Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-17 / 89. szám
L L 1.£. \ / / a / •> .i 6 á p r 111 h I /. t (uram tHíftNF\ I I AMASilímAG Fordított»: PINTÉR LÁSZLÓ . Hallgass ide, Pieter. Szeretnék veled valamit \ti ;o(li:m megbeszélni. ami fölött az utolsó napok- l'Mii si>kat gondolkoztam.“ Pieter nyugtalan lett. ..A visszatérésről beszéltél .. . de, mondd, okvet énül vissza kell nekünk menni?*' Miért ragaszkodsz, e tulajdonképen eliez?“ ...Miért?“ álniélkodolt Pieter. Betty azonban gyorsan tovább beszélt. ..Igen. Miért? Gyakran csak azért teszünk valamit. mert megszoktuk, hogy azt tegyük. Az. ember sak meg> eg\ kitaposott utón. anélkül, hogy gondolkodna. hogy a helyes utón jár-e. Az emberek általa- ■nn nehezen szánják rá magukat, hogy életüket ki- ükkenlsék a megszokottság kerek \ ágásábéil. Nemtö- ódömséggel kezelik a dolgot, később pedig... sóhajnak: Istenem, másként kellett volna tiuini. Látod, e/en gonolkoztam. Meggondoltam, miért is kell nekünk visszamenni. A gnmmiárak rcménytehmül ala- esonyan állnak. Jutalékra nem számíthatsz, ügyelőre semmi kilátás erre. Örülhetsz, ha a fizetésed megkapod. De arra is számítanod kell. hogy esetleg azt is i sőkkentik. Tehát azért mész ki, hogy csupán az élet enntartásához szükséges pénzt megkeresd. Vegyük a legjobbik esetet: esetleg pár száz forintot félre tudsz tenni. De. hát mi az ahoz. képest, amilyen áldozatot hozol ezért? Fiatalságodat temeted el. Fs te... a ma (áriáddal. ..“ ..De Brinkman azt irta...** ..Brinkman azt irta ... ne légy ostoba. Pieter. Brinkman azt mondja, ami éppen eszébe jut. Még mindig nem ismerted ki? Es különben is... azóta minden rosszabbra fordult. Három hónapja irt utoljára ... És azóta semmit sem javult a helyzet. .. inkább rosszabbodott. ..“ Hangja nyugodt volt. rábeszélő. ..Gondold meg jól, Pieter. Számítsuk ki menynyink maradt.“ Pieter kedvetlen arccal hallgatott. Számolni. Nem, akart számolni. Félt az eredménytől. Már hetek óla gyötörte a valóságtól való félelem. Vagyonuk kétharmada biztosan elúszott. És, ha a részvények tovább esnek, mi marad még? Egyszerre eszébe jutott, mit is felejtett el. „Most nincs időm. Betty, a bankba kell mennem, felvenni a pénzt . . „Arra még igazán ráérsz . . . egy óra csak. És oda elmehetsz holnap is. Eleget liuztuk-halasztottuk ezt a megbeszélést, ideje, hogy egyszer tisztázzuk a helyzetet. Először is ... még nagyon rendesen megélhetünk akkor is ha a Pulau Seribu Batui részvényeket teljesen leírjuk. Nem igaz? Pieter türelmetlenül rándított egyet vállán. Hogy mondhat ilyen ostobaságot? Ha ezeket a részvényeket leírják... miből akarnak élni? Még rendes lakásra sem telnék . . . „De miért tekintsük értéktelennek ezeket a részvényeket? Brinkman azt mondta ...“ „Kérlek, hagyd már abba azt a nótát Brinkman- nal. Egész biztos, hogy ezek a részvények elértéktelenednek ... Ne hidd azt, hogy Brinkman a te javadat akarta azzal, hogy rádsózta a papírokat.. . ő már akkor jól tudta, hogy fabatkát sem érnek . . . Nem szabadott volna olyan ostobának lenni. . . Mindig lépre mentél. . Pieter mesterségesen fenntartott nyugalma ezekre a szavakra, mint kártyavár omlott össze. Egyszerre világosan látta, mennyire igaza van Bettynek. Hideg verejték lepte el testét. Mintha lába alatt szakadék nyitott volna meg. De óriási erőfeszítéssel még egyszer elfojtotta félelmét és bosszankodott, hogy Betty : i akarta kergetni nemtörődömsége biztos fedezékéből. Ideges lett. mert érezte bűnösségét. . . ezekkel a részvényekkel becsapták . . . De még egyszer elutasította magától a valóságot: Mi köze is van az asszonynak az ő dolgaihoz? Mit ért ő eliez? Csak megijeszti beteges képzelődéseivel... Leimi a részvényeket!?... Hülyeség! És különben is. Ha esnek, hát essenek ... Nem érdekli! . . . Nem! . . . Nem!.. . „Jó. Vegyük úgy. mintha semmit sem érne. Mit csinálunk akkor?“ „A kamatokból még mindig nagyon szépen meg élhetünk, Pieter. Felelősséget vállalok, hogy minden rendben fog menni. Ha akarok, én nagyon jó háziasz - szony tudok lenni... ügyes vagyok... takarékoskodni is tudok . . .“ Felelősséget vállal ... — gondolta Pieter gúnyosan. És egyszerre tisztában volt azzal, hogy hiszen csak hagyja beszélni Bettvt. de ő valójában egy pilla- i-atig sem gondol komolyan tervére. Még mindig úgy állt. ahogy a szobába lépett, kalappal a fején, felöltőben. „Gondolj egészségedre, Pieter... Ha legalább minden úgy lenne, mint mikor eljöttünk. . . tudod . . . akkor azt mondanám, menjünk vissza, még öt év és egy-kétszázezer forinttal többel vonulhatunk nyugalomba . . . akkor semmit sem szólnék, összeszorita- nám a fogam és kitartanék még öt évig.. . De, igy . . . reménytelenül... kilátástalanul... ez kész bolondság...“ „És, ha egy év alatt minden rendbe jön? Örökké nem maradhat igy. Egy ilyen világcikk, mint a gum mi egyre ingadozik . . akkor eldobtam magamtól egy jo állást és minden reménységemet a megguzdago dósra .. „11a minden remibe jön, amit nem hiszek, akkor még mindig visszakaphatod állásodat. Minden hol kifogástalanul dolgozták“ „Igen, igen . . . beszélni azt tudsz, Betty . . . Azt lns/.ed, csak úgy dobálóznak főnöki állásokkal? Ha az ember egyszer kikerül, hát örök életére kinn maradt .. „Jó, jó, hagyjuk ezt... Nézzük meg inkább, hogy állnak a dolgaink.“ Hogy állnak a dolgaink .... gondolta Pieter és egész testében végigborzongolt. Hogy állnak a dolgaink? ordítani szeretett volna lehetetlen fájdalmas dühében — hát úgy állnak, hogy jelenleg egy fillér kamatot sem hoznak részvényeink. Hogy ál Ilink? Gürcölni kell tovább és minden garast fogunkhoz verni. Azt akarod tudni, hogy állunk? Hál vissza kell mennünk Pulau Seribu Batura, ha éhenhalni nem akarunk... Szeme előtt máris rémképek kavarogtak, a műhely, a kézikocsi, Steendersék irodája. — Úgy rázta a hideg, mintha láza lett volna. „Nézd, Pieter, abból, amink megmaradt, egész jól megélhetünk itt, ha nem is úgy, ahogy most megszoktuk. De gondold meg, hogy hazádban élhetsz, egészséges maradsz és boldog leszel. Pieter, gondolkodj azon, amit mondok.“ Pieter India, hogy az asszonynak igaza van. De azt is tudta, hogy hamis számokban gondolkozik. Es — következetlenül egyszerre most ö lett az, aki figyelmen kivid hagyta, hogy vagyonának legfeljebb egy részét vesztette el a válságban. Egyszerre olyan sötéten látta a helyzetet, mint még soha és valami gyanakvás is felütötte benne lejét: Miért akar Belly erőnek (nejével itthon maradni? Miért van az, hogy ö, aki legjobban kívánta eddig a luxuséletet, most egyszerre megelégedne a szerény polgári keretekkel? - - Ycenstra képe bukkant fel szeme előtt. Hogy is mondta anvja: Ha pedig azt sem látod, hogv azzal az alakkal . .'. „Halló. Pieter... hallod te egyáltalán, amit mondok? így állsz itt. mintha megkukultál volna...“ „Nem maradok itt . ..“ szólalt meg Pieter konok határozottsággal. „De miért nem? Nincs igazam?“ ..Talán igazad van. de az most nem fontos. Yisz- szamegyünk.“ Ez a makacs ellenszegülés felébresztette Betty haragját. De. ismerte Pieter gyöngéjét, tudta, mit jelent számára a pénz, miért akar mindenáron sok pénzt szerezni, mire kell neki a vagyon. Haragját megfékezte a hirtelen feltörő részvét. ..Pieter, ne légy már olyan önfejű . . . Semmi értelme. hogy eltemetkezzünk azon a szigeten...“ „Yan értelme, vagy nincs értelme, igy akarom! És most az történik, amit én akarok! Tán azt hiszed, minden úgy lesz. ahogy neked jól esik'.’ Hát most azt fogjuk tenni, amit én akarok! Megértetted? Te mindig csak a magad mulatságára gondolsz és hogy közben az én életemet tönkreteszed, az neked mindegy...“ Most már Betty sem tudott tovább uralkodni magán. Igazságtalannak érezte a vádakat. „Én tönkreteszem a te életedet...?“ ..Igen. igen. Te! Azt gondolod, nem tudom, miért ragaszkodsz olyan nagyon az itthon maradáshoz?“ Betty felkapta fejét. Gúnyos mosollyal mérte végig Pietert. „Ó tehát... újra helyben vagyunk? A régi féltékenység . . .“ „A régi féltékenység? Mondd inkább: A régi szemfényvesztés . .. Ha ez, vagy az a férfi. ..“ Betty eröltetetten felkacagott és belevetette magát egv székbe. Érezte, hogy Pieter minden erejét megfeszíti, hogy vele szembeszálljon. Már érezte, hogy felülkerekedik és képzeletében már látta magát újra a szigeten, az idegölő magányban ... a hosszú, forró napok, a végtelen, unalmas esték... és az a nagy, nagy csendesség . .. „Ó, hát persze, persze . . . újra ez vagy az a férfi ... uraságod állandó rögeszméi... Pieter, te máris hülye vagy, semmi szükséged, hogy még jobban kifejlesszed trópusi elhiilyülésedet azon a gyönyörű szigeten. “ „Hagyd abba ezt a hangot! . . .“ „Ezt a hangot?“ — sikitozott Betty. — „Ki kezdte a sértegetéseket? Te, te kezdted a vádaskodással. Mindig te kezded. Először régi férjemre féltékenyked- tél, azután jött Brinkmann...“ „No és olyan lehetetlen elképzelni, hogy közted és Brinkman között...“ Betty hátravetette fejét. „Igenis lehetetlen! Alit gondolsz voltaképpen, mi vagyok én? Utcai nő? Mint a nővéred?... Brink- man!... Éppen Brinkman... Ilyen gondolat csak a te beteg agyalágyult fejedben születhetik meg.“ „Az én fejem... könnyű dolog sértegetni. De olyan hülye még sem vagyok, mint gondolod. Vagy azt hitted talán, hogy nem láttam kis játékaidat Van Beekkel?“ Most legszebb érzésében sértette meg Bettyt. Abban az érzésben, melyet lelke mélyén dédelgetett, melyről még maga magának sem mert soha számot adni. Eszelős, hisztérikus kacajjal tört rá Pieterre: „Mit láttál? Beszélj! Mit láttál? Alit?...“ Pieter nem válaszolt. Alit látott? Valami nyugtalanító árnyat, mely köztük feküdt, de amely soha sem voll megfogható. Érzéseket észre lehel venni d< bebizonyítani, hogy láttuk, azt nem lehel \ m i i! könnyen letagadhat ja. (Lak azt érezte bog-, ujia b ! eb HM 11 a regi. leküzdhetetlen bizalma t lan .á - l.ózo1 liik, telielellenül vergődik a gyötrő gyanakvások /<> látójában. „Mit fecsegsz ossze-vissza Van lk-el. i öl *. . L le beszélsz arról, hogy én tönkretettem az életedet? Gon dúltál e mór valaha az én életemre? Goinloltál-e már valaha arra, milyen életet kellett nekem ndakinn élnem, mennyit szenvedtem, mennvil tiiih-m és hogy számomra minden ezerszeresen ' l\isethetet- lenebi) volt, mini számodra ’ Neked olt volt a munkád, te különben is ember kerülő vagy, de én, aki szerelek élni. szórakozni... én, az én húsz évemmel melléd temetkeztem azon a nyomorult helyen? Gondoltál már valaha erre? Nem. te mindig csak magadra gondoltál! Mikor azt i.'dtad. hogy én jól érzem magam Van Bei k társaságában, valakivel elbeszélgetek... Nagy Isten, hát mit vétettünk ellened? Mondd inár, észrcvellél valamit is? Nem. De neked ez nem tetszett. Nyugtalanított. Még ezt is elvetted volna tőlem. En csak számodra létezhettem, Van Beeknek pusztulnia kelleti... kidobni, vagy kisze- kirozni... és azért volt szükség az én távollétemre... Csak, hogy még búcsút se vehessünk egymástól. Nehogy esetleg megszökjem vele...“ Pieter közbe akart szólni, de Betty tovább beszélt: „Nekem csak azt szabad várnom, inig te elég pénzt gyüjtesz. össze ahhoz, hogy az. előkelő urat látszhasd... mert. te azt hiszed, hogy pénzzel már valaki \agy... Es azt kérdem tőled...“ Egész közel lépett Pieterhez, arcába hajolt: „azt kérdem, miért akarsz visszamenni? Még több pénzt keresni? Visszakeresni, amit elveszítettél? Talán még mindig azt hiszed, hogy a pénz segit rajtad? Alert még most sem tanultad meg. hogy senki sem lehet több, mint aminek születeti? A legmagasabb, amit elérhetsz az lehet, hogy mint gondtalan kispolgár nyugodtan ülhetsz a lakásodban. De ez minden. Már akkor is nagyon sokat kell fejlődnöd. Nézz a tükörbe! így fest egy nagyvilági férfiú? Nézz végig életeden! Lehetsz te valaha is ur? Es, ha tizmilliéid van, akkor sem leszel, több, mint most: egy bárgyú tökkelütütt fajankó, akit mindenki félrelök...“ Pieter úgy érezte, mintha minden tagja megbénult volna, kábán, üres fejjel állta a szűnni nem akaró szóorkánt: ..Vegyük például Brinkmant. Ali másra kellettél neki. minthogy kihasználjon? Azt hitted, hogy a nagy eszed miatt szerződtetett igazgatónak Pulau Seribu Batura? Nem, Istenemre nem! Csak azért, mert Brink- mannak szüksége volt valakire, aki gyáva, aki kussol es jól látta, hogy felőled nyugodtan lophat, soha nem fogod kinyitni a szájad. Vagy itt van van der Steeg. Ö nem használt ki örökösen? Jó, a hajón még sinkeh voltál. De most? Most igazgató vagy, szabadságos igazgató, ö pedig állástalan léhíitő. Ki fizet minden számlát? Pieter Voss. Es ki lép be a bárba, mint valami milliomos, aki előtt hajlonganak a pincérek? Van der Steeg. Te csak fizethetsz és kussolhatsz a sarokban. Nézd meg Veenstrat. Nem mai gyerek. De minden asszony utánafordul. Aliért? Mert tud élni, mert nem hiába gürcölt huszonöt évig a trópusokon. De te...? Te csak meghúzod magad, hagyod, hogy a pincér, a portás, fitymálva beszéljen veled, te csak dühöngsz magadban és féltékenykedsz és azt iiiszed, hogy mindez azért történik, mert még nincs elég pénzed. De. hogy nekem kellemes-e az hogy egy olyan emberrel éljek együtt, akit mindenki úgy kezel, mint valami félkótyát, az nem bánt. Ugy-e? Vagy azt hiszed. nem szívesebben vennék egy olyan férfit magam mellett, akire egy kicsit büszke lehetnék?“ Mély ráncok lnizódtak Pieter két szeme közé, arcára volt irva a mérhetetlen fájdalom. De Betty folytatta rettenetes vádbeszédét: „És ahelyett, hogy boldog lennél, hogy én megpróbálok jó feleséged lenni, meghálálni azt, amit velem tettél, mikor otthont adtál nekem... ahelyett csak leskelődsz utánam, meggyanúsítasz mindenkivel és végül szemembe vágod, hogy tönkretettem az életed... De csak velem vţ^u ilyen nagy legény... csak velem... De én tudom honnan fuj a szél. .Anyád piszkált fel ellenem. Nem igaz? Anyád, aki gyerekkorodban úgy bánt veled, mint egy kutyával és aki most szívesen kiszipolyozná gazdag fiacskáját... és a sógorasszonynak sem tetszik feleséged...“ Pieter némán tűrte a fejére zuduló szemrehányásokat. Arca kínos merevségbe feszült. Először ngy érezte, mintha fejbevágták volna. Később csak fájdalmat érzett, olthatatllan fájdalmat. Betty észrevette szenvedését, tudatában volt kíméletlenségének, de nem birt magával. Látta, amint Pieter arca falfehérre válik és hirtelen megvillant agyában: most összetört valami benne — és mégsem tudott megállást parancsolni magának. Most hát elpusztított Pieterben valamit. Szinte önkívületben botorkált ki Pieter a szobából, roggyant térdekkel. Betty egyszerre magához tért. kirohant a folyosóra és utánakiáltott: „Pieter! Pie ter!“ De a férfi meg sem fordult. Betty egy pillanatig habozott. Nem akart feltűnést. Egy arrahaladó szoba lány máris csodálkozva bámult rá. Most egyszerre bűntudatot érzett, érezte, hogy elragadtatta magái, akaratlanul bántotta meg Pietert. Tudta, hogy a jövőtől való irtózás adta csak szájába ezeket a szavakat. (Folytatjuk.)
