Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-06 / 54. szám

ELLENZÉK I 9 3 ft in i r c I ti * 6. s«£*tti&an»»rc nuL. bogy ainig mas országban a dcniohrá n.U •'/ oinlH'ivk s/ámára is c.silk szitkon, ki­méri cscppekben, néha cpi>en m öregese ppek- lx*n osztogatják, adtl:g rinerikákm aimak áldását ne.a Uutvákra is kiterjesztik. A g.s'dall.m ebek reszone most épéit a hatalmas inie.vi melyet az elképzelhető legnagyobb kényelemmel ívnde/nek 1h‘. Központi fiitövs, v:!la;;\ világítás, a parkban neone.s'öves fény­szórók, melyek a sót aló kuvasz-párok rós zá­ra a ga dodame szerepét töltik l>e, langyos zuhany, higiénikus evőedények, gondosan í's . váló; ilott étlapok fogják elfeledtelui ®' kóbor állatokkal olöbbi szánalmas és kutyá­hoz éppen nőm méltó életüket. Kidről pe­dig joggal következtethetünk arra, hogy a ki­tűnő amerikaiak még az öt méteres átmérő­jű ..nagyitó szemmel“ sem találnak már olvniv elhagyatott ember-testvért, akiről gon­doskodnia kellene, aki rászorulna jótékony intézetek segítségére s fáradhatatlan figyel­mük ezért terelődött « fenttisztelt kutya-tár­sadalomra. Mert a szeretet olyan, hogy tü- zön-vizen kerit magának tárgyat, melyen gy ’korőlhassa jótékonyságát s ezúttal úgy látszik, a hűséges komondorokra esett a szerencsés választás, melyek valóban .,ku- tvául" fogják érezni magukat előkelő ottho­nukban. hol még a csontot is megsülik ré­szükre. nehogy a torkukon akadjon. * AZ IGAZSÁG istennője mérleggel a keze ben és — bekötött szemmel van ábrázolva A mérleg nagyon is oda lük a .Tuszticia kis asszony kezébe, de nem volna kár. ha néha néha lekapná a köteléket a szeméről, hogy megfigyelje a mérleg játékát, mert az igazság jelképe magában még nem kezesség arra, hogy jól is mérnek vele s a részreh a jl at lan­ságot akárhányszor a vakságnak éppen az ellenkezője biztosítja. Erre figyelmeztet a velencei doge-palota árkádjai előtt szomorko- dó ,,pék lámpája“ is, melyet annak emlékére állítottak fel, hogy egy pékinast halálra Ítél­tek s kivégzése után pár perccel kiderült az ártatlansága. — üdvösséges volna ilyen pék­lámpákat az emberi élet utjának minden ka- n varodóján felállítani; a nemzetközi fóru­mok. parlamentek, politikai és diplomáciai játéktermek, pletyka zó összejövetelek, vén- asszonyos rágalmazások, boxoló hazafiak ka­pui élőt! meggyujtani. a tetemrehivó mécse­in t, hogy elűzzük a sötétséget, mely minden vonalon annyi méltatlan és igaztalan ilélet- rek a kiapadhatatlan forrása. Be más volna az életünk, mennyivel szebb a világ és job­bak az emberek az ilyen lángocskák útmu­tatása mellett! NÉHÁNY nappal megkésett az a tomboló düh. mely kalapácsot kényszerűen az öz­vegy kezébe, hogy halott férje síremlékét szétrombolja, amiért egy élő gyermekre akadt, akinek a megboldogult édes apja, de ö. -mármint az gyászos özvegy — nem édes anyja. De, hogy férjének nemcsak az emléké­től. hanem a nevétől is meg akar szabadulni egy posthumus válóperrel, ezzel veszedelmes példát szolgáltat az arra hajlamosoknak. Mert meg van Írva, hogy a halottakról csak jót mondhatunk s éppen azért, amit az em­berekről haláluk után összehordanak a jó ba­rátok s a sir:g hü (t. i. a halott sírjáig) ba­rátnők, abból legtöbbször kitelne egy tarisz­nyára való válóok. A szegény ügyvédek igv is alig győzik felvenni a házastársak pana­szait; mi lesz velük, ha utólagos válócsaták- kal is megterhelik őket? Az ilyen perek kü­lönben is csak egyoldalú ítéleteket termel­hetnek ki, mert a halott nem tud védekezni. A leghelyesebb tehát bevárni azt az idői. míg ' az özvegy megint szembekaphatja kétéltű urát s a túlvilágon járatni le a pert, ahol na­gyobb kilátás van részreliajlatlan Ítéletre, mi­vel az ottani bíró mindkét félt egyformán — jó! ismeri. Omikron. Régért panaszkodik a néni, hogy fájnak a térdei. Az ágyai te & t S S 11 ® n i e. ăÂâiMtmma jotnuácMi í ízületi rheumót legjobban Pösiyén fürdet gyógyít, tehát oiíhon is PÖSIYÉN! 1SZAPKURA Házi használatra kész 3 P i. Qű.í i S Z ö p­kocka vagy »Gam­ma« kompressí miadanüit kephaliá Húszezer márka örökség vár egy 20 éves lányra, akit nem találnak BUDAPEST. (Az Kllon/ók tudósítójától.) \ drezdai hatóságok felkérték a napok'K'ini Németország budapesti követségét, hogy ku­tasson egy húsz éves leány utáu. akit örökö­södési ügyben keresnek. Evek kei «/elöli Drezdában élt Holz Brúnó Vilmos rigarettakensshedö, aki a háború «'lölt kivándorolt Amerikába. Wwyorkban 1915- Ik‘u megnősült. Armbrust Annát vette felesé­gül. IhíLzné állítólag magyar állampolgár. 1932-ben a llolz házaspár Ncwyorkbiin el­vált és Holzné, Ida iioa'ü leányával, aki 1910 február 18-án született, Magyarországra jött 1 935 június 12-én Hol/ Brúnó Vdmos New- yorkbau meghalt és végrendeletében 20.000 márkás vagyonát leányára hagyta. A new- yorki hatóságok Droz Iában hiába kutattak Holzné és llolz Ida ütni nem találták: most a német követség Mag\'roi s/ágexn k«'resi a leányt. RIPORTSOROZAT A SZÉKELYFÖLDRŐL A legdrágább székely falu üarálsés Hiláiés és Sebesi Sanass szülőföldjén Ahol a mi soha el nem hervadó koszorúnkat őrzik. — „Az Ellenzék felejthetetlen főszerkesztőjének*' RUGAiNESTT. (Az Ellenzék tudósítójától.) Székelyföldi utunk során, mikor ebbe a falu­ba ériünk, úgy éreztük, hogy hazaérkeztünk. Itthon vagyunk, az. Ellenzék nagynevű ala­pítójának, Rartha Miklósnak és kiváló, lel- kt's munkatársának. Sebesi Samunak szülő­falujában. Innen indullak el mindketten, a kanyargós N’yikó vize mellől és ennek a vi­déknek. ennek a földnek lelke élt bennük, ez vezérelte életüket, pályájukat. Lépten- nyomon az ö emlékük idéződik fel, ahogy a községben járunk és örömmel állapíthat­juk meg, hogy ilt az emberek kegyelettel őriz.nck meg mindent, ami reájuk emlékeztet. És ezekből az emlékekből meghatódottan látjuk, hogy a magyar újságírás két büszke­sége mennyire a lelkében hordozta szülő­faluját, jó és rossz sorsukban mindig ide- szállott gondolatuk. Hartlin Miklós szülőházában A református templom mellett emelkedik a Bartha-kuria. A régi udvarházak nemes hangulata fog el már megpillantásakor, min­den benne van. amit ez a kifejezés tartal­maz, hogy vidéki nemesi kúria. Hatalmas kőfal keríti el az ut mellett, a régi épület pedig bent áll az udvar mélyén, nemesen, előkelőén és kissé roskadozva. Ma már nem Barthn lakik benne, hanem Nemes .János egyszerű székely ember. A Bartha Miklós családja teljesen kihalt a faluból, ma már igazán csak az emlék min­den, ami róluk él. Ha Bartha-családról aka­runk valamit tudni, csak a köveket kérdez­hetjük, a régi épület köveit, amelyek meg­hitt barátai voltak a valamikor közöttük élő embereknek. De az épület sem ugv áll, mint valamikor, a Bartha Miklós idejében. Kisebb átalakítást végeztek rajta, lebontották a ház előtt lévő régi, impozáns feljáratot, egyszerűbbel he­lyettesítették és köveit más építkezésre hasz­nálták fel. A kúriát körülvevő díszfákat és hatalmas fenyőket szintén kivágták, ma a ház magára áll, ridegen és egyedül, az örök­zöld ágak nem suttogják körülötte a régi jó idők titkait és emlékeit. A nagyméretű gaz­dasági épületek, hatalmas csűr és istálló még ma is állanak, egy kis fáradsággal még mindent vissza lehet állítani képzeletben úgy. ahogy valamikor Bartha Miklós szemei látták. Harminc esztendő hosszú idő, ennyi teli el a kiváló köziró halála óta, sok minden megváltozott ezalatt Az egykori Bartha-kúriához hozzátartozott az a két telek is, amely most kétfelöl szomszédja. Nemes János, a mos­tani tulajdonos édesapja vette meg vala­mikor az egészet magától Bartha Miklóstól. Érdekes megjegyezni, hogy ez a Nemes Já­nos is a szinház körül foglalatoskodott vala­mikor Erdély fővárosában, de úgy látszik több szerencsével, mint a másik földi, Sebesi Samu, mert tekintélyes vagyont tudott ösz- szegyüjteni. Igaz, hogy nem a művészi pá­lyán működött, ennél több gyakorlati érzéke volt, csak függönyhuzogatónak ment, egy­szerű alkalmazottnak, de az is igaz, hogy ha művészi álmok vezették volna, sohasem vehette volna meg a Bartha-kuriát és a vele­járó tekintélyes földbirtokot. Az öreg Nemes még a maga teljes egészé­ben megtartotta az udvarházat, de halála után a három fia megosztozott rajta. így osztották fel a ház körüli területet három részre, a középső rész az épülettel maradt Jánosnak, a másik két fin eladta a maga részét Benedekfi Sándornak és Szőke Sán­dor gazdatisztnek. A két u j tulajdonos házat épített a maga telkén, úgy hogy ma három ? ház és három belsőség van az egykori Bartha- kuria helyén. Nemes János, a Jankó, ahogy a faluban becézgetik, népes csalóddal lakik a régi ud­varházban, de a nagy épületet mégsem töl- j tik ineg. Büszke arra, hogy övé lehet ez a ház, hogy ő lakik benne és néha-néha akad, aki felkeresi, messzi vidékről is a Bartha Miklós iránti kegyeletből. Jó pár évvel ezelőtt mozgalom indult volt, hogy emléktáblával jelöljék meg ezt a házat. Hisszük, hogy Bartha Miklós szülőháza nem fog sokáig jel nélkül maradni. Orv. Sebesi Sándornénál Bartha Miklós szülőházának meglátogatá­sa után Sebesi Samu emléke után kutattunk. -Sebesinek sem él egyetlen leszármazottja sem a faluban, ellenben oldalágbeli rokon­sága bőven van. A Sebesiek ma is vezető család a községben. Itt él Sebesi Samu testvérének, Sándornak felesége és gyermekei, akikkel úgy Bartha Miklós, mint Samu bácsi szoros kapcsolatot I tartott fenn egész életében. A Bartha és j Sebesi családot különben közeli rokonság ' is fűzte össze. Sebesi Sándor gyermekei vet- * ték meg Sebesi Samu itteni birtokát is, amelyhez az iró haláláig ragaszkodott, pedig bizony az irói jövedelem mellett sokszor rá volt szorulva, hogy eladja. De nem akarta, hogy semmi se kösse ehhez a földhöz. Özvegy Sebesiné vezeti most a nagy Sebesi birtokot, melyet a mostani nehéz idők sem csorbítottak meg. Felkerestük Sebesiné nagy­asszonyt, aki igen érdekes dolgokat mon­dott el a falu, illetve a család két kiváló emberéről, özv. Sebesiné értékes ereklyéket őriz Bartha Miklóstól, amelyeket a ragyogó tollú köziró felesége juttatott hozzá férje halála után. Az ereklyéket az itteni református tem­plomban kellett volna elhelyezni Bartha Miklósné kívánsága értelmében, de ennek állandó akadályai voltak, úgy hogy a család jobbnak látta, ha magánál őrzi meg. Sebesiné leánya, Boriska kihozza a szom­széd szobából Bartha Miklós dohányszelen­céjét és ezüstös pipáját az iró felesége leve­lének kiséretében, amelyben Bartháné, akit meleg barátság fűzött Sebesi Sándornéhoz, elmondja, hogy férje ebből a pipából szo­kott szippantgatni cikkirás közben. A szelen­cében még most is ott van a dohány, úgy ahogy maradt, amikor Bartha Miklós utol- szor tömte meg pipáját, mielőtt örökre ki­esett volna kezéből a toll. .Megnézzük a szelencét, angol pipadohány: Bright Birds Eyé. Sebesinéék olyan nagy szeretettel őrzik ezeket a dolgokat, hogy va­lóságos ünnep a család körében, amikor elő­veszik <3ket Szalagok Bartha Miklós koszorúiról De van itt még sok egyéb érdekes és érté­kes dolog. Sebesi Boriska behozza a hatal­mas szalaghalmazt, amit szintén Bartháné küldött haza férje temetése után, hogy itt­hon, a szülőfaluban őrizzék meg. A temetési szalagok feliratainak átnézése már vázlatos képet nyújt arról a nagy tevékenységről, melyet Bartha Miklós a magyar közéletben kifejtett. Csak a fontosabbak közül jegyeztük fel a következőket: „Bartha Miklósnak, a nemzeti küzdelem hatalmas tollú bajnokának az egyetemi és főiskolai ifjúság“. „Zenta város közönsége a nemzeti jogok hü védelmezője, Zenta város országgyűlési képviselőjének“. „Országos függetlenségi és 48-as párt ki­váló, érdemes és hü tagjának4'. Hasonló felirattól biicsuzik a /entai «'i besztercebányai luggeUeriságj párt is Vér vörös szalagon olvassuk: ,.A Petőfi Társaság Bartha Miklósnak“. „A polgárlúiiyok emlék«- szivünk Im ii Őrökké élni fog*'. Ilyen meggondol kozta tó a következő’ „A magyarság bajnokának a Sziíiiprsinu *. „Halhatatlan mesterünknek, „Magyaror­szág“ s/.<■ rk eszi őségé“. „Nagy érdemű elnökének a gyászoló EMKE“. „A Magyar Országgyűlés képviselőházit Bartha Miklós országgyűlési képviselőnek". „Budapesti t jságirók Egyesülete hírneves tagjának“. És ott vau az Ellenzék gyász»zalagja is: Az „Ellenzék“ f< lejthetetlen főszerkesztő­jének“. Egy érezzük egy pillanatra, hogy Bartha Miklós itt él közöttünk, ebben a családban, amely olyan mély kegyelettel őrzi minden emlékét. Sebesi Boriska az iró leveleit veszi elő, amelyeket édesapjának, Sebesi Sándornak küldött „Miklós bácsi“. Egy- kis ákorn- bákom irás is előkerül, diákos írás. Görög szószedet Sophokles Elektrájából, amit vala­ha Bartha Miklós készített diákkorában. Ebből tanulta a görög szavakat a későbbi nagy köziró. Levelek haza, a szülőföldre Leheletlen megindulás nélkül olvasni eze­ket a leveleket, melyeket Bartha Miklós szülőfalujába irt régi jó barátjához és roko­nához, Sebesi Sándorhoz. A jogoknak és ha­ladásnak szenvedélyes tollú harcosa itt egy­szerre, lírikussá válik. Hol mélabú. hol édes humor él ezekben a levelekben, a napi kér­déseket folyton átszövi ez a hangulat. 1894 márciusában Írja: „Édes Sándor öcsém! Háromszor Ls átol­vastam leveledet, hogy szívjak belőle egy kis nignnfalvi levegőt. Nem képzeled, milyen jól esett. Bár többször írnál. Minden megeleve- niilt elromlott emlékezőtehetségem előtt. A ház, az udvar, az üres istálló, a szegénység, a küzdelem, a fa. hol olvasgattam azt, amit azóta adogatok ki magamból. A csendes kopasz-teteje, a Keesekvár, a Sás, Szarvas­fejtő, a Nagykort, Aranyászgödre, hol fiile- milét hallgattam, inig te szalonkát lőttél — minden, minden végigfutott rajtam, mint egy szép álom s keservesen kezdettem sírni, hogy én arra a helyre nézve immár meghal­tam s hogy soha azokat többé megjárni nem fogom“. Bizony úgy is lett, mert 1905-ben bekövet­kezett haláláig többé nem jött haza. Az or­szágos dolgokkal elfoglalt harcos Bartha Miklóst az ilyen igazi, emberi, mély vallo­másaiból lehet a legtisztábban megismerni. Egy másik levelében ezt írja: ..Az otthon nekem is az által vált édessé, mert másutt még nagyobbak voltak szenve­déseim". És az utolsó levél, ezt már Bartha Miklós fia irja: „Küldjenek Bartha Gergelyről, a Csendesről és Gergelynéről a temetőből, a két sirhalomról egy-egy kilogramnyi földet“. — Felküldtem — mondja Sebesiné nagy­asszony. — Miklósnak csendesebb igy a nyu­galma a budapesti temetőben. Nekünk is van földünk a sírjáról. Az egyik szalag elsá- rosodott a temetés alkalmával, ezt a sárt a szalagon féltve őrizzük. Az élők és holtak képei Sebesi Boriska fényképeket mutat Az egyiket kezembe adja, hogy megisme­rem-e? Sebesi Samu arcvonásaira ismerek legelőbb is, de mégsem ő. Amint a leány arcára nézek, észreveszem, hogy a vonásaik mennyire rokonok. Arra gondolok, hogy ta­lán az édesapja, Sebesi Sándor. De nem, ez Bartha Miklós. Meglepődöm, hogy a rokonság vonásai milyen erővel él­nek tovább. Ez Bartha Miklós legutolsó arc­képe 1905-ből. Alatta a humoros megjegy­zés: kutyáliter megvénültem, ugy-e? — Nem csodálom, hogy összetévesztette — mondja Sebesiné — hiszen Miklós és Samu, meg Sándor nagyon hasonlítottak egymáshoz. Az életük is hasonlított. Miklós 5S éves korában halt meg. A férjem 1919- ben halt meg, szintén 58 éves volt akkor. Hát nem különös? Jó késő estébe nyúlt az idő és még min­dig beszélgetünk. Sebesi Samuról, barátai­ról. a régi jó időkről. Sebesiné nagyasszony és leánya szeme felcsillan az iró legmeghit- tebb és ma már egyedül élő barátja, V^áradi Miklós, az öreg színész nevének emlitésére. — És felejthetetlen jó húga, az öreg Mari néni! Mennyi jó időt töltöttünk együtt! — sóhajt fel Sebesiné nagyasszony. Bartlia Miklós és Sebesi Samu falujától búcsúzva, Sebesi hitvallásának hangulata kisért ,,Á toll“-ról. Ez a gyönyörű rapszódia az istentől az iró kezébe adott toll hatalmá­ról és fenséges hivatásáról. Böződi György. Zllahy Lajos uj könyve: FEHÉR HAJÓ. Ä legnépszerűbb magyar iró uj elbeszélő kö­tete 53 lejért kapható az Ellenzék könyv- osztályában, Cluj, Piaţa Unirii. — Eérje a könyvujdonságok jegyzékét.

Next

/
Thumbnails
Contents