Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-19 / 91. szám

1936 április 19. WVEBNZűX KttKAXMSÁC Rossz üzliimenet és drágaság a húsvéti forgalomban Rendedet az u] fogyasztási adók fizetéséről CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A ke­reskedőiknek régóta nem volt olyan rossz szezonjuk, mint az idei husvét előtt. A for­galom minden várakozás aLaifct maradt s en­nek háromféle oka van: drágák az arak, ke­vés az áru, korán volt a> husvét. Az idei husvét dátuma néhány héttdl megrövidíti a szezóntt és ez máskor talán nem volna olyan hátrányos, mint az idén, amikor tél sem volt. Tavaly április végére esett a husvét, az idén április első felére s ez. a néhány heti eltolódás nagy különbséget jelent az üzletek forgalmában. Ennél is nagyobb baj azonban az arak rohamos emelkedése. A megélhetés indexszá­mai nem^ egészen hűen mutatják a drágulás mértékét, inkább csak a tendenciák jelzik, amerre az áralakulás halad. De igy is meg- ílLaptohaíbó, hogy' a tavalyi husvét óta hova jutottak el az árnak: Áralakulás A malit év áprilisban a 'béke-árak 32 és félszereséért lehetett meglátni, az idén több, mint 35 szőrösét fizetjük szükségleti cikkein­kért a béke-ánaknak. Az indexszámok emel­kedése és ezzel a megélhetés nehézségei igy nőttek egy év alatt: 1935 -április 3^.48 T955 november 33-93 1935 december 34.46 1936 január 34.60 1936 február 34-47 1936 március 33-14 A drágulás tehát az indexszámok szerint — egy év alatt 9 százalékos. A fogyasztási erk kék, effektiv drágulása ennél azonban jó­val nagyobb. A ruházati cikkek indexszáma például 34.51-ről 38.94-re emelkedett, pedig már tavaly husvétkor is panaszkodtunk a ruházati cikkek drágulása miatt. Az árukészletek alacsony volta nemcsak a nehéz behozatali lüdyzetnek következménye. Külföldi készáru alig-olig van az üzletekben, mert behozatali engedélyt nyersanyagokra is nehezen adnak, készárura éppen nem. De hazai árukban sincs nagy raktár az. üzletekben s ennek a tud felkészülni a mai nehéz viszonyok mel- rendkivüli időjárás az oka. A kereskedő nem 'tud felkészülni a mai nehéz viszonyok mel­lett az időjárás szeszélyeire. Az idei tél jó­akarattal sem volt nevezhető télnek. A téli áruk eladatlanok maradtok, bennük fekszik a kereskedő tőkéje, a kereskedőé, oki ma hi­tek alig kap. Mindenesetre rövidebb lejáratú, mint amennyi idő alatt a télen el nem adott árukac kiárusítani tudja. De még a legtőke­erősebb kereskedő sem mer nagy készleteket rendelni, mert az időjárás igy maradhat nyárig. Újabb drágulás? A belföldi seiyemifdldolgozó iipant, amely még bele sem illeszkedett az importvámok legutóbbi felemelése által teremtett helyzet­be, újabb és 'még komolyabb veszedelem fe­nyegeti. A szövetségibe tömörült selyemszö- vődéknek, harisnyagyárak nak és más selyem- feldcllgozó üzemieknek tudomására jutott, hogy a pénzügyminisztérium meg akarja szüntetni a müselyemfonal kedvezményes importvámját még pedig arra való hivatko­zással, hogy a vámtarifa 497-1 k szakaszának jegyzete szerint a vámmérsókelés csak ad­dig marod érvényben, amig a müselyemfona- kx nem gyártják az országban, viszont — mint ismeretes — egy svájci érdekeltség be­kapcsolódásával Romániában már október óta működik az első müselyemfonóda. A pénzügyminiszter tervével kapcsolatban, amely kétségtelenül tönkre tenné a belföldi selyem feldolgozó ipart és ezáltal a kincstár is elesne évi félrnilliárd lej körüli bevételtől, az érdekelt selyemgyári üzemek részleges be­adványt készítőitek és abban kimutatják, hogy az ősszel üzembehelyezett első romá­niai fonóda maximális teljesítők épet sége napi 1600 kiló fonal, de valójában ma csak 800 kilót állit elő, holott a romániai ipar napi selyemfonalszükségl ete röbb mint 5000 kiló. De a napi term el és 90 százalékát a romá­niai fonóda saját sz öv üdéjében és még két bérelt üzemben maga dolgozza fel, követke­zésképpen a többi selyemfeldolgozó gyár to­vábbra is külföldről kell beszerezze a nyers­anyagát. A belföldi ip3r akkor sem mond­hatna! le a selyemfonal importjáról, ha a bel­földi fonoda ki tudná használni a teljes ka­pacitását és. az 1600 kilós napi (termelés felét a belföldi szövedéknek és- kötődőknek adná át, mert ebben az esetben i-s még mindig külföldről kellene behozni napi 3400 kiló fonalat, vagyis a szükséglet kétharmadrészét. Már pedig a gyakorlat eddig az volt, hogy valamely uj iparág csak akkor kapott teljes vámvédelmet, illetve az importilletékek mér­séklését csak abban az esetben szokták meg­szüntetni, mikor az uj iparág a belföldi szük­ségletnek legalább 60 százalékát el tudja már látni. Ezzel szemben a belföldi seiyemfonóda ma a szükséglet alig 16 százalékát fedezi és teljes üzemmel is csak 33 százalékát lenné képes fedezni. Annakidején, amikor a ma is érvényes vámtarifát 1929-ben megcsinálták, a 497-ik vámtétel első p>ontja alatt emÜtctt fonal, amely 07. import 95 százalékát teszi, kilón­ként 200 ilejes vámot kapott, azzal, hogy amig belföldön nem gyártanak müselyemfo­nalat, az importőrök ennek a vámnak a felét fizessék. Ezt a vámot az akkori selyemfonal- arak alapján állapították meg, amikor egy kiló fonal 340—400 lejbe került, a vámiile- tek tehát 50—58 százalékos védelmet bizto­sított az esetleg belföldön készülő fonalnak. Ma ugyanaz a selyemfonal csak 120 lejbe be­kerüli és az importnál még ® következő köz­terhek fizetendők utána: a behozatali vám- illeték fele 75 lej, fogyasztási adó 20 lej, 12 százalékos fix importilleték 25.20 lej kilón­ként, vagyis összesen egy kiló selyemfonal­nak 120 lej az ára és 120.20 lej a vámja. Következésképpen a belföldi selyemfonalat ma 100 százalékos vámtöbblet védi a kül­földi fonal versenyétől. Ha pedig a pénz­ügyminisztérium megszüntetné a selyemfo­nal importvámjának 50 százalékos kedvez­ményét, azaz, ha egy kiló külföldi selyem-, fonalért 195.20 lej vámot kellene fizetni, ez 162.5 százalékos vámvédelmet jelentene a belföldi fonodának, amihez még hozzá kell venni a 38 százalékos mhrtafelárat is, úgy­hogy végeredményben a belföldi fonóda. ma 138 százalékos vámvédelmet élvez, a vám­kedvezmény miegszüntetáse esetén pedig 200 százalékos vámvédelemhez jutna. A feldol­gozó ipar szerint ekkora nagy vámvédelem túlzott lenne olyan félgyártmány részére, amelyből, ma még csalt a szükséglet 16 szá­zalékát állítják elő belföldön. A müselyem­fonal irruportvámjának kétszeresére való fel­emelése igen közelről érintené a fogyasztást is, mert az megdrágítaná a készárukat és különösen a leginkább keresett krepdesin árát. Uj fogyasztási adók Az uj fogyasztási adók alkalmazásával kapcsolatban a pénzügyminisztérium két körrendeletét adóit ki. Az egyik rendeletben gyakorlati útmutatásokkal szolgál az egyes áruk adójának 'kiszámítására, mig a másik körrendelet olyan intézkedéseket tartalmaz, amely a gyárosokat érinti elsősorban, ne­hogy bírságolásoknak tegyék ki magukat. A rendelet értelmében minden gyáros előre kö­teles a fogyasztási adót befizetni, mert csak a befizetésről szóló nyugta ellenében enge­dik ki az áruját a gyárból. Éppen úgy, mint a szeszgyáraknál, vagy petróleumfinomitók- nál, a gyapjuszövődéknél és a fogyasztási adó alá helyezett vasáruk gyártásával foglalkozó üzemeknél ellenőrző kir/cstári közeget állíta­nak be. A kincstár kiengedi a gyárból, mely­ért az adót előre befizették. Adónyugta nél­kül a kincstári közeg nem adhatja ki az áru­kat kisérő bárcát, viszont a bárca nélkül az áru nem szállítható a gyáron kívül. A fogyasztási adók ellenőrzése érdeké­ben a gyáraknak külön könyveket kell fel­fektetniük, amelybe csak a kincstár megbí­zottjának ellenőrzése mellett eszközölhetnek beírásokat, mint ahogy maga a gyártás is a kincstári közeg ellenőrzése mellett történik. Minden gyár naponta köteles cégszerűen alá. irt kérdőívet kiállítani a munkába adott nyersanyagokról, a bevégzett készárukról és a kiszállítandó árumennyiségről, " valamint annak értékéről. Ezt az ivet az ellenőrző közeg átvizsgálja és aláírja. Különösen ügyel­ni kell a raktárkönyvre, amelybe a nap fo­lyamán előforduló minden műveletet be kell vezetni. A raktárkönyvet két példányban kell vezetni, amelyek közül >az egyik az el­lenőrnél van állandóan, a másikat 500 lejért a gyáros köteles megvenni. Azok a gyárak, amelyek fogyasztási adó alá eső árukat állí­tanak elő és ugyanazokat további árukká dolgozzák fel, amelyek ugyancsak fizetnek fogyasztási adót, külön még egy harmadik könyvet is kötelesek vezetni a másodlagos gyártásról. A raktárkészletek megadóztatása tekinte­tében a körrendelet arra ulasitja a pénzügy- igazigjatóságokat, hogy amint az egyes gyárak és nagykereskedők bejelentik a készleteiket, azonnal kezdjék meg a bejelentett adatok valódiságának ellenőrzését. A megállapítás­ról két példányban kell jegyzőkönyvet fel­venni, amelyek egyike a raktárnál, illetve a nagykereskedőnél marad. A jegyzőkönyvbe beirt fogyasztási adót 6 havi részletben kell fizetni a törvényben elő­irt csökkentések figyelembe vételiével. Meg­adóztatás alá tartoznak a szállítás alatt lévő vagy volt áruk is, amelyeket a törvény al­kalmazása elölt szállítottak ki a gyárból, de csak azután érkeztek meg a raktárba. Ápri­lis 30-ika után újabb ellenőrzés lesz annak megállapítására, hogy a lerakatok és nagy- kereskedők valóban ás maradéktalanul be­jelentették-e az április elsején birtokukban volt készleteiket. PAPÍRSZALVÉTA GYÁRI ÁRON kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj. Piaţa Unirii. Fehér szalvéta 50 darab 9 lej, mintás szalvéta 25 darab 9 lej. Cukrászdáknak, ét­termeknek negyedes fehér szalvéta 1000 dfb 40 lej. EAöaOfS LBIOFS i 8 A MASK VILÁG Fordította: PINTÉR LÁSZLÓ Lassú mozdulattal letörölt néhány ráhullott eső­cseppet a papírról, elmosta vele az Írást, összehajto­gatta a levelet, visza tette a borítékba és zsebretette. Egy ideig állva maradt. Valami halott közömbösség­gel állt ott, gondolattalanul, meredt szemmel. Majd megindult tovább. — Tehát... Pulau Seribu Batunak vége... Baling is röpült bizonyára... Ugyan, mit is ér­dekli Baling! Brinkman az utolsó percben sózta rá ezeket a papírokat. „Azt hiszed talán, hogy Brink- man nagy eszed miatt nevezett ki igazgatónak? Gyá­vaságodra volt szüksége, hogy kussolj... Nézz a tü­körbe! Nézd meg pojácaképedet! Azt hiszed, ha szmo­kingot huzol magadra, már ur vagy, mint Brinkman, van der Steeg, vagy Veenstra? Azt hiszed, mert első­osztályon utazhatsz ejgy hajón, már előkelő ur vagy?“ Hajó. Hamburg—Amerika Linie. Amerikában is sok gazdag ember Van. Amerikai milliomjosok. Voss, a milliomos. A Norddeutscher Lloyd nemcsak Ameri­kába visz. Indiába is... Talán már az sem jár. Talán az is tönkre ment... Az egész világ tönkre megy... Ha ezeket a részvényeket elhajítottam, akkor én is tönk­rementem... Még kispolgári életre sem: marad ele­gendő... Hirtelen Klaas jutott eszébe és heves gyű­löletet érzett iránta. Az jól berendezte életét. Felesége van. Gyereke. — Iia itthon maradt volna és feleségül vette volna Mariét? Itt kellett volna maradni, nem pe­dig szerencséje után vadászni menni. De azután eszébe jutott az otthoni szag. A sziik, sötét szoba. Apa és Klaas munkakötényben. „A lombfürész most vil- Lanyerőre működik,^— mondta apja büszkén „csak be kell állítani és jár magától. Nem kell már ügyelni a lábhajtásra...“ Hideglelősen összerázkódott. Felné­zett a felhős égre. Ujjai hidegek és érzéketlenek. Fe­jében is valami tompa, kábult ürességet érez. Es va­lami bénult faradságot. Haza kell menni. Haza. Hir­telen megállt. — Haza? A szállodába?... Haza? Any­jához...? — Anyám elveszítettem vagyonomat. Alig maradt negyvenzer forintom. Nem, ezt nem is kell mondani, hiszen nem tudtak nagy vagyonáról. — Klaas, valamicskét én is vesztettem. De azért ma­radt annyi, hogy mint előkelő ur élhessek. Előkelő ur? Valami nyomorúságos bérházban, mint a tiétek. Előredőlő homlokzattal, ahol megremegnek a búto­rok, ha egy társzekér döcög végig az utcán. Nem otyan lakásban, mint a Lairesse utón láttuk, nem, saj­nos, nem... Elhatároztam, hogy nem megyek vissza Szumatrába... Kértem elbocsátásomat, Betty... Nagyot nyelt, lehunyta szemét. Éles fájdalom hasított szivébe. Szédült. — Mindennek vége — gondolta. — Jóváte­hetetlenül vége. Nincsen segítség. — Nézz a tükörbe. Nézz vissza életedre. Mi vagy te? Ejgy rongyos . . . — Újra nekiindult, céltalanul1, félálomban, öreg este lett. Cipője átnedvesedett, lába fázott. — Cipőt kellene váltani, még megbetegszem. Hol is vagyok? — Körül­nézett. A pályaudvar előtti téren állt. Egy taxi dühös tülkölését hallotta maga mögött. Ijedten ugrott félre. “Vigyázzon, az Istenit!“ — ordított rá a soffőr. A vil- lamosokbó.l csapatosan tódultak az emberek a pálya­udvar felé. A nagy ajtók ki-be csapódlak. Valaki meg­lökte. „Gyerünk már, vagy ki, vagy be“. Beugrott. A nagy előcsarnokban körülnézett. Előtte egy plakát. Hamburg—Amerika Linie. Öntudatlanul mormogta a szavakat. Előtte egy irattáskás ember haladt. Mögé szegődött. Az ember megállt. Ő is megállt. Az ember továbbment, ö is tett néhány lépést előre. Egyszerre csak eltűnt előle az irattáskás és ő a pénztár ablaka előtt áll. A pénztárosnő türelmetlenül dobol ujjaival a márványon; -' „Tessék... hová tetszik...? ...“ „Ühm... Ham... Hamburgba, kisasszony...“ „Azt nem itt kell... második pénztár balra... de siessen, uram...“ Második pénztár balra. „Hamburgba, kisasszony... egy első osztály...“ Százforintossal fizetett, a visszakapott pénzt be- gyürte zsebébe. Sietett a perron felé. „Gyorsan, uram... még három perc... harmadik vágány...“ Nekiiramodott, beszállt. — Első osztály. Hát, ha az ember Tuan... Fejét a bársonytámlái'a hajtotta... Vájjon hogy van Asminah? És Dúl? — Lehunyta szemét. Feje irtózatosan fájt. A kocsi kellemes melege átjárta gémberedett tagjait. — Egyszerre megindultak, a vonat lassan kigördült az üvegcsarnokból. Bejött a kalauz, elkérte jegyét. Azután aludt keveset. Halárál­lomás. „Útlevelet kérem... Köszönöm... csomag? Sem­mi?“ Csak fejét rázta. Becsukták az a jtót. Újra hátra­dőlt. Hallotta a ki-be csapódó ajtók lármáját, kiáltá­sokat, kemény, katonás lépéseket. Az ablak előtt kézi­kocsi csörömpölt. Lassan megindult a vonat. A kere kék egyre gyorsabban kattogtak a sínen. A kattogás egyhangú ritmusa álomba ringatta. Félig álomba szé­dülve hallotta még a kerekek ütemes csattogását...: Asminah—Dúl, Asminah—Dúl... Asminah—Dúl... Va­lami határozatlan szorongást, homályos félelmet er zett: Elhagyom Hollandiát... Hannover. Átszállás. A széljárta pályaudvaron botorkál. Beszáll egy másik vonatba. Első osztály... üres. Európában úgy latszik senki sem utazik elsőn... — Mély álomba merült. A kalauz ébresztette fel. Mindjárt Hamburgba érnek. Sokan szálltak le vele együtt. Csupa gyűrött, álmos arc. Piszkos, szürke hajnali levegő. Reklámok... Schuh - pasta. Billige Kleidung für die Jugend. Feinste sei­dene Etrümpfe... — Ausgang. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents