Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-14 / 110. szám
\ TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929. ^ ÄRA 3 LEJ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Cale» Moţilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postáfiók 8o, LVII. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM. MR.!? MAGYAR POLITIKAI NAPILAP, ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési áriak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440> évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több ~C S Ü TÖRTÖK 1936 MÁJUS 14. BlZHBffiEKSimmi Figyelemre, sőt utánzásra méltó tervről olvadunk a nemzeti-paraszt párt lapjaiban. A nép politikai kioktatására készülnek. Iskolázni fogják az elméleti gyakorlati politikában. Egg-egy heti tanfolyamat rendeznek Erdély néhány nagyobb városában s erre a tanfolyamra 2/— 35 éves ifjakat vonultatnak be a falvakból, akiknek az elhelyezéséről és élelmezéséről is gondoskodni fognak. Tanárok és egyéb alkalmas személyiségek meg fogják röviden ismertetni a tanfolyam résztvevőivel a szembenálló világnézletek alapelveit, a román politikai élet részleteit, a különböző pártokat és célkitűzéseket. A hallgatóság, amelybe természetesen az ifjú városi elemet és bevonják, nemcsak a. „kisembereket", hanem az értelmiséget is meg fognak ismertetni a kommunizmus, fasizmus, nemzeti szocializmus, polgári radikSizmus, szabadelvúség, reakció, r*ép- képviselet, parancsuralom, rendi szervezkedés, paraszt-állam, választójogi alakzatok fogalmaival, mindenekelőtt azonban a nemzefi- parasztpárt elveivel és célkitűzéseivel, meit minden szentnek maga felé hajlik a keze s ilyen összetételek során valóban lehetetlenség volna mellőzni a pártérdek szolgálatát az elvi hajtogatás lehetőségével. Kétségtelen, hogy a nemzeti-parasztpárt ezzel a közéleti kitamtással és politikai fölkészítéssel most már minden áron ellensúlyozni iparkodik az egyre nyomasztóbb, egyre hosstabbodó és egyre erősödő ó-liberális kormányzati rendszert, amely folytonos válságokon át úgy úszik előre, mint rádiumos sugárzatu gyógy- ta-von ót és amelyet siralmas hosszú időn keresztül képtelen volt megbulctatni a kihívó reformok és gyöngítő ármányok egész sora ellenére is. De védekezni akar a szélső jobboldali törvényes és törvénytelen bujlogatás ellen, amelyet ldvülről támogatnak a nemzeti- parasztpárt hatalmi öröklésének a megakadályozására. A tömegeket kioktatni és az elvi ismeretekbe beszervezni, régóta dívik s természetesen érthető, sőt pártérdektől eltekintve, szükséges dolog. A népképviseleti szellem és rendszer észtani folyománya ez. Az uj benne, hogy tüzetesen meg akar ismertetni az ellenséges szemlélettel, a tanokkal, elvekkel, szervezetekkel és eljárási módozatokkal, mert a győzelem egyik föltétele, hogy jól ismerjük meg az ellenséget, ne becsüljük le és ne értékeljük föl a kelleténél inkább. Aztán a győzelemnek egy másik föltétele, hogy az ellenséget lehetőleg a saját fegíjverével verjük meg. így történik, hogy a gárdával szembeállítjuk a gárdát s az értelmiségi fiatalság kirándulásait ellensúlyozzák a politikai leckék adásával. Uj még, hogy a tömegek politikai kioktatását komoly alakban, tudományos és tárgyilagos színezettel fogják végezni, egyben a közösségi tudatot kifejlesztik, amennyiben különböző vidékek fiait egyelőre közös fedél alá hozzák s a párt-vezetőséggel való kapcsolatait megerősítik. Ha mindezt mi, a kisebbségek is cselekedhetnénk! Más lapra tartozik, hogy igy egy csomó népgyülést megtakaríthatnak, ami talán nem a költség és időkimélés, hanem a kivételes rendelkezések idején a hatósági oldalról alkalmazott nehézségekre való tekintettel észszerű. Lehet, hogy a nemzeti-paraszt párt ama lélektani jelenséget is mérlegeli, hogy a falu és a. város alsóbb rétege kezdi az értelmiségi elem túlságos gyámkodását és beavatkozását unni, szeretné most már a maga dolgait a maga erejével, a maga kitalálásával, a maga embereivel elintézni. A tanfolyamokon kioktatott hívek, a falunak a falusi vezérei sőt részben a falunak a falutömegei lesznek igy. Meggyőződéssé lesz, hogy nem a párt külső vezérleje, hanem a falu saját kőzülete alakítja ki a politikai magatartást és tudást. lilább haiasziás&aí lér f fai a népszövetségi tanács a heletairifaai háborús válság tárgyalása elől Meglepetés a, tmiávozaíhazaial előtt — Az olasz küldöttség elutazásának híilisszatitkaL fafő mozdulatok Páris és London leié A rajnai öv ügyéi és ujita ti tegnap a Genfhen képviselt locarnóihatalmak  népszövetségi tanács tegnapi ülésén az olasz-—abesszin kérdés tárgyalását junius 15-re halasztotta el. Ugyanakkor kimondta, hogy egyelőre nincs hely a tanács által ebben a kérdésben egyöntetűen elhatározott intézkedések módosítására. Ezt a halasztó határozatot azenbau, melyről azt hitték, hogy az olaszokkal való megegyezés erednué- uye, egy meglepetés előzte meg. Aloisi báró, Olaszország népszövetségi kiküldöttje még a tanácsülés befejezése előtt, Mussolini utasítására hirtelen elutazott Géniből. Az elutazás, amint később kiderült, nem jelenti Olaszország visszavonulását a Népszövetségből, de az események diplomáciai hátterében kétségtelenül meg van az oka, melyet azonban világosan látni még nem lehet. Talán a római kormány elégülctlenségének kifejezése az ellen, hogy a népszövetségi tanács halasztó határozattal akar kitérni Abesszinia annek- tálásának tudomásulvétele elől. Talán intés akar lenni Páris felé az újra szorosabbá vált angol—francia együttműködés miatt, vagy talán az abesszániai bevégzett tények Németország részéről történt gyors elismerésének és az ebben kifejezésre jutó német— olasz közeledésnek is szerepe lehet benne. Ennek az utóbbi leftetőségnek szerepét különben meglehetős erősen hangoztatják az utolsó napok olasz sajtómegnyitatkozásai. Beavat tolt helyről adott magyarázat szerint az olasz delegáció távozása Genfből egyelőre csak annyit jelent, hogy Olaszország nem hajlandó a nemlétező abesszin kormány képviselőjével együtt résztvenni a népszövetségi tanács ülésén, távolabbi jelentősége a távozásnak azonban az, hogy Mussolini végső figyelmeztetést akar adni vele a népszövetségi körök számára. Hivatalosan tartózkodnak Rómában a magyarázattól, a sajtó azonban nyilván-, valóan egységes utasításra következőkben adja az olasz lépés magyarázatát: „Olaszország, mely joggal remélte az annesió elismerését, semmiesetre sem fog a Népszövetség ajtajában kéregető módjára várakozni, mint valami gyermek, aki bocsánatot kér szüleitől. Ha a Népszövetség késlekedik az olasz igazság elismerésével, akkor Olaszország sem lesz hajlandó semmilyen együttműködésre a Népszövetségben képviselt hatalmakkal. Ebben az elhatározásában Rómát előreláthatólag egy másik európai hatalom is támogatja“4. Az utolsó mondatban foglalt megállapítással a római sajtó kétségtelenül Németországra céloz, melyről azt írja, hogy egész technikai erejével készen áll arra, hogy Olaszországot elősegítse Abesszinia gazdasági kihasználásában is.  kérdésben meginduló újabb diplomáciai manőver nagy vonalai tehát kezdenek kîbontakozni. Róma ugyan még nem ejti el kapcsolatait sem Franciaországgal, sem a Népszövetséggel, de jelzi, hogy a várható uj francia kormányzat esetleg szorosan London felé forduló külpolitikájával szemben számíthat Németország jóakaratára. Berlin pedig, amely szintén elégőíetlennek látszik az angol kormány részéről hozzájuttatott kérdőívvel, London felé akarja éreztetni Abesszinia annexiósának váratlanul gyors elismerésével, hogy nyitva áll számára az ut Róma felé is. A háttérben lefolyó diplomáciai mozdulatok vetületének lehet tekinteni ilyen szempontból a locarnói hatalmaknak tegnap már nemcsak Németország, hanem Olaszország távollétében tartott genfi megbeszéléseit is. Aloisi báró hirtelen elutazása Genfből esetleg ez elől a megbeszélés elől való kitérésnek is tekinthető. A megbeszélésről szóló jelentés szerint ugyanis a főtárgyat az képezte, hogy a berlini kormány láthatóan késlelteti a válaszadást a hozzáintézett angol kérdőívre, ami viszont arra indítja a locarnói szerződésben másrészről érdekelt államo- kat. hogy a rajnai kérdés ügyének megvizsgálását tovább folytassák. Ezzel egyidejűleg Baldwin újra kijelentette a londoni alsóházban, hogy az angol kormány Abesszinia londoni követét továbbra is országa megbízottjának ismeri cl és a párisi Havas-ügynökség megállapítja, hogy francia illetékes körök felfogása szerint az olasz—abesszin kérdés további napireiídentartása természetes kifejezésre juttatása annak, hogy a Népszövetség még nem ismerheti el Olaszország szuverénitását Abesszinia fölött. Végül pedig, amint Rómából a külügyminisztériumhoz közelálló körök információi szerint jelentik, az olasz delegáció távozásának rendkívül fontos okai vannak, melyeket a nyilvánossággal még nem lehet közölni. Ez a magatartás azonban —1 mondják az illetékesek _ logikus következménye az eddigi feseményeknek. A szankciók ügyét különben már szintén fölvetette Chile népszövetségi megbízottjának Avenol főtitkárhoz intézett levele, melyben kormánya nevében az Olaszországgal szembeni pénzügyi és gazdasági szankciók megszüntetését kívánja. Ez a levél hozzájárulhatott ahhoz, hogy a vitás kérdés tárgyalását siettek, junius 15-ig elhalasztani. Elutazóit Géniből az olasz delegáció GENF. (Rador). Mivel a népszövetségi tanács délelőtt nem tudott összeülni, az egyes delegációk vezetői értekezletet tartottak. Pau| Bo-ncour Titulescuval, van Zeelanddal, Beck- el és Rusdi Arrassal tárgyalt, Eden van Zeelanddal és Litvinovval folytatott beható tanácskozást, Aloisi báró Faschier albán delegátussal és Avenol népszövetségi titkárral beszélgetett. Az Egyesült-Államok, Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország, Hollandia, Spanyolország és Svájc megbízottai ma újból összeültek, hogy közös álláspontot dolgozzanak ki. Délben 12.30 órakor Aloisi báró kihallgatást kért Aveno'l főtitkártól, akivel közölte Mussolini telefonutasitását, hogy azonnal lérjen vissza Rómába az egész olasz küldöttséggel. A Rómából kapott utasításnak megfelelően Aloisi báró és a többi olasz megbízott 16.40 órakor vonaton e'1; is utazott Genfből. Diplomáciai körökben meglepetésként hatott ez a lépés, mert a délelőtt folyamán még a legpesszimisztikusabb körök sem vártak ilyen lépésre Olaszország részéről. Mégis az általános vélemény az, hogy Olaszország továbbra is tagja marad a Népszövetségnek, az olasz megbízottak hazarendel ésé- nek célja, hogy ne várják be Genfben azt a határozatot, melyet a Népszövetség a szankciók fenntartása kérdésében hozhat. GENF. (Az Ellenzék távirata.) Népszövetségi körökben tegnap a déli órákban nagy meglepetést keltett az a gyorsan terjedő hir, hogy Mussolini visszahívta Genfből A'loisi bárót és az olasz népszövetségi bizottság tag- I jail. Aloisi báró, miután tudomásul vette Mus- J solini határozatát, megjelent Avenol népszövetségi főtitkár irodájában és kijelentette, hogy kénytelen távoznia Genfből. Az erről beszámoló jelentések megjegyzik, hogy az olasz megbízott nem indokolta meg Olaszországnak ezt a tépését. Aloisi távozása Genfből a legszélesebbkörü találgatásokra ad okot. Egyes jelentések tudni vélik, hogy Olaszország sértőnek találja a népszövetségi tanács tegnapi határozatát, amely kimondotta, hogy a tanácskozásokon az abesszin kiküldötteket hivatalos kormánykiküldötteknek kell továbbra is tekinteni. Az olasz álláspont RÓMA. (Rador.) A Havas jelenti: Az olasz delegációnak adott utasítást, hogy azonnal távozzék Genfből, Rómában valóságos meglepetésnek tekintik. Minden hivatalos interpretáció hijján, a sajtó igy magyarázza a lépés értelmét: 1. Olaszország joggal vár arra, hogy a szankciókat függesszék fel és hogy ismerje el a Népszövetség az annekxiót. 2. Olaszország semmiesetre sem fog kéregető magatartást tanúsítani és nem fog „az ajtóban várakozni, mint eyy gyermek, aki bocsánatot vár szüleitől“. Ha pedig a Népszövetség késlekedni fog igazságot szolgáltatni Olaszországnak, akkor Itália nem lesz hajlandó semmilyen együttműködésre Európával. 3. Valószínű, hogy Olaszországot ilyen magatartásában egy másik európai hatalom is támogatná. A Reuter jelentése szerint nemhivatalos politikai körök kijelentik, hogy az olasz delegáció távozása nem jelenti Olaszország kilépését a Népszövetségből. London és az olasz győzelem LONDON. (Rador.) Baldwin az alsóház tegnapi ülésén válaszolva egy hozzáintézett kérdésre leszögezte, hogy utasította Bartont. Anglia addis-abebai követét, adja meg az elismerést az olasz katonai hatóságoknak, amire egy katonailag elfoglalt területen levő hadseregnek joga van a nemzetközi törvények értelmében. A miniszterelnök igenlő választ adott arra a kérdésre, hogy Abesszinia londoni követét az angol kormány még mint országa akkreditált megbízottjának tekinti. (Folytatása a 8. oldalon}
