Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-12 / 86. szám
19 ?6 április t2. WtnBNTÉK np. p »-*, 0* v Itm Danes megadja neki Irtás KARINTHY FKÍGYES Túri Dönti két méter macros. szélesmellű, bikakiállásu, hatalmas legény. De azért nem mondaná az ember, ha így ránéz, hijnye, ezzel se szívesen találkoznék sötét utcában vagy a dűlő alatt. Mert Túri Dönti szénfekete, kackiás bajusza alatt csókratermett piros kis száj mosolyog és öles, szúrós, fekete szemöldöke tövében is huncutul neveinek a barna szemek. Vidám ember Túri Dönti, hangosszavu, vérmes, kurjongatós, mulatós. Barátai rajonganak érte, szeretik az asszonyok is, ő is szereti az asz- szonyokat. Ha nagyritkán összeakaszkodik valakivel, akkor is mindig asszonyféle miatt tör ki a hoppáré. De ez ritkán fordul elő, ki bántaná, vagy ki merné bántani Túri Döncit? Különben is ismeri az egész város, ő is ismer mindenkit: őrá igazán nem illenek a költő szavai, aki se rokona, se ismerőse nem akart lenni senkinek. Túri Döncinek mindenki rokona, szegről-vég- ről, mindenki jóbarátja, édes egy komája, drága egy Sanyikája, Béluskája, Mó- czija, Mikije, mindenkinek tudja a becenevét, mindenkit emlékeztet rá, hogy együtt gyerekeskedtek, a végén eszébe jut az illetőnek, pe... er.... sze, hogy persze, nevet az illető és markába csap Túri Döncinek, — hát te vagy az, édes egy komám? na, megemberesedtél azóta! Hát hogy van a kiskunderéki szépasszony, akiért együtt evett bennünket a kórság?! Múltkoriban bizony majd hogy kórság nem kerekedett Túri Dönti körül, akkor is szépasszonyról volt sző. A ,,Bikáé''-ban kereste fel Túri Döncit a szépasszony, hol is találhatta volna máshol? szinjózan volt, bizonisten, a negyedik lityit kóstolgatta, mi az neki? igen józan és derült és vidám volt — de bezzeg elsötétült egy percen belül, ahogy csuffátette az a fránya Dorogiig Lenti, akinek csak egy szavába kerülne pedig a minisztériumban... Hörgőit egyet, az arca fehér lett, az tán vörös. A két szeme szikrát hányt. Aztán lassan, tempósan felemelkedett. — Jöjjön velem, szépasszony, mondta... Tudom, hol találjuk a Doroghy Lentit. .4 „Veres Béká“-ban ül, egyedül, jöjjön velem, ha látni akarja, hogy adja meg Túri Dönti az olyannak, aki meg harag it ja. — Jóságos ég, — kapott a szivéhez a szépasszony elhalóan — jóságos ég. Ne ölje meg, Túri Dönti, nem akarom a halálát... hiszen csak azt mondta nekem, hogy ezt a dolgot nem lehet megcsinálni, a vasúttal... 15 mtmmm — Nem lehet?!... Nem lehet-e?!... és Túri Dönti nem mondott többet, hanem elindult a Veres Béka felé. Dongott az utca, amerre járt. Hiába könyörgött neki a szépasszony, kezeit tördelve, hiába állították meg csititó szóval, a barátai. Nem is felelt nekik. Úgy rúgta be a „Veres Béka“ ajtaját, mintha keze se volna, csak lábai meg szarva, mint az orrszarvúnak. Egy pillanat múlva szembetalálta magát Doroghy Lentivel. — Hát te vagy az, édes egy komám? — kérdezte Doroghy Lenti. Túri Dönti széttárta a karját. — Sz... e.. ervusz, drága egy Lentim! — kiáltotta túláradó boldogsággal. — Hejh, nagy selyma vagy, Lenti, mit csináltál mármeg azzal a hétországra szóló szépasszonnyal? Hát Lenti elmagyarázta. Hogy igy- ugy, édes egy komám, úgy van az, tu- docl-e, a jóakarat megvolna, de mit tehet az ember? az a fránya referens megmakacsolja magéit, nem lehet manapság a vasúttal, rendes embernek — ezek azok a hétpróbás lókötök élik itt a világukat, édes egy komám. — Úgy igaz, drága egy Lentim! —- bólogatott Túri Dönti, aztán a szépasz- szörnyhöz fordult: — No, mit mondtam magéinak, szépasszony? Jó ember ez az én drága egy Lenti komám, mint a falat kenyér. Ha ö mondja, mérget vehet rá, szépasszony, hogy nem lehet semmit csinálni a vasútnál. Cholesterin tartalmánál fogva : feloldja a fejbőrre lerakódó zsiradékot, fertőtleníti és táplálja a fejbőrt és igy eüomozdiíja a haj növekedését. Uj intézkedések a mult évi adok előírásáról, a feíebbezések beadásáról, a részvénytársaságok és nagyvállalatok uj megadóztatásáról Az Egger Petrol azonkívül, hogy gyógyszer, kellemes kozmetikai szer is, amennyiben a hajnak kellemes tapintatot, fényt és illatot kölcsönöz. CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Részletesen foglalkoztunk azzal a pénzügyi törvényjavaslattal. mely a multiévi adóknak az 1936—37. költségvetési évre való áthozatalát szabályozza. Az uj törvény legközelebb megjelenik a Monitorul Oficialban; mivel az uj törvény sokezer kis- és nagyadófizető pénzügyi érdekeit érinti, alább ismertetjük az adóvallomásokra, valamint a tavalyi adók elleni felebbe zések re vonatkozó rend- delkezéseket : 1. szakasz. Az egyenesadók egységesítéséről szóló törvény 2. részének 4. és 6. fejezetében adoR előírásoktól eltérőleg az 1935— 36. évre megállapított és véglegessé vált netto elemi, kereskedelmi, ipari és professziná- lis jövedelmek és az ezek után megállapított és véglegessé vált adókivetések fentaUatnak és áthozandók ugy a törzskönyvben, mint a ,,rol“-okban az 1936—37. évre. Ez a jövedelem, illetve adóáthozatal hasonló feltételek mellett az egyenesadó egységesítéséről szóló törvény 30. és 48. szakaszaiban megjelölt adózókra (patenta fixások) is vonatkozik, akár lejárna ebben az évben a három éves terminusuk, akár ebben az évben kerülnének a patenta fixa előírásai a iá. Az adóáfhozatal a törzskönyvekben és ,,rol‘:-okban a kivetési közegek által hivatalból történik és 1936. május 15-ig mindenütt végre kell azt hajtani. 2. szakasz. A részvénytársaságok, valamint a hozzájuk hasonló vállalatok eltérőleg az előbbi szakasz előírásaitól, ez évben is uj adókivetés alá esnek. Adójukat a szokás- szerint a mult évi mérleg alapján állapítják meg és vetik ki. Ennélfogva a törvényszabta határidőn belül adóvaMomást kell benyújtani ok. 3. szakasz. A törzskönyvekben és ,,romokban áthozott adókivetés ellen akár a kincstár, akár az adózó felebbezéssel élhet. Ez alól kivételt csak azok a patenta fixások képeznek, akiknek három éves határideje még Je nem járt és akik az adóábhozatal ellen ilyen körülmények között nem feleb- bezhetnek. A felébben'»«; ictafi. rnáius 15-től Budapesten az István Király Szállodáiba! kaphat minden igényt kielégítő, MÉRSÉKELT ÁRU SZOBÁT !—-----------------------------------Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, teie- VL Podsnaniczky*!!. 3« ionos szobák. Telefon 202-43,294-34 kezdődőleg számítva busz nap. A felebbezési bizottságok csak olyan felebbezésekeí fogadnak el, amelyekben be van bizonyítva az, hogy az előző év megadóztatható netiojöve- delme legalább 25 százalékkal volt kisebb vagy nagyobb, mint az áthozott jövedelem. A felebbezési bizottságok kötelezve vannak arra, hogy kimutassák azokat a bizonyítékokat, amelyeknek alapján meggyőződtek a felebbeziés helyes voltáról és csak igy szál- lithatják le az adót. 4. szakasz. A jelzálogterhek alapján a mezőgazdasági és ingatlanadók csökkentése iránti deklarációk, valamint a szuperkvótából történendő csökkentésekre vonatkozó kérések az egyenesadó törvény 60. és az ezt követő szakaszai alapján történnek. A deklarációt, illetve a kérvényt és a vonatkozó törvényes bizonyitékokát május 15-éig keil benyújtani. A deklarációk fehér papíron írandók meg és a kivetési pénzügyigazgatóság illetékes adókerületéhez nyújtandók be. MEGKEZDTÉK A FERTŐZŐ BETEGSÉGEKBEN ELHULLOTT ÁLLATOK KÁRTÉRÍTÉSÉNEK KIFIZETÉSÉT. Köztudomású, hogy a fertőző betegségben, igy pld. lépfe- nében elhullott állatokért, az állam kártérítési dijat fizet a gazdáknak. Ezeket a törvényben előirt kártalanítási összegeket már 4—5 év óta nem fizette az állam. Most, mint az Erdélyi Gazdasági Egylet értesült, második kibocsátású háromszázalékos kamatozású állami kölcsönkötvényekkel megkezdték a kifizetéseket. Ezek a kötvények névértékűknek kb. 20—25 százalékáért értékesíthetők, így a károsultak a kárnak mindössze egy igen csekély töredékét kapják kézhez. Mütim lölofs § |- I A MÁSIK VILÁG 68. Í| Fordította: PINTÉR LÁSZLÓ Újra érezte a régi szagokat, a hűvös, nedves, dohos csatornaszagot. Szive hevesen dobogott. Félt a viszontlátástól, de valami kényszeritette, hogy lépjen be. Habozva nyomta le a kilincset és már beim is volt abban a szobában, ahol hosszú évekig dolgozott. A falak mentén még mindig könyvhegyek. A szoba közepén Íróasztalok. Willemse, Heersma, Van Dam kisasszony. Mintha tegnap látta volna őket utoljára. Mintha valami üzleti útról térne vissza és Heersma mindjárt lehordja, hogy olyan sokáig elmaradt. A sarokban, feje fölött hirtelen megszólalt a csengő. Idegesen összerezzent. Pillantása önkéntelenül Steenders ajtajára szegződött. Belülről kiabálást hallott: „Gyerünk már!...“ És egy sovány, nyisz- lett külsejű fiú surrant el mellette a szoba felé tartva. Mintha saját szellemét látná behúzott vállakkal sompolyogni. Köhentett. Oly halkan lépett he, hogy az írógép kopogásától nem is hallották az ajtónyitást. Willemse emelte fel legelőször szemét. Egv pillanatig arcába bámult; majd nagyot csapott tenyerével az asztalra: „Na nézd! Hiszen ez a vörös Voss!“ Egyszerre mindenki felé fordult. Bambán állt az ajtóban, nem tudta mihez kezdjen. Elvigyorodott, arcán szétfutottak a ráncok. Willemse kacagva kiáltott felé: „Hát nem szépültél meg, Voss barátom, az már egyszer igaz!“ Pieter félszegen közelebb lépett: „Szabadságra jöttem haza Hátsó-Indiából“ — mondta. Mindenki őt nézte. Van Dam vihogott. „Ülj már le öcsém...“ Hersma székkel kínálta. „Beszélj... milyen volt ott kinn?... érdemes volt?...“ Most elemében volt Pieter. Szélesen elvigyorodott. „Főnök lettem... igazgató. Szerencsém volt, de azért sokat is kellett dolgoznom... Legalább szépen kerestem... autóm is van már...“4 Látta az elcsodálkozó, hitetlenkedő pillantásokat. „Ugy? Autó...“ — nevetett Willemse — »legalább itt van a kapu előtt, megnézhetjük?“ „Nem. Feleségem ment most rajta bevásárolni.“ „Ä! Feleséged is van? Piát akkor vigyázz, öreg fiú, meg ne szökjön azon az autón!“ Pieter látta, hogy gúnyolódnak rajta; egyáltalán nem imponál nekik. „És ott kinn azokkal a feketékkel dolgozol...?“ Miért nevetnek ezek Willemse kérdésén? „Pár száz kuli dolgozik kezem alatt...“ „Szóval amolyan kulihajcsár vagy... nagytőkés?“ „Te, én a helyedben megfesteném hajamat, nem illik egy kapitalistának ilyen vörös zászlót hordani a koponyáján...“4 Újra elkezdődlek a régi csipkelődések. „És mi szél hozott felénk? Talán állást keresel? Az öreggel akarsz beszélni? Régen is olyan fene szívesen járogattál be hozzá.“ Megpróbált velük nevetni. Hátha nem is olyan rosszindulatuak? Át kell venni az ő modorukat. „Az öreghez?... Nem, azt már nem!... örülök, hogy már nemi kell látnom az öreg hólyagot... Én már magam gazdája vagyok.“ Összenéznek. Gúnyolódnak? Vagy irigykednek? „No, no, csak van valaki ott kinn is, aki felettesed?“ — érdeklődött Heersma gúnyosan. Pieter el vörösödön. „Iiát van... de az egészen más, tudjátok...“ „Ugy?“ „Hm... hm...“ Csönd. Kinyílott az ajtó. Pieter rémülten kapta fel fejét. Csak a fiú jött ki és visszaosont helyére. De az ajtó nyílásakor meglátott egy darabot Steenders szobájából... Valami összeszoritotta szivét. Felállt: „No... gyerekek... megyek...44 Mindenkivel kezet fogott. „Isten veled Willemse... Jó napot Van Dani kisasszony...“4 Megállt és egy pillanatig habozott, majd, ugy mint régen: „Jó napot kívánok Hersma ur.“ „Gyere fel máskor is“ — mondta Heersma. Betetette maga mögött az ajtót, lebotorkált a lépcsőkön. Leért az utcára, szinte futott, minha valaki űzné.. Csak messziről vetett lopva egy pillantást a régi házra. A kapu melletti réztábla kihívóan csillogott a szürke falon. Gyorsan elfordult, iiggyel-baj- jal kijutott a zsúfolt, keskeny utcából, befordult egy sarkon és loholt, loholt, mintha kergetnék. Valami nyomasztó érzés ülte meg, melytől sehogyan sem tudott megszabadulni. Miért is kellett felmenni? Egy rettenetes negyedórát eltölteni ezekkel... ezekkel... micsoda emberek... Willemse, Heersma... törődnek is azok azzal, hogy ő odakinn mi lett? Legfeljebb titokban irigykednek... Hátán végigborzongott a hideg, ha arra gondolt: valami könnyű munkát vállalni... újra.... egész belseje remeg még most is az éles csengőberregéstől... Egyszerre elfogta valami még sohasem érzett gyűlölet. Mégegyszer odaállni egy ilyen főnök elé, akinek minden pillantása azt mondja: Te nyomorúságos éhenkórász, hát te is azt hiszed már. hogy ember vagy? Őrület elgondolni is. inkább újra sinkeh lenne, mindent élőről kezdene odakinn. Ott is rabszolga az ember a főnök előtt, de a kulik elölt legalább Tuan... nagy ur... nem pedig a legutolsó, az Pulau Seribu Batura gondolt. Látta magát, amint emberiség szemetje. Ott legalább előre lehet jutni...
