Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-27 / 120. szám
h 1. L ti 1\ / tí K ■Mi MM 19 3 6 in a I u tt «’ j. HÁRMASOK ff Hport-reţtoi 18. Ina : Dr. Stanca Domokos vj.'UfmaKflB KÖZLEMÉNY i¥HT*OT«Hfi?rvri^nmr — Az orosz állásokat elfoglaltuk! .. . Gruber had ■ 1;»J4.V elesett! kiáltja a telefonista. Valérián elsápad, tejéhez kap, idegesen kiált: — Doktori Seaiadj! Meg kell mentenünk szegény ■ I rabért I Átlépek a drótakadályokon, őrülten futok le a hegyoldalon a Rímeidéiül gerincén. A nagy fenyőfák védenek a fegyvergolyók ellen. Utánam szalad a íyógyszolga Ml érem az ellenséges drótakadályokat, üt találom, az általa vágott drótkapu előtt, hátán fekve, mozdulatlanul Gräber hadnagyot. Még meleg a teste, de már száll ki belőle a lélek. Súlyos haslövés, fekete véresik jelzi az útját Mellette fekszik holtan hűséges huszárja, Petrovics Vladimir, fiatal bánáti >zerb fiú. A föld fel van túrva, friss földhányások, kilőtt töltényhüvelyek szanaszét. A levegő nehéz, pus- kaporszagu. A dróbakadálvokon túl, az elfoglalt orosz állásiéul gyorsan rendezkednek be a mi ein kék s gépfegyvereket állítanak fel sietve. Lajos tiszthelyettest látom a fák tövében parancsokat osztogatni a nyugtalan huszároknak. Lejjebb az erdőben élénk hurrá- zasok, kézigránát robbanások. A balszárnyon Keiber kapitány és az 50-ik gyalogezred zászlóalja Vest főhadnagy és Hatiegan János vezetése alatt hősiesen harcolva, bajonettel törik meg az ellenséges ellenállást. Reiber, Schulpe, Rez.uk és Biró Móni kézitu- aval hengerelik le az orosz erőt Biró Móni zászlóst látom véres arccal futni le a hegyoldalon, átugrik az orosz drótakadályok között... Letérdelek Gräber mellé. Nincs már mentség . . . Szegény Gräber bajtársunk! Megérezted a veszted. Legbátrabb és legjobb tisztje voltál a hármas huszároknak. Levett sapkával állunk Ilii bajtársunk mellett, legérkeznek a szanitészek, hordágyra helyezzük, utolsó bucsucsókot adok hideg homlokára. Forró könnycseppek hullanak szememből Gräber hadnagy fehér arcára. Lenn a hegyoldalon és végig az erdőn élénk hurrázások, kiáltások. Gépfegyverek kattognak mellettünk. Ez a muzsika kiséri Gräber hadnagyot utolsó útjára a sürü fenyveserdőn keresztül... Tovább szaladok. Sebesültek feküsznek az erdő sűrűjében: Király Ferenc huszár súlyos comblövéssel, Buknik huszár haslövéssel, Nasztasics Dusán súlyos fejlövéssel, majd Jántó István őrmestert találom átlőtt tüdővel, Reiter Mátyást fejlövéssel, Fürge Ferenc huszárt láblövéssel, Ambrus Ferencet haslövés- seJ, Pető Sándor tizedest tüdőlövéssel. A hegyoldalon a bokrok között fel-fel tűnnek a tiltó oroszok. Az átvágott hatsoros drótakadályokon keresztül futólépésben hatolnak be az ellenséges ál iásba a huszárok. Gépfegyvereket áLLitanak lel sietve az erdőszélen, hol egy kis tisztáson Makay Attila hadnagy tüzei. XL. Átlépek az orosz állásba. Megcsapja orromat a jellegzetes . orosz bűz: bagariabőr, hal és mahorka szag. Még meleg az elhagyott állás. Az orosz 'férőhely előtt égő tűz felett nagy bogrács, benne főtt rizskásával. Ebédidején érte őket a hirtelen támadás. Huszárok csajkával meritik a forró kását, úgy rohannak tovább. Itt-ott az állásban, rosszul épitett fedezékekben kis zacskók fehér kockacukorral, fehér kenyér. Benézek a fedezékekbe is, mindenütt rendetlenség, tépett orosz újságok és jellegzetes piszok. A lisztifedezékek is rendetlenek, gyenge tákolmányok. A sürü erdőben az 50 ik gyalogezred katonáival, közöttük két otthoni jóbarátómmal: Vesa főhadnagy- gyal és Hatiegan János zászlóssal találkozom Oly nagy öröm így találkozni, csak egy pillanatra is, régi jó pajtásokkal. Hasrafekve a ritkás, száraz fii vön, néhány szót váltunk és kiissziuk a rumosfiaskót. Tovább szaladok. Duci bácsit látom a drótakadályok között egy fiatal orosz fogollyal. Lejjebb Tóth Ernő kollégámmal találkozom. Piszkos, füstös és véres ruhában Doby, Madarász hadnagyok és Beyer, Lenz és Vadász zászlósok szaladnak mellettem a századokkal a futó oroszok után. Mindenütt orditás, kiabálás, fegyverkattogás és kézigránát-robbanások. Éjjel Valériájánál, Jármyval és báró Vojnilts Mikivel az elfoglalt orosz állásban hálunk künnt a szabadban. Sokáig nem jön álom szemünkre. Szegény Gräber barátunk tragikus halála mélyen megrendített. Reggel előnyomulás. Parancsot kapok, hogy előretolt sebesültfelvevő állomási állítsak fel Delnitán, a völgyben. Itt. is töltöm az éjszakát az elhagyott orosz tüzértiszti fedezékben. Delnita melleti találjuk meg a voll kozák tüzérüteg helyét. Innen lőttek, piszkálgatlak állandóan minket, innen kaptuk a gránállüzet. Tovább nyomulunk. Az oroszok erősen védekeznek. Lépésről-lépésre súlyos harcok és nagy veszteségek árán lehel csak visszavonulásra kényszeríteni őket. Delnilán lul tele a hegyoldal orosz kettős keresztekké] és sirhantokkal. A két év óta folyó rettenetes barcoknak iele. Gyönyörű juliusvégi napok. l/./udtan haladunk a kijelölt irányban. Másik féle/redünk kel találkozom, u lövészosztály parancsnoksággal. Az ul mellűit frissen hányt sirhantok, hevenyé szeli fakeres/.tek, tetejükön orosz sapka jelzi, hogy menekülés közben elesett oroszokat temettek el a sok sirgödörben. Bennt vagyunk a Fundul Moldovi országúton. Az ijedt polgári lakosság elénk jön félénken. Mindenki nek van valami szava. Jelentik az orosz erőket és a visszavonulás irányát. Fundul Moldovi község előtt rövid pihenőt tartunk. Utolér az. ezredpiarancsnokság, Virányi és An- drássy gróf, majd tovább indulunk Câmpulung város irányában, az országúton. Az >fÁdúm és lina'' hegycsúcsok mögül az orosz tüzérség erős tüzérségi tüzet zudit reánk és az országidra. Házak mögé bújunk, öregasszonyok és gyermekek visítanak a lecsapódó gránútrobbanásra. Balra kanyarodunk a D. Cailor meredek, csupasz hegyoldalán. Az egész hegyoldal erős tüzérségi tűz alatt áll. Csak lassa.ii és védve haladhatunk előre. Hasra vágódunk, gödrökben, vízmosásokban, kiálló öreg fa- luskók mögé, mikor halljuk a gránát süvitését, majd felkelünk, hogy néhány futólépés után ismét hasra- vógódjunk. Megered a zápor, meleg esőcseppek szürke fátyolt vonnak körénk s ennek védelme alatt, csuromvizesen, fáradtan, lihegve kúszunk a hegytetőre. Kísértetiesen szól a gránát süvitése és robbanása a hatalmas, meleg zápor alatt, mellettünk vágnak le a nehéz lövedékek irtóztató robbanással. Vizes föld, kavicsok és fadarabok csapnak széjjel. Itt töltjük az éjszakát, de nem tudunk aludni a csuromvizes ruha és nedves föld miatt. Lenntről, a két front közölt elhúzódó kis Cailor-völgyböl egész éjjel halljuk a sebesültek és haldoklók ordítását, hör- gését. lstenkisértés az ellenséges vonalak között vergődő, orditozó, hörgő sebesültek elszállítása. Reggel felé elalszunk, mire nagy zuhanás felébreszt a nehéz álomból: Vojnits Miklós zászlósi egy, a meredek tetőről leguruló fenyögerenda fején találta. Perceken át kábult szegény Vojnits zászlós. Odébb Virányi és Andrássy ezredesek feküsznek a sárban. A sárga arcú Beöthy Zoltán zászlóst a hideg rázza Korán reggel sürü ködben a Muncelul-hegyre menetelünk. Hét óra felé hirtelen felszáll a köd, a tiszte levegőben észrevesznek az oroszok és erős ol dalozó tűz alá fognak. Hasoncsuszva, vízmosásokban, gödrökben, sáncokban húzódunk fel nehezen, egész nap tartó harc után a csupasz hegygerincen, majd ismét megtorpanunk a fenyegető golyózápor alatt. Egyik félezredünk Polgár őrnagy vezetése alatt oldalazó támadással kényszerűi lépésről-lépésre az orosz erőket hátrálásra a Muncelul két égbenyuló csúcsáról. Látjuk a fekete ruhás kirgizek lassú visz- szavonulását. Estefelé ismét megindul rajvonalunk. Az orosz jobbszárny feladta a két hegycsúcsot. Halottak, sebesültek maradnak a csupasz, sziklás hegyoldalon. Virányi és Andrássy gróf hasoncsuszva követik a rajvonalat. Sötét este van, mikor felérünk az egyik csúcsra. Rakétákat gyújtunk, ezzel tudatjuk, hogy a hegycsúcs a miénk. XLI. A hegycsúcson Hencz János és Bakos huszárokat találom súlyos tüdölövéssel és gránátsérüléssel. Éjjel a Muncelul-csucsán alszunk, sziklák védelme alatt. Andrássy gróf a kiállott izgalmaktól és fáradtságos úttól beteg. Haza akarom küldeni, magas korára hivatkozom, de nem hallgatja meg kérésem. Hajnal felé az orosz balszárny is kénytelen feladni a Muncelul harmadik csúcsát. Reggel korán elindulunk és Sadovába ereszkedünk le fáradtan, izzadtan, remiegő, roggyanó térdekkel a meredek lejiőn. Letarolt erdőn megyünk keresztül, majd ismét sűrűben visz az utunk. A hegyoldalról látjuk a faluból menekülő oroszokat Kerítéseket ugranak át, házakat gyújtanak fel. A Vama-i országúton orosz menetoszlopok és trén- kocsik mozognak hátrafelé. Az orosz haderő visszavonul. Az erdőben sok polgári lakos van elbújva. Ide menekültek, ilt várják remegve, mikor lesz vége a veszedelemnek. ítt-ott halottak, sebesültek hevernek a fák tövében. Mögöttünk Andrássy kapaszkodik lefelé a lejtőn. Csodáljuk az idős, életerős ezredest, amint erejét megfeszítve követi a rajvonalat. Az aranyvitézségi érmes Weisz Pista főhadnagy- gval haladunk a hegyoldalon. A patak partján mesz- sziröl öreg román parasztot látunk felénk szaladni a faluból, hajadonfővel. Hosszú hajfürtjei lobognak a szélben. Kezeit égnek emeli, igy kiáltja: — Orvost! . . . Orvost! .. . Gyorsan! . .. Fiamhoz! ... Andrássy gróf ijedten nézi a tébolyodott, ordítozó ember!. Hozzám szól: — Eredj gyorsan, segíts! Szaladunk a falu felé. Az oroszok most rohannak ki a falu másik részén, kerítéseken ugrálnak át. Égő házak és füstölgő romok között szaladunk, mig házához vezet az öreg. Az udvarban, a földön hét-nyolcéves szőkehaju fiúcska fekszik. Arca halottsápadt, teste mozdulatlan, csak szája széle mozog, különös hangok törnek fel a véres habbal teli szájból liamvusfrhér arcán löbb gránáts/ilánk sérülés, melyekből vastag csíkban folyik a vér. Eelemelcm bosszú, vastag, színes virágokkal Inni zett kender ingéi l este ezer sebből vérzik. Mellette lélőrülten anyja haját tépi. Földre véli magút, igy ordit: — Ilié! . . . Drága kicsi fiami Fegyvergolyó süvit fejünk felett. Szüntelenül köp pan a házfalán s a zsindely tetőben. Sárga, vékony viaszgycriyákat gyújtanak öreg asz. szunyok és remegő kezekkel leszúrják a földbe, a gye rek feje mellé. Lehajolok és bekötőin, véres, remegő kezemmel kiliiilő testét. Pozsoritán erős gépfrgvverkattogús. Fejünk felett golyók süvítenek. Az udvarban hallom a megbolygatott méhek zümmögését Lenntről felliallatszik a tiszta patak csobogása. Lelkemet megrázta Ilié mártiromsága, tragikus halála. Elhagyom a kis halottat, hátam mögött kisér a meglébolyodott anya őrjítő sikoltása. Pozsoritán megpihenünk. Felhasználjuk a kis csendet és Vály, Csorba, Dlauchy, Reiber, Demkó és Schulpével megfürdünk a kis patakban. Megérkezik a konyha, ebédelünk. Éjjel sátrakban alszunk. Reggel előnyomulás. A Dea felé vezető erdei utón kőrakáson ülök Vojnits Mikivel, várjuk a parancsot. A hegyoldalban az ezred rajvonalban fekszik. A völgy bői feljön Albu huszárhadnagy, gyűrötten, füstösen, piszkosan. Boldogan meséli a nagy harcokat, hogyan sikerült kivetni a Vály-századdal az oroszokat sáncaikból. Jelentkezik és további parancsokat vár. — Bravó, Albu! Nagyszerűen csináltátok, — mondja Vojnits. — ügyes fiú vagy, megérdemled a legszebb kitüntetést. Előnyomulunk Frumosá-ra. Az oroszok által felgyújtott hidak és házak még füstölögnek, feketén, kor mosan emelkednek az ég felé a füstös gerendák. Vizen gázolunk át, majd felkanyarodunk a D. Brazilor hegyoldalára, hol az ezred beássa magát. A félezred parancsnoksággal, Valérián kapitánynyal a rajvonal mögötti kis völgyben parasztházban táborozunk. Várjuk a konyhát, de nem jön. Szidjuk a szakácsokat. Gyomrunk korog, fáradtak vagyunk. Balra tőlünk a Bobejka-hegyen látjuk a kettős huszárok rajvonalát, hogyan törtet fel a hegytetőnek. Lennt a völgyben mellettünk Mladin Virgil főorvos állítja fel a segélyhelyét. Mentő ötletem támad. Ijedt falusiakat látok a kis parasztházakban. Átszaladok hozzájuk és megkérdezem: — Van valami ennivalójuk? — Csak tej és máléliszt van. Megrendelek gyorsan egy nagy puliszkát, hozzá tejet és boldogan viszem a hirt: — Lesz mindjárt ennivaló, fiuk! A bajtársak előre örülnek a jó vacsorának. Kiváltkép Vojnits, ki alig lát szemével az éhségtől. — Miki! — kiált Kövér — hány indiánért ennél meg most a Zserbóban? — Ne emlegesd, mert kupán váglak! — szól mér gesen Vojnits. Mind zöldebb az arca az éhségtől. Félóra múlva hozzák a meleg puliszkát a rézüstben. Gőzölög, mikor az asztalra borítják. Mellé nagy tálban hideg tejet adnak vastag föllel. Mint éhes farkasok, esünk neki az ételnek. Kitünően ízlik. Vojnits először eszik puliszkát életében. — Nagyszerű étel ez, fiuk! — mondja Vojnits teletömött szájjal. — Nem is tudtam, hogy ilyen finom a puliszkátok. — Pihenjünk le! — szól Valérián. Lefekszünk a friss szénarakásra. Fáradtak vagyunk, gyorsan elnyom az álom. Vojnits nyögése ébreszt fel. Rosszul van, gyomorgörcsök kínozzák. Fetreng a szénarakáson és átkozza a puliszkámat. — Az ördög vigye el a puliszkádat, doktor! — mondja. — Meghalok! Adjál valami csillapítót! Hasa felpüffedt, öklöndözik. Alig tudom lecsen- desiteni. Másnap reggel égre-földre esküdözik, hogy soha többé nem fog puliszkát enni. XLII. Augusztus 6. Délben parancsot kapunk a támadásra. Az ezred a csupasz D. Brazilor hegyoldalon van beásva. Jobb ra a 9. h. huszárezred rajvonala vész el az erdőben. Balra a 2. h. huszárezred az 50. gyalogezred zászlóaljával. Szemben velünk az Afinite sürü fenyveserdeiét az oroszok tartják megszállva. Két óra felé Virányi, Andrássy és Rácz Jenő kapi tány felkapaszkodnak lóháton a D. Brazilor tetejére. Elérik a rajvonalat. — Miért nem megy előre az ezred? — orditja ló hátról Virányi ezredes — Alázatosan jelentem, az oroszok az Afiniten vannak beásva, nem tudtunk még előre menni! — jelenti Majerboffer százados. — Nem igaz! — kiáltja Virányi. Az Afinite erdeje üres, az oroszok visszavonultak! Azonnal előre! Virányi megsarkantyuzza a lovát és előre vágtat gróf Andrássy Gézával és Rácz kapitánnyal a Braziior- hegy tetejére. Itt megállnak és messzelátóval kémlelik a vidéket. (Folytatjuk.)
