Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-01 / 50. szám

ELLENZÉK

I O 3 6 m*rciu% I.

WnwBamaa&~mmsrx3WEy^ mttmam

üIUU

I ■

p‘ V' Nf <j \

¥ 1L«

a legideálisabb idegcsillapitó. Szüntet, gyógyít: 1 lülést, Grippút, fej- és fogfájást!

„vik okküon kertő «egymás fölött, i lükso gyermekek számára, bejáratról a torony clöl. Fecskefésrakbőil klkandik.Uó gyermek- :erek. Fali lárapatsBrtók, zsoltár mutatók. Uj tölgydaajtó. Art a keresltet pedig vetesse be

a pip a kicsi ablakokról; nem vagyunk mink pápisták! Jövő vasárnapig tegye meg, különben nem Borbély Miklós u nevem ■ A rein - ploiuav it.is.ia is elú keltene készülni. Nagy ünnepséggel jár az, i püapök is eljön Clnj- rál. Szavaló kóruis olkalmais lenne; valamelyik zsoltárt ál kelcne Írni. Férfiak, leányok és gyermekek. Nem vagyunk mi katolikusak tisztelet es ur, hogy litániát mondjunk. Legalább a vertset tanulja meg, Erzsi, azt onnan kell elmondania a magas karzatról... Sok nép tolongás, mozitclvciek

Így volt, vége voU,

Anni akkor a templomból kés/.uJenien maradt, az most is úgy ólil készületlenül. Zsúfolt, zavaros hónapok ize elvette az. étvágyamat.

Mégis nem bánom a Lakomát.

Laklatós az. emléke its.

asta»naHK2rc-:aci'a

Vallomás a farsangról

Irta: KASSZANDRA

Elük a fasraang ünnepi zenéje, húshagyó- 1 kedden utolsó* lobbant szikrázó lángja, most pedig vczeklésüí? az elmúlt örömökért magii nkba tszálhlunk és hamut hintünk bűnbánó tejünkre. Hát hiszen nem mondom, mindenkinek vannak az életben rejtett vétkei, amelyekért nem árt, ha ki.-act penitenciar tart, de becsületemre állítom és azt hiszem, nem állok egyedül ezzel a vaAibmásisal, a farsangért nekünk nem kell vezekelnünk, mert a farsang magsa a mi bünhődésünk. Nem beszélek most a táncoló ifjúságról, amelynek a farsang éltető eleme és farsang az egész esztendője, hanem miránk, meglett. emberekre gondolok (szabad nekem is egyszer egoistának tennem), miránk, okak nem ülünk Karnevál herceg díadalszekerén, hanem mint hozzáláncolt rabszolgák, gyaíog szaladunk mellette; miránk, akiknek az általános mámorból nem jut egyéb, mint a Katzenjammer. A gardirozó anya kétes szórakozásáról, amely mint méla hártaakkord kíséri a fiatal lányok ujjongó karait' és mint önkéntes áldozat ég az anyai szeretet oltárán, nem is beszélek. Most csak azokról az örömökről akarok megemlékezni, amelyekké! a szezon alatt mi, felnőttek önmagunkat ajándékozzuk meg és amelyeket gyűjtőnéven társa- | dalmi életnek nevezünk. i

„Gyertek el hozzánk, édesem, jövő szerdán este félkilenckor vacsorára.“ Szerda <a legrosszabb nap, de nem utasítom visz- -za a kedves meghívást, mert tavaly kétszer mondtam te X-éknél és nem akarom, hogy szándéknak vegyék — pedig az. Magam sem tudom, hogy miért nem akarom, amikor unom őket, utálom társaságukat és közeledésüknek egyetlen jó Oldala sincs a sok rossz kárpótlásául. Elérkezik a kitűzött nap és zuhog az eső, illetve a hó, esetleg süvít a szél, de lehet huszfokos hideg is, mindenesetre taxi kell. Kell már azért is, mert minden férjnek pont szoarék alkalmával este kilencig van dolga. Soha meg ne történjék a meghívókkal — még ha ellenségek is — mindaz, amit egy sietve szmokingba öltözködő férfi kíván nekik. Végül, amikor a ''leszakadt gomb oda nőtt ismét, a megugrott! manzsettakarabiner előkerült, a renitens nyakkendőszárnyak elrendeződtek — eütn- duihatunk. Mondanom sem kell, hogy X-ék a világ végén laknak. A kilátás gyönyörű és nyáron isteni — ezit mind elismerem, de a -offőr nem ismeri az utca nevét, menjen jobbra, menjen balra, menjen egyenest, itt fel a meredeken, nem, nem csúszik vissza, később jobb lesz, csengessen a kertiajtón —• itt egy tócsa, ott egy göröngy — nó végre, majd azt mondom, hogy azért késtünk háromnegyed órát, mert... Az előszobában nincs egy kabát sem, jaj, csak nem tévesztettem el a. napot? Nem, csak a várost, — elf el ejtettem, hogy itt mi a szokás! A fél- kifencre hívott társaság tízre leülhet vacsorához. Rendülleííilenül eszem a fánkot két hónapig, pedig egyszer sem szeretem. Eszem előételnek velővel, garnirungnak sonkával, desszertnek baracklekvárral, vág)-, ó, be apart eszem ia formáját, de anyaga fagyait. És folyékonyan csevegek a szomszédommal, akinek nincs mondanivalóm;. Közben odasanditok a férjemre, tudja-e hogy a szomszédnője elvált és nem érdeklődik-e első férje iránt és idejében észerveszi-e, hogy a gyöngytyukmak haut-gombja van? Legjobb evetben duplaannyit ettem, mint kellett volna, jó feketekávéra vágyom, de félek a. „csipetnyi“ franktól, amellyel többnyire profa- nizálják Isten ajándékát. Szerencsére fél tizenkettőig már eltelt az idő, egyórai bndzí után sértés nélkül ílfehet takaródét fújni .Másnap még egy telefon: nagyon kellemes vo-lt nálad, drágám és egyelőre elintéztem

az ügyet, kezdhetek egy ui.il, az. előző sz.a- kasztoc mását.

Tűz-ti zenkét hasonló eset után revan son kezelem törni a fejemet. Ki (Iliik kihez? Senki senkihez. Hívjam össze azokat, akik úgyis mündig egy üti vannak? Az, unalmas. Vagy olyanokat, akik nem ismerik egymást? Az, kedélyeden, Tiszteljem meg X-éket Y-ékkai? Akkor ezek húzzák fel az orrukat. Nevezetes tünet a társaságban, hogy mindenki lenézi a vele egyenrangut és az egy fokkal feljebb álllóbon látja a neki megfelelő embert, ezért — fel és lefelé — mindenki elégedetlen. Elkezdem a körte'c- fonit. A i Legfontosabb nem ér rá, erre halásztok két nappal. Akár nyolc vendégre terveztem vacsoráimat, akár húszra, utolsó nap lecsap a villám: tizenhármán vagyunk! Gyorsan egy pótlékot a készletből-. Teri- rünk, teleión, váratlanul visszaérkezett egy elutazott ur, kár volt sietni az ominózus .szám miatt. Egy hölgynek migrénje van, jó volt gondoskodni kiegészítésről. Ejnye, Jóskáék jól iiienének ide és elfelejtettem .szólni. No, egy kifogással: jövő hétre akartalak hívni, de stb... Most már tizenöten vayunk? Elég azért a kappan? Teriteket lel, le, feil... öltözöm, várok, késnek, jönnek, kettő még hiányzik, összeesik a szufflc, tálaljunk? Morf. mór mindegy, leülünk. Hosszú arcok, Károlyt nem szereti Pirit, Ilona, unja Pétert, én szerelnék máshol lenni, jön a fánk, jön a bridzs, veszekszenek, mind0 a jff TAVAS ARI

lü3fi március 8—14-ig. Küzépcurópa nagy vására

Bt*. i-f^SSaEta^-uaíaT vsuzmaimn:

Jelentékeny utazási kedvezmény román, csehszlovák, jugoszláv, magyar, osztrák vasutakon, Dunán, Fekete-tengeren és a légijáratokon is. Vizű tnnélk üli utazás. Nem szükséges csehszlovák átutazást vizűm

l éc nikai és közgazdasági vásár március 15-ig. A kiállítókat 18 állam, a vásárlókat 72 állam kénviseli

Mindennemű felvilágo itással, úgyszintén vá ári igazolványnyal (á Lei I5U-—) szolgál:

Wiener Messe \. o.wien

Vll. és az Öss/.e3 tiszteletbeli képviseletek: Clujon : Os trák konzulátus, Piaţa Unirii 15., „Európa“, Banca Iliescu, Reg. Maria 42., „ Európa “ Econ om ia l^. Unirii 2d., Waggons-Lits- Cook S. A., Piaţa Unirii 18.

Vásári igazolvánnyal és útlevéllel szabad határátlépés Ausztriába. — A magyar átutazást vizűm a határnál, a vásári igazolvány felmutatása melleit kapható ff Nem szükséges csehszlovák át- utazási vizűm

egyik, jobban tud, de egyik se jól, két tö- tönöct pohár,, reggel az álmosság és pár nap múlva a következő csoport vendég. Minek, kinek? Ki örül neki? Én nem, te vem, ők sem. Kapcsolat, az emberekkel? Baráti összetartás? Társaságban soha!

Nagyon sok jó ismerősöm von és egyénileg mindegyikhez fűz valamilyen szimpátia. Mindegyikkel van egy szeszélyes tónusom, amely kiváltja belőlünk azt az érzés-töredéket, amelyet egymásnak szántunk. Máriával ruhákról, Erzsivel kutyákról, Katyv-al szerelmi ügyeiről beszélők, Róbertét az unokái érdeklik, Lajost <a kórháza, Bélát irodalom; engem minden, ami személyes ilgazság, semmi, ami általános máz. Bizonyára sokon vannak Így. Társaságban mindenkinek van egy póza: vagy tűi előkelő vagy túl joviális, nagyon is csendes vagy szándékosan duhajkodó, sohasem természetes, Soha még nagyobb összejövetelnél barátot nem szereztem, értéket nem talál ram, érdemest nemt tanultam. Én nem vagyok sem forradalmár, sem divatdiktátor, szerényen járom a kitaposott utait és nem ábrándozom uj világrendről. Mégsem .tartom lehetetlennek azt, hogy emberek megtalálják a harári érintkezésnek olyan formáját, amelyik inindeki- nek többet nyújtana, mintha tucatszám ültetik őket terített asztal köré. Ha pedig okvetlenül meg akarjuk mutatni, hogy erre is telik (de vájjon ítélik-«?), adhatunk vacsora- megváltást jótékonycélra és biztos vagyok benne, hogy egv-egy obuJussal még a meghívottak i*, hozzájárulnának az összeg felke- rekitéséhez. Egyelőre azonban, addig is, mig indítványom átmegy a köztudatba: szívesen látom folyó hó ...-án fél kilenc órakor vacsorára!

mmJimiIc prófétája

Parisban most ünnepelték Verne, a nagy ! regényiró születésének száznyolcadik évfor- I dulójót s ebből az alkalomól az irodalmi és I a tudományos világ több előkelősége Ju i es

! Verne-Társaságot alapított, amelynek az a I céija5 hogy a modern technika prófétájának j müveit még az eddiginél is szélesebb körben ' terjessze.

A párisi irók és újságírók tudvalevőleg; kissé rosszmájuak és igy egészen természetes, hogy akadt közöttük, aki gúnyos hangon ír az uj társaságról. Mirevaió manapság egy Verne-propaganda — mondják —, hiszen

Jules Verne minden álma megvalósult már.

Verne hőse nyolcvan nép alatt u'tazta körűi' a Földet s azt is csak elméletben. Manapság egy dán diák hajón és vonaton, három hét, a repülő pedig egy hét alatt szaladt körül a sárgolyón.

Nemo kapitány Nautilusávíd félénként bukkan fel néhanapján a tengeren^ hogy körültekintsen: nincs-e valami ellenség a közeiben. A mai tengeralattjáró ezt a tájékozódást a víz alól, látószerkezetekkel végzi.

Sándor Mátyás villamos hajócskái nagy •kinruail versenyeztek az ellenséges hajókkal. A -mai motorcsónakok tízszer olyan gyorsan siklónak el a vizen.

A kárpáti várkastély ura mozit vetheti: a felhőkre, hogy megfélemlítse a környék tudatlan lakóit. M2, ezek a1 vetített szörnyűségek már beszélni is tudnak, megafonon keresztüli, okát ötven kilométer távolságban is hallani lehet a szavaikat.

A rejtelmes sziget Lakosai sokat pepecseltek kezdetleges táv; róhuzaiaikkal. A mai

Robinzon mindjárt az első héten rövidhullámú rádióadót/ épít ha akar.

Antifér master évekig tépelcdötr, hogyan találja meg az elrejtett kincset és a végén meg sem' találta. Manapság az olaszok kétezer éves gályákat emelnek napvilágra, a kutatóhajók pedig százöles mélységiből hoz&

zák fel az ezüstflotta kincseit.

Hatteras kapitány' beleőrült az északi sark felfedezésébe és még csak nem is azt találta a sarkon, ami -tényleg ott van. Tűzhányókat, növényeket, meleget taláit, pedig a mai utazók, akik versenyt robognak motoros özánkóikon a sarki rekord elsőségéért, tudják, hogy' a földgolyó északi csücskén csak jégmező és végtelen tenger szomorkodik.

Verne hősei csodálatos módon menekülitek ki a sarkvidék jegében való telelésből. Mostanában pedig csak úgy nyüzsögnek a hajók Szibériától északra és a Behrong-szo- ros körül. Közöttük jégtörők közlekednek és a japánok a sarkvidék felől, a jégpusztán keresztül kémkednek egy fehér-sárga veszedelem előkészítéséhez.

A világ ura repült is hajózott is gépével. Ez semmi. A mai tankok még hegyet is másznak.

A hódító Robur körülröpködte a világot Verne regényében. Ezt a Zeppelin is tudja, még jobban. Az öt heti léghajósut hősei kitapasztaltak valami csekély részt a sötét afrikai világból. Ma? Félóra múlva indul a menetrendszerű repülőjárat gépe Londonból Fokvárosba/ és Amsterdamból Jávába. Vagy pedig Parisból Brazíliába, Argentínába.

Strogoff Mihály 'borzalmas viszontagságok között utazott MoszkvábóP Irkuckba. Tessék csak m'egipróbálni ma, útlevél nélkül. Ma még nehezebb, még kalandosabb lehet az utazása. Különösen, ha a cár üzenetét viszi...

Hát ez éppen elég érv Jules Verne müveinek időszerűsége ellen . A prófétákat ‘örökösen örökké tisztelik az emberek, mert a prófétákra akkor és ott, ahol éltnek, senki sem hall grot. De Jules Verne, akinek minden egyes jóslata, minden egyes álm-a beteljesült, akinek legmerészebb szárnyalása olyan valóság ma, mint' a kenyér, vagy a ibélikaibár, próféta. iebet:-e még?

Úgy látszik, mintha Verne romoiirikayínak már vége volna. Ami álom, rajongás, sejlolcm volt benne, amit az iskolában dugva,, dobogó szívvel olvastunk a pad alatt, amiért félredobtuk a házife!adatot, ami felfedezővé úttörővé gyújtotta fel minden kisdiák leikét, az ma; mind valóság. Menetrendben, u jsághirdetésben, naprhirben, doktori disszertációban, stat'-sv-tikaban, díjszabásban, népszövetségi jelentésben összefoglalt hétköznapi szürkeség. Ma nem a ttod függ, lehel-e valaki hódító Robur, világjáró, kalandos hős, hogy látnoka-e az eljövendő komák, hanem attól, hogy van-e pénze. Jód megtömött kövér bugyellánssal szabadon váló gathat mindenki a Verne-hősök dicsőségé; között a rejtelmes szigetről az északi sarkig, a tenger csodáitól a sztratoszféra titokzatosságáig.

De ez csőik a látszat. A párisi gúnyolódok és az unottan légy intő világjárók el- f elejt ették már az igazi Jules Vernét. Azt, aki Grant kapitány gyermekeit, aki a Yan- gíidát, a tizenöt éves kapitányt, Jean Marenast, Kembant megírta, azt, aki a technika meg iem született csodáit csak eszköznek használta fel arra, hogy megmutassa az emberi jellem és az erkölcsi nagyság hódító erejét.

Verne regényeit, amióta meg szül'ettek, rosszul olvassuk, rosszul értjük. Csak arra emlékezünk belőlük, ami megpendítette a képzeletünket és elfelejtettük, and megmeie- giterte a szitáinkét: Fogg Phiieas erős akarata, a rejtelmes sziget elhagyatottjainak munkakedve, alkotni vágyása, Hatteras, An- tifer, Strogoff szívóssága és Sándor Mátyás, Nemo és sok más alakjának ersölcsi tar- talbia, amellyel egy összetört élet romjain uj, nagy és nemes életet tudott építeni.

Ezt a Verne-t annyira elfelejtette a világ, hogy már csak a megvalósult almokról tud tréfálkozni. És ezzel nem Verne nagyságát csökkenti, hanem megmutatja saját gvengéit. Mert mi, a Verne-Képzelet erejéből élő generációk, megszerkesztettük Robur Nemo, Anteklrt orvos és a többiek készülékeiket, tüze; kocsijait, repülő csodáit. De nem ültettük beléjük, melléjük Verne hőseit. A tiszta eszközökkel küzdő, az éle: nehézségei között sohasem lankadó, a nove; szemben mindig lovagias, a baráthoz mindig hü, az ellenséggel szemben mindig korrekt, erős és jó embereket.'

A nagy, modern próféta tanainak c*ak felét vettük át, az anyagiasabb, a kényelmesebben életrekelthető, az erkölcsileg halott felét. Verne álmainak többi része ugyanolyan sorsra jutott, mint minden profstaK tanítása, mint az Isten emberének pusztába kiáltó szava. Pedig ha most kezdjük újra Verne könvveit olvasni, amikor már nem a kisdiák, a bennük lakó gyermek keress a játékszerét, uj Jules Verne szolid hozzánk. Ezt a Jules Verne nevű írót meg keh hallgatnunk, azzal az érzéssel és értelemmel, amellyel XIII. Leó pápa megáldotta a müvek.

A Párisi gúnyolódok és a technika napszámosán tévednek, ha azt hisztx. nogy Ve. - ne álmait kék ceruzával megjelölve sutba- dobhatják, mint a tervrajzot, ami után már elkészült a megrendelt gépalkatrész. Sok ábránd még mindig csak ábránd.

Jules Verne századából1 meg hiányzik az igazi Jules Verne szelleme. O.

Hacsek és Sajó tréfái 3 kötef&pr’, Í5*~ lejéfí koi'eíetukmf

az Ellenzék könyvoszXaSyában Cluj, Piaţa Uni- i rii — kaphatók! Vidéki megrendelésnél — plusz kötetenkint 3 lej portóköltség — pénzben ysgy I postabélyegben előre kérjük beküldeni. Kérje a i legújabb könyvszenzációk jegyzékét.

A legnagyobb magyar könyvsiker! Balassa ! Imre: MOZART CSODÁLATOS ÉLETE, .1 I nígy zeneszerző első regényes életrajza. 8-i’bLoí;

I művészi kiállításban Ara *90.-— lej. Kapható:

! Ellenzék könyvoszsdlyáaal. Cloj,

I