Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-26 / 96. szám
r BLLBN 2 fí K 103 b april i* 20.X asztalod lámpája. Ez muzsikál. Hossz a kapcsolója. Eloltják: akkor nem hallanak semmit. \irggyujtják: akkor újra hallják. XI. Összevissza öleli fiát. kacag és ugrál lömében. Másik lámpát tesz íróasztalára Órákig dolgozik mellette. Úgy megy minden, mint a karikacsapás. Ejfél után. amikor már mindnyájan alusznak a házban, pokoli vágy fogja el. Csak egy cigarettát, egyetlenegy cigarettát. De a szobalány reggel már mind el- osztogatta. Eszébe jut, hogy van egy titkos doboza. Könyvállványa legfelső polcára rejtette el. könyvei mögé, ünnepi alkalomra. Török cigaretták. D. jelzéssel. Egy diplomatától kapta. Mint a majom mászik a könyvtárlétrán. Jaj, de édes ez a keserű füst. Szájpadlása zugait úgy járja be, mint tömjén a templom fülkéit. Aischylos nem cigarettázott Musset azonban cigarettázott. XII. Tasztáli ezt az egyet engedélyezi magának. Abból, ami történt, tanulni akar. — A szenvedély — szaval — annál több örömet tartogat számunkra, mennél inkább fékezzük. Elszívja cigarettáját. aztán keze öntudatlanul a második után nyúl. Már öngyújtója is lobog. Ne feledd — ijesztgeti magát, — hogy mennyire megrémültél. Az előbb a halál csöngetett be hozzád. Eltűnődik, majd ezt mondja: Egyelőre téves kapcsolás volt — és rágyújt. A megszaporodott laémeiségi Ha4vanö4 helyett tiaívcnlié^iiLió. — Esztfendőnhéitt egy millió uj munkaerőre! I el! gon^osiíoiSni. A gyarmaíeRí kérdése BERLIN, (április hó.) Feltűnt mindenfele, hogy Hitler Adolf választási beszédeiben többé nem 65, hanem 67 millió német néveben beszólt! Ez volt a hivatalos elismerése, hogy a nemzeti szocialista uralom alacl a németség máris 2 millió fővel szaporodott. Úgyszólván minden törvényhozói intézkedés nélkül a német nép beállott a nemzetfenntartó és nemzetsznporitó kötelességek nemes szolgálatába. Ha itt-ott kísértett is német földön az, egyke gondolata, ma a gyermek- áldás lehet őségéinek nincs ellenzője vagy — orvosa. A nagy városok újból megleltek a ver me kbocsi kkal. Házastársak, akik még pár esztendővel ezelőtt mindenféle harms szociális elgondolással harcoltak a nagyobb család alapítása ellen, most apró gyermekeikkel díszelegnek a világ előtt, a sokgyermekes szülők egyesülése egyre nő és erősödik, még a természet is elősegíti a nagy felbuzdulást, mert a statisztika szerint az ikrek száma az utolsó esztendőkben jelentékenyen megszaporodott. A jellegzetes spree-érdiéi dadák ugyan eltűntök Berlin képéből, de annál több mosolygó, boldog anyát látni íz utcákon, akik magáik ápolják és viszik séta- kocsizxú kisdedeiket. A sok és több gyermek kissé hangosabbá, de színesebbé is tette a városok utcáit, a világ azonban jobbkedvübb- nek, boldogabbnak látszik és a múló nap gondjai nem kisértenek, az arcokon. Mindenfelé Európában a politikának egyik tengelye a nemzettenuTítartás nagy gondja. Németországban ez a probléma ismert formájában nem kesém A háború nagy' vérveszteségét egy-két generáció teljesen ki fogja pótolni. A születésiek száma még egyre szap>o- rodik és egyre több pár jelentkezik az anya- könyvesek eüőtt. Az állom ezer márkás ki- házasitó köicsörejellegü hozományát mind többen veszik igénybe, de a visszafizetések összege csökken, mert minden uj gyermek sziívalekváros kenyér jelent meg egészen közel az arca előtt. Csöndes, természetes hang szólalt meg a háta mögött, mintha semmi nem történt volna közöttük: — Itt az uzsonnád! Piroskának nem volt ereje visszautasítani a lekváros kenyeret. Elfogadta az ellenséges kézből, egy darabig komoran nézte, aztán e’csábuít és beleharapott. Most megkönnyebbült sóhajt és nevetést hallott a tűzhely felől. A gyermekeknek roppant, éles fülük van. Piroska is kihallotta ebből a nevetésből, hogy 3 gonosz mostoha sem érezte magát jól a verés után. Engedékenyen megfordult. Megreszkiroz- ta a fél szemét, hogy a mostohájára nézzen. Aztán rámosolygott. Félig ravaszságból, hogy jó lesz békét kötni az ilyen tufbatal- mas ellenséggel. De félig már bizalomból is, Ugv érezte, hogy elintéződött közöttük valami fontos etikettkérdés. „Igen megvert és a világ nem omlott össze, megkente a lekváros kenyeremet, ügyi át szik mégis a mamám.“ Az asszony leült egy konyhaszékre és kitárta a kislány felé a karját: — Gyere ide, Piroska, adj nekem is egy harapást! Piroska fölkapaszkodott a mostohája ölébe és odatartotta a kenyerét: — Tessék harapni! Ettek, csókolóztak. Csupa lekvár lett mindkettőjük arca, amitől aztán szívből, hosszan, oldalnyivalásig nevettek. pár száz márka törlesztési jelent. A 6j milliós népből három esztendő alatt — 67 milliós nemzet lettörömből — gond A nemzctszapxjrodás azonban kétségkívül nagy gondokat is jelent. Nemcsak fiz egyesek. a szülők, hanem elsősorban az állam számára. Két-három esztendő és uj iskolákat kell majd építeni az egyre szaporodó iskolakötelesek elhelyezésiére. Újabb pár esztendő s következnek majd a pályává buszt ás ezer gondjai s uj százezrek fognak kopogtatni az élet kapuin, munkát és keresetet, megélhetést és boldogságot követelve. Statisztikusok .számítása szerint már a következő esztendőkben évenként kerek 1 millió kéz számára kell majd német földön uj munkát teremteni. Miután ma még a német birodalomnak több mint 2 millió munkanélkülije van, nem lesz könnyű feladat az uj problémát megoldani. Talán az egvesztendős köteles munkaszolgálat és a két esztendős katonásko- dás lehetővé fogja tenni a felnövő generáció egy részének ideiglenes elhelyezését, de m- gyobbk gond, a munkaalkalmak szaporítása, megmarad és az államot újabb meg újabb áldozatokra fogja kényszeríteni. Ami természetes is. Mert ha a nemzetsz«pori tás az élő nemzedék feladata és nemes kötelessége, akkor a nemzetfenntartás gondjaivai elsősorban az államnak kell megküzdenie. A világháború előtt voltak német politikusok, akik nem is titkolták ama meggyőződésüket, hcfcjy az akkor még 65 millió német minden szorgalma, tisztességes törekvés és becsületes munkássága ellenére sem tud jól megélni a német hazában és hogy 20 millióval kevesebb éppen elegendő volna a birodalom akkori, tehát Elzásszal és Pozennel nagyobb területére. Ma a kisebb Németországban már 67 millió német ál és rövid idő múlva 70 millió németről lehet majd beszállni! A nemzeti jólét látható emelése nélkül azonban az uj tömegeikről nem lehet gondoskodni... Hitler békeakciója mögött nem utolsó sorban ezek az uj gondok is állanak. Ha már a természetes szaporodás utján a munkanélküliek száma elérné «1 régi 6—7 milliót, u németség jövője, tisztán gazdasági nézőpontból, újra nagy veszedelemben forogna. A béke valódi nagy áldásai nélkül c tisztin nemzeti probléma szerencsés megoldására még gondolni sem lehet. I litler békeprog- ruamjíLxin tehát Ix-mnlogilaltátik a gazdasági világviLvág megoldáisu is. Németország ina már idegen munkaerőt számiba vébe lő mértékben nem foglalkoztat. A mezőgazdaságból eltűntek még az úgynevezett külföldi .szezonmunkások is, akik valaha minden esztendőben ellálQgiattaik német íöldre aratni és a többi időt eXéltéik valahol részben koplalással, részben puinpolássál. A mezőgazdaságnak újabb munkaerőkre alig van szüksége. Uj munkaalkalmak teremtésére .szükséges volna tehál vagy ätz állami építkezéseket és közmunkákat fokozni, ami a nemzeti szocializmusnak most folyó óriási építkezései mellett szóba sem jöhet, vagy a kivitel emelése utján az ipari munkál szaporítani, ami egyelőre még csak hiú reménykedésnek látszik. Lgy jut el Németország újból, meg újból, a nemzetfenntartás gondjaitól késztetve, a gyarmatok visszaszerzésének gondolatához. Flitlcr békeprognamjába ezt a problémát is belefoglalta. A gyarmatok Amikor Németország eljutott a gyarmatok politikájához, már nem volt sok fekete föld szabad cs ami még szabad volt, nem volt fölötte értékes. Bismarck ellene volt. Csak sok költséggel járó és nemzeti szempontból nem is jelentős kísérletezésnek tartotta. Rámutatott, hogy elsősorban a megfelelő hadi erő, vagyis a hadi flotta szaporításáról kell gondoskodni. Azután következik a másik nagy feladat, a gyarmatok berendezése, közigazgatásának szervezése, védelmének megteremtése cs termelőképességének emelése. Mindez csak újabb milliókba fog kerülni. Amit Bismarck sejtett, be is következett. A német császárság kiadásai a gyarmatok megszerzésével jelentősen emelkedtek. Egyes törzsek lázongása véráldozatot is követelt. Az igaz, hogy a birodalom némi nyersanyaghoz jutott, de a gyarmatok bevé- telei semmiképpen sem fedezték a kiadásokat. Csak egyes apró gyarmatok dolgoztak emelkedő nyereséggel, például Számon. Solf doktor, aki mint kormányzó ezt a csodát megcsinálta, utóbb a birodalom egyik vezető államtérha lett. Igaztalan volt Németországot gyarmataitól megfosztani, tekintet nélküi a fekete földért hozott anyagi áldozatokra és tekintet nélkül a németség érdemeire a gyarmatosítás terén. Talán valóban remélheti a németség, hogy volt gyarmatainak egyrészét a Népxszövetség mandátuma alapján visszanyeri. Nemzetfenntartás szempontjából a nyereség nem lesz nagy. A háború előtt a német gyarmatokban, katonasággal és hivatalnokokkal együtt, alig volt 30c ezer német és ez a szám a jövőben sem fog emelkedni. Bizonyos azonban, hogy ez a negyedmillió a gyarmatokban is német földön él és munkája gyümölcseit az anyaföld fogja élvezni. A nagy nemzeti cél érdekében, hogy minden német lehetőleg a hazai földön éljen, dolgozzon és boldoguljon, a gyarmatok kérdése is bizonyos határok között jelentőségteljes marad. | A napirendről nem is fog letűnni szerencsés megoldása előtt... V. Asszonyok — feleségek Szin vonat. Útirány Cluj—Oradea. Asszonyok beszélgetnek. Három asszony. Termetes vidéki asszonyság az egyik. Kereskedő-feleség lehet. A másik lányos kinézésű, madárfejü, fiatal nő. Alig huszonöt fölött. A harmadik: szeleburdi, nevető, tulhangos, csinos asszonyka. Szintén a huszonöt körül. A madárfejü és a termetes néni már régi ismerősök. Szomszéd községbeliek; a tulham- gos csak most ismerkedik. A néni sopánkodik hogy Bözsikét hiába adta városba férjhez, nem akar mulatságokba járni. Pedig hogy szeretett azelőtt — leánykorában — táncolni. Mindig azt mondja, hogy az ura nem táncol, akkor mi élvezete van, neki idegenekkel táncolni?! A madárfejü: Az én uraim sem szeretett táncolni, de azért bementünk & bálokra. Táncoltam másokkal. — Én is mondom mindig Bözsikének, — bólintott a néni —, hogy azért csak táncoljon, de a világért sem akar. — Pedig most mennyi alkalom van — visit a, társalgásba a tulhangos. Aztán másra terelődik « szó. Kiderül, hogy a tulhangosnak van egy kisleánya. De az uráról nem esik egyetlen szó sem. A madárfejü a szüleinél lakik. Elvált. (Úgy látszik, férje megunta a gardé szerepet.) Két hónapig volt Pesten. Minden színdarabot megnézett. A mozik terén élő műsor. Az ötórai teák törzsvendége. így mesélte. A néni elmondta, hogy kisebbik lányának musz- linkendőt visz, a fiának sportpullovert, a... Mindenkit említett, csak férjét felejtette ki a megajándékozottak listájából. Már azt hittem, hogy özvegy. Áttértek a főzés, háztartás és befőzés te— Tett el tököt és zöldbabot, nagyságos asszony? — kérdezte a madárfejü a nénitől. — Nem, — felelte az — nálunk úgy van. hogy nem érdemes eltenni. A gyermekek nem szeretik, én sem, csak az uram. Az nagyon szereti. De mondja, drágám őmiatta tegyek el? — Nem, egy személy miatt csakugyan nem; érdemes... Tovább nem figyeltem a beszélgetést. Éppen eleget hallottam máris. A férjért, a férj kedvéért nem érdemes semmit. A férj: egy személy. Nem a család- , Varró Dezső: Két veri TESTAMENTUM Visszaadom az élet aranyát s szólok, amennyit ért, uiuiyil fizetek. De ha kirúgtam, égveretü, külön ravatalra tegyetek. Gyertyák ser cég ve égjenek, holdak siklód janak tova és legyek bölcs és ostoba! Es örvendjetek, mint aki sánta, de lúd lépésekkel lépni halálba! A viz óriás hideg testtel fagyjon csonttá a földön. Dermedt vaskulccsul csukódjék minden, mi börtön. Égbe csattanjon néma csókja itt a halálnak. de a varjak fagyott szivemmel vijjogva ablakodra száll janak. Igyák, igyák dög ló szemével két vak szemem s a holdig holt ezüstbe mereuül tor: tetemem! SZEMBEN Olyan vagyok, milyennek adtál, megtiltottad. hogy égig női jenek a fák. engedd, hogy égig nőjjek. Ha nagyon kinyulok az eget érem, nézd hutáid, nagyobb mélység nincs, mint a mélységem. Ein egy vagyok, olyan egy Veled, mint aki benned született. Te a virágot virágban adod, kalászodban kalászod rengeteg, emelt fejem megostorozod, az égről mondják a te tenyered. Mondják: senki se tud úgy verni, a csipkerózsa is tüzet fog. Te Isten vagy egy esőcsepben, a földre omlik záporod! Minden jó, ami Tőled jön, kell a halál, nem lenne lét, nem lenne soha szép arcom, mint a Tied, Egy vagyok, olyan egy veled, mint a rigóid, csak más dalokban zengem a neved, mint aki beteg, mint aki gyógyít. fő, a ház ura, akinek joga von néha tököt, vág}' zöldbabot kívánni, akarni. Nem az élettár?, akivel együtt kell a gyermeket felnevelni. Nem jóbarát, akinek mindent el lehet mondani. Nem partner, akinek a kedvéért nem is áldozat lemondani a táncról. — De hölgyeim, — szerettem volna mondani — önöknek be kellene iratkozni egy feleségképező iskolába, ahol nemcsak teritő- horgoíást, rántáskeverést és szekrénybenakást tanulnának, hanem azt is, hogy a férfinek egy kis figyelmesség, egy kevés egyensúly is kell a házasságban. A férfiaknak élettárs kelti. A házasságban nemcsak asszonyt, de feleséget is keresnek. Akkor talán kevesebb lenne «z „önhibáján kívül elvált asszonyok ijesztően növekedő száma. Szerettem volna megmondani ezeket a beszélgető asszonyoknak, de őszintén szólva, nem mertem. Azt mondták volna, hogy nem értek ehhez, mert még soha nem voltam feleség. Csak hallgattam és közben kezetszorkot- tam gondolatban az ismeretlen Bözsikével, aki nem táncol, mert csak az urával együtt szeret szórakozni. Aki nem lesz a közeljövőben „elvált fiatalasszony“, aki tud feleség lenni. Ezek a beszélgető, pietykázó nők — hárman a vonaton — asszonyok voltak. Asszonyok talán... De egész biztos: semmiesetre sem feleségek. ------ (—yj
