Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-23 / 117. szám

--------------­-----­GARA ERNŐ RIPORTJA: Tizennégyemelet alján ülök egy kávéházi terraszon és hallgatom a történeteket. Ott szemben például: az öreg Ferechidének volt egy kertes háza itt a Bratianu bulevardon. Három évvel ez­előtt még itt lakott jó „vidéki“ kényelemben a Ferechide-család. Elől vasrácskerités, mé­lyen benn a ház. Egyemeletes kis villa, ro­mán stílusban, amit néhol egy kis barokk- cifraság gazdagított. Talán tiz szoba is volt a házban, amely egy családnak jó ..bojáros“ otthont nyújtott. Most tizenkétemeletes ha­talmas háztömb áll a kertes kúria helyén. Ahol egyetlen család lakott, azon a helyen most száztizenhat lakást építettek fel. Blokkház. Ez a divat most Bucuresti-ben. A Bratianu bulevárd. amely pár évvel ez­előtt a kertes kúriák Bulevárdja volt, most két sor óriási égig nyúló blokkház. Es nem csak ezen a bulevárdon, hanem a szűk Ca­lea Victoriein és másutt is. kis mellékutcák­ban. nagy térségeken blokkházak emelked­tek szinte boszorkányos tempóban két- három esztendő alatt. Azt mondják, hogy több mint kétszáz legalább tiz emeletes blokkház épült. Ha egy kis gyors statiszti­kát csinál az ember: átlag 50—60 lakás egy házban, átlag öt-hat lakó egy lakásban — háromszáz lakója van egy ilyen blokkház­nak. Két-három év alatt tehát: hatvan-het­venezer lakos helyezkedett el blokkházak­ban. imobilia rt. Egy fiatal építészmérnök és egy öreg ház története kapcsolódik egymásba. A történet „amerikai izü“ romantikája jól beleillik a felhőkarcolók bulevárdjának a miljőjébe. — Az a ház ott ni — akarja hallani a történetét? Akarom. Hogyne akarnám, amikor ez a történet olyan érdekesen kezdődik, hogy „a százmilliós ház százezer lej kezdőtökével indult. ..“ Nos: . . . Egy fiatal Cernăuti-i építészmérnök, odahaza nem bir elhelyezkedni, eljön a fő­városba szerencsét próbálni .. . Nincs hiba, jó „amerikaiasan“ kezdődik. Elindul az ifjú mérnök „szerencsét próbál­ni“. És — pereg a karriér film: ... az ifjú mérnök megáll az öreg ház előtt és azt mondja magában: all right! . . . Talán nem ezt mondja, talán azt mondja e helyett „gemacht!“ — de mindenesetre a nagy elhatározás megszületik és az ifjú mér­nök megindul. Kutatom ezt a történetet és igy kapom meg a fejezeteit: ... a mérnök nagyon szegény ördög, de valahogy családi összeköttetések révén ösz- szehoz egy kis részvénytársaságot, amelynek hangzatos cime „Imobilia“. A részvénytársa­ság alaptőkéje százezer lej. Aminek nem kell éppen befizetve lenni. Elég a törvé­nyes 33 százalék. ... az „Imobilia“ részvénytársaság jelent­kezik a kiszemelt öreg ház tulajdonosánál és ajánlatot tesz: megveszi a házat és épít helyébe hatalmas palotát. A ház ellenérté­kéül a palota földszintjét és első emeletét ajánlja fel a részvénytársaság. Az ajánlat kecsegtető a tulajdonos számára. Az öreg rozoga ház helyett kap egy pompás uj egy­emeletes házrészt. Rendben van. Mit törődik azzal a tulajdonos, hogy a feje fölé még tiz emelet épül? ö a földszintes viskó helyett kap egy emeletes palotát. ... az „Imobilia“ részvénvlársaság immár telekkel rendelkezik. Most máj egy komoly BLOKKHÁZ részvénytársaság; ha valaki utánanéz, most már nem a be nem fizetett százezer lej alap­tőkét látja Többmilliós értékű lelek van már a részvénytársaság kezén ... az ifjú mérnök ur most már bizako­dással hirdeti a hatalmas palota lakrészeit. Négy szobás, három és kétszobás lakások, garzonlakások. Nagy akció sodródik a terv­rajz körül és gyűlnek a pénzek. iPotom árak: a négyszobás öröklakások hétszázezer lejbe kerülnek, a garzonlakások negyedmillióba. A feltétel szerint a vételár harmadrésze elő­re fizetendő. Gyűlnek a milliók... ... az építkezés megindul. Az. „imobilia" hatalmas vállalkozás — milliókkal dolgo­zik. Most már minden az ügyes akvizíció kérdése: nyolc, tiz, vagy tizenkét emelet. Az. üzletszerzés során az a tapasztalat, hogy a garzon lakások mennek a legjobban. Tizen­ötmillió jött be garzonlakásokból, ez pedig úgyszólván „melléktermék“, mert a nagy lakások kis maradék helyén elhelyezhető. Ez a ház például: egy esztendő alatt „be- szerveződött“ annyira, hogy meg lehetett kezdeni az építkezést. Egy év alatt a név­leges százezer lejes alaptőke százhuszmillió- ra nőtt fel. Az „Imobilia“ azóta a harmadik házat építi. Generálisok és öreg magánzónők viharos vitái a mosókonyháról... Benézünk egy blokkházba. A házmestert itt intendánsnak nevezik és szépen berendezett irodában végzi ennek a monstrumnak az adminisztrációját. Segéd­erővel, gépirókisasszonnyal dolgozik a blokkház „házmestere", aki ebben a házban például száztizenhat lakásban összesen 680 lakó ügyeit intézi. Az ügykezelést még bo­nyolultabbá teszi az. a körülmény, hogy 87 tulajdonosa van a háztömbnek, amely, mint csaknem valamennyi blokkház, az. úgyneve­zett öröklakás rendszerével épült fel. Nem érdektelen probléma, hogy nyolcvan­hét háztulajdonos — egy fedél alatt: hogyan férnek meg egymással? Természetesen a dolog nem menne más­képen csak úgy, hogy a résztulajdonosok jogi személyiséggé alakulnak és alávetik magukat az alapszabályoknak. így például a kezemben egy kis füzet: „Statutul imo­bilului din Strada Carol II. No. 52" — a Strada Carol 52. számú ház tulajdonjogi sze­mélyiségének alapszabálya. Ezek az alapsza­bályok viharos közgyűléseken készülnek és módosulnak. A közgyűléseken együtt ülnek: generálisok, adóhivatalnokok, rövidárukeres- kedök, orvosok, ügyvédek, magánzó öreg­asszonyok, jól szituált színésznők és a tár­sadalom minden rétegéből azok, akik egy ilyen hatalmas blokkházban összekerültek. Nem éppen homogén társaság és a legna­gyobb fegyelem szükséges hozzá, hogy a közgyűlések viharaiból határozatok kerül­jenek ki. Van az alapszabályoknak egy pont­ja, amely úgy intézkedik, hogy „az össze­férhetetlen résztulajdonos tulajdonrésze a közgyűlés háromnegyedes szavazattöbbségé­nek a határozatával kisajátítható“. Ilyen információkat kapok például egy közgyűlés tárgysorozatából: . . . arról van szó például, hogy a liftet meg kell javítani. A földszinti és elsőemeleti lakók élénken tiltakoznak, „mi közünk ne­künk a lifthez?“ Vagy ha az kerül sorrend­re: a mosókonyha körül kiadások merültek fel. A garzon tulajdonosok lamentálnak, „nem érdekel bennünket a mosókonyha!" Nagyon nehéz az embereket rászoktatni arra a kollektiv szempontra, hogy a ház „köz­üzemi“ költségei mindenkit egyformán kö­teleznek. Van például, aki az ellen tiltako­zik, hogy a folyosói világítás költségeihez köze volna, „jó nekem a sötét folyosó is“. Egy tábornoknak és egy magánzó öreg hölgy­nek nagy vitája volt emiatt — mondja az informátorom. Az alapszabályok például arról is intéz­kednek. hogy a választott vezetőségnek a renitens lakót joga van pénzbüntetésre ítél­ni. Ezek a büntetésösszegek a közös kiadá­sokra fordítandók. A közös kiadások nem éppen jelentéktelenek: ez a ház például, amelyről most a „mértéket veszem föl" — másfélmillió évi tatarozási és személyzeti kiadással dolgozik. A blokkház tápláléka: évenként egy emeletes ház ... Másfélmillió lej karbantartási összeg: az épület értékének arányában ugyan csak más­fél százalék, mégis akkora összeg, amelyért emeletes házat lehet vásárolni valamelyik vidéki városban. Évenként egy emeletes há­zat fogyaszt el a blokkház. így megnőnek a számok az épületkolosszus dimenzióiban. Legfeltűnőbb számadat például: azon a he­lyen, ahol egyetlen család lakott, legfeljebb hat-nvolc személy tehát, most hétszáz lélek — annyi, mint egy népes község lakossága. Néhány statisztikai adat, amelyek a ház méreteit bevilágítják: Elfogyasztanak e házban naponta: két mázsa húst, három mázsa kenye­ret, öt hektoliter tejet, elszívnak a valószí­nűség szerint 5—6000 cigarettát. . . Elköltenek a házban havonta a háztartá­sok: kétmillió lejt, mert azt kell tekintetbe venni, hogy egy Bucuresti-i háztartás 12— 20 ezer lejbe kerül. Érték van a házban bútor és ruhanemű­ben : ötven-hatvanmillió, persze csak felületes valószínűségi számítás szerint, úgy hogy egy közepesen jómódú család bútor és egyéb belső értékeit átlagosan félmillió lejre be­csüljük. Kilencven telefon van a házban: a tele­fontársaság tehát évente közel egymilliót inkasszál innen csak telefondíjban. Kiszámí­tottam hirtelenében, hogy ha egy ügyes pék beszervezné a ház lakóit arra, hogy a regge­lihez tőle vásárolják a kiflit: közel egy mil­lió lejt árulna itt egy évben. És igy tovább: ki lehet számítani, hogy újságra közel egy milliót költ el egy évben a blokkház. „.Nem lehet reggel aludni!“ — ez a Bucu­resti-i emberek legfőbb panasza a blokk- házra. Reggel: megindul a gázfűtés, meg­nyílnak a vizvezetékcsapok, kinyílik hat- hétszáz cselédszobaajtó — reggel felébred a blokkház és megkezdődik a dübörgő lélek- zetvétele. Két-háromszáz szőnyeget porolnak például . . . Az öreg tábornok, az öreg magánzónő, akik régi jó Bucuresti-i módra eddig kertes lakásokban laktak — ezzel a problémával együtt sirnak a közgyűléseken, „nem lehet aludni“. Dübörög a blokkház . . . SELECT-KOZGÖ S!A, PESTEKEN GYERMEKRABLOK Izgalmas kalandorfilm, akíuál's társadalmi témával, a fősze; epekben : Chaster Morris, Sally Eiiers. — 9 órai előadás közben az összes nem­zetközi spo.teredmények vetítése. — Nyári helyárakkal, 20 —j— 3 Lei. SIKKASZTÁSOK SZOVJETOROSZORSZÄG- BAN. Moszkvából jelentik: A szovjetbiróság tizenkilenc magasratngu szovjettieztviselőt vád alá helyezett egymillió rubel elsikkasztásáént és kétezer szanatóriumi beutalás csalárd értékesíté­séért. amivel további félmillió rubel kárt okoz­tak a :zovj«tnek. A csalárd műveleteket kilenc hónapon ájt folytatták a, vádlottak, akik között szerepelnek a társadalombiztosítási népbiztosság szanatóriumi és üdülőosztályának főnökei és az ukrán népbiztosok tanáciának több tagja. Az üzelmek leleplezéséhez meghamisították a hiva­talos könyveket és iratokat a könyvvezetők köz­reműködésével, A tárgyalást június első hetére tűzték ki, ANGINA PECTORISNÁL, a rohamokban fellépő nyomasztó szivtáji fa-jdaílmaknáll regge­lenként Ví, esetleg Y\ pohár természetes „FERENC JÓZSEF“ kererüviz is elegendő ahhoz, hogy a belek működését elrendezze és kielégítő emésztést biztosítson. Az orvosok ajánlják. CIRKUSZBAN. — Szóval maga Abdulah Ramanput- rát, a nagy indiai mágust akarja látni? — Igen kérem. Tessék neki megmon­dani, hogy a testvére Mariska van itt, Kiskunmajsáról. Mikor unalmassá váliif az élet Az étnia'karáfl, <»/ élőt javainak é|v<-/<- » én létünk meghosszabbítása ősszel üggésb*-j van lelkiállapotunkkal, ezért a derűs hang lat elviselhetővé lesz mindent, de egy|>en áj reményt is kelt bennünk. Mikor azonban a élninkarási vágy elhagy, akkor pesszitnisfá leszünk, az élet már semmi vonzót nem nyújt, az élet pedig fölöslegessé tűnik. Fá­sultak és lehangoltak leszünk, a zárkózol!* ság, egyedüllét tűnik egyetlen oltalmunknak. Lzt a beteges állapotot nem kell tétlenül nézni: hanem energikusan közbelépni gyors kiközösítésére. Kezelések és a súlyos ideg-’: gyengeségi cseleken n „Tonoglobine Irradié" Utolérhetetlen erősítőnek és kitűnő, az er­kölcsi egyensúlyt visszaálütónak bizonyult. MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ Válasz — Hazafiság — Gépek összefogás m ö VIITORUL: lnculet belügyminiszter Chisi- náu-i beszéde válasz volt a nemzeti-paraszt- párt elfogult támadásaira. A közvélemény tudja, mit valósított meg a kormány két év alatt, bár legnehezebb örökséget vett át a nemzeti-parasztpárttól. Megteremtette a kol­lektiv megélhetés feltételeit minden irány­ban. A mérleg erkölcsi és anyagi szempont­ból egyaránt kitűnő eredményt mutat. A li­berális párt mindenekelőtt rendet és nyu­galmat teremtett az országban, ami nélkü­lözhetetlen feltétele az eredményes munká­nak. Megszüntettük az anarchiát, különben a nemzeti-parasztpárt pusztulásba vitt vol­na. Következetesen, energikusan, a jog és igazság fegyverével békét teremtettünk. Uj törvényekkel oldottuk meg a legnehezebb kérdéseket s a hitelező és adós között nyu­galmat teremtettünk a konverzióval. A ki- egyensulyozott költségvetés, gazdasági újjá­születés, hitelélet életrekeltése s a pénzügyek rendezése mind a Tătărescu-kormâny érde­me. A nemzeti-paraszpárt meg akar akadá­lyozni a további munkában, gyanúsít s le akarja rombolni az eddigi eredményeket. A törvények keretén belül üldözzük a szélső­séges mozgalmakat, hogy a rendet és nyu­galmat biztosítsuk. A liberális párt anélkül akarja felemelni a románságot, hogy üldöz­né a többi népeket a rend és nyugalom, országában. ADEVERUL: Stelian Popescu azért játszik nagyobb szerepet, mert a hazafiság mester­ségét gyakorolja. A mai világban kitűnő al­kalom kínálkozik erre, ilyenkor a hazafiak meghíznak. Többfélekép lehet értelmezni a hazafiságot. A modern Románia megalapítói például nyugati mintára demokrata-naciona­lizmus alapján álltak. Alba-Iulia-n is ilyen szellemben határoztak. A demokrata nacio­nalisták ma is többségben vannak az ország­ban. Néhány év óta azonban itt is felütötte fejét a fasizmus és szélsőséges mozgalmak­kal találkozunk, melyek a nacionalizmus nevében egyedül szeretnének beszélni. Ez természetesen a vezető osztályt is befolyá­solja, mert senki sem óhajtja, hogy haza- fiatlanság vádjával illessék. ORDINEA: Az „International Harvester Corporation“ gyárvállalat mezőgazdasági gépek javítására műhelyt akar építeni az országban. Nagy gyárüzemről van szó, mely­nek felállítása kockázattal járna. így tett Ford is, amiből aztán semmi haszna nem volt az országnak. Van elég mezőgazdasági gépgyárunk és Isten tudja, milyen küzdel­met folytatnak ebben a mezőgazdasági or­szágban. Az „International Harvester Cor­poration“ olcsó és jó gépeket ígér, valódi célja pedig az, hogy kedvezményeket kap­jon és megkerülje a vámtarifát, tehát egoista célkitűzésről van szó. A mai viszonyok kö­zött minden lejre szüksége van a kincstár­nak, vámkedvezményeket tehát nem ado­mányozhat. PREZENTUL: Kezdetleges földművelést folytatunk. Mint Abesszíniában, nálunk is gazdasági kerületek vannak ipari, kereske­delmi és bankár rasszok vezetése alatt. Ezek a rasszok felosztják maguk közt a közhiva­talokat, földeket, hitelt s minden oxigént magukba szívnak. Részükre nincs törvény, kötelék, nélkülük száraz kenyérhez sem jut­hatsz. A fosztogatók és kifosztottak egyfor­mán hibásak. A fosztogatók: hozzáértés nél­kül fosztanak s kárt okoznak a nemzetgaz­daságnak. Előbb a fa gyökereit rágják el, aztán fűrészelik le a fa koronáját. Lelket­lenül mindent kihasználnak s a tőkét pusz­títják. Oly felületesek, hogy ezért külön büntetést érdemelnek. A kifosztottak szin­tén hibásak, megbocsáthatatlan nemtörő­dömséget mutatnak. Nem akarnak tulajdoni erejükből magasabb életnívóra emelkedni. Ezért nincs kereskedelem és ipar. A rasszok nem tűrik a legkisebb versenyt sem. Össze kell fogni ellenük gazdasági alapon.

Next

/
Thumbnails
Contents