Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-07 / 81. szám

ULLBNZ ft K

KxrmmHm&svmm

I 9 3 ft n p r 11 I •» 7.

Akik darabot Írnak

tiport titkos drámaírókról, e^y ifjú zeneszerzőről, témákról és arról, hogy ma mindenki darabot ir

A ll.l J. (A.- iJ'lcnrck cudóíátójárói.) Kik :; Mk darabot? lit náiunk, ebben a városban L’t 1936-k e.s.ten tejében?

! l.i egy kis demist Ál ól őzt kérdi a tanító luuú, hegy ki csinálja. sít. aswn.lt, tut topja \ .V . ' V-, hogy Xt aszitalos. Ha azt kérdi, k> c< a csizmát, i^Mulofiko/ás nélkül vá!.; /alja, Ikv.y a cslynunlia. S lw ugyanettől a k.> ele.: macától azt kérdezné valaki, hogy k> ir mdorabot, biztosan nzi ieldiné, hogy az író.

Kis ciomistának csak 20 százalékain vrm Igaza, viszont olyan fiatal, hogy nincs kellő dott.vrvc.'l. ..".a s azt találja logikusnak, hogy ha a csizmát « csizmadia készíti, :ikkor a yciodaraíbot hiztosan az iró irja. Pedig szun- d a rabot .nenresok iró, hanem mis is ir: óreg, nyugdíjas, könyvtigynök, zongjorahuingoló, bmkpénztáros, poszrókercskedó. — Szóval* mindenki, mert mindenkinek van legalább e::v darabtémija: arm: „Szenzációs, tudod, ilyen még item voll...“ Tehát mindenki ir darabot. Hogy aztán a darabol előadjik-c, az egészen más kérdés. Színházi emberek szerint rátermettség kérdése, a darabok irói szerint protekcióé, mert saját darabját mindenki szépnek, jónak, lehetségesnek és igazságtalanul meliiőzöttnek találja.

Nagyon érthető, liogv az. emberek darabot írnak. A jó darabot lámpással keresik s ez' darab karrierjének lehetősége beláthatatlan. Szkiházaknil az a vélemény, hogy nincs darab, .akármennyire is ; elszökik a darabfer- més mérlege. Nincs darab s igy szívesen elolvasnak minden beérkező miivet, persze sokszor csak egy-két felvonást, vagy- annyit sem belőlük, mert: azonnal ‘látják, hogyha használhatatlan. De ha jó, ha sikert, pénzt, hírnevet hoz s a rádió és. film korában el sem képzőit remek dolgokat.

Minden ellenkező híresztelés dienere: nem baj, ha a darab írója ismeretlen név. Ez a cikk helyi szerzőkről s a helyi színházról fog szólni ügyön, de a benne foglalt igazság nemcsak nálunk érvényes. Nagyváron: kiadók, ha nagyritkán kincset lelnek a hozzájuk érkező darobtömegben, azonnal sürgö- nyiöeg kéretik magukhoz a szerzőt, sőt még utikölcség-eL is mellékelnek a sürgönyhöz, ha ar Írónak nincs pénze, arra. rettentően gyakori dolog. Nagyvárosi színházak dramaturgjai is bdEdogan felfedezik a tehetséges ismer ellent, amit felesleges példákkal igazolni. Jó darabokban nincs ituítermés s igy nyugodtan elküldheti a szerző darabját illetékes helyre — elolvassák. Sőt, ha nem fogadják el — akkor nyugodt is lehat: a darab nem alkalmas, nincs színpadi 'lehetősége. Lehet uj a témája, szép a stílusa, jók a figurái, de különleges szinpadismeret nélkül íródott, a danaibúrásnak sajátos technikája nélkül való s nem lehet előadni.

Megkérdeztem egy erdélyi író embert, akinek első darabja szép sikert jeümtett, hogy mi a legnehezebb ebben a mesterségben.

— Főbb dolog — vaöaßzolta. —, például! behozni a szereplőit a színpadra és kivinni, ha nem kelî mór, úgy, hogy ez természetesen hasson. Megéreztetni jellemüket, egész lényüket abból, ahogy beszéltetjük őket. Vigyázni arra, hogy a darab ne essék, hanem 3 felvonáson át, emelkedjék. Minden szerep jó legyen, minden figura jellegzetes. Minden „Abgang“ (mikor 0 szereplő kimegy a színpadról) frappáns legyen.. Minden mondás poém-mel végződjön. S ha a róma eredeti — más nem kell.

Sóhajtva 'tette hozzá:

— Hát nem elég ez?

Pedig neki sikere volt. Hát még akiknek elő sem vették a darabját.

Titkos drámaírók

Ninos jegyzékem városunkban szaladgáló összes drámlairókról1. így csak azokról számolhatok be, akikkel összehozott a véletlen. Első számú titkos drámai rommal úgy hozott össze a sors, hogy a szerző véletlenül felkereseHt a szerkesztőségben és véletlenül nála volt 3 féivonácsos vigjátéka is. Csodálatos véletlen volt. Az első számú bemutatkozott és mindössze arra kért, hogy mulassam be (x színház dramaturgjának, de először o’Wssam e! a darabját, hogy lássam, érdemes-e őt egyáltalán bemutatni. Nincs időm — tudattam vele, mire el kezdte mesélni darabja tartalmit. Az első jelenetet negyedóráig mesélte, igy mégis elkértem a darabot, mert ha elolvasom nem tart annyi ideig. A darabban biztosan nincsenek ilyen mondatok, hogy:

— Tetszik tudni a Manó az egy mulatságio figutti, k*ly1<»n csuklik, kérem, remek pofa ci M.unó, isteni alak, ő hozza a bonyodalmat, meg tetszik láiQnk a bonyodalom egész váratlan, frappáns és még egy darabban sem fordult Clő: ugyanis a Manót nézik az amerikai nagybácsinak és a nagybácsit Manónak, ugyebár tetszik érteni... Hát nem rém ele?

A darab cinve a „Nagybácsi álmai“ volt, félig álom vált, télig valóság, de usosc (lehetett tudni, melyik álom s melyik vcdóiság. Furcsa daruib volt, tele bonyoda’imákká!. Szerzője a poszltószukmábcm müködötbt, ami nagyon tiszteletreméltó szakma, de roppant bonyodalmas lehet. A Nagybácsi álmáról nem mertem véleményt mondani, de a fia- calfcmber előzetes bemuitollás nélkül is elküldte n szirdiázhoz. Rájött, hogy nem érdemes bajlódni veiem, mert én nem értek darabokhoz. Igaza is van.

Egyik 'klubban mutatták Ive a második számú 'titkos drámaírót. Ez 50 éves lehetett, szép, kopasz, kövér ember. Könyvellő. „Grand guignol“-r int több .akasztással, foj- t ogat ássál, vér föl tta1: és .sikolyokkal. Nagyon csendes élete lehetett s most igy próbált izgalmakat keresni. Darabja olyan terjedelmes volt, mint ő maga. Nem vállalkoztam elolvasására és „nem vagyok“ színigazgató — megjegyzéssel visszaadtam neki, mire ő busán lováhb rakosgatna a römiköveket, megjegyezve, hogy azzal, ha egy darabba be- le-bele nézünk, még nem tudjuk, milyen a darab: Persze neki is igaza van.

A harmadik számú szerző nem ir, hanem zenét szerez. Fiatal tisztviselő. Gyermekkori ismerős. Elvittem a , főrendezőhöz, pedig gyermekkorunk óta nem találkoztunk. A színháznál szívesen meghalIgaM-ák volna zeneszámait, ha lezongorázta völna. De ő kijelmteru:, hogy „ugy“ noin tud zongorázni én álllíva. és lábaival a takluru verve, sőt ülőlap már í’incn urzxl uhutokkal elének dltc uv. ogélsz operettet a türelmes főrendezőnek — cukiig is, míg Sanyi 1 >ardip dzongorázza. A partitúrához szövegkönyv i-s volt, melyet egy ii]u höljgry irt e* anmLyct :i főrendező, cumifut nvcigigértr, oil <1 oţţ^n ol voirii. Kifele jö- vet a színházból, így szólt hozzám » gyermekkori ismerős:

— Azt jnondta, hogyha jó o darab ét, a zene, áprilisban alőadnák. Úgy tervezem, hogy mindjárt u hónap elején.

Igen, meglesz a premier...

Majd m:Dry!lelikuen tette hozzá:

— Ahogy kikerülök -külföldre, magát is protczsáLni fogom fiam. Maga egész kedves gvennek volt és jóll tenni szezont...

Sajnos egyelőre nem protezjsáil.. A szöveg könyv nem megfelelő s most „egy zeneszerző keres egy szövet:;!rót“. Közben minden premieren ont van, benfentes, minden színésznőt ismer. Tehetséges.

Remek téma

A szerkesztőségben is minden fiatal rifx>r- -ter legalább i.s egy darabtémát hordoz magával. Tízórai közben -az egyik büszkén vágta oda a másiknak, témaxnesélcs közben:

—- Mit akarsz te? Tudd meg, hogy nekem már visszaadott egy darabot a budapesti Nemzeti Szili ház!

Mire oda.ép hozzánk az idősebb generáció egy ragja:

— Elmondok egy remek témát — szól,

mire csönd lesz és feszült figyelem: — Képzeljétek el. Első felvonás. Fél-huzódik a függöny, vaksöcét, semmi sem 'látszik. Fölélik pár perc. A közönég türelmetlen. Egyszerre a vaksötérben halk kopogás hal-lszik. Aztán ní-ma csend. A függöny lehull. Ez -íz első felvonás. A második: függöny felt Vaksötét. A közönség izgatottan vár. Mi lesz? Mit jelentett ti kopogás? Csönd, öl perc telik ei. Hat-hét perc. A közönség a lélekzctét is visszafojtja. Semmi. Most nem kopog isenki. Függöny le. A liarmadik felvonást írjátok meg <tá... (M. L.)

Az idegrendszer zavarúnnü befolyása az emésztőszervre

A mai lázas, rohanó tempójú időklxrn a/., idegenre»dszci zabái yt a hm működé r ver» változatos képei mutat, azonban ;e,-,li/bb*-/ö. és lcggdsösurlxm az az emésztőszervek meg i zavant nvüködér»é*bcn nyilvánul meg.

Egyik ilyen gyakori megnyilvánulás az ugynevezeu neurotonia, vagyis idcgjiyperto nia, amely a «ympciftikus és paras mpaliku* • idegrendszernek az egyensúly hiányát jelenti, • vagy mqg pontosabban: a két rendszer egyikének anlngoni, funkciójának hiányát.

Ez az cmtagoni/.mus (egymásrah.itás meglévőn zavarva, az egyik idegszisztémia predo- mánál a másik fölött, amiből különböző betegségi tünetek Kzármaznak. Ezek a tünetek nagy általánosságban a következő két c o- portba oszthatók: í. A sympatico-tomkusok azok, akiket gyakori hév ülések, kitágult pupillák, meleg boriéiület, piros arc, szapora pulzus, lassú emésztés és gyakori székrekedések jellemeznek.

2. A ]xirasympalico-toniku>.ok azok, akiknél a pulzus lassú, az arcv/in sáppadt, bőr nyirkos, könnyen izzadnak, n-agy a tendencia az általános hypensecrctáora, (erős nyál- képződés, az. orr, hörgők, gyomor, slb.) váladékai nagyobb mértékben képződnek.

Ezek a tipikus fonnák csak a iegki vétel ölesebb esetekben fordulnak tisztán elő. Legtöbbször a ké*t idegjszisztéma váltakozó domin rj ás áról van szó. Az utóbbi esztendőben tűnt fel — az amerikai gyógynövénykivonst- ból előállított — Gavtro D nevű gyógyszer, amely egyszerre célozza fenti tünet keverék ok gyógykezelését. Azáltal, hogyr a sympaíikus cs parasympatikus idegpárok megzavart egyensúlyát helyreáll:tja, tulajdonképpen ezy szabályozó therápiát realizál, azaz a betegség eredeti okát szünteti meg. Éppen ezért kitűnő eredményt ének el vele az összes, fent- jeülemezetit, emésztőszervi betegségek gyógykezeléséinél.

Dr. I. M.

«jrr

» t**

aBHSfsan

Hogyan fizetett ügyvédi dijat Fejes Teri válóperében?

Libacomb és fényképreklám, mint honorárium

BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától.) A híres szubrett és az elegáns bonvíván évekig élt iKildog házasságban. í gy éltek, mint a galambok. Egy évvel ezelőtt aztán baj történt. Tejes Teri ügyvédhez ment és előadta, hogy el akar válni férjétől. Békássy Istvántól.

Az ügyvéd vállalta a művésznő képviseletét és mikor már mindent megbeszéltek, a honoráriumról kezdtek tárgyalni.

— Tudja, kedves művésznő, én pénzt öntől nem fogadok el. örülök, ha ilyen hires színésznőt képviselhetek — mondta az ügyvéd ur. — A válóper viteléért egy krajcárt sem számitok fel. de azért mégis honorálnia kell fáradságomat.

— Halljuk a feltételeket — mondta Fejes Teri.

— Hát kérem, elsősorban a művésznő meg fog engem hívni vacsorára. A vacsorán még két-három hires művésznő is jelen legyen. Én különben

szeretem a sült libacombot, ha a művésznőt nem zavarja, akkor sült libacomb legyen a menü. És még egyet kérek.

— Tessék.

— Ha lejövünk a lörvénvszéki tárgyalásról. legyen ott a színházi újság fotoriportere és készítsen rólunk fényképet, mert tetszik tudni, ha már ingyen csinálom, legalább legyen valami reklámom.

Fejes Teri elfogadta az ügyvéd feltételeit s megindult a per.

A biróság nemsokára kimondta a válást. A vacsora is megvolt. A fényképezés megtörtént. Az ügyvéd ur megjelent a színházi újságban, amint jókedvűen mosolyog Fejes Terire a törvényszéki palota lépcsőjén.

Teltek, múltak a hónapok, Fejes Teri azt hitte, hogy válóperével már nem kell többet törődnie, amikor egy szép napon korán reggel éles csöngetésre ébredt. Levelet hoztak. A levelet az ügyvéd ur irta. Az volt a levélben, hogy

Fejes Teri haladéktalanul fizessen válópere költségeiért 700 pengői,

mert különben az ügyvéd ur, legnagyobb sajnálatára, kénytelen lesz őnagyságát beperelni.

Feies Teri másik ügyvédhez szaladt. Előadta megállapodását a válóperes ügyvéddel. Megnevezte tanúit, akik tudtak a libacombos alkuról.

Elérkezett a mult héten a tárgyalás napja. Színésznők, színészek és .ügyvédek foglaltak helyet a padsorokban s izgatottan várták, hogy mi lesz az Ítélet a furcsa perben.

A művésznő igy vallott:

— Kérem, kapott az ügyvéd ur libacombot. lefényképeztetlem vele magamat, mert honorárium gyanánt ezt kérte tőlem. Én hát nem tartozom neki.

Aztán a művésznő képviselője beszélt.

— Szokatlan dolog az, hogy ha egy ügyvéd színésznőtől vacsorameghívást és folo- grafálást kér honorárium fejében. De ha már megtette s megette, akkor nincs joga utólag pénzt is kérni. Egy rókáról két bőrt mégsem lehet lehúzni.

Erre szokatlan dolog történt a tárgyaláson. Felállt a felperes üg3-véd és bűnbánóan ezt mondta:

— Kérem, belátom, hogy a művésznő állta az alkut, pénzről nem volt szó köztünk, ezért

a 700 pengős keresetet visszavonom.

így- végződött a Fejes Teri válóperének utójátéka. (—)

Tizenegy év után jelentette fel gyilkosság miatt volt vadházastársát. Bucuresti-ből jelentik: Elisabeta Nita Taris szakácsnő feljelentést telt a Constanta-i ügyészségen s előadta, hogy Petre Ivanov nevű vadházas- társa 11 évvel előbb a Romnita Ileana-i Borcea-uradalom tiszttartóját meggyilkolta. Megállapítást ny'ert, hogy' annak idején Ivanov valóban eltűnt a faluból. Az eljárás megindult.

SZÁMOS NÓI BAJNÁL re^el, éhgyomorra félpohárnyi terme».eres „FERENC JÓZSEF* ke. serüviz végtelen nagy megkönnyebbülést szerez azáltal, hogy- a belek tartamát felhigitja és akr- dálytalanul kiüríti, azonkívül zx emésztőszervek működését lényegesen előmozdítja, A nőgyógyászati klinikák bizonyítványai tanúsítják, hogy az -gén enyhe hatású FERENC JÓZSEF vizet, kü- fönösírn a ízülészeti osztályon, a legjobb eredménnyel alkalmazzák.

hogg IJntósz Imre mulatságos vigjátéka a. Meddig fogsz szeretni legközelebb szinreke- rül a genfi Comedie-ben is;

hogg nagy sikere van Keleti Arthur és Kosa György Az hét lovagok cimü opera-buffájának a pesti Operaházban;

hogg Iiarmath Hilda az Amszterdaniban élő neves magyar operett-énekesnő tárgyalásokat folytat a pesti Király Színházzal, amely következő operettje számára akarja megnyerni a primadonnát;

hogg Dohnángi Ernőt a- olasz kormány a római Santa Cecilia alcadémia tiszteletbeli tanárává nevezte ki;

hogg egyszerre három pesti „külvárosi“ színház mutatja be Siliga Ferenc nyugalmazott számtanácsos Bolygó zsidó cimü keleti daljátékát;

hogy érdekes ajánlatot kapott Komáromy Pál, a neves énekes egy Suntram nevű impresszáriótól, aki vilégkönili turnéra akarja vinni a, művészt. A mosoly országa Csang szerepében;

hogy a pesti Vajda János társaság legutóbbi zeneestéjén két városunkban is jólismert j művésznő aratott nagy sikert: Neméngi Lili és Török Erzsébet;

hogy Komor Vilmos, a neves karmester a legnagyobb sikerrel vendégszerepeit a Balti államokban.