Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)
1936-03-11 / 58. szám
4 ELLENZIK I (! 3 0 március II. wmm frfy játszik néha vetünk az é'et Boldog íérjt akit öngyilkossága aíkaímával az újságíró mentett ki a vízből Hoííycnrc indult el a fiaiul pár a boldogság utján? De akkor már csak önkívületi görcslx*n szorította felöltöm csücsköt. Egyébként olyan volt, mint egy komoly Imiin. A sok viz töl pocakos ös merev. Hosszú percek lellek el, míg magához telítettem. Amikor felmásztunk a töltésre, a nö éppen ébredezett. Kibékítettem őkel. A leányt elküldtem kocsiért s hármasban clkocsiztunk. 'Persze, a vonatot már elkéstem. Hajnalig velük voltam aztán. Meg kellett ígérniük, bogy többé nem tesznek ilyet. Másnap egy jó náthával elutaztam Aradról. VKA1>. (Az 1 lletr/ck tudósitójától.) Esős, csúnya idő miatt alig lehet néhány embert látni az utcán, mindenki behúzódott szobájába és örül, ha nem kell kimennie. Ugyan- . kkor én nyugodtan sétálok a Maros-parton, mintha a legragvogóbb napsütéses idő lenne. Végigmegyek a töltésen, időnként meg-meg- állok s örülök az egyedüllétnek. Az átvezető bidon egy férfi igyekszik továbbjutni oly sebes járással, mintha legalább hat lábat mozgatna egyszerre. Kegyetlenül csurog róla a viz. Nyilván azt hiszi, hogy nem ázik, különben nem húzta volna be oly mélyen a fejét felhúzott gallérjába. Észrevettem, hogy figyel felém s nem lepett meg, amikor egymás mellé kerülve, megemelte víztől gyürödütt kalapját és anel- ’ kiil. hogy köszünésfélét ejtett volna ki a száján, látható örömmel igy szólt: — Istenem! lehetséges? ön az? Isme rétién tisztelőm Vzt hittem tévedés. Nehéz elfogadható feleletet adni ilyenkor. Ha kurtán nemet mondok, azt hiszi, goromba vagyok és ezt nem érdemli meg. mert kétségtelen, hogy örült nekem. Ha meg azt válaszolom, hogy igen: én vagyok az, akit gondol, kellemetlen és kim>s helyzetbe kerülhetek. Leáll beszélgetni velem s a 'égén kiderül, bog}’ becsaptam. Nem feleltem tehát semmit, csak ránéztem és vártam, hátha rájön arra. hogy összetévesztett valakivel, hiszen gyakran előfordul, hogv az embert összetévesztik holmi utánzatokkal. Csak rábámultam úgy, hogy tévedését egy siketnéma is megérthette. — Bocsánatot kérek, ugyebár ön? ... — és kiropogtatta nevemet. — Igen. Honnan ismer? — Ha emlékszik, most májusban lesz öt éve, éppen itt a parton, este tizenegy óra körül ... v — Ahá! Már emlékszem! Öt évvel ezelőtt a töltésen Hogy is volt csak? Ívj fél után vonatra kellett várnom s nem akartam a pompás nyári estét kávéházban tölteni. Tiz után lejöttem a sétányra, leültem egy padra és azzal szórakoztam, hogy a sima égbolton számolgattam a csillagokat, amikor egyszercsak. hirtelen, minden átme- j net nélkül.. . Érre emlékeztetett ismeretlen ismerősöm e véletlen találkozáskor, öt esztendő után. Talán éppen a nyolcvanhetedik csillagot számoltam, amikor közvetlen közelemben szenvedélyes hangú veszekedés csapódott fülemhez. Következő pillanatban már előttem volt a pár: egy férfi és egv nő. Azt hiszem, nem láttak, mert sötét volt. A férfi magyarul beszélt, a nő vegyesen. Kifakadásait szívesebben és talán jobban adta vissza orosz nyelven. .lói öltözöttek voltak mind a ketten. A férfit elsőosztályu iparosnak néztem, a nőt fiatal hivatalnoklánynak. Arcvonásukat nem lehetett látni a sötétség miatt, de különben sem álltak egy helyben. 'Mentek, vagy inkább ráncigálták egymást rettenetesen, kétségbeesetten. Csak szófoszlányok értek fülemhez, amiket talán össze tudtam volna állítani mondatokká, de nem érdekelt, mert tudtam, hogy kettőjük magánügye. Mikor még messzibb mentek, nyolcvan, száz lépésnyire ülőhelyemtől, már hangokat egyáltalán nem lehetett hallani, de az árnyképük verekedése annál tisztábban látszott. Borzasztó volt. És mégis néztem. A következő pillanatban a férfi a viz felé rohant... A nő utána ... A férfi ellökte és hatalmas ívvel beugrott a vizbe. A nő sikol- tott egyet és összeesett... Felugrottam és odarohantam. ' A halál árnyékában j — Halló! Halló, merre van?! — ordítottam, mint egy sakál és lerohantam a partra és begázoltam a vizbe, már térden felül ellepett a viz, amikor észreveszem, amint a szerencsétlen felém sodródik. Ügyetlen kalimpálásáról láttam, hogy eszeágában sem volt meghalni s a hideg rázza, hogy mégis meg kelj halnia, mert úszni nem tud és én sem akarok segíteni rajta, csak állok és bámulok, ahelyett, hogy beugranék bátran, mint például ő és kihúznám a partra. Jó, jó, de ha én sem tudok úszni? Hihetetlen mi mindenre gondol az ember ilyenkor, egy rövid pillanat alatt. . . Például azt gondoltam, milyen furcsa, hogy előttem sodor a viz egy evickélő valakit, fent a parton fekszik ájulian egy fiatal leány, a bőröndöm az állomási ruhatárban csücsül, a kávéházban nagyszerűen mulatnak, olyan mesésen idehallszik a zene, a klubok tömve, talán a mozinak sincs még vége, hány helyen örülnek most egymásnak és önmaguknak az emberek, hányán születnek és hányon halnak tneg pont ebben a másodpercben és egyáltalán milyen furcsa az egész világrend, hogy vannak elégedettek és elégedetlenek, egészségesek és betegek, férfiak és nők és milyen különös, hogy nem lehet, mert hiába, még sem lehet elfogadható magyarázatát adni annak, hogy vagyunk és mért vagyunk és olyan nevetséges az. hogy én most itt vagyok a vízben, ci|ki- ben, ruhában, felöltőben, köldökig érő vízben . . . Hopp! a felöltő! Persze itt a felöltőm! Lekaptam magamról, egyik végét megszorítottam, aztán a kabátot, mint egy kötelet a fuldokló felé dobtam. Még annyi ereje volt. hogy bel őrsi m paxzkodott. Aztán kihúztam a partra. Azóta nem láttam őket. És ma és most. ebben a pocsolyán időben, amikor igazán még a kutya se megy ki az utcára, összehozott a sors ezzel az emberrel. — Hát persze, hogy emlékszem! Mindenre emlékszem. Na és mi volt azután? Kx mi van azóta? Hiszen öt év telt el már? Minden jó, ha a vége jó Fsle náluk vacsoráztam. Kél aranyos gyermekük van. Nagyszerű házaséletet élnek. A feleségétől most kértem bocsánatot, hogy akkor olyan udvariatlan voltam s előbb férjének segítettem, liléiről volt szó. Jót nevettünk az egész histórián. Az eset után két hétre ogybekeltek. A férfi az egyik nagy magánvállalat tisztviselője. A nő pedig példás jó feleség. Azt mondják, én vagyok az oka, mindezt megköszönik nekem. Nem fognak szidni is egyszer? . . . (j. j.) GYENGE ANNA ÖNVALLOMÁSA: „Egyetlen igazi boldogság van: az ember gyermekkora !u Beszélgetés oz Erdélyből elszármazóit világhírű énekesnővel CLUJ. (Az Ellenzék tudósitójától.) Nem azért kezdem igy a cikket, mert minden vi- lágotjáró nagy művészről szóló beszámolót igy szokás általában kezdeni, de Gyenge Annában, azaz Anne Roselle-ben Amerika és Európa egyik leghíresebb énekesnőjében igazán nincs semmi póz, nagyi tóval, sőt mikroszkóppal sem lehet henne semmit felfedezni, ami legtöbbször velejárója a világhírnévnek s az ezzel járó jóknak és rosszaknak. Se póz, se tudatos, se akaratlan nffek- tálás. vagy bágyadt és szenvedő: ..hagyjanak nekem békét, naiL akarnak tőlem, én csak egy szegén}- kis világsztár vagyok1* — magatartás. Nem, semmi ilyesmit nem találok Gyenge Annában, aki ma is az a természetes, őszinte és egyenes teremtés, aki akkor volt, mikor édesapja fogházigazgató volt Miercurea-Ciuc-ban, aki akkor még, hogy is álmodhatott volna arról, hogy folyton beszélő, kérdező és nevető kisleánya a föld egyik legpompásabb hangjának van a birtokában s világhírű énekesnő lesz belőle. Régi emlékek Hogy a legizgalmasabb kábítószer, a hírnév. mennyire hidegen hagyja Anna Rosel- le-t. arra bizonyíték az, hogy óriási érdeklődéssel kérdezősködik Targu-Săcuesc-rol, ahol utoljára 20 éve járt és a CTuj-i Jám- borékról. akikhez gyermekkori emlékek fűzik. Csaknem az egész interjú tartalma alatt nekem kell felelnem neki olyan kérdésekre, hogy mi van Jámborékkal, hogy megy a tánciskola s meg van-e még a Triska-féle zongoraraktár. S miután megnyugodva veszi tudomásul, hogy a tánciskola jól megy s a zongoraraktár megvan, meleg nevetéssel meséli, miközben nagy sötét szeme furcsán ferde vágásúra szalad. — Remekül mulattunk Jámborékkal gyermekkoromban. A református elemi iskolának, majd a De-Gerando-nak voltam a tanulója s szabad időnkben, mikor lecsapolták a Szamost, rákot fogtunk. Uiisten, menynyi rákot! Egész nap csankoztunk . .. — Csankoztak? — összeszedtünk mindenféle vacakot a vízből. A kincseket a Triska zongoraraktárba vittük és elrejtettük azokba a nagy fa- kisznikbe, amikben a zongorákat szállították . . . Természetes, szivbéli nevetéssel mutatja újra meg pompás fogsorát a székely Gyenge Anna, aki igazi székely igy is, most is, a parányi amerikai akcentussal, barna selyemfényű bundában, kis barna kalapban, lefelé kunkorodó ezüstös kék tollal, tarka selyemsál s egy remek, puha, csikós, barna szövet- ruhában. amelyen elöl ezüst M. betű fénylik. Gyenge Auna — a magánéletben — Miért van íM betű a ruháján? — kérdezem, miután felsoroltam magamban azt a három betűt, ami a monogramja lehet. — Molineu.v csinálta Párisban — feleli mosolyogva. Kevés ékszert visel Gyenge Anna. Jegygyűrűjén kívül mindössze egy hatalmas opáloskövü gyűrűt hord a kezén s egy furcsa láncokból összeállított karperecét. A festéknek nyoma sincs rajta. Világos szőke haja alatt sápadt a bőre, csak a száján van parányi halványvörös rúzs. Most az obiigát kérdések következnek. — Honnan jött és hová megy innen? — Októbertől decemberig Becsben énekeltem, január és februárban Pesten. Most pár koncertet adok Romániában. Nemsokára Londonban kell lennem, ahova a Covent Gardenbe köt szerződésem. — Ugy-e az egész világot bejárta? — No, nem éppen. Európát mindenesetre. Afrikában is voltam koncertezni. Kairóban és Alexandriában. Amerika harmincöt városában énekeltem. A tüneményes karrier története — Hogy lett énekesnő? — Mindig énekesnő voltam, de hogy operahangom van, azt csak Amerikában fedezték fel. Egy lengyel volt az első tanárom. Első szerződésem mindjárt a Metropolitainhoz szólított. — Hogy került Amerikába? — Férjhezmentem, az uram vitt ki. Roselle. — Most is férjnél van? — Igen. — Kinél? — Ugyanannál a Rosellenél. — Szóval nem volt amerikai házasság? — Hollywoodi házasság nem volt. — Apropo, Hollywood. 'Film? — Most készítettem el Pesten — Halló Budapestet. — Ismerte a Metropolitain-nél azokat a hires énekeseket, akiket a film révén mi is ismerünk. Jeanette Mc Donaldot. — Mc Donald nem volt az opera tagja. De Lawrence Tibbet, Lily Pons, Gladys Swarthout, Grace Moore igen . .. — iNem fárasztja ez a vándorélet? Boldog? — Boldogság . . . Egyetlen tiszta és igazi boldogság van: az ember gyermekkora. Ami később jön, nekem, mindenkinek: gond, fáradtság. küzdelem ... A mai zavaros, szörnyű világ. Az újságokban nem merem elolvasni a politikai rovatot. Félek, aggódom, idegesít s úgy sem tudok segíteni. .. — Jól érzem itt magam — mondja. — Amerika csodálatos ország, de hajszája, rohanása nem nekem való. A nyugalmat szeretem. Csöndes vagyok én, jó sűrű vérü, tempós. Székely. Kis szünet után: — A Jégtörő Mátyást olvasom. Szeretem Tamásit. Szeretnék vele találkozni . . . Mondja, most mit csináljak először? Ebédeljek, vagy fodrászhoz menjek? Éhes vagyok, de azért először talán a fodrászhoz megyek. Mondjon egy fodrász cimet. Mondtam egy fodrász cimet és ezzel elbúcsúztam a világhírű énekesnőtől, aki kedvesen és közvetlenül viseli a hirt és népszerűséget. (M. L.) A CFR igazgatóság figyelmébe fürté 10 ónt 2.r> perekor fut be Ra'/boeruij állomására az egyik vonal mely a székely körvonalon közlekedik. Természetes, hogy* itt minden utas le kell szálljon, mert Ha/. Ixxnii ennek a vonatnak végállomása és innen lehel csatlakozást kapni Bucureşti vagy Cluj felé. De nézzünk c-alc 1«- a Hermes menetrendbe és rögtön tiszta képet kapunk! arról, hogy a ‘legközelebb vonat Cluj felé 12 óta 2 perckor indul. Tehát csekély egy óm harminchét f/ercet kell várni az induló vo- n/rtra, amire a legjobb akarat mellett sem mondhatja senki, hogy ez a csatlakozás elsőrendű. Nincs egyéb hátra, mint a várakozás, teliát én is várok, akárcsak a több! utas. Sötétség Gondolom, jó lenne valami hasznos dolgot csinálni ezalatt a több, mint másfélórás idő alatt, de ekkor veszem észre, hogy Ra?- boeni állomásán, a fővonalon, olyan irtózatos sötét van. mintha valamelyik eldugott faluba lennék. Nyomban a világosság, azaz a sötétség után érdeklődtem. Körülnézek és látom, hogy villany van, még pedig elsőrendű, amit az Aiud-i Ganz-miivek szolgáltatnak egy itteni külön telepről. Azt is láfcam, hogy a második és harmadik osztályú éttermekben pislog egy-egy villanyfény, de a perronon vaksötélség van. Megtudtam, hogy az állomásfőnök összesen két. azaz kettő ebrrab legkisebb fafta kürtét tart szolgálatban. Egyet a pénztárcsarnok, egyet pedig a második osztályú váróteremben. Tovább nincs világtás a CFR részéről, mert ami van, azt egy kis körtével a 2-ik és 3-ik osztályú éttermek előtt a bérlők szolgáltatják s a posta előtt a posta hivat»! éget egy égőt. Megtudom azt is. hogy a pályaudvaron körülbelül 14—16 nagy ivlámpa van, a perronon pedig nagy lámpa. Az elsőosztályu váróteremben egy, a másodikban kettő, ide ezek közül az egyik ivlámpa drótostól együtt le van vágva) a harmadikban szintén egy lámpa van. És e sok közül mindössze csak két lámpa ég, azaz szolgáltat világítást az itt várakozó közönségnek. Megtörtént az is, hogy egyetlen egy lámpa sem világított és ilyenkor teljes vaksötétség borult erre a nagy, forgalmas vasúti állomásra. Felhívjuk o Cluj-i CFR igazgatóság figyelmét, hogy a sok ellenőrzés alatt a Razboieni állomás villanykörtéit Ls vizsgálják felül és intézkedjenek aziránt, hogy egy ilyen forgalmas állomáson, a fővonalon, megfelelő világítás legyen ónnál is inkább, mert ez az afrikai sötétség a zsebmetszők legjobb támogatója. Az a két-három villanykörte, amit vonat- érkezéskor az állomáson felgyújtanak, nem a CFR, hanem a vendéglősök s az újságárus tulajdona. V, E. HERMES UJ TÉLI MENETRENDJE 4Ä lejért kapható ar Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Zsebidadás 16 lej. v5p ELHÍZOTT EGYÉNEKNÉL a már régóta szívesen dívái mázat: természetes _ „FERENC JÓZSEF* keserüvizkura a bélmüködest erőteljesen. előmozdít ja. az anyagcserét tetemesen élén. kiti, a zsurnennyiséget megfelelően lecsökkenti es a testet könnyeddé teszi. Az orvosi szakirodalom kimutatja, hogy a FERENC JÓZSEF víznek ® máj éo a végbe? felé irányuló vértolulásoknál, valamint aranyérnél és pncrstat£‘bajoknffl valóban áldásos hatása van ÁüsRíió tepiStőjárai Cíuj, az eiráélyi és bánsága varosok és az ó^iráfysáq között CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Március i-ével állandó légi járatot állított be a légügyi alminieztérium. A repülőgépek a Somesem-i repülőtérről indulnak minden kedden, csütörtökön és szombaton Y\ io órakor Bucureşti, Sietve Galati, Iasi, Cernăuţi, Craiova, Timisoara és Arad felé és hétfőn, szerdán és pénteken órakor érkeznek ugyancsak Someseni.be. A víteidijszn- bás a* következő: Cluj—Bucureşti 335 km. lei 838, tour—retour lei 1.45 5- , Cluj—G.tfcati 523 km. lei 1046, tour—retour lei 1S16, Chij—Iád 7-18 km. Bei 1436, cour—retour lei 2494. Clu*—Cernăuţi 89S kan. is» *796, tour—retour lei 3118. Cluj—Craiova szí km. lei 1042, tour—retour lei 1809. Cluj—TiaiisQEca 80-1 Ecu. lei x6oz, tour—retour Iei 2782. Cluj—Arad 848 km. iei 1696, tour—«nour lei 294 y Tour—retour jegy váltása eseten egy rtagcg lehet tartózkodni az illető városban, aztán vâna» kel] utazni. Az utasok íj kg. csomagot ingyenesen vihetnek magukkal, külön csomag díjszabás szerint A repülőtérre a társaság saját autóján ingyen szálhtja' ki az utasokat. J
