Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-08 / 82. szám
BLI.R NZ fik I .i ft á p r ! I i 1 H nADiioi i in orv | | A HASIK VILÁG hoidilülta: PINTÉR LÁSZLÓ Vlívja must rakc/dte :i s/einrchan vámokat: „Gvak abban kellett volna Írnotok haza Most hosszan hr ti! Belivnek Pick i korábbi leveleiről. mily sokat irt , ;rlivkoi aban, sokkal többel, mint mióta minősült oben mar volt valami alig leplezett szemrehányás . Itvvrl szemben De lu'llv cleg okos volt rs nem s.-alll v itaha Masra terelte a s/ót rs Pulau Scribii Ba ni életükről kezdett beszélni Ins a/ öregasszony is rl t !, dkt rll lassacskán a csipkelődésekről rs Pieter . msaga.ui nieselt az ass/onvnak Piriéinek kellőmet' lm volt hallgatni a róla folyó beszélgetést rs maijára ' nnvta az asszonyokat. Apját és klaast kérdezed le az tiioni dolgokról Holnap majd lemegy a műhelybe ;n ilogv van Toni'.’ Egyszerre csak belépett Marie. ..Pieter! . hát tényleg megérkeztél'?“ kezet fontak, nevelve nézlek egymás szemébe, gvanaz a lágv hang meg most is gondolta Púder t s zavarba jött. Na mi lesz meg sem csókoljátok egymást?“ — r-aili .Imlott Klaas szokott modorában ..gyerekko tokban agy sem mertétek megtenni, most már test- . erek vagytok, ne szégyeljélek magatokat...“ Mindenki nevetett. Pieter és Marie elpirultak és rIs/eg pillanlásl vetettek Belly felé Majd vonakodva, avartan megcsókolták egymást. Marie Bettyhez sie ! dt. ..Isten hozott Betty...“ Meleg szeretet csengeti hangjában. szívélyesen megölelték egymást Pieter hálás volt ezért Mariénak. Most felengedett kissé az előbbi feszes hangulat. ..Milyen jó színben vagy. Marietje...“ Marie felnevetett becézöneve hallatára. ..Hát bizony elhizlam alaposan Már túl kövér v igvok. ahhoz, hogy Marietje-nek szólítsanak. Igen. olliizott. Szélesesipöjü. kövér kispolgár asz- szony Udl Sokkal idősebbnek is látszott. Ebben az egészséges, kövér, lompos kismamában alig találni meg gyerekkora törékeny, finom kis Marieját. Külöi.tki'n a/ elegáns, fiatalos Betty mellett sokkal idősebbnek hatott. Azután bejött a kisfiú is, illedelmesen végigkezelt mindenkivel. majd felhuzódott anyja .">!»''!•(■. Pieter mindegyre csak arra gondolt, milyen más Mariét talált itthon, egészen mást, mint akit álmaiban látott. Olcsó ruhájújában, szétvetett lábakkal ;dt. ölében a gyerekkel, csámpásan befelé fordítva láb- lejét Csak arcán, nevető szemében, lágy hangjában ismerni fel a régi Mariét Felszolgálták a vacsorát Anya ünnepi vacsorát fő zött Es Pieter tele szájjal dicsérte az egyes fogásokat Jó étvággyal, sokat evett, amivel teljesen megnyerte végre anyját: az öreg asszony még uj menye iránti bizalmatlanságából is felengedett. Kedélyes hangulatban maradtak ülve vacsora végeztével az asztal körül. Pieter elbeszéléseit hallgatva. Parisról beszélt, terjengősen. időnként Bettyhez fordulva: ..Te, Betty emlék- -•/el még!... az a fickó a szállodában... és az a bolondos nöszemély. ahol kabátot vettél...?“ Anyja és Marie Bettvt faggatták ruhái felől Milyen szép dolgai lehetnek! — Igen, vannak nagyon szépek, fel kell jönnötök okvetlenül, megnézni... Pieter megrémült, egyszerre a portásra gondolt, meg mit szólna a pincér is. meg a_szobaasszony? És erőlködve igyekezett másról beszélni, Párisról. a széles körutak- ról. Napoleon sírjáról, az Eiffel-toronyról. Mindenki látott szájjal hallgatta. Mennyi mindent láttatok! Mindenki csodálattal nézett Pieterve. Majd gyerekkorára terelődött a szó, Pieter és Marie felelevenítették közös emlékeiket, Betty idegenül hallgatta az élénk beszél- getést. róla mindenki elfeledkezett. Pieter lett a középpont. Pietert felvillanyozta a nagy siker, kipirulva kapkodta ide-oda fejét, szüntelenül beszélt, alig tudott betelni családija elismerésével A kapucsengö berregése szakította félbe az élénk csevegést. ..Ez Lien.“ — mondta anyja és arca elkomorult. A folyosón felhangzott Lien hangja, egy pillanat múlva feltűnő élénkséggel, szinte berobbant a szobába és Pieter nyakába vetette miagát. ..Pieter, hát megjöttél? Nagy Isten, ki gondolta volna? Igazán szemtelenség igy meglepni bennünket! Ls hol a feleséged?... Itt vagy?... szervusz Betty... mondd, hogy tetszik itt?... Jó estét apa. anya... már vacsoráztatok? Én már igen. No. de ilyet, nem tudok magamhoz térni a meglepetéstől!... Ilyen emberek, egv sort sem írnak, csak ugv egyszerűen betoppan nak...“ Most Bettyhez fordult és élénk beszélgetést kezdett vele. Egyszerre mindenki őket figyelte. Pieter csodálkozó szemmel meredt Lienre, bámulta karcsú alakját, csinos ruháját, gondosan ápolt, kissé kifestett arcát. ...Mondd csak, Lien... még mindig fodrásznál dolgozol?“ „Én?... igen... nem ugyanott... de fodrásznál...“ Nevetett Tnl hangosan nevetett. Azelőtt nem nevetett igy„És miért nem laksz itthon?“ Lien kutató pillantást vetett az otthoniakra. Különösen anyjára, aki lehajtott fejjel, nagy buzgalommal szedegette fel az asztalról a morzsákat Vállat vont: ,llál min maradijaink orukki illlmu.. •*•> v/l veseli I>«mI lakom egyedül. Pielei nu^i'i'tv.lt , Im»j^y (nhli urm kérdezősködni, <|( \;ilami tilnk/aliisságut s/.imaloll, aminek \égére akart (arm I IVY jhe/mcnés . még semmi kila tás?.. “ Will a/ nem megy atyán egyszerűen Aki el veun«. nekem nem kell aki meg nekem kellene, az Vállal vont Bes/cdje. mozdulatai könnyedek \ i<Iá inak voltak. A régi Lien gondolta Pieter és mégis san iienne salaim más is Valami kilósai vagy már t/.elölt is ilven soll ? De ahogy az otthoniak visel ködnek sole szemben, ahhan is van valami gy mils... valami idegen Valami ellenséges. Valami elválasztja étkei egymástól Apa és Anya. Klaas és Marié, ez a kél család együvé tartozik Közös gondok. közös sors Megalkuvás szűkös életükkel, kemény munkájukkal. Lien pedig lázadó, szökevény, könnyű életet keres, vidámságot lés egy hirtelen feltörő érzés összekapcsolta Lien és Hetty személyét, Ök közelebb állnak hozza, mint a többiek. ..Látogass meg bennünket minél előbb, Lien'* — mondta Megadta a szállodai címüket. ,,Nagyon szép szobánk van..." Titokban nagyon örült, hogy ilyen csinos, jómegjelenésii nővére van. Mikor hazafelé mentek meg is mondta Bettynek: ..Lien mindig más volt, mint a többiek...“ Betty csak bólintott. . Le nem találod, hogy Lien egészen más?‘‘ ..De igen, „mondta Betty kis gondolkozás után. „egész, más, mint például Marie.“ Dieter elhallgatott. Gondolatban újra átélte hazatérését Maga elé idézte a viszontlátás első önömét. Am sehogy som sikerült újra átérezni azt, ami akkor végbement benne. Újra végignézett a régi házakon, most már nem látott rajtuk semmi különöset, olyan megszokott, kiábrándító volt. Csalódást érzett Mintha a nagy ttjjongás, mely visszatérését fogadta, mesterkélt lett volna, kényszeredett, nem őszinte. És Marie sem az már. mint aki fiatal korában volt. Apa, anya, Klaas is. mintha ellenséges gyanakvó pill an tások kai méregették volna... És a mühelyszag, a lakás félreis mérhetetlen szegényszaga, minden, amit otthon talált, valami határozatlan visszatetszést ébresztett fel benne. Csalódott, és most még túlozta is csalódását. Persze, már sehogysein illik közéjük, igazgatói állásával inesz- sz.e felülemelkedett az ő színvonalukon. Teljesen elidegenedett ettől a környezettől. Úgy érezte, hogy az otthoniak érdeklődése most sem személyének szól, most sem szeretik jobban, mint azelőtt, csak vagyonát. társadalmi állását tisztelik benne. És most, hogy igy visszuhuzódott tőlük, még őrült is. hogy vagyoni helyzetéről és Betv históriáiról nem tájékoztatta őket bővebben. Meg is mondta mindjárt Bettynek: ..Azt hiszem nem szükséges, hogy tudják mennyi pénzünk van. Én csak úgy mondtam valamit... ötvenezret.. nekik már ez. is óriás vagyon... Ha tudnák, hogv még sokkal több van. még azt gondolnák, hogy túl sok i' nekünk... Gondtalanul élhetünk, kiszórakoz- hatjuk magunkat, de nem szükséges, hogy azt higy- jék. hogy csak úgy dobálózhatunk a pénzzel, egyáltalán nem. “ „Persze, hogy nem. Vigyáznunk kell a pénzre, nehogy életünk végéig Pulau Seribu Batun kelljen kuksolni...“ „És r»»lad is csak éppenhogy mondtam valamit Ezt sem kell az orrukra kötni. Nem igaz?!1' „Igazad van.“ Hazaértek a szállodába. Mintha egy más világba érkeztek volna. Süppedő szőnyegek, csillogó tükrök. Üde parfőmszag. Betty kibújt ruhájából és a tükör elé állt Kinyuj- tózott. elégedetten gyönyörködött fiatal testében. ..Milyen kövér, lompos asszony Marie...“ szólalt meg azután, „te tényleg azt hitted valamikor, hogy feleségül fogod venni?“ Hátra nézett Pieter felé, aki egy karosszékben ült és tűnődve fújta a füstöt. ..De Lien...“, fordult meg Betty. „Te, tudod, mit gondolok én Lienről? De tényleg nagyon csinos, igazán szép lány.“ Pieter kérdő tekintettel nézett rá. „Azt hiszem... Lien... hát igen, tudod... valami más jövedelmi forrása is lehet, mint a fodrászat... Ilyen jól nem öltözhet egy nő abból a kis fizetésből...“ Pieter elsápadt, majd elöntötte a vér. Hirtelen maga előtt látta Lient... Ruháját... beszédét, kihívó kacagását... az otthoniak kitérő válaszolgatásait, anyja idegességét... Tudta, hogy Bettynek igaza van. Egyszerre mindent tudott. Egyszerre megértette apja és anyja keserű hangulatát, melyet ő csak öregkőn fáradságnak nézett... Vak düh lobbant fel benne Lien ellen... Tehát ez vagy! Utcai nő! Egy szemét... Felugrott, fel alá rohant a szobába, letépte szoros gallérját. Valami múltjából magával hozott büszkeség, gyerekkora büszkesége dühöngött benne... szegények voltak, verejtékesen dolgoztak a mindennapi kenyérért, de tisztességesek maradtak. Az egész környéken a legjobb hírük volt. Minden vasárnap templomba mentek, a lelkész is ellátogatott hozzájuk... És egyszerre mérhetetlen undora támadt. ..Micsoda gyalázat! Micsoda... Apám, anyám, bátyám nyomorúságos éhenkórászok a szegénynegyed- ben! Nővérem az utcán!... Kedves család! Finom család! ......Legjobban szeretnék azonnal visszautazni!. . inkább legyek egész életemen át egy magányos szigeten... mint ebben a disznóólban.. “ Bettví nagyon meglepte ez a váratlan kitörés. ..No. nem kell ezt mindjárt igy felfogni...“ — próbálta megnyugtatni Pietert. „Gondold csak meg: egy szegény lány milyen nehéz is lehel .1/ «• I*-1< I | pen cipőjét hozta le, levette harisnyáját e, ov.dn m egv ti) párul kezdett lelbn/ogalni Mereven i-Jm - 11 v 11 tolta lábszárát. \ izsgálgalta 1 tesziilö .elverni m n majd bmkálcipöt veit e|n és lellui/la Pielei eszi« "lt és megállt előtte: .Mii csinálsz? I jru Irlöltózöl7' Belly újra kinyújtotta lábút nézegette „Igen, hál nem megyünk el még egv kicsit ' I 1 Ián találunk még egy helve!, ahol táncolni leln i Nem“' mondta Pielei nagyon határozott lián gon. Íveli a lenének Illlion maradunk ma nein tán colunk Betty nem felelt Vállat vont. belátta. Iiogv ma este nem tanácsos Pintérre! ellenkezni I jra lewlko zott Pieter is levetkőzött és bebújt ágyába Mikor Betty elkészüli éjjeli lödet lejév ej belektidl Pieţei meili Fejét a férfi váLilára hajtotta, kivette szájából 1/ égő cigarettát, elnyomta a hamutartóban, majd Pielei fól- liajolt és szájon csókolta „Ma együtt alszunk... és ne mérgelődj, Pieter ezi ken a dolgokon., ne törődj velük. ne rontsuk el miattuk szabadságunkat Néha meglátogatod ok. I különben pedig éljék a maguk életét. Nem azért kuk soltunk évekig azon u magányos szigeten, hogy most...“ Magához, vonta Pietert. Pieter megérezte a háló ing selymén keresztül is teste melegét, a takaró alól édes, meleg illat áradt feléje. Arcát felesége arcához szorította, lassan felengedett benne mérge. Igen, most élvezni fogja az életet, nem csinál magának gondokat. „Igazad van, Betty... együtt fogunk járni...“ „Hát persze... együtt...“ Leoltották a lámpát. Az utcáról felhallatszott a villamosok esi linge lése autókürtök, majd a toronyóra ütése... „Mit csinálhat most Biding?“ — s-zólait meg Pieter. Bettv ásított. „Gummit csapoltak.— hangjából kiérzett az undor... „Uah... megyek aludni... még elképzelni is... gumrni csapolás... tong-tong... és azok az utálatos vadgalambok... rossz rá gondolni...“ Pieter még hallgatta, hogy fészkelődik elalvás előtt Betty... Egész éjszaka mellette fog aludni... Pulau Seribu Batu.. milyen messze van most Jelent még valamit? Igen. sajnos, hatvanezer forintot, részvényekben. Az ördög vigye el Brinkmant! in Másnap együtt mentek el hazulról. Csatangoltak a városban, majd délben betértek a Pieter által kiszemelt vendéglőbe. Mint egy gyerek élvezte Pieter a nagy tükörablakok mögül az utca képét. „Nagyszerű ebédet fogunk enni... rendelj te, Betty, le jobban érted a dolgok..“ Jól megebédeltek. Pieter elégedetten, jóiiakottau dűlt hátra székében és szivarra gyújtott. „Igyunk feketét is... Pieter.“ „Jó, szivem...“ Betty körülnézett, a pincért kereste és egyszerre a pincér mögül egy jól öltözött nr integetett felé, majd asztalukhoz jött. meghajolt Betty előtt és szívélyesen üdvözölte: „Alig hittem szememnek... nagyságos asszony... ön itt? Hogy van? Pompás színben! Szabadságon vannak?...“ „Igen... férjemmel...“ Betty Pieterre mutatott A férfi Pieter felé nyújtotta kezék „Veenstra...“ „Az „Asahan-Tabak“ főfelügyelője?“ A másik nevetve bólintott. „Igen. Igái. Leülbe lek?“ Kerített magának egy széket és asztalukhoz ült. „No ilyesmit!... micsoda véletlen!... a nagyságos asszonnyal Brastagiban ismerkedtem meg egy évvel ezelőtt...“ „Igen...?“ Pieter nyugtalanul fészkeáodött székén. Veenstra Bettyhez fordult. „Nem tudok magamhoz térni a csodálkozástól Milyen nagyszerű színben van, nagyságos asszony kám...“ Bettynek hizelgett a bók. „Ezt az európai levegő teszi. Maga is szabadságon van?“ „Én?“ Hangosan nevetett és Pieter féltékeny kenykedve állapította meg, hogy milyen csinos arca van a fickónak, ha nevet. „Én?! Dehogyis! Egyelőre abbahagytam az üzletet... nem érdemes ebben a nyomorúságos gazdasági heiyzetben... de maguk bizto san szabadságon vannak? Hol is voltak odakinn'?“ „Pulau Seribu Batu.“ „0... persze... persze...“ Újra nevetésre húzódott szája. „No, remélem, én már nem látom meg az élet ben azt a szép szigetek sem más szigeteket sem, do hányt, vagy gummit...“ „óh... szerencsés ember, aki ezt mondhatja... mondta Betty. „Szerencse?... szerencse... hát igazuk lehet... szívesen voltam kinn... de, hát gyerekek.„Negri Blanda". a fehérek országa... ez még is csak valami más... Már egy hónapja itt vagyok és mondhatom, kitünően érzem magam... Mik a terveik?“ „Hát először csak egy kicsit körülnézni...“ „Pénzügyek jól álmák? Hát persze, Pulau Se ribu Batu szépen hozott. Mi?“ (Folgiatjuk.)
