Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-26 / 96. szám

ELLENZŐK mmmmmamaammmmm t03fj Apr II la 2f>. R IIHffil ('.sotl.iv/cp március Berliner dr. megh-juk, u Phönix ék tovább. I c-bruár utón március jött, csodaszép, koru- mciqgj zengő marcrus. \ RieancrgcussebM uj N c/érigu/gutó költözöm pedáns ember, aki a Dnus bcv.tosiró klasszikus hagyományúin ne­velkedett. Dr. Rctnánghaus kiváncsi volt a tomosabb siókéra: má van a díjtartalék ^al. Bécslvcn lakon es így ott percek xltut icgtudott mindent, Távolabbi köz pontokkal asdonon ívs.ék. Ott is megtudott mindent. Autóba vagjţt magát. A kalendárium szerint 1936 március 18-ika, szerda von. Drechsler kereskedelemügyi miniszterhez megy és bizo- nyo* köK\ ezetcsegekre. figyelmeate®, amived a./ osztrák állam a Phönix-szel szemben tar­tozik. Drechsler közli Reininghaus látoga­tásai Bahr belügyinmászterrel. Egy napig csend van. 1936 március 19-cn, csütörtök estc 6 órakor a bel. ás kereskedelemügyi mi- J niszterek magukhoz kérik a sajtó képvifldőit és bejelentik, hogy a bécsi Phönix díj tarta­lékából a50 millió silling hiányzik ás ezt 1 ţ év alatt össze lógják hozni. A biztotárortak a legmcN-zcbbaucnő védelemben részes űLnek. A második halott Azután napokig csend. Gsak átvetve jön­nek a hírek becs telöl. h-gy kis antiszemita hulláin. Azok csinálják, wkik a Phönixcn élósködtek. Ment most már nem kaphatnak .sálingeket, ajándékokal és ingyen kötvénye­ket. És április 9-én hivatalosan bejelentik, hogy 10 millió silling alaptőkével megala­kult az österreichische Versichcrungs. A. G. Átveszi a Phönix állományát. Más közpon­tok 1 ügyet lenitik magukat, köztük az utód­államok központjai is s így védik meg biz- tositortáik érdekeit. A bécsi Phönix-madár azonban belehullott az. örvénybe. Berliner után a második halott. Magyar operabemutatók BUDAPEST (Április hó.) E? évben jó termést arattunk a budapesti Operaházban.- három magyar mii került aránylag gyors egymásutánban első előadásra. Akik régóta panaszkodunk, hogy nincs igazi magyar ope- rairodaloui, örömmel regisztrálhatjuk e tényt, még mielőtt gondolkodnánk rajta, e/ek a bemutatók mennyiben képesek a kró­nikussá váló hiányokat pótolni. Mert ezzel a műfajjal valahogy nincs sze­rencsénk. Csak, hogy számot vessünk az utolsó évtizedek produkciójával: Bartók há­rom színpadi müve közül kettő táncjáték. Kodály Zoltán ..Háry“-ja zenés mesejáték a ..Székelyfonó“ meg énekes koncertdarab, szinpadellenes minden sejtjében. Dohnányi Ernő „Tenor ‘-ja kedves és ötletes opera, de — magvarul énekelt német muzsika. Az •!§§ Hubay .lenötül senki sem veheti rossz j néven, ha nincs már meg zenéjében az az invenció, mint a ..Cremonai hegedüs“-ben. A ..Miiói Vénusz“, vagy „Anna Karenina“ hatásos tablóikkal keltik fel inkább az ér­deklődést, mintsem a zene eredetiségével. A fiatal generáció meg Bartók és Kodály ne­velése — távol állanak tehát a színpadtól. Kósa György „Árva Józsi“-ját kivéve egy figyelemre méltóbb mii sem került bemuta­tásra. Az ifjúság valahogyan húzódik ettől a műfajtól. így valóban komoly gondjaink lehetnek, fenmarad-e a magyar dalmű — mely túl a jd önképen még meg sem született! Az idén bemutatott három opera közül — meglepetésszerűen — a Zádor Jenőé tarthat számot arra, hogy európai színpadokon is komoly sikert arathasson. ,.Azrcfi című ope­rája. melynek szövegét Szép Ernő nagysikerű színmüvének feldolgozásával Lányi Viktor ir­ta, az „opera grande“, a «nagy siker, a nagy drámai hatások minden eszközével fel van szerelve. Valami baj lehet az opera, mint mű­faj körűi is. Mert a modern kísérletezések nemigen végződtek jó eredménnyel, a régi stílusban Írott újak pedig utánérzések. In­kább ilyen utánérzés a Zádor muzsikája is, habár valóban kitűnő színpadi érzékről ta­núskodik. A történet maga a legideálisabb operalibrettó: hiszen a Kalifa udvarában ját­szódik és Leila, a kalifa leánya azonnal be­leszeret Muhamed rabszolgáiba,. eLső látásra. És persze viszont, mert Muhamedben nyoma sincs semmiféle osztályöntudatnak. ArazJán perzsa herceg van azonban Leila férjéül ki­szemelve, de a lány az esküvő díszes szer­tartása közben utasítja vissza kezét, hogy a rabszolgáé lehessen, akiről kiderül, hogy az Azrák előkelő törzséből származik. A kalifa persze tudni sem akar a dologról és Muha- rnedet halálra ítéli. Csak Leila könyörgésére kegyelmez meg életének. De a szerelmes rab­szolga az azrák törzséhez tartozik, amelynek végzete, hogy meghal, ha szerelemre gyullad, így hal meg Muhamed is Leila karjaiban. Maga az egzotikus miliő is nagy vonzerőt gyakorol a közönségre. Mozart „Szöktelése“ óta a leghatásosabb és legnépszerűbb operák igen gyakran kerültek ki az egzólikumok vi­lágából. „Aida“ és a .JPilla/ngókisasszony“, vagy magyar szerzőket véve Szánthó Tivadar „Tajfun“-ja és Lehár „Mosoly országa“ ra­gyogó példák erre. Kész. siker egy ilyen török, japán, vagy egyiptomi miliő. „Azra“ valóban izgalmas és ebben sok ré­sze van Zádor muzsikájának. Kitünően szí­nez és fest alá, fog meg jeleneteket, hogy ha­tásukat, az izgalom feszültségét sokszorosra fokozza, vagy ha kell. egy hangulatos szerel­mi atmoszférái teremtsen, melynek forró le­vegőjében megpörkölüdik a vágyó szív. Amit az Operaház zseniális rendezője, ifj. Oláh Gusztáv kihozott a színpadon, dicsére­tére válna a világ első színpadainak. Gyak­ran emlegetik, hogy a színpadi kép nálunk a maga festői káprázatában szinte már ön­célúvá kezd válni. Azonban erről senki sem tehet, legkevésbé a rendező. Megengedi az operának, hogy konkuráljon vele. Ha akad olyan szerző, aki képes erre. Vannak felvo­nulások és képek benne, hogy a nézőnek szeme-szája elámul. Nagy érdeklődés előzte meg Hubay Jenő „Az önző óriás“ cimü mesejátékát. Wilde Oszkár meséje alapján Írták a szöveget Már­kus László és Mohácsi .lenő dr., sok költői finomsággal. Kár. hogy a szöveg ötletessége oly kevés visszhangra talált a zenében. Igaz, kedves gyermekkarok sürögnek-forognak benne. Sőt. hogy „folklór“-ja legyen, az „aki nem lép egyszerre“ cimü gyermekdal is fel­csendül benne. De Hubay nagy európai kul­túrája ezúttal is érvényesül, dacára a zene jelentéktelenségének. Pantomimszerüen kéz dödik * csak a színfalak mögötti kórusok mesélik a történéseket. A gondolat érdekei, úgyszintén a folytatása «, mikor „eleven“ szó Ls hangzik a azinpadon. A gyermekek énekelnek és felvonulnak a különböző ter­mészeti jelenségek megszemélyesítői is. Éne­kel végül az öreg óriás is. Néhány szép kó- ]>et produkál a színpad, a rendezés azonban kevesebb fantáziát árul el, habár Nádasdy Kálmán igyekezett kitenni magáért. Kár, hogy Hubay néni tudta megvalósítani szép elgondolását, a költöLség és mese-szerűség el­sikkad a zene kon vénei alizmusá ban. Érdekes, mulatságos és tehetséges Kósa Györgynek a napokban bemutatott opera­paródiája, „Az két lotxrgok“. Keleti Arthur szövegkönyve egyenrangú a zenével. Az ope­ra alcíme: , .Szerel metes operabuffa“ három felvonásban, 7 képben. Zenés példázat, mint a szerzők mondják, az égi és „az“ földi sze­relemről. Kedves karr ika tura ez a mü. Kósa a régi olasz hősoperák érzelmes szerelmi ro­mantikáját állítja kedvesen groteszk homoru- tükörbe. Maguk a szereplők is pers/iflátják a régi opera komikus pálhoszát. Kissé a „Beggars opera“, a mostanság felújított és felfrissített „Koldusopera" hatására vall a mű. Ha nem tudunk jó újat írni, legalább mulassunk a jó — régin. Kunigundába szerelmes „az két lovag“, de a hercegkisasszony egyformán szereti mind­kettőjüket. Nem tud választani közöttük, an­nál kevésbé, mivel mindkettő teljesen egy­formán fejezi ki iránta szerelmét Végülis az egyiket, Raymund lovagot csellel ráveszik, hogv a Szent Sir védelmére kelve, ..keresz­tes hadakat“ szervezzen. A lovag Aida és Carmen indulói kíséretében 'vonul el. Mire hazatér a hadakból, vetélytársa, Bertrand lovag — már hat gyermek boldog atyja. Igen sok szerkezeti ötlettel és humorral j oldották meg a szerzők, hogy a történet 1 mindvégig mulatságos maradjon 1 amellett zeneileg magábanvéve ii tartalma*. Mir előjáték helyett is kórus szerepel az <*lötér l>en. Ugyanis kettős színpad van felállítva, aj nagy színpadon fent, középen egy rnásodit s mig a keret a kis színpad alatt játszódik addig a cselekmény fent, a dobogón. Kernel festői képek vonulnak fel előttünk. A hát tértjén régi olasz festők képeit láthatjuk, legtökéletesebb cimjuequecentot, pazar &zj. nekben. Hogy mily ötletes a rendezés, azi egy példával illusztrálhatjuk: arnig a kél In vág a hercegkisasszonynak teszi a szépet, háttérben, u kastély udvarán marionetUsze- rüen vonulnak fel hiritók, sétáló párok és teherhordó kocsik sziluettjei, hogy eleven életet kapcsoljanak még a holt háttérije is. Nagyon mulatságos az „irónmester“ kunyhó­ja, hol a két lovagnak szerelmes leveleket vásárol, — pechükre — azonos szöveggel. Expressziv hatást ér el a rendezés a keresz­tes lovagok stilizált felvonulásával is. A paró­dia és groteszk humor Kósa eddigi müvei­nek is alapelemét képezte. Most aztán ott­honosan mozog. Kitünően hangzik, amit ír, és olykor annyira „komoly“ számokat is hallott, hogv el is felednénk egy percre: az is csak azt a célt szolgálja, hogy még mulat­ságosabbá tegye a következő jelenetet „Az két lovagok“ a mi irodalmunkban újí­tást jelent. Érdekes, hogy a közönség álta­lában nem meri észrevenni egy zeneműben, ha valóban humoros, sőt mulatságos akar lenni. Még nem láttam hangversenyteremben kacagó közönséget, legfeljebb — kikacagót. Vájjon miért? Brueghel képein épugy lehet kacagni, mint Shakespeare vigjátékain. De a zenében a humor, legfellebb felderíti az embereket. Nos, „Az két lovagoknál“ ka­cagtak. S ha a zenetörténelemben nem is fog a nagy kortársak mellett szerepelni, egyma­gában véve már ezért is hálásak lehetünk j a két szerzőnek. Pataki László, „ÜJőszírájk“ a legújabb divat Amerikában NEWYORK. (Március hó.) Amerikában új­fajta bérharcmódszer jött divatba, az úgyne­vezett .^sftdown“, vagyis ülősztrájk. Először bárom nagy akroni gumigyárban, a Godyear, Goodrich és Frrestome vállalat üzemében alkalmazták az uj módszert. Hete­ken át többször előfordult, hogy a munká­sok valamelyik osztályban megállították a gépeket, abbahagyták a munkát, leültek és beszélgettek. Így tiltakoztak valamilyen sé­relem él len. A „sitdowu“-sztrájk nagyon kellemetlen fegyver, mert a hatását a gyártelep minden osztálya megérzi. Ha például az autókerék- gumikésziiők leültek, nem érkezett kerékgu­mi az úgynevezett ..pit“-be sem, ahol a gu­mit formába teszik és érlelik. Az üzletveze­tőségnek a „pit“ munkásad vagy haza kel­lett küldenie, vagy pedig semmittevésért kel- lelt fizetni nekik. Megbénult természetesen a szállitóosztály is. ha véletlenül nem volt el­szállításra váró nagyobb készlet. De ha a kerékgumi készítő osztály nem dolgozik, ti ncs értelme annak sem, hogy gumit gyártsanak. A gumi pár óra alatt el­romlik. ha kerékkészitéshez nem használják fel azonnal. Száz kerékgumikészüő ötszáz más munkást tesz tétlenné, ha a munkát be­szünteti. Egy másik gyárba« az üdősztrájk 58 órán át tartott egyfolytában. A gyár kapui nyi'va voltak s a munkások szabadon jöhettek és távozhattak. Az ülőszírájk célja az volt, hogy egy szervezett munkásnak, akit egy hétre ki­zártak. a gyár vezetősége adja meg a heti fizetését. Hosszú tárgyalás után a gyár ve­zetői és a munkások végre is abban állapod­tak meg. hogy a kizárt munkás és azok is, akik az ülő sztrájkban resztvettek, félheti fizetést kapnak. PÁRISI DIVAT ÁPRILISI SZÁMA 20 LEJÉRT a következő tartalommal jelent meg: Tavaszi ru. haujdonságok. Gyönyörű blúzok, kosztümök, — Gyermekruhák; 12 oldal kézimunka, nagyított mintaivekkel. Finom, olcsó tavaszi ételreceptek. Házilag elkészíthető gyermekjátékok. — Modem szépségápolás. Egyes szám ára 20 íej. Vidékre 25 lej pénz, vagy postabélyeg beküldése ellenében küldi az Ellenzék könyvosztálya; Clni; Piaca Unirii. Előfizetési ára negyedévre 100, fé-évre 120, egész évre 240 lej. A halál Irta: HOB.ÍN JENŐ. Tóbiás legyintett. Így tesz az ember, mikor önmagával tanácskozik, aztán rájön, hogy zz ilyen beszédek a remélt célt sohasem érik cl. Ezzel a mozdulattal félrelökte, befejezte a hasztalan beszédet s viasza kormányozta öntudatát a valóságok földi életébe, 'ame­lyek közt minden olyan kopott, olyan sze­gényes és olyan sekélyei. De csak a köztük zajló kurta élet? a mienk egyedül. Az egyet­len élet, tehát dicsérjük, féltjük, megbecsül­jük, becézzük, mintha kincs lenne valóban... Tekintetét fáradtan s egy kicsit csalódottan vezette lassan körbe és olyan komikus meg­döbbenéssel nézte a lakás minden részletét, mintha csodálná, hogy él valóban, vagy mintha értené a földi élet ember köré gyűlt minden cifraságát, haszontalan ás hasznos furcsaságok körénk tornyosuló tömkelegét. Aztán rámnézett, kutatón szemembe mé­lyed t a tekintete. Szinte fájt már ez a né­zés, a szemeik sugarának ez az akadálytalan kutatása, mellyel motozták >a telkemet. — Valóban, azt hiszed, bolond vagyok? — kérdezte és egy kicsit elpirultam. Köriíl- beM erre gondoltam éppen, bár kevésbé ha­tározott szöveggel jelöltem <a forrongó, sze­szélyes, ,a végletek közt vakmerőn cikázó, -szertelen gondolat-mámort, amellyel Tóbiás az estéket átszaladta. . . . Válaszolni akartam valamit, szürke, közömbös szavak­ért kutattam, valami megnyugtató szürke­séget akartam ráborítani Tóbiásra, de nem várta be. Könnyedén legyintett, mint aki­nek mindegy a véleményem és egyáltalán minden vélemény, mint aki a gondolatok kövéből már olyan tornyot épített magá­nak, amelyben nem éri el semmi gátlás és semmi prózai mesterkedés; legyintett tehát s megszólalt: — Barátom, a halába gondoltam az imént Akárhogy altatjuk is önmagunkat fiatalság­gal, könnyel és örömmel, tisztába kell jön­nünk már jóeiőre, hogy egyszer mi is meg­halunk. Végeredményben a halál nem is tra­gikus és nem is gonosz. Egy nagy szeszély kegyelmes rendezése, hogy egyszer minden­nek eljön a végje és minden láziadás meg- csendesül. Mindenesetre meglep, hogy ha durván, váratlanul az életünkre dobbant, el- lapossa, hogy ha minden földi dolgunk fel— behagyottan marad el mögöttünk, mint mi­kor fejvesztett meneküléssel hagyjuk el ott­honunkat s asztalunkon, hamutartónk öb­lének pereméről; cigjarettánlk füstje féltő ret­tegéssel még integetve figyel! utánunk. Ha féligbeirt fehér papírlapon megkezdett levél vár folytatásra és befejezésre: „ölel“, vagy „.csókol“ vagy „üdvözöl“, — mindez stilus szerint, ha a díványon kinyitott könyv he­ver a szék karján egy nyakkendő leejtve, ha az egész lakás megdöbbent, didergő utánunk J sikoltó várakozás, minden, minden várja, j hogy visszatérjünk és mondjuk: „Tréfa volt, csak tréfa volt... Nna!...“ Ha minden, amit befejezetlenül hagytunk, szenved s úgy érzi, elárultuk... Ilyenkor rossz a halál és kínos... — De ki biztosi'[hat bennünket arról, hogy nem -a készül ellenség egy perce ejt el, mint feleslegesnek ítélt 'ballasztot, amelyet csak levágnak és nem vesződnek azzal, hogy eloldják köteleit. Hiszen olyan rengeteg le­hetőség van ama, hogy hirtelen meghaljunk: gépkocsi tipor el, tégla üt te, elcsúszunk az utón s a járda széle darabokra zúzza, a ko­ponyánkat, álmunkban ránkomlik a jmeny- nyezetnek egy darabja és fel sem ébredünk már, megsértjük kezünket és vérmérgezés posláz a itüivi'lági tág mezőkre, vagy tes- j tünk tökélesnek becézett szerkezetében egy tengely kizökken helyéről, egy kis csavar meglazul, elpattan egy hajszáifirtom rugó és olyan biztos, száguldó eséssel szédülünk a feloldó vég felé, hogy célig, érünk, mialatt ■az élők a befejezett: tény előtt megzavarton tanakodnak. Vitáznak és nem értik, hogy meghaltunk, mert a rend így kívánta: csak az i fölé tette fel a pontot rendszerelő sor­sunk, vagy istenünk... — Ezer, meg ezer ismert s ismeretlen alakban rejtőzik a végzetünk és les, figyel: számadásainkat buta véletlenek borítják fel, tehát vigyázni kell, en-garde-ban áEani minden órában, minden pillanatban, minden utat rövidre méretezni, minden percben el- bagyaikozni mindent, senkit sem megcsó­kolni, mert csókunk szerelmet fakaszt, majd sajnálkozást szül, csak csóktalan, siető öle­lésben hánykolódni s azt is csak józanul, .senkinek az adósa nem maradni, vigyázna, hogy ne legyünk kedvesek, ne szeressenek, mindent félrelökni, mondén percben csak a halálra várni, becsomagolt lélekkel, utcák észen, nyugodtan állni s tudni, hogy se szégyen, sem fájdalom nem tornyosul mö­göttünk ha egy számunkra még felfoghatat­lan, hatalmas szeszély magával ragad... Elhallgatott, cigarettára gyújtott. És ek­kor megkérdeztem csendesen: — Úgy gondolod, érdemes lenne élni, ba minden, ami szépség és gonoszság van az életünkben s ami valóban, az élet létezését jelzi bennünk, csak pillanatnyi távolságra mérve lendülhetne bennünk előre, ha min­dig és minden villanásnyi pillanatban fel tudnánk számolni szerelmeinket, ábrándjai­kat, reményeinket, fájdalmainkat és kérdé­seinket s életünk színeit egy pillanatnak su- banásában árt; tudnánk törölni? Ha ennyi időből kifutja mindez, az már a csőd s ak­kor miért... Tóbiás kivette a cigarettát szájából s las­san a hamuba nyomta. Ideges vök, gunyce s elégedetlen: — Érdsmes-e, kérdezed... Ha érdemesnek hinném, megcsinálom-... de ott a hiba, hogy nem érdemes...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents