Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-17 / 113. szám

1936 taifas ti. beebnzsk 15 FURCSASÁGOK A NAGYVILÁGBÓL A világ legdrágább szállodája Kenya dsun­gelében. Londoniból jelentik: Anglia közép- afrikai gytanmatának, Kenyának kellős köze­pén egy nagy őserdőben van a világ legdrá­gább szállodája. Ebben a szállodában na­ponta tiz fontba kerül' egy szoba. Ez az óriási összeg még nagyobb, ha figyelembe vesszük, hogy a szálloda komfortja meglehe­tősen gyenge. Például nincs lift. Ha az em­ber megérkezik, hosszú keskeny létrán kell bonyodalmasán, felmásznia az épület előcsar­nokába. A hotel ugyanis hatalmas fák ágai­ra épült fából, körülbelül másféléméiért ma­gasságban. Nagyon kevés szoba von benne, de van egy fürdőszobája és van benne vil­lanyvilágítás. Szép kis veranda fut az épület körül, amelyről gyönyörű kilátás nyílik a dsungel festői részeire. Ez a hotel fő vonzó­ereje. Nem messze a szállodától van ugyanis egy kis forrás, ahova a legkülönbözőbb vad­állatok járnak inni. A vendégek azét l jennek ebbe a méregdrága és kényelmetlen szállo­dába, hogy verandáikról biztos helyzetből gyönyörködhessenek a dsungel vadjainak éle­tében. Minthogy ezen a környékén nem sza­bad vadászni, az álfátok bizalmasak és gyak­ran egészen közel jönnek a szállodához. Időnként elfántosordák mennek el a közel­ben nagy trombitál ássál, néha oroszlánok tűnnek fel a forrásnál. Zebrák és gazellák gyakran jönnek a szádod a alá és kíváncsian nézegetnek fed. Éjszakánként a legcsodálato­sabb 'afrikai hangzavar szórakoztatja a ven­dégeket. Ilyenkor éled fel igazán a dsungel, ilyenkor hallartszanak a legfurcsább^ szmtc kísérteties álLathangok. A londoni Savoy- hotelben sincs ehhez fogható szórakozás: ezért kell drágán megfizetni. Hálószoba a levegőből. Smith János den- veri lakos és felesége valóban elmondhatják, hogy égből pottyant hálószobához jutottak. A derék Smith esztendők óta udvarolt me­nyasszonyának, de hiába törekedett, nem bírt annyi pénzt össze kovácsolni, hogy legalább egyszobána' való bútort vásárolhas­son. Végül is elfogyott a türelme és szoba­bútor nélkül is feleségül vette a kiválasztott nőt. Mindkét szerelmes atyafi gyárba járva keresi kenyerét. Most aztán megérkezett a rég vágyott hálószoba is. Smith János február 26-ról 27-re virradó éjjelen nagy döröm'bölésre riadt fel. Kiug­rott a vackából s az utcára szaladt, éppen akkor, amikor a ház tetejéről mindenféle holmi zuhant alá, majdnem a meglepett em­ber fejére. Az első tárgy, ami leérkezett, egy masszív, teljesen uj szekrény egyik oldala volt. A következő pillanatban az égből valósá­gos butoreső esett. Ágydeszkák, székek, ke­pék, matracok, festmények és szobordarabok potyogtak rendre a magasból. Smith felverte a szomszédjait, gyorsan összeszedte a holmi­kat és nyomban nekiállt azok összeállításá­nak. Vagy három nappal utóbb a napilapok­ban a következő hirdetés jelent meg: „Keresem azt az embert, aki a hálószo­bám darabjait összeszedte. Ha jelentkezik az iílll'eto: övé lehet a szobabútor, csuk arra kérem, értékes festményeimet adja vissza, mert azok a nagymamámtól szár­mazó emlékek!“ Kiderült, hogy egy sanfranciskói millio­mos meglátogatta a newyorki bútorgyárak kiállítását és megvásárolt egy nagyon drága hálószobát. Meg akarta lepni a feleségét mi­ért is hatalmas repülőgépre csamiagohatta a bútorokat és elindította Amerika nyugati partjai felé. Ám a gép alja a túlzott terhelés következtében kiszakadt és a bútorok mind lepotyogtak a levegőiből, éppen ott, ahol arra a legnagyobb szükség volt. A pilóta kényszerleszállást végzett. Smith persze azonnal jelentkezett, visszaadta a képeket, kapott még némi jutailmat is és ma boldo­gan pihen az égből potyant hálószobában. * A nő és a gépkocsi. Rendkívül érdekes lé­lektani statisztikát állított össze Herber Henrik dán gépkoosiversenyző, az autószak­mának az egész világon elismert tudósa. Sta­tisztikájában megemllliti Herber, hogy Öt év alatt több, mint hatszázezer nő vásárolt gép­kocsit, hiatszázhatvanezer hölgy tette le a sofőrvizsgát s magában Ameri kában kétszáz­hetvenezer nő foglalkozik vagy teher-, vagy személyszállítással, természetesen gépkocsik segítségé veit. Herber munkájának legérdekesebb része ama összehasonlítás, .ami az autótulajdonos nők és a kocsik formája közt von párhuza­mot. Németországban öt év alatt húszezer asszony és hatezer leány vásárolt kocsit és az asszonyok között 98% a molett, minek következtében ia vásárolt kocsiknak majd­nem ugyanannyi százaléka kisripusu, két­üléses sportautó. Viszont a lányok csupa hathengeres, óriási versenykocsit vásárol­nak. Az Angliában nők által vásárolt kocsik szánta közel jár a százezerhez és a kocsik formája, tekintettel az angol és skót nők közismert karcsúságára, rendszerint testes, széleskörű, nagymotora gép. A párisi nők nagy vevőtábora össze-vissza mindenfeile ko­csit vásárolt, de ezekkel a karosszáriagyáro- sok és autólaikkozók csináltak nagy üzlete­ket. A párisi dáma ugyanis a jármüve sár- hányóit, karosszériáját aszerint festi koc­kásra, vagy sávosra, amilyen ,kimenőruhái vannak. Akadt olyan francia hölgy is, aki négyféle, levehető sárhány ót csinálltaaitoít, csak azért, hogy a ruhái szerint azokat bár­mikor megváltoztathassa. Az amerikai hölgyek a gépkocsijukat hét­végi kirándulásokra, vőlegényeik megsétál­A HIGJlENIhUS szakavatottan selyemfinomságu és nagy megbízhatóságú tatásána s más effélékre használják. Ezért na­gyon szeretik egy amerikai gépkocsigyár na k azt az uj kocsitipusát, melynek h ütő rácsozata szív alakjában épült. Hozzáteszi még jelen­téséhez Herber, hogy az amerikai nők autói a legerősebbek a világon, mert nincs a föl­dön férfivezető, aki gondolkozás nélkül annyi mindenfélébe belehajt, mint az ame­rikai miss. Beszámolóját a dán nőkkel fejezi be Herber, megemlítvén, hogy ott is rend­kívül fellendült a női gépkoosizók száma, de józan, hüvöskedélyü dán hölgyek csak asszonykorukban vásárolnak, mégpedig minden esetben családi autót, óriási kocsi­kat, melybe hat-hét gyerek, a férj, a rokon­ság is belefér. A kutató ember könyve propagandában. Jeans: A CSILLAGOS ÉG TITKAI. Az érdek lődő ember népszerű csillagászata. (Lexikon­alak, Ízléses nyersvászonkötés, kitűnő fény­lemez illusztrációk) most csak 235 lej. Kap­ható az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk —- utánvéttel is. Kérjen ingyen könyvjegyzéket. Kos Károly: ERDÉLY, olcsó propaganda kiadásban. Kultúrtörténeti vázlat, 60 lino­leum metszettel, 80 oldal szöveggel. Vászon­kötésben 79 lej az Ellenzék könyvosztályá­ban, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje az olcsó köny­vek jegyzékét. r Értesítést kapunk, hogy Kirlibaba és Rodna kör­nyékén erős kiütéses tífusz dühöng. Meg kell tegyük az óvintézkedéseket. Gyors tempóban, nappali és éjjel munkával felépítjük a gyengélkedő fedezéket, hol 30 —40 embert tudok elhelyezni. A fürdő is elkészült, ide jár félezredünk, a 9. H. H. ezred, 3/11. kerékpá- rososztag és a környékünkben táborozó tüzérek. A gyengélkedő mellett sziklába vájva építjük be a fertőt- lenitőt. Gyakori fürösztések, tetiitlenitések következ­nek. Csak igy tudunk a félelmetes rémmel megküzdeni. Súlyosabb beteg alig fordul elő. Egy-két sebesült, halott az első vonalban, ütések, zuzódások a sikos jé­gen és havas hegyoldalon. Elég gyakori az influenza, de könnyű lefolyású. Az állásban lévőket megviselte a hideg és a nedves, dohos fedezékek. Balra tőlünk a Botos-tetőn van a 2. H. huszár­ezred állása, tőlük balra az 5. H. huszárezred Hege­dűs és Baintner ezredesekkel, jobbra tőlünk, tarta­lékban a 9. H. huszárezred Tólváradi gróf Tolvaj- Takács vezetése alatt. XXVTI. Szabad időnkben sizünk, Sándor főorvossal gyak­ran lovagolunk, esténként pedig kártyázunk a fiuk fé­rőhelyén, a hosszú barak északi oldalán, egy kis odú­ban, mely háromszoros emeletes priccsekkel van el­látva. Itt van a „Kaszinónk“. Fiatalabb korosztályú újoncok vonulnak be egyik nap. Rittinger, Lenz, Vadász, Pálmay Andor, Biró Mór, Beyer fiatal tisztek vezetése alatt. Mindennapos vendégeink a 9. H. huszárezred tisztjei, kiváltkép Benkő, Dobokay vezérkari tisztek, Pállfy, Gyurkovics, Rácz kapitány jó barátai. Égjük délután Hoffmann főhadnagy vonul be a kórházból. Nem szívesen fogadják a fedezékbe lakó­társnak, mert iszonyúan horkol. — Nem lehet kibírni! — mondják régi bajtársai, akik ismerik. Az utkaparó-házban lakom. Elég tágas szobám van. Csernáth Jóska ágya üres. — Jöjj hozzám aludni, engem nem bánt a horko­lás! — mondom Hoffmann főhadnagynak. Meg is bántam a szives vendéglátást. Este, vacso­ra után haza felé tartunk. Holdvilág, csikorgó szem­bevágó, dermesztő hideg. Otthon jó meleg szoba, a fehér nyírfa ágyak megvetve. Sietek levetkőzni, lefek­szem gyorsan és magamra huzva takarómat, aludni próbálok. Hoffmann is lefekszik és néhány pillanat múlva már horkol a fáradságos utazás után. Nem baj, gondolom miagamban, engem nem szabad bántson másnak a horkolása, én is horkolok és orvos is vagyok, ­Tűröm türelmesen, talán elalszom... De nem lehet. Elszáll az álom szememből, csak a vészes, bor­zalmas hortyogást hallom. Forr, süvít, köpköd, meg­megtorpan, majd ismét fuj, mint az eszétvesztett or­kán hangja, szüntelenül, megborzongatva az ember idegeit, agyát. Őrjítő hangok. Jobbra-balra fordulok a szalmán, fejemre huzom báránybőr mentémet, kezeimmel bedugom füleimet, de már késő, ez a hang ráfekszik idegeimre, fúrja, fa­ragja agyvelőmet. — Hoffmann! ... Hoffmann! — kiáltok. Vendégem felébred... aztán elalszik feneketlen vészes liortyogással. Elmúlt éjfél és nem jön álom a szememre, pedig rettenetes fáradt vagyok. Az, ott az ágyban, nyitott szájjal mind vészesebben horkol, mintha orkán szá- guldana végig évszázados fákon. Mozgolódást hallok a másik szobából. A tisztiszol­gák se bírják. Dühösen káromkodva elhagyják a há­zat, mennek tovább, más szállást néznek maguknak. Reggel három óra felé zakatolva, prüszkölve, fúj­va halad el az országúton, az ablakom előtt a kis tá­bori vonat. Kissé mintha csendesedne a hortyogás. Né­met katonákat látok a holdvilágban, a nyitott teher­kocsikban egymásba borulva, megdermedten, hi­degben. Hoffmann tovább horkol. — Megölöm! — forr bennem az elfojtott keserű­ség. Megfojtom! — tör ki belőlem a düh. Remeg a testem, hidegveriték lepi el arcom. — Miért hívtam magamhoz? — kérdem — in­kább gránáttüz és roham, mint ez a vészes, őrjítő hangáradat. Magamból kikelve orditok: — Hoffmann! .. . Hoffmann! Felrémül, felül az ágyban. A tűnő holdvilágban fehér arcát látom. — Fordulj oldalra, vagy hasra! — orditom, —< ijesztően horkolsz! Reggel öt óra felé tudok csak elaludni. Ebédnél nevetve kérdik a fiuk: — Hogy aludtál, doktor? — Jól! — szólok keserűen — azt hittem, hogy gránát zárótüzet kaptam. Még egy hasonló éjjel Hoffmannal, másnap aztán megszököm. Inkább a félig kész, hideg fedezékemben csinálok magamnak ágyat. XXVIII. Február hónap csendben telik el. Fürösztjük a legénységet, pusztítjuk a tetveket. Az itt rekedt polgári lakosságot is megfürdetjük és ruháikat rendszeresen fertőtlenitjük. A legénységgel egészségügyi-iskolát tartok, a fer­tőző betegségekről, kiváltkép a kiütéses-tifuszról és a vérbajokról. Mind több és több a „Hinterlandból“ be­vonuló nemibajosok száma. Mikor kis szabad időm van, a hozzánk beosztott és közelünkben állomásozó, Huray főhadnagy parancs­noksága alatt álló 3/ll-es kerékpáros osztaghoz láto­gatok. Sokszor marasztalnak ott ebédre, vacsorára. Schwarcz, Ruby és kiváltkép Szép hadnagyok mesteri cimbalomjátékában gyönyörködünk. Oly szépen szól a muzsika és az ének. Künn nehéz hópelyhekben hulL a hó, mely meg­bénítja az egész frontszolgálatot. Március 1. A környéken erős kiütéses-tifusz dühöng. Szigo­rúan tesszük az óvintézkedéseket. A szabadságra me­nő huszárokat megnyirjuk. Megfürödnek és tiszta, fertőtlenített ruhával látjuk el őket. A szabadságról visszatérők tizennégy napi megfigyelés alatt állanak. Égjük nap Virányi Ferenc huszárezredes veszi át a 3. H. huszárezred parancsnokságát. Kistermetű, vé­kony férfi, tipikus huszárarccal. Hires a szigorúságá­ról. Hamarosan megbarátkozunk, ő újságolja, hogy a napokban fog bevonulni hozzánk gróf Andrássj7 Géza és Tisza István gróf, volt miniszterelnök is út­ban van a 2. H. huszárezredhez. A tartalék félezred naponta gyakorlatozással tölti el az időt: si, kézigránátdobás, aknavetők, gáztáma­dás. Alig várjuk az estét, mikor a barak tiszti étkez­déjében összejöhetünk, majd a vacsora után a fiuk barakjába térünk, hol késő éjszakáig teázással, Ré­vai, kártyával töltjük az időt. Bevonul az ezredünkhöz Polgár őrnagy, Badini, Bálint főhadnagyok és báró Vojnits Miklós zászlós. A közös szoba mellett van Virányi ezredes „lak­osztálya“, melj' vékonj^ deszkafallal van elválasztva. Égjük este nagy csörömpölés hallatszik az ezre­des szobájából, valami guruló vékony réztárgy ütődé- se zavarja a csendet. Később tudjuk meg, hogy tisztiszolgája ejtette el a réz mosdótálat, az csörömpölt oly vészesen a szobában Késő este T. gazdászati főhadnagj' érkezik hoz­zánk. A front mögötti tiszteket mindig megtréfáljuk. — Fiuk! — mondja Tallián Anci — fektessük a legfelsőbb priccsre, azon úgysem tud aludni senki a kibirhatatlan meleg miatt. A barak gyenge tákolmány, állandóan fűteni kell a kemencében, a tisztiszolgák éjjel inspekciót tartanak és félóránként tömik a kályhát. Lenn, az alsó pries- cseken erős a hideg, fent ellenben, az emeletes pries- cseken őrjítő a meleg ugyanakkor. Vacsora után lefeküdni készülünk. — Barátom — mondja Tallián főhadnagy a ven­dégünknek, — oda fekszel a legfelső priccsre. Lenn hideg van, megfázol. Mi már megszoktuk. Takarózz be jól és ne vesd le a ruhát, mert éjjel megvesz az Is­ten hidege. Látod, mi is felöltözve fekszünk. A főhadnagj" boldogan kúszik fel. teljesen felöl­tözve az emeletre. Igen bőbeszédű. A többiek elfojtot- tan nevetnek. Az előre betanított tisztiszolgák három pokrócot raknak reá s tetejébe ráteszik még a bun­dát. Aztán félóránként irgalmatlanul tömik nagy fa­hasábokkal a kemencét. Óriási hőség van a kicsi dekkungban. A főhadnagy izzad, mozgolódik fenn a priccsen és ledobja a bundát. Kínszenvedés az éjszaka. Reggel csurom vizes az izzadtságtól, nem mer kibújni ágyából. Jókedvünk van. [Folyatat luk.)

Next

/
Thumbnails
Contents