Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-03 / 101. szám
U EM» K'gi és „catch rev «Ach con" az. amerikai dz-siu-dzsicu sccaktwnlolyam. Ezeken kuvül .inacómiát is nanu Inak, mert egy szerencsét, len manőver a oa/tch as oa-cch con-Inon a fo- vxly iutküát akoaJwit ja, már podig Alcat- lu/hwm senJunok sem szabad nagyon fiatalon meghatni. Az «Japosun kxxkfcatxx* őrök stilus« okoznak csalódást, aonyivail inkább, ment nagy ttaccésük « tizrszoendci szolgáktt után Maces nyugdijuk van. £« munkájukat meg- k.rin.av>rt*k az cLíenAr/i^;éjvk is. Mesterséges fül cs szem, gép- fegyőrök ellenőrzik a fegyen- ccket A foglyokat az emberi szemeken, füleken is kezeken kívül éjjeLnappal figyeli az cLek- t romos szem, a mikro és eredetektől'. Egy nagy teremben varrnak ezek a kérlel- heoeiulen, kegyetlen mechanikus kémek, ahol -egitségükkel, az őrök vezérkara szünet nélkül figyeli ennek a gyehennának rettenetes életér. A „szem“ a Íotíoelektrrkia segítségéve! tökéletes hűséggel regisztrál minden legkisebb mozdulatot ns a folyosókon. Tudják például, hogy ebben, meg ebben a helyiségben minden öt percben át kell haladnia egy őrnek. Ha ebben az időközben valamilyen lantom felébreszti az elektromos szem érzékenységét, akkor valami rendkívüli történt. Az őrök puskával és gépfegyverrel máris rohannak a veszélyeztetett pontra s helyreállítják a rendet. A mikro kihallgatja a legkisebb zajt is. Egy suttogás, amely elkerülheti az őr figyelmét, u Központi Szobában egy népgyiilés zajára emlékeztet, egy fűrész próbálkozása a iövészárkok pergőtüzére. A foglyoknak naponta négyszer kell elvo- nulniok a detektor előtt, amely csengetéssel jelez minden érotárgyat, melyet a foglyok ruházatukba rejtettek, akár valami műtermi eszköz, akár az étkezésnél lopott kanál legyen az. Az őr, a szem, a mikro, a detektor, a világítótorony, a Csendes-óceán, a cápák... Ez is valami. De van, and ennél is többet ér: az igazgató. A Wall Streettől a szigetfegy- fegyház igazgatói állásáig Az igazgató ur, Johnston A., 1912-ig bankár vök. De a Wall Street és a spekuláció nem túlságosan érdekelte. Nem akart meggazdagodni. Olyan szakmában akart dolgozni, amely érdekli.. Egy választás folyamán összeköttetésbe került Johnson Hiram mail, aki kinevezte a ,,Folsom Penitentiary“ igazgatójának. S hála Joázisomnak, Johnston megtalálta a maga hivatását... Folsom után Sa int- Q u entin fogházának igazgatója lett, ahol szigorúsága csodákat csinált. És részben az ő kezdeményezésére teremtették meg — Álcát nazt. — Valamit kell csinálni a javithatatlanok- kal — volt cikkeinek és intervjujainak állandó visszhangja. És mikor csakugyan csináltak „valamit“, természetes, hogy Saint-Qucnilin mesterére gondoltak. Johnston A. James igazgató ugyanolyan lelkiinmereu's'scggol és érzé.ktelenül kezeli foglyait műit ahogy bankár koráiban üzleti könyveit vezette. Inkább a tnicgbánatissatl dolgozik, mint tesu ionyirékkcl. Az ostor* ritkán hu.sznollmM.jia. Többre tartja ,,a lyukba dugulás«'", aim egy földalatti kos, «ölé* cellát jelent, altod ki jedleunése szerint „a magába- mélyedés lehetőségei végtelenek“. Mr. Jolniston módszere Johnston ur nagyon lelkiismeretes ember. Azt mondják hogy „betöri“ a logtlyaktM, muml ahogy „betörnek'‘ egy Jiovat:. Számon- cartja rossz hangulatuk Legkisebb jelét is, az engedetlenségek kis kríziseit és időről-időre, mikor azt állapítja meg, hogy v-.iikiaud.yik fogoly nagyon is kövér, egy kas .^izonfeKiK“ büntetést rendel d a szánáru, „ldkiüdvéért“. Egy nap megtudta hogy fegyencemek egy része kitörést tervez a f egy házból. Más valaki tailán haragudott volna a helyében és súlyos megtorlásokat alkalmazott volna. Johnston igazgató urnák eszébe se jutott itlyesmi. A lőbb bűnözőket szemöldökükig felfegyverzett őrökkel a tengerpantra vezette. — Rajta- — biztatta őket —, ugorjaitok vízbe! Esküvel fogadom, hogy senki se fog benneteket megakadályozni. San Francisco csak három kilométer. Vagy talál félitek a cápáktól? Hát rajta, mire vártok még? És senki se mázd uh. — Azt várjátok, hogy jelt adjak az ugrásra? Nem? Hát ugyits jó! Hátra arc, megyünk haza. De azt akarom, hogy mosolyogjatok! Egy, kettő, három! Keep smiling, boys! És a rabok engedelmesen mosolyogtak... Ennyi elővigyázat ellenére Is kitörhet a lázadás, de erre az esetre is megtették minden rendszabályt. A folyosókon, a műtermekben a plafonon mindenütt hatalmas ezüst tartályok függnek. Egyetlen mozdulata az osztályfőnöknek s ömlik belőlük a könnyfakasztó gáz... Ilyen eszközökkel szemben még a kétségbeesés is tehetetlen. Az alcatrazi élet A fegyelem pillanatnyi szünet nélkül működik. Első szabály a legtökéletesebb, a halotti csend. A foglyoknak nincs joguk, csak őreikhez szólni, de csakis, ha munkájuk miatt valamire szükségük van. Egymással egyetlen szót nem válthatnak. így a kápolnában a vasárnapi prédikádó valóságos üdülés az „élő-halott némák“ számára. Felkelés 5 óra 30 perc, fekvés 18 óra 30 perc. És egész nap a munkatermekben dolgoznak. Háromszori közös étkezésük ideje alatt az őrök lövésre készen tartott fegyverrel a kezükben figyelik őket. Az egész éjszakán kérésziül ég a villlanylámpa a cellákban. Havonta egyszer kaphatnak egy levelet, melyet gépírásos másolatban kapnak meg. De válasza, nem Írhatnak. arme Amerikában máskép hívnak, mint Angliában. Például az ősz neve automn angolul és fall Amerikában... Ugy-e érti? Sokszor furcsa álmai voltak Nagy Péternek emiatt a Pipi-féle angol tanításért. Azt álmodta, hogy Londonban van és senkit: .sem ért és senki sem érti őt és akkor egyszer csak hozzálép pont a Traf algjar - téren egy dühös asszony, aki rettentően' hasonlít) a Pipi mamájához és megkérdezi tőle, hogy mi volt a foglalkozása. És akkor ő megmondja, hogy mint angol tanerő működött hazájában. A vészálmok egyszer aztán valóra váltak. Egy óra végén egyszer csak belépett a Pipi mamája és igy szólt: — Az uram egy ismerőse holnap itt lesz ebéden. Doktor Kassay. A bank. egyik levelezője. Az angol levelezője, Nagy ur. Szeretném, ha egy kicsit angolul beszélgetnének együtt. Péter el sápadt. Az az átkozott Pipi mondott. valamit. A nagyságos a&szony bizalma megingott benne. Vizsgáztatni akarja és ebéd utón meg fogja kérdezni az angoll levelezőtől, bogy milyen a kiejtése. Az ő kiejtése. És ki fog derülni minden. Hogy a szófüzése hibás, bogy gyakorlatlan, hogy tehetséges és szorgalmas kezdő. Nem fog fölélni tudni. Botrány. Ebéd megszűnés. Pedig Pipi egész jól haladt... Másnap úgy lépett be a jólismert hallba, mint öngyilkos a viz .szélére. Úgyis minden mindegy. Észre sem vette, hogy az egyik széken feketeruhás, keménygalléros, furcsa emberke ül. Az felállt, element, kezet nyújtott barátságosan. — Doktor Kassay — mondta. — ön az. angol tanár? — Én — felelte Péter ás szerette volna agyonnyomni a kis embert, vagy ledobni a harmadik emeletről. — Nagyon jóra való fiatalembernek lát. . szik — mondta Kassay vékonyka hangon — én — én szeretném megkérni valamire,.. Péter hallgatott. — Nézze — folytatta a kis ember zavarodottan — az igazgató ur engem meghívott, hogy ebédeljek itt. Eddig sohse jutott eszébe. Vallatni nekem nem tetszik. Étit v<an valami a háttérben. Én — és lehalkította a hangját — roppant kínosan érzem magiam. A direktor ur említette, .hogy maga is itt lesz és hogy szeretné, ha mi angolul társalognánk. Nekem — és a kis ember gondosan beleigiazitotta vékony nyakát a gallérjába — ez különös. Az a gyanúm, hogy a direktor ur ellenőrizni akarja az angol tudásomat. A mai nagy kenyérhaiszában, tetszik tudni, az embertől még ezt a nyomorúságos állását is irigylsk. Valaki bevádolhatott, hogy hibásak a leveleim, hogy nem tudok angolul!... Csönd lett. Egymásra néztek, két kopott kisember. — Kereskedelmi tudásom szakszerű — folytatta Kassay —, de ezt a mai amerikaias beszédet nem értem, kérem. A moziba sem értek egy szót sem. Szóval ért engem. Családos ember vagyok. Arra kérem, ne árulja el, hogy rossz a kiejtésem. Péter bólintott. Vidám és könnyű lett a szive. A ilevelező sem tudott angolul... Évente háromszor fogadhatják családjuk vwifcunelyiik tagjának látogatását. De a látogatót vastag üvegfal választ ja el tőlük, nem ölelhetik, nem csókolhatják meg. Ordítaniuk kclll, hogy a hang áthatoljon ,1/ üvegfalon és jobbrát-bairól légy veres Őrök, akik „r bizalmas együttlét" minden szavát idjogyzik. Ezek a rendszabályok olyan kegyetlenné teszik a látogatásokat hogy a legtöbb fogoly önként lemond róluk. Vérnék üli tá/adá s Nem is nagyon régen egy ütközet, vére 61- iküli lázadás színhelye volt Alcatraz. Az egyik teremben dolgozó száz. rab hirtelen abbahagyta a munkát. Nem loiter tudni, milyen csoda folytán beszélhették meg a (érvét? „Machine Gun" jeladásra kellett volna magukat őreikre vetni. Abban a pillanatban, nukor a szerenosőű éji • „némák“ számára megkezdődött volna > <„ r lek vés ideje, egyedül találták magukat. ÍJ, őrök lábújjhr_■ yen kiJopództak. A rabok ; múlva néztek egymásra. De mindent megy; értetlek, mikor a tetőzet nagy vázáiból ! son Leeres/.ekedett a könnyíti'.asztó gáz. A hallgatás szigetének 240 fogyence közt akadt egy, aki elárulna társait: AJ Capone. AI Capone, aki 2000 banditának par:- t csők, Johnston őrévé szegődött... Ezek után még jobban megértjük Sind, in Upton kérését Johnstonhoz: — Ha már nem lehet enylmeni a foglyok sorsán, ükkor egy nagyon kis kegyet kérek « számukra: végezzék ki őket... Az influenza dicsérete Voltak vad cs félelmes influenzajárványok. Azt mondják, védekező európai testeken tunyává vált baodlusok a háborúban négerek szűz. tulaján erőre kaptak, megőrültek a ín is hústól, tombolni kezdtek és tagbaszakadt, óriási baciLluskuiturákként tértek vissza a gyanútlan európaiakra. Félelmesek és gyilkosak voltuk ezek a járványok. Most szelíd, békés, áldott járványok keringenek Európában: magas lázat okoznak, sokáig tartanak, nem .spccioluzálják rangúkat légcsőre, mandulákra, torokra, szelíden és határozatlanul özönük el a testet és legfeljebb kikopogtal- hacatlan, fenyegető, de voltaképpen veszélytelen, kedélyes tüdőgyulladások formájában adják meg a két-háromhetes felmentés* a felelősség alól a boldog, felszabadult betegnek. Áldott könnyű influenzák! A beteg egy nap különösen kábult, Ízületei kéjesen sajognak, homloka forró és nagyon gyengének érzi magát. Még nem meri remélni, hogy beteg, de titokban repesve, meghatott gyengédséggei kezd érdeklődni leste iránt s mikor estefelé torkatövén furcsa szárazságot érez, ünnepélyesen hóna alá veszi a hőmérőt. Mondjuk 38.2-et mutat a hőmérő és a beteg ruganyos léptekkel siet a telefonhoz: nem megyek hivatalba, nem jövök el vacsorára, nem megyek el a rendez vouz-ra, nem szállítom a megígért munkát, nem fizethetek, nem jöhetek, nem mehetek, — nem tehetek semmit és nem vállalhatom a felelősséget, mert beteg vagyok! Ezzel a beteg villámgyorsan ágyba fekszik, bágyadtan egy limonádét rendel, amelyet egyébként csak vasárnap kávéházban enged meg magának. Pcheg. Kezében a hőmérő, amely útlevél a felelőtlenséghez és passzivitáshoz, várja az orvost. Orvo® jő, kopog, haligia-tózik, nyelvkanál, sztetoszkóp. Orvos nem vágja kedélyesen hátba betegét: semmi baj, fiam, ne cigarettázzon, — nem, orvos hosszasan fülel mélyen lenn a baillapocka alatt. Végül szótlanul mindenfélét felír és beteg .meglőbogtatja a receptet: ime, a vizűm az útlevélre a felelőtlenség és passzivitás országába, a Gaz nirvánájába. A világ ronda és elviselhetetlen, suttogja a beteg, de most messze van. S azzal a csodálatos ösztönnel, amely .minden szent kezét maga félé hajlani készíteti, amellyel az ember a természeti tüneményeket saját hasznára tudja értékesíteni, betegünk berendezkedik és megkezdi a betegség kiaknázását. Futótűzként terjed el a hir, hogy a beteg beteg. Rokonok jönnek és narancsot hoznak. Nagynénik befőttel küldenek, barátok „majd ha meggyógyulsz“ kiáltással finom cigarettát hoznak, ritka keleti gyümölcsök érkeznek, kompót, ötpuotonyos asszubor, könnyű sütemények, pezsgő. Az ágyait aggódó arcok veszik körül. „Hogy vagy?“ kérdik és látszik, hogy ezúttal, csakugyan érdekllii őket, hogy“ van a beteg. És a beteg nem. fellel, csak körmönfont fanyarsággal mosolyog es legyint. Mosolyogd mert titokban rövid habozás után. nem vette be a Aázcsiilaipiitót, hadd emelkedjék az a jó kis láz ás ringassa a felelőtlen passzivitás amaz oly ritka nirvánájába. Azután félig behunyt szemmel maga elé mereng és tehetetlenné ernyedt testtel, de minden diktatúra ailÖl felszabadulva álmodozik. Mert ideje is van a betegnek. Ó, áldott influenza! A beteg ágyához csődül az aggódó társadalom. Csinos, fiatal hölgyek anyuként: tobzódnak, az ágy körül és betegünk olykor plhegő nyögést intonál. Pilheg és köb ácséi és hangjára megrezzen a nép. Minden a betegünk körül forog. Betegünk érdekes és szép a fehér leplek közönt, okos és előkelő betegünk arisztokrata és tudja, hojgy neon lehet nevetséges, mert a beteg ember sohasem nevetséges, az egészséges tobbc-kevésbé mindig. Bágyadtan álmodozik naphosszat bd— günk a láz nirvánájában és tűn a dicsőv:- get, amelyet egészségesen a fukar élettől sohase sikerült kicsikarnia. Egy Hét alatt u beteg rnunko és felelősség nélkül mindent elér, amit az életben munkával és felelősséggel nem tudott elérni. És betegünk így gondolkozik: Az életben a felelősség igen kínos dolog. Míg például a politikában a félresikerült program bukásakor a felelősséget egyszerű pirulással és szemlesütéssel eszkomptálha-tjuk, az életben kénytelenek vagyunk megenni a levest, amelyet főztünk. így gondolkozik betegünk és nyugtalanság fogja el: ugylílszik, gyógyulunk. A harmadik héten betegünk már alig tudja titkolni, hogy egyre jobban érzi magát. Már virtuóz beteggé fejlődött, bágyadt ka jánsággal tudta kiaknázni minden gyönyörét helyzetének. Kávéjában tejszínt ivott, a narancssaláta egyéni elkészítésére “külön kamarást tanított be, fodrász borotválta naponta, eszméit egy hü vazallusnak elhaló hangon írógépbe diktálta, ha. nyögdécseit. izgatott arcok hajoltak fölé, csak tokaji ó- borr szürcsölt, külön számárra, meggyaiuit és mintázott sonkát ás nyelvet event és ha kérdezték, hogy van, baljóslatú, rosszat sejtető, de férfiason beletörődő választ adod. Úgy dolgoztatta környezetét, mint a rabszolgákat. Betegünk azonban menchelenlen: meggyógyul. Hiába minden, letelik a tartózkodási engedély, a hőmérő Leszáll, nincs uj recept, nincsenek fenyegetően asönreaiő uj or- vosságos üvegek, sőt, egy nap már injekciót se kap. Betegünk komor. Újságot oévus és figyeli az eseményeket. Egy nap betegünk meggyógyul. Küép az utcára.. Rosszkedvűen néz a tavaszi napra. Undorodva, hőköl meg a kocsiuton. Vissza- utasitóam néz az emberekre és orrát fintor- gartija a zsúfolt autóbuszon, amely nem akar elindulni. Plolnap betegünk dolgozni fog, hogy legyen mibői élnie. Adósságát megfogja fizetni. És kínlódni fog tovább, hogy feltűnést keltsen. Mert most már a kutya se törődik betegünkkel. És mikor találkozik valakivel és az megkérdezi, hogy vám, betegünk egy utolsó felcsLÜianó reménységgel kezdi: — Beteg voltam... — de a másik már repesve közbevág: — Igen? Te is? Érdekes, én is. Képzeld... — és betegünk hallgatja, kénytelen hallgatni, hogy a -másik is bsc-eg voit. Vége a szabadságnak. Betegünk nem beteg már. ja. Juhász: A VILÁGIRODALOM ÉLETTÖRTÉNETE 60 lejes propagandaküadásban. Á kitűnő irodalomtörténész és esztétikus könyve mintegy őOO oldalon vez.et bennünket a mithoszi mesétől egészen korunk szelleméig, érdekfeszitő stilusban. Csak rövid ideig kapható korlátolt példányszámban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Budapesti nemzetközi Vásár utazási- és vizum- kedvezményre jogosító wásári^axohsáftwm Í2Ú leiért karaié az Ellenzék könyvosxtáiyában Cluj, Piaţa Unirii 9. Vidékre 140 lej előzetes beküldése mellett, alátüvaazomulkuldiük
