Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-24 / 118. szám

1936 m á Jus 2 4. B EEBfiTZBlG 9 Sikerrel póriak a mesterséges iaSaßisies kísérlete* Villannyal fűtik a kertészek • <0® Retek és saláta februárban, ereit paradicsom májusban. — Átlag 200 korona több hasznot értek ei melegágyanként A karcsú vonal Azészszerti divat a szépet azegész- ségessel egyesíti. A kövérség hát­rányos, öregít és beteggé tesz. A FÉLE TEA, amely 11 különféle természetes növényből áll, nem tartalmaz a szervezetre nézve káros vegysze­reket, sókat és egyéb szereke?, — teljesen higiénikusan soványit, sza­bályozza a vérkeringést és íiaíalit. Csomagja 95 lej. Különleges koncentrációban 115 lej január közepén, hanem december közepén Az utóbbi éveik során egyre sikeresebb kísérletieket végeztek a kertészetben a talaj mesterséges fűtésével. Újabban egyre több azoknak, a szakembereknek a száma, akik a látszóAajg drága vilLamosfütés előnyei mellett kardoskodnak. Tudni kell, hogy a villámosfütés célja a kertészetben nem csupán az időjárás viszontagságai ellen va­ló védekezés, hanem részben a többterme­lés és helyesebben a legnagyobb rentabiii- tás elérése. Mindenki alőtt világos, hogy a tavaszi me­legágy! termények annál jobban értékesíthe­tők, iminél korábban kerülnek a piacra. Na­gyobb városokban — és egyelőre a villamos talajfütés szempontjából csak ezek jöhetnek számításba, mert kisebb városokban nincs megfelelő olcsó ipari villanyáram — megfe­lelő fogyasztóköne von a koratavaszi ritka­ságoknak. Megfelelő talajtfütéssel viszont a kevés teli napsütés és hideg időjárás ellenére is igen korán piacképes kertészeti árut termelhet­nek. Kísérlet 40 négyzetméteren. A Természettudományi Közlöny legújabb számában Marusák Dezső igen érdekes De- számolót tart a villamos talaj.!ütéssel végzett kísérletekről. Erfurt város villamosmüver uoo négy­zetméter területű melegházban villamosfü- téssel végeztek kísérletet és pedig 40 négy­zetméter területen. A fütőkábek az egyik ágyban 30 centiméter, a másikban 40 cen­timéter mélyen helyezték el. A kábel alatt és felett 7 centiméter vastag szigetelő sa­lakréteg volt. Egy-egy melegágyba három sor fütőkábelt fektettek hullámvonal alakban. A két meleg­ágyban összesen 12 áramkör volt. A fűtés legnagyobb részét olcsó éjjeli áram­mal végezték. Az áramfogyasztás négyzet­méterenként és óránként 0.125 kw-ot tét ki. A két melegágy mellett összehasonlítható melegágyat készítettek, amelyet nem fütör­tek. A fűtést két évvel ezelőtt; január 17-én kezdték meg. A külső hőmérséklet január, februárban plusz xo és mínusz 16 fok között váltakozott, .a mellegházi levegő hőfoka plusz 14 és plusz fok között, a nem fűtött talaj- hőfoka plusz 9 és plusz i, míg; a fütött talaj hőfoka plusz 13 és pluszt 9 között. A leghidegebb napokon is aránylag egyenle­tes meleg maradt a fütött ágyban. A nem fütött melegágyba december 20-án, a fűtött melegágyba január 20-án vetettek hónapos retket. Az utóbbi a nyolcadik napon kikelt és ha­marosan elhagyta a decemberi vetésüt. Tíz nappal a retek elvetése után íejessaláta pa­lántát ültettek a reteksorok közé. A fütött melegágyban a saláta azonnal fejlődött, a nem fűtöttben visszamaradt. A retek kiszedés-ét március 8-án, a vetés utáni 81-ik napon kezdték el. A gyors fejlő­dés következtében a retek a fűtött meleg­ágyban kifogástalan volt, a; nem fütött me­legágy-bán sok podvás akadt. A saláta kisze­dését. a palántázást követő 57-ik napon kezdték el. A retek hegyébe áprilisban kala­rábét, a- -saláta helyébe paradicsomot ültettek. A. paradicsom szedése a fütött melegágy­ban junius 24-én, a nem fűtöttben julius 26-án kezdődött. A kal-arábé és paradicsom már csak elvét­ve ka-ptak tálajfütést. Mennyi a haszon? Számítsuk ki, hogy kifizetődött-e az er­furti kísérlet. A villamos felszerelés 398 márkába került. Az amortizáció költsége 56 márka. A villannyal fütött melegágyból 655 cso­mó retket nyertek 14 pfennig átlagárral. 1237 salátát 18 pfennig átlagárban. 960 kalarábét xo pfennig átlagárban és i960 font paradicsomot 18 fpennig átlagárban, összesen 766 márkát. A nem fütött melegágyból 450 csomó ret­ket adtak el 10 pfennig átlagárral, 910 fejes- 9:>.iátát 10 pfennig átlagárnál, 750 darab ka­larábét 9 pfennig, átlagárral és 1580 font pa­radicsomot 16 pfennig átlagárral, összesen 4j6 márka. A villamos talajfütés tehát ennél a kí­sérletnél 3Í0 márka többletbevételt ered­ményez. Levonva az amortizáció költségét, monad 254 márka. A melegágy összes villamos áram­fogyasztása 5976 KW óra volt, tehát a vil- lamosfütás gazdaságosságának határa 25.400: 5976, annyi mint 4.21 pfennig osztva a KW óra egységárral. Minthogy az éjjölli áramért 3 pfennig, a nappaliért 5 pfennig egységárat fizettek s a felhasznált áramnak 71 százalé­ka éjjeli áram volt, az ánamköltség összesen 206 márkát tett ki, az eredmény tisztán 48 márka volt a két melegágynál. Ez tulajdonképpen nem sok, de számítás­ba kell venni azt is, hogy ha a fűtést nem A gondok, mint az egerek, megrágták az időt. Az elguruló nap mögött feküdt ájul­ton, rongyosan, mikor egy csapzott, kócos eb — a fáradság — melléje tévedt s vonszolni kezdte kínosan... A délután öregedett, az­tán az alkony jött s leült, mint komoly házőrző kutya az udvar végiben. Csak űit és várt türelmesen, hogy gyűljenek a kóbor ár­nyak, amelyekből az éjszaka sötét zsinatja Összeolvad .. . A gondok nem voltak nagyok, ha távolról tekintjük őket, de a közvetlenség komolv, nyomasztó súlyt adott beléjük. Ilyenek vol­tak: Hitelez-e még: hoilmap a trafikus? . .. Kicsi Iluska szeret-e, mint ahogy mondja, vagy csak áltat? . .. Legközefcbo vájjon mi­kor adnak megint előleget? . .. Kellene vala­mi nagyot, valami nagyszerűt csinálni . . . Ma elmaradt a vacsora s holnap az ebéddel mi lesz? Az éhség ma már nem teremt, mint mondják, hogy tette a múltban . . . Valamit tenni keltene... A cipő már megint lyukas .. . Valamit tenni kellene . .. De mit?! . .. Végeredményben megszokott, kis kérdések, melyek mögött vaksötétben húzódik a falelet is, mert van ilyen. De sötétben ki .’át? A lámpát kurta keccenés meggiyujtotta s a fürge fény belepte a szobát. A pupillákat kapkodó menekülés markolta ősze: már fél­órája is lehet, hogy ábrándos csodálkozással nézték, amint a félhomáOyra mind sötétebb árnyak hajolnak és most megijedtek szegé­nyek, hogy a fény játékukra tört... Tóbiás megszokott s unott mozgással az ágyára dőlt és bámulta: a gyenge fényt, amely úgy omlott végig ai szoba giccses díszletein, mint szeny- nyes lepedő, melyik árnyékok foltjában sza­kadt is. Ilyenkor látta a szobát. Ha állít, vagy ült és dolgozott, létezésének puszta ténye betöl­tötte a keretet, amelyet a négy fal' jelentett s amelyet a rendszertelen butoregyüttes még szűkített. Olyankor az egész világból, melyet otthonnak nevezett, nem látott mást, csak azt a részt, amely éppen előtte volt: könyvet, papírt, ha dolgozott s a szekrény ragyás ol­dala, vagy a fal idétlen hasábját, amikor elgondolkozott s a tekintete félretévedt. Csak amikor ábrándozó hangulatban az ágy­ra dőlve bámult a ltopott kisvüág porföitos, fénytelen egére, látta egész teljességében mc- nyezetének négyszögét. S ha, mint most, a falhoz húzódott, mintha külön páholyban ülve nézné, úgy látta a kicsi, homályos, bá­natos szobát, amelyről mégis így beszélt má­kezdték volna el, a termelvények is egy hónappal hamarább kerülhettek volna piacra (februárban, il­letve májusban) és akitor a tavaszi újdon­ságok, a primőrök jóval magasabb áron lettek volna értékesíthetők. Az érdekes kísérleteket tovább folytatják. sok előtt: haza megyek, otthon voltam, csá­szár vagyak s a birodalmam agy szoba. És igy tovább, nagyképűen s cinizmussal vigasz­talódva ... Ez a kicsi birodalom valóban sok csodát vigyázott. Tóbiásban itten fakadtak azok a büszkevágyu álmok, amelyek nagyszerű ivet rajzoltak a jövő helyére, mikor egy-egy apró siker uj kedveket derített. De nemcsak a saját jövőt rajzolgatták ezek az állmok, hanem a tétován, bután tapogatózó embertársak béna­ságlát is jószivü önzetlenséggel orvosolták: na­pot csináltak a jövőből, amely mindenkire sütött. Ugyebár, kacagnivaló Tóbiás, amikor az alkony lágy hintáján ábrándokat kötözget il­latos csokorba? Vagy mikor homllokrántol ó töprengések közt megkísérli felmérni világ­végzetek szétnyíló, összefutó útját? Mintha furcsa formájú szekrény börtönébe bezárva élne és az ablaktalan magányból megérteni j próbálná mindazt, ami vakító fényhasábok j és szörnyűséges titkai árnyak között a világot i viszi. Mintha ebből un négyszögre osztott kis | dobozból akarná belátni a világmindenség j szédítő távolságait... Huszcnkétéves volt szegény, nem csoda tehát, hogyha a gondolatai túlhaladták saját életének körét. Ő is világ- váltó, merész ábrándokat nevelgetett, de most nem fontos ez .. . Most fontos a szoba- s a hangulat, ami je­lenleg nem nagyon színes. És fontos a kérdés, a sok bolond kérdés: Miért van ez? Miért van az? S ha már van, ajkkor mért1 van ép­pen igy? .. . Mi a valóságos rendeltetése a kü­lönös szekrénynek, mint ez itt? Azt mond­ják róla, hogy szoba. Legyen szoba. De igy?! .. . Nagyképűség lenne azt mondani, hogy a napi élet kő-öltözéke, amely magánynak őr­zi a magányt, otthonná keretez egy négyszö­get és vigyáz rá, hogy szét ne hull jónak a szilánkok, melyek végeredményben együttesen adják az életet. Hogy a magánéletet őrzi ez. Ugyan, ugyan! ... Lehet, hogy a halált ké­sz itgeti. Van benne valami komoly, komor, valami nedves, tapadó hideg. — Talán a föld mélyén elaltatott tetem verejtéke párázik igy!? — Van benne valami fölényesen fi­gyelmeztető koporsó.szerü. Mintha szoktatni akarna: nehogy a koporsó komor és szűk magánya váratlan újságával megriassza az ár­ván kifelejtett telkeket, akik « halottkisérő menet felett a temetőig ellebegnek s mikor a göröngy eső már pereg, még besurrannak a deszkák között a tetemhez s nézik: tényleg hideg?! .. , Lehet... Itt mintha még a kósza porszem is önérzetesen egyre mondaná: Az elmúlás örök parancsolóját szolgálom, mint buzgó népfelkelő s ha vállaltam a tisztet, hogy tüdődben a Halál-űr számára rést ütök, meg is teszem. Bár nem érdeke vezet, de igy kivánjia ezt a végzetes rend. Igen... Lehet, lehet! . . . Tóbiás fekszik s mint a pók, amelyik háló­jának szögletébe húzódva figyeli a szálakat, — bár áldozat tévedne már beléjük! — bá­mul a szoba sárgás félhomályát át, meg átszö­vő gondolatsorok láthatatlan hálójára: vájjon megakad-e bennük egy kósza ötlet? Látszó­lag henye és unatkozó, de lelki szemei figyel­mesen összehúzták pupilláik körét s lesnek. Kicsit rövidlátó szemek .. . — Nem ér semmit az élet. Sok gödör... Mindennap egy sir és benne a hul­la — gondolja Tóbiás, majd hirtalien el­mosolyodik: — Mit mesélsz, bolond? Hiszen ennek semmi értelme sincs ... S ekkor egy másik hang jelentkezik: — Értelme nem sok van, az szent ’gaz. De a legfontosabb nem mindig ez... S az ér­telem? Én érthetem s te nem. Vagy te érted és én állok bután. De hidd ei, egyikünk sem vallja be. Ha értjük, igent mondunk, vagy ne­met. Elfogadjuk, vagy vitázunk vele. Ha nem értjük, azt mondjuk: Hm. Igen. Roppant ér­dekes, értékes szavak. — S bólogatunk, az­tán másróll beszélünk, hogy elkerüljük a ké­nyes talajt... S az élet? Várj. Megálljunk csak, hiszen a megállapítás nem is bolond. Hát nem csupán sírok közt tétovázó, óvatos járkálás a létezés? Betegségek, veszélyek, bal­eset, mind egy-egy sir, ami utunkba nyílik. Az ember vigyáz, hogy belle ne essék, egy sír­ba, kikerül egy másakat, k eresztő lugrik a har­madikon, aztán belezuhan a negyedikbe. Van­nak mély és sekélyebb gödrök is. Egyikből egészen könnyen kilépsz, ® másikból már ka­paszkodni kell, a harmadiknak sarát testeden hordod minden további utadon s valamelyik­be úgy beleragadsz, hogy C9ak a feltámadás vés ki onnan ... Bizony, az élet csak csupa gödör... — Ha-ha! ... — kacagott vígan Tóbiás. — A léggyel elhitetnéd, hogy ökör . . . ha-ha . .. — Ébersége lankadozott s mintha édes, kábí­tó szagokat szivattyúztak volna a levegőbe, sóhajtó légzéssel mellre szívta a szoba do­hányfüstös illatát. Kicsit szédült, a szempil­lája rezdült, aztán gyorsuló zuhanásra ijedt tanácstalan, tétova ébredéssel. — Igen, — motyogta a feleletet valami szellem-kérdés­re, mosolygott és már aludt. Aludt és álmo­dott. Széditően örvénylő mély ködöt, egy pontból induló gyűrűs körök duzzadozó for­gását látta most. A gyűrűk nőttek, már-már banük állt, aztán szétfeszültek a végtelenbe. De nyomukba mások jöttek megint. Jöttek s mind bennebb húzták Tóbiást. Húzták s ál- nok játékkal eltakarták iába előtt bz apró gödröket. Botladozott, bukdácsolt. Menni keld! Éis jöttek, egyre jöttek a ködök... S a legsötétebb ködgomoly mögött egy pillanat­nyi villám fénye mellett valóságos nyitott sírt láthatott. A ki vájt föld halma mellette volt s egyik végénél roskadó bitó, vagy lehet, csak egv száradó fatörzs, mely vastag ágat nyújt ki- nálkodón, a másik végénél egy uj kereszt s felírása: „Itt nyugszik a jövő!“ S körben bo­zontos farkú ördögök. A körök arra szívták. Menni kell! Botlott, meg-megbicsaktott. Men­ni kell! ... Az égve felejtett lámpa körül egy éjjelre ébredt lepke loholt. Tóbiás odudt s álmában nyögött, mint aki este nagyon jóllakott. * 40 PAPÍRSZALVÉTA GYÁRI ÁRON kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piai;* Unirii. Fehér szalvéta 50 darab 9 lej, mintás szalvéta 25 darab 9 lej. Cukrászdáknak, ét­termeknek negyedes fehér szalvéta 1000 drb 40 lej. kaphat minden igényi kidégi&Sp MÉRSÉKELT ÁRUSZOBÁT Teljes kényelem, központi fűtés, ál­landó meícg-feldcs folyówx, lift, tele­fonos szólják. Telefon 202-43,294-34 iSSSSSEKananBBs» ESTE Irta: HOBÁN JENŐ.

Next

/
Thumbnails
Contents