ezelőtt és iieigij-obban ügy közelítették meg a ma is leg­helyesebb megoldást, hogy a két lencsét ösz- szefoglailva, azokat zsinórok utján erősítették -meg a füleken, a zsinórokat viszo-n!- végeiken nehéz gömb-sulyokkal tartották egyensúly­ban. Ennek a felettébb elrn-és szemüvegeknek -az az óriási előnye volna meg, hogy szegény gazdáját, akárhányszor az csak meg is moz­dult, hátulról u-gy s annyiszor lódító ta le­csüngő súlyával fejbe; míg ,a. végén bele nem szédült a szemüveg viselés igen célszerű, de mint Látjuk, néha nem éppen túlságosan örömteljes viselésébe. Láttunk it1- továb-ba olyan okulárékat is, melyeket, a középkor nagyurai kalapjuk karimája állá erősítve hordtak. Szemüveget hordani akkoriban még igen előkelő dolog volt s ezért Lehelett pri­vilégiuma csak olyanoknak, kiknek nem kel­lett süvegeiket minden jött-ment előtt forty ton szell-ő zile tini. Közönséges halandó legfel­jebb zsebében hordozhatta tehát n-aigyitó- üvegeit, vagy amiint azt az itt kiálii'lott igen elmés darabok Is igazolják: be kellett érnie a kapukulcsa fülébe (!) helyezett, vagy rugó- szörnyekkel órrára erősíted: üvegekkel. Szemüveg a gyűrűben. Aki iszemiivegének lencséjét -azonban óriási gyűrűbe építette be, az már oligarcha lehe­tett — ha nem maga a király, kinek s kik­nek arannyal! vert, egész m-ennybemenetele- ke! ábrázoló s jelmondatokban sem szegé- nyeskedő Oátószerszám-masztodonjai még a szemüveg súly kategóriában küLö-n-külön is világrekordra számíthatnak. Sokkalta egyszerűbbek ennél, viszont az esz. j kirnók puhafából vájt, skatulya-szerű s csak kis, keskeny nyíláson átkukucskálni engedő jószága. Furcsák pedig azok a szemüvegek, melyeknél még az volt -az elv, hogy a titok­zatos lencsét azért tulközel sem szabad hozni a szemhez s ezért vagy 10 centiméteres, ágyúnak is beillő csövek végére erősítette orra mellé lencséi.' a legendás középkor min­dent alaposan megbámulni -akaró népe. A bécsi kongresszus azonban már is diva- tott csinált a pápaszemből. Okulárét hordani akkor éveken át úgy hozzátartozott a sikk­hez, min! a késsel, villával való evés! Szem­üveg nélkül járni- csak a fiatalságnak volt előjoga, hivatali tekintély, tudósi szellem vagy éppen udvari méltóság azonban e rek- vizi'tum nélkül p.lilanatig se számítson — úgy mond — a nép tiszteletére . . . S ma? Az optika legzseniálisabb találmá­nya a láthatatlan szemüveg, melyet viselője szemhéja közzé -szorítva hord úgy a .szem­lencse előtt, hogy -azt még a legnagyobb kö­zelségben sem veszi senki más és-zre. Egyik világhirü némeL gyár -leheletnyi vékony üvegből1, mértékre készülő csodája (ára pá­ronként „csak“ körülbelül 13.000 lej) a sze­mészet non plus ultrája. Ami pedig még e picinyke remekmű körül itt ki van állítva, 1936. tipikus szemvédői: a szemüveg gáz- maszkhoz, viz alatti úszáshoz, röngenhez, autózáshoz, hegesztéshez, robbantáshoz, sztratoszféra-repüléshez (fűtéssel!) s a jó Is­ten tudja csak még mi mindenhez, az nap­jainkban mind hétköznapi használati tárgy, a XX. század mindent látni akaró emberé­nek második szempárja. Szemüvegek hevernek itt, a múltból ktfe- lejtve szemek nélkül, Schubert, Beethoven, Huss János, Gusztáv Adolf, Nagy Frigyes, Híndenburg s még annyi mások okuláréi. Közel 200 fél-e pápaszemfajta tekint itt a lá­togatóra, egyszerűek s cifrák, maiak és régiek va-s fogóval és pariömí lak ónnal kombináltak, az emberi kitalálások egyik legérdekesebb csodabogár-gyűjteménye. Pápaszemek, me­lyek mögül örökre kilobbant a tűz, melyek gazdáinak többé nem kell semmi okuláré, mert ők már ugyi-s Szent Péterrel tekintenek le 'a magasból s Iá nak mindent, ami csak ezen az öreg földön történik . . . Doros Ferenc. Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. \ kisebbségi és emberi jogok elő harcosa.

Next

/
Thumbnails
Contents