Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-04 / 79. szám
0 ÁRA 3 LEI Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Galaa Moţilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztdly: Piata Un.rii 9 szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetés árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente S40 lej. — Magyarországra: negyedévre io, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettei több TAXA POŞTALA PLĂTITĂ ÎN NUMERAR No. 141.163/1929 'LVII. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM. SZOMBAT 19 3 6 ÁPRILIS 4. A boldf-es Ausztria szintén... Ö is kezdeményez valamit az idők szellemében. Prágai magyarázat szerint uj törvény meghozatala, amig nem hajtják végre, semmikép se jelent szerződésszegést. Ez megnyugtatón hangzik, bár a szidalmazott szabadelvű korszak itt maradt rokkantjai mintha valami különleges, újszerű és ügyvédi magyarázatot szimatolnának benne. — Az osztrák kísérlet a maga meztelen célját éppen úgy fátylakba borítja, mint Salome tette a maga testével hétszer, amikor ama hires tánchoz fogott. A leplek majd sorra lehullanak és akkor a kellő időben baj nélkül megmu- tatkozhatik a valóság, a maga pőre mivoltában. Ausztria óvatosan kerülgetve, leplező formákban lát neki, hogy parányi zsoldos seregét néphadsereggé alakítsa át. íme a fátylak. A kancellár szerint az osztrák kormány nem térhet el a békeszerződésekben létesített zsoldos hadseregtől, ezért kénytelen az általános munkaszolgálat rendszerével összekapcsolni olyképp, hogy, aki eleget tett a munkaszolgálatnak, beléphet a hadseregbe. Úgy látszik, Ausztriának ezen lépése, mely észtani rendbe sorakozik az olasz —abesszin konfliktus, az 1935. évi március 17. és az idei március 7:ike után és ki tudja még mi előtt, legyen akár a Sí. Germain-i békeszerződés átlyukasztása egy ponton, akár pedig függetlennek tetsző és önkénytelen belső szükséglet, nem fog a nagyhatalmakban rosszízű értelmezést ébreszteni, Németországot kivéve és természetesen Németország e hangulata miatt elsősorban. A kicsi osztrák szövetségi állam — ahogy a békeévek első idejében mondták, a vízfejű és angolkóros nyomorék, — nem fényűzésből igyekszik fegyverkezni. Függetlenségét és megmaradását akarja megtámasztani, amelyet állhatatosan és gyakorlatilag csupán Itália biztosított eddig, Franciaország és Anglia csupán egy laza megállapításban szavatolt félig-meddig. A Curtius-Schober-féle vámuniós kísérlet óta egyre fenyegeti az Anschluss és ime most a végletekig kihegyezett európai helyzetben a népszervazás után föltálalt békeindiiványok során a német birodalom szinte kihívó és izgató hangsúllyal csupán pár napi tartózkodást igér az Anschluss kérdésében. — Mindjárt március 7-ike után mondta Curchill, hogy Németország most bevonult a rajnai Övbe és 25 éves békét kínál föl, hamarosan és meglepetésszerűen becsatolja majd Ausztriát és 50 évi békét fog ajánlani. Március 30-án a majdnem százszázalékosan igenlő népszavazás után a francia sajtó első kiszólása volt: most már a nemzetiszocializmus elintézi Ausztriát vagy belső forradalom szitásával, vagy a német területen készen álló osztrák légiókkal, amelyeknek szószólóit, szervezőit és vezetőit épp most beválasztották a birodalmi gyűlésbe. Ámde az ilyen szólamok és gyanakvások bujtogató erejűek, az ellenfél ügyét erősitik: szoktatják a közleiket a nem kívánt érkezésére. Akaratlanul elősegítik az eszme érlelődését, a régóta tervezett készülődés indításait. A légkör meglelik mindig jobban uj cselekvés töményebb hajtóerejével. Leliet-e csodálkozni, ha most Ausztria Belgium 191A-Í sorsára gondol, amelynek semlegességét hasztalan biztosították s most legalább egy buzogányt akar a kezébe, hogy egész határozottan csak Róma részéről várható segítségig a függetlensége és megmaradása érdekében helyt álljon? Anglia kezességi levélben vállalta tegnap a francia és belga határok megvédését ...... ii - -----—-— Ä ioeamái hatalmak április 8*~án tanácskozásra ülnek össze• — Parisba rendelték a berlini? római és londoni Srancia nagyköveteket Mussolini beielenietie, hogy hallandó azonnal megindítani a béketárgyai ásókat Az európai nemzetközi válság utolsó napjai főleg kulisszák mögötti lázas tárgyalásokkal teltek el. Ezekre a tárgyalásokra a uémet válaszon kivül is bőséges anyagot nyújt az ausztriai hadkötelezettség visszaállítása és az olaszoknak most már rohamossá váló előnyomulása Abesszíniában, ahol elérték az aDgol érdekekre olyan nagyjelentőségű Tana-tó fölötti magaslatokat A külvilág számára is nyilvánosságra hozott tegnapi diplomáciai események között első helyen áll a londoni hir, mely szerint Edén külügyminiszter fogadta Corbin francia nagy követet és Cartier belga követet, akiknek két okiratot adott át. Ez a két okirat magában fogialta Anglia loeamói kötelezettségeinek újabb megerősítését, sőt bizonyos tekintetben kiterjesztését is arra az esetre, ba Franciaország, vágj- Belgium keleti határait támadás érné. Az első okiratnak ilyen értelemben kezességi levél jellege van, a második okiratban a francia, angol és belga vezérkarok közötti megbeszélésekről van szó, melyekről Eden hangsúlyozza, hogy tisztán technikai jellegűek, anélkül, hogy politikai kötöttséget jelenten'uek bármelyik félre nézve. Megállapítja a második okirat azt is, hogy a vezérkari tárgyalásokon létrejövő megállapodások nem változtathatnak az egyes államok sajátosan nemzeti védekezési jellegén. Ez a megállapítás a kötelező katonai szolgálatra vonatkozik, mely Angliában tudvalevőleg nincsen meg s amelynek tekintetében a londoni kormány nem is akar semmiféle kötöttséget vállalni. A követek maguk részéről szintén levélben válaszoltak, elismerve, hogy országaik alávetik magukat az átvett okiratokban foglalt kötelezettségeknek és elfogadják Anglia álláspontját a vezérkari megbeszélések jellegére vonatkozólag is. A két okirat átadása megfelel az angol kormány többször kifejezett álláspontjának, hogy a locarnói kötelezettségek teljes vállalása és a vezérkari megbeszélések kérdésében befejezett tényről van szó, melyet a Németországgal megindítandó tárgyalások nem érintenek. Másrészt viszont arra is szolgál, bog}’ ezeknek a tárgyalásoknak lehetőségét megteremtse minden irányban. A francia és belga határok védelmének határozott vállalása Párisnak szól, míg annak kihangsulyozása, hegy a vezérkari tárgyalásoknak tisztán technikai jellegük van, anélkül, hogy bármilyen politikai kötöttséget hozhatnának létre, Berlin számára akarja elfogadhatóvá tenni a francia—-angol—belga katonai megegyezés tényét. Párisbau ugyan erős sajtóharc indult a német válasz ellen és a kormányhoz közelálló „Petit Párisién1 ‘ is azt írja, hogy a Hitler-féle koncepció megvalósítása a demokrácia és szabadságot szerető államok alkonyát jelentené Európában, hivatalos kormány részről azonban eddig egyetlen olyan szó el nem hangzott, melyből arra lehetne következtetni, hogy a francia kormány visszautasítja a tárgyalások felvételét. Sőt, valószínűnek látszik, hogy az angol kezességi levél átadása egyidejűleg történhetett Paris hajlandóságának, ha fenntartások közötti megnyilvánulásával is arra, hogy a tárgyalások elől teljesen el ne zárkózzanak. Flandin különben hosszasan tárgyalt tegnap Sir George Clerk párisi angol nagykövettel, ami után nyilvánosságra hozták, hogy a locarnói hatalmak képviselői április 8-án Parisban tanácskozásra ülnek össze. Ezt megelőzőleg Flandin Parisba rendelte Franciaország berlini, római és londoni nagyköveteit, hogy velük az eseményeket megbeszéljék. Az osztrák hadkötelezettség visszaállítása ma már erélyesebb reakciót váltott ki, mint a tegnapi első napon. Különösen erélyesen tiltakozik ellene Belgrád, ahol a sajtó egyrészének tiltakozó cikkeiben bizonyos árnyalatok vehetők észre Németország javára is. Az elterjedi „Politika41 cimü lap például egyenesen azzal vádolja Ausztriát, hogy lépése „a Németországgal létrehozandó békét akarja megakadályozni44. Valószínűnek látszik, hogy a kisantant közös lépésre fogja elhatározni magát ebben a kérdésben. Bár prágai jelentés szerint még nem lehet biztosan tudni, hogy közösen, vagy külön-külön teszik meg a kisantant-államok ezeket a lépéseket. Bucuresti-ben súlyosnak Ítélik aa osztrák lépés által keletkezett helyzetet. A külügyminisztérium tegnap több Ízben telefonbeszélgetést folytatott a Londonból Párisba érkezett Titulescu külügyminiszterrel. Savéi Radulescu külügyi államtitkár fogadta a jugoszláv és csehszlovák követeket. Valószínűnek látszik, hogy a kisantant-külügyminiszterek az eredetileg kitűzött időpontnál korábban gyűlnek össze értekezletre s ezen foglalnak állást a váratlan osztrák lépéssel szemben. A londoni sajtó különösen azzal a lehetősével foglalkozik, hogy Magyarország is követheti Ausztria lépését. Az angol fővárosban azt hiszik, hogy a kisantant végleges állásfoglalását a most felmerült kérdésben főleg ez a lehetőség fogja irányítani. A tegnapi jelentős események közé tartozik a római hir is, hogy a népszövetségi tizenhárma« bizottság elnökének felhívására Mussolini tudatta, hogy hajlandó késedelem nélkül megindítani a béketárgyalásokat. A béketárgyalások gyors megindítása mindenesetre nagyban befolyásolná a még teljesen kóválygó európai helyzet további kialakulását. Edéit átadta Anglia leveleit a francia és belga követeknek •LONDON. (Rador.) Eden külügyminiszter tegnap este a külügyi hivatalba magához kérette a francia nagykövetet és a belga követet és átadta nekik a március 19-én megerősített locarnói szerződéshez csatolt kezességi levelet, amely, mint ismeretes, a három ország vezérkarának megbeszéléseire nézve tartalmaz intézkedéseket. E levélen kivül Eden egy másik levelet is átadott a követeknek. A második levélben az angol kormány leszögezte azt az álláspontját, hogy a francia, angol és belga vezérkarok közötti megbeszélések technikai jellegűek lesznek és semmiesetre sem jelenthetnek politikai megkötöttséget, valamint nem változtathatnak az egyes államok sajátosan nemzeti védekezési jellegén. Ezután a két követ a njaga részéről szintén k ét-két levelet adott át Edémnek. Az elsőben az van, hogy az illető ország kormánya elismeri, hogy átvette az uj locarnói szerződésben előre jelzett levelet, mig a második levélben »az illető kormány kijelenti, hogy aláveti magát az angol álláspontnak, ami a vezérkarok közötti megbeszélések jellegét illeti. Külpolitikai tanácskozás Párisban LONDON. (Rador.) A Reuter jelenti: E hét végén fontos tanácskozások lesznek Flandin és a berlini, római, valamint a londoni francia nagykövetek között, akiket Párisba rendeltek. E konzultációk oka a német jegyzék, de Lehetséges, hogy a keletafrikai helyzet is megvitb'tásTa kerül. PARIS. (Rador.) A Havas közli: A Páris. Brüsszel és London közti tárgyalásoknak a locarnói hatalmak minéi hamarabbi összehívásának és ia> francia, belga, valamint angol vezérkarok közti érintkezés felvétele a célja. Hir szerint Flandin megkereste a locarnói hatalmak képviselőit, üljenek össze április 8-án Párisban. Eden és Ribbentrop tárgyalásai LONDON. (Rador.) Eden1 és Ribbentrop másfél óra hosszat tartott megbeszélésén a német javaslatról tárgyaltak. Többek között Eden kifejtette, hogy ac angol kormánynak a francia kormányhoz intézett levelében foglaltak nem lépnek érvénybe addig, amig a németekkel folytatott tárgyalások meg nem himulnak. Mussolini hajlandó béketárgyalásokra GENF. (Az Ellenzék távirata.) B&dariaga. a Népszövetség által az olasz—abesszin viszály megoldására kiküldött tizenhármas bizottság elnöke, mint ismeretes, békefelhivást intézett a háborúskodó felekhez. A négus válassza már két nappal ezelőtt megérkezett Genf be, míg az olasz választ tegnap vette kézhez a tizenhármas bizottság elnöke. A válaszban Mussolini kijelenti, hogy hajlandó késedelem nélkül megindítani a béketár gyaMsokat . Jugoszlávia tárgyalja az osztrák védkötelezettséget BELGRÁD. (Rador.) A jugoszláv sajtó hosszasan kommentálta az ausztriai hadkötelezettség bevezetését. A Vreme kiemeli, hogy Ausztria lépése flagráns ellentmond ás bon áll a saint-germaáni egyezmény 19-ik szakaszával, mely szerint Ausztria csak önkéntes hadsereg felelt rendelkezhetik, amelynek száma nem haladhatja meg a 30.009-et. .Amit Ausztria tett, rendszeres folyománya annak a befejezett ténynek, amely elé Németország 1935 márciusában áKitofta a világot: az ottani áltlalános hadkötelezettség bevezetése. Felmerül most a kérdés: elég csupán tiltakozni e gesztus ellen. A Politika cimü lap igen indulatos jelzőkkel illeti Ausztria magatartását és azt állítja, hogy Ausztria a Németországgal való béke ellen tevékenykedik. (Folytatása a 8. oldalon)
