Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-19 / 91. szám

ÁRA S LEI Szerkesztőség és kiadó hí varai: Cluj, Calea Moţilor 4 Fiókkiadóhiva'tal és könyv osztály: Piaţa Unirii 9 szám- — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. LVÍI, ÉVFOLYAM, 91. SZÁM. MAGYAR ALAPÍTOTTA mmá POLITIKAI NAPILAP BARTHA MIKLÓS WMM—Bill II HM III tso VASÁRNAP Eiőíizetér>i árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente: 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő, A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több 193 6 ÁPRILIS 19, A történetírók több napon keresztül élvezték fővárosunk és a kirándulásba vont vidék vendégszeretetét. A nemzetközi kongresszus bizonyára kelle­mes emlékekkel fog távozni és tudományos munkája is alighanem elégedéssel tölti el, bár ennek a tudománynak a területén jog­gal a legtöbb vita áramlik, mely a benső meghasonlást igazol farija. A valóságot lehe­tetlen helyreállítani: nemcsak az anyag za­vart kelt, hanem a történetiró is benne áll az idők és eszmék befolyásában. Amíg a ter­mészettudományok naggobbára bővülnek, de nem módosuknak, addig a történetet a nagy Ranke tanítása szerint minden emberöltő­nek újra kell Írnia: szóval „át kell dolgoz- nictMajdnem annyira művészei, mint amennyire tudomány s ez is hozzájárul, hogy szilárdulás és kristályosodás helyett állón- dó on ömlő, változó, párolgó állapotban le­gyen. A szabadelvű korszaknak a nagy nép- uralmi széliemét tükröző és szónokias regé- uyességü iskolája után a rideg pozitivisták próbálták szinte csak az adatok csupasz fel­sorakoztatásával megközelíteni a tények va­lóságát, de sajnos, bebizonyult, hogy az em­ber képtelen erre és a törekvésben se kitar­tó. Az adatok kiválasztása és bizonyos terv szerint való csoportosítása oltárát lan és óha­tatlan becsempészhet valamit a történetíró korszerűségéből és alanyiságából. Az ujuló idő tudományos ujulást sugai Előbb a tör- ■ t én éti materializmus kezdte ki azt a ridegen megjátszott tárgyilagosságot és mindent gaz­dasági okokra, létért való küzdelemre és osz­tályok harcára próbált visszaszármaztatni. Körülbelül egy időben — mellőzzük a mel­lékes irányokat — a szellem-történet pró- j hálta meg az időszerűség elvével és általá­nos emberinek a bölcseletével a való tudo­mány és a jogosult magyarázómüvészet kar- betöltésével merőben újjá teremteni a törté­nettudományt és átírni a történelmet. A Bucuresti-i történész-zsinat, amelynek jelentőségét emelte a norvég külügyminisz­ter megjelenése s a nagy angol Tempeley szereplése — igen jelentékeny volt, hiszen a román házigazda világszerte ismert nagy tu­dósunk, Iorga Miklós volt. Nagy személyi­sége valóban aláhúzta, micsoda súlyos ér­telmek vannak a dolgok mögött. A jelen áramlataiban is felismerni képes például, hogy micsoda történeti értéke van a tudo­mányos értéken túl, három ugyancsak nagy­szerű magyar történetiró és tanár és érdekes mód az előző pozitiv iskola hívei: Doma- novszky Sándor, Eckhardt Ferenc és váro­sunk neveltje: Lukinich Imre akart és birt eljönni erre a nagy találkozóra. „Elevenli történeti adat ez! A csoportok üdvözlése so­rán Iorga Miklós a fontos körülményt na­gyon jóleső hangsúlyozással kiemelte. Jog­gal. Amiről e kongresszuson szó esett —, hogy az emberi közösség és a szellemi b®~ rátkozás ténye javítson e sanyarú világ ka­tasztrófáján — valóban erősen függ a törté­netírók munkájától is, akik tulajdonkép el­méleti és hátteres politikusok. Ezek számá­ra a határokat valóban spiritualizálni kell, hogy egymás történeti forrásaihoz szabadon járulhassanak. De ki kell irtani e célból vég­leg az olyan tudományból', mint a történe­lem, cwiely elméleteivel és bölcseletemel al­kalmat adhat politikailag Idhasználható dé­libábokra és uszító elfogultságokra, minden mérgező célzatot. Akkor meg lehet óvni a tankönyveket fis a gyűlölködések és hajtoga­tások méltatlan képviselőitől. Mennyit ír­tak és a Népszövetség keretében mennyit be­széltek, hogy a nemzeti elfoguJtsáyu tanköny­vek helyett emberi tárgyilagossáyuak magya­rázzák a történelmet és a népek ismeretét. A március 29-i német béke javas! atban is igazán helyén volt ilyenszerü kívánság. Ezt a mű­veltségi világ minden polgárának szolgálnia kell, tettekkel is. A négus római hir szerint ieitétei nélküli iegyverszünetet kéri — — ....—— Hol le Szeiasszié tmţicmdâ lemondani Sia javam» — A népszövetségi tizenhármas bizottság visszaadja megbízatásúi m tanácsnak» — Kulissza* mögoíii nagyhatalmi megegyezések a Míhuíámn Torok csapatok ma reggel megszállották & Gailipotii-létsziget összes stratégiai pontjait Á népszövetségi tizenhárm sottság tegnap megállapította békefáradózásainak tel­jes sikertelenségét s a genfi tá,^ —, mely ezt a megállapítást közli, hozzáteszi még hír­adásához, hogy a népszövetségi fővárosban uralkodó feszült légkör határozottan enyhült. Ez a megállapítás, akármilyen furcsán is hangzik, a valóságot takarja. Az történt ugyan­is, hogy ugyanakkor, mikor a békefáradozások teljesen sikertelenek maradtak, amikor az olaszok teljes erővel folytatják tovább előnyomulásukat az abesszin főváros felé, fran­ciák és angolok megegyeztek egymással — minden valószínűség szerint Abesszínia rová­sára. Genf be n, ugyané távirat szerint, a helyzet most már sötétnek látszik és mind álta­lánosabbá válik a vélemény, hogy az olasz—abesszin viszályt az általános európai hely­zet függvényének kell tekinteni és csakis ebben a vonatkozásban lehet róla tárgyalni. Minthogy pedig ez igy van, minthogy Paris és London szántén ezen a véleményen vannak, Olaszország ellen kényszerítő rendszabályokról ţtöbbé nem igen lehet szó és Abesszinia védtelenül marad kiszolgáltatva sorsának, Haile Szelasszié négus tegnap még kétségbe­esett hangú tiltakozó jegyzéket juttatott el,a Népszövetség főtitkárához, melyben han­goztatja, hogy hét hónap óta hiába várt a népszövetségi alapokmányban megígért segít­ségre, ezért utoljára kéri a Népszövetség minden tagjától, hogy vállalt kötelezettségének eleget tegyen. A válasz erre az volt, hogy a tizenhármas bizottság határozatot hozott, mely szerint Abesszinia miatt vált lehetetlenné a békeközvetités továbbfolytatása. Igazá­ban ez a határozat az adott helyzet megállapítására szorítkozik, mert a Népszövetség valóban csak akkor tudna a maga eszközeivel békét teremteni, ha Abesszíniát vehetné rá nagyszabású engedményekre, Olaszországot katonai sikereinek kiaknázásában meg­akadályozni úgy sem tudja. A genfi légkör enyhüléséről szóló bir mégis meglepően hangzik a népszövetségi idealizmusban még reménykedő európai közvélemény számára és nagy kérdés, hogy az angol népszövetségi ligák, melyek kisebb dologért buktatták meg annak idején Hoare külügyminisztert, hogyan fognak reagálni rá. Hogy az eny­hült légkör kialakulása mögött praktikus megegyezések kereshetők Anglia és Francia- ország és Franciaország közvetítésével valószínűleg Anglia és Olaszország között, az a legnagyobb mértékben valószínűnek látszik. Eden mindenesetre igen hízelgő hangon nyilatkozott Paul Boneour megértő közreműködéséről, akinek kérésére lemondott arról is, hogy angol részről a szankciós bizottság összehívását kérje. Ez a lemondás pedig az angoloknak juttatott bizonyos garanciák nélkül aligha történhetett meg. A nagy harmó­niába mindenesetre kissé zavaróan szói bele az a hir, hogy a gibraltári angol flotta gyakorlatozni indult a Földközi-tengerre. A kulisszamögötti tárgyalásokba be nem látó külvilág számára az történt tegnap, hogy miután megállapodtak, hogy az adott viszonyok között Abesszinia területi sért­hetetlenségének elvéi fenntartani többé nem lehet, Madariaga tizenhármasbizottsági clRÖk tárgyalt az abesszin megbízottal, felszólítva őt, hogy kormányától több engedékenységet kérjen az olasz követelésekkel szemben. Ugyanakkor Paul Boneour Aloisi olasz meg­bízottól kérte, hogy Olaszország ideiglenes jellegű fegyverszünetire menjen bele. Mind­két kérést még a nap folyamán visszautasították, amire a tizenhármas bizottság meg­állapította, hogy a viszály megoldására irányuló kísérletei eredménytelenek maradtak és erről jelentést tesz a hétfőre összehívandó tanácsülésen. Erre a tanácsülésre Genfbe érkezik Flandin francia külügyminiszter is. A tanácsülés lefolyásával kapcsolatban már szintén megállapodás jött létre, amely lényegileg a kérdés tárgyalásának elhalasztását jelenti. Közben egy római távirat azt jelenti, hogy a négus közölte az olaszokkal arra való készségét, hogy trónjáról legidősebb fia javára lemond és bőgj7 hajlandó feltétel nélküli fegyverszünetet kötni. Mussolini tegnap közölte Badoglio marsallal a fegyver­szüneti feltételeket. A nap feltünéstkeltő eseményeihez tartozik még az a hír, hogy a török állam­tanács határozata alapján a Dardanellák területét, a Gallipoli félsziget valamennyi stra­tégiai pontját török csapatok ma reggel megszállották. A Dardanellákra vonatkozó nem­zetközi szabály megváltoztatását kérő török jegyzék után a hir nagy meglepetést kelt, mert a törökök igy befejezett tényt teremtettek még mielőtt a békeszerződés megfelelő pontjának kért megváltoztatása bekövetkezhetett volna. A nap másik izgalomra alkalmat adó külpolitikai hírét a londoni Renter-iigynökség jelenti, mely szerint Németország a Rajna-vidéken már nagyarányú erődítési munkálatokat folytat, acélbeton torlaszokat és földalatti aknákat helyez el és az erődítésekhez tankezredeket vezényelt kJ. Ha ez az angol forrásból eredő hir igaz, aligha tehető fel, hogy a Géniben megegyezést létrehozó Edén és Boncom* már előzőleg szintén ne értesültek volna róla. A genii tanácskozások GENF. (iRador.) A 13-as bizottság ma dél­után 16 órakor összeült és megállapította, hogy a békéltetési kísérletek nem vezettek semmilyen eredményre. Ennek következté­ben a bizottság az olasz—'abesszin ügyet « népszövetségi tanács elé utalja, amelyet áp­rilis 20-ra sürgősen összehívtak. A bizottság határozati javaslatot fogadott el, mélyet a tanács elé ter jesztenek, de amely­nek tartalmából semmi sem szivárgott ki a nyilvánosság elé. A 13-as bizottság holnap utollsó ülését tartja és Madariaga jelentését véve tanulmányozás alá, amelyet szintén be­mutatnak a tanácsnak. GENF. (Rador.) A 13-as népszövetségi bi­zottság, amelynek feladata az abesszin— olasz háborús viszály békés elintézése volt, elhatározta tegnap, hogy visszaadja megbízatását, mert a béke, il­letőleg a fegyverszünet megkötésére irá­nyuló felhívása az egyik fél hibájából ered­ménytelen maradt. A 13-as bizottság ugyanakkor megbízta Madariaga, elnököt, készítsen részletes jelen­tést a 13-as bizottság megbeszéléseiről és azt terjessze a Népszövetség tanácsának hét­főn összeülő gyűlése elé. Genfi körökben általában tartózkodóan Ítélik meg ezt a fordulatot, de az az álita- lános vélemény alakult ki, hogy a tizenhár­ma s bizottság megbízatásának a népszövet­ségi tanácsra való visszaszármaztatása azt a célt akarja szolgálni, hogy a két szemben ■áll ló fél a nagy nyilvánosság előtt dönthesse el vitáját. A 13-as bizottságban ugyanis sem Olaszországnak, sem pedig Abesszíniának képviselője nincs, mig a tanácsban mindket­ten képviselve vannak. Géniben tegnap felmerült az a lehetőség is, hogy hívják össze a 18-as, úgynevezett szank­ciós bizottságot, de ez nem valószínű, mint­hogy az ujctbb megtorlásokat egyelőre levették napirendről. Ebben a kérdésben úgy Eden, mint a tizenhármas bizottság főbb tagjai azonos véleményen vannak. Genfben teg­nap érezhető közeledés jött létre a francia és angol álláspont között és Eden Paul Boneour kérésére lemondott a 18-as bi­zottság összehívásáról. Valószínű,, hogy a Népszövetség hétfőn összeülő tanácsa meg fogja áülapitani a harc­ban álló államokhoz intézett békefelhivás si­kertelenségét, sajnálkozását fejezi majd ki emiatt, újabb felhivást intéz a szemben álló felekhez, majd az újabb megtorlások feletti vitát elhalasztja. Ebben az esetben a tanács ülése csak néhány óráig fog tartani, de ha a tanács egyes tagjai újabb javaslatokkal áll- 5 nak elé, ez a helyzet újabb kiéleződését je­lentené. Akkor a megbeszéléseket félbe sza­kítanák, hogy lehetőséget adjanak a külügy­miniszternek a Genfbe jövetelre. Flandin, aki választó kerületében tartóz­kodik, tegnap táviratilag közölte, hogy vasár­nap Genfbe érkezik. Végeredményben a jövő, a békefelhivás eredménytelensége ellenére, egyes hatóiknak, különösen Anglia megértő állásfoglalása nyo­mán, most már kevésbé sötétnek látszik. Géniben mind általánosabbá válik az a véle­mény, hogy az olasz—abesszin viszályt az általános európai politikai helyzet függvé­nyének kell tekinteni és csakis igy szabad róla tárgyalni. Más részről! római távirat szerint, az olasz kormány minden felvilá­gosítást visszautasít arra vonatkozólag, ho­gyan fog Olaszország viselkedni az újabb bé­ketárgyalások meghiúsulása esetén. Á négus kétségbeesetthangu jegyzéke GENF. (Az Ellenzék távirata.) Az abesz- szin császár elkeseredetthangu tiltakozó jegy­zéket intézett a Népszövetség főtitkárságá­hoz. A jegyzékben azt irja a négus, hogy Abesszinia hét hónap óta hasztalanul várt a Népszövetség intézkedéseire, amelyek véget vethettek volna a támadásnak. A megtorló intézkedések nem hozták meg a várt eredményt és Abesszinia most már jogosan teszi fel a kérdést, hogy a biztonság elve csak holt betü-e. Utoljára kéri ezért a Népszövetség minden tagjától, hogy vállalja a felelősséget és aka­dályozza meg Abesszinia feldulását. (Folytatása a 16. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents