Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)
1936-03-01 / 50. szám
'©ÖÄSl'EÜEÜI A KULTÚRA ELÉRTE A FALUT Irta: MÓRICZ ZSIGMOND 200*1 >CQrn J; «xicnríiírl Hornod ä tAgée 1 «»8 * Jbn :>dhsq.-d =#I é sifll (jq e áasd ‘'•‘fiffULKV »m sbi •-1Í3J £ XBEjiy ? 3*103?, kp 3-eI 3£<j£g-E2 ILESj *n?ooq ::o Yg3- föns jslodti JüH- .3ÍOV oaasT£ 3ÖftOX> «Ho32 RO jxjj Pócsmcgyer, február Pócsmeeryer -egy típusos kis magyar falu a monostori szu-get közepén, BudapesTtól harminc kilométerre. Ezernégyszáz lélek él 1 itt ötezerholdas határon, a Durut hordta jó homokon, ezer év óta. Neve bizonyítja ősi- ságéf, azt jelenti: „magyar fészek“. A szigeten ugyanis négy község van. Mind-enik- nek a neve, az arckép Szigetmonostor, az árpádkori kolostor udvarát, Tótfalu, Oroszi és Pócsmegyer (a magyar' szónok ősi alakja) mindenik a jobbágyok fajtáját árulja el. Ezek a falvak már II. Endre koraiban, itb vannak, a török korban a parti- lakosság is ide menekül. Ma mind szinmagyar. Leányfalu Pócsmegyer legelője volt, mintán a -török időkben mint község megszűnt s amikor az urak itt vagy kétszáz villát építettek, még mindig Pócsmegyer nab~ j ságiban éi. Már közigazgatásilag. Leányfaluból tegnap véletlenül átmentem Póosmegyer-re és már ® Hadikban — mert egy ezeréves csónakon vittek át a Dunán — arról hallok, hogy Pócsmegyeren háztartási iskola van. Hüj, ez nagy dologi Ilyen itt még nem vak. Ez a négy magyar község ősi elha- gya®octs:ígban élt mindig s az utolsó huszonöt év alatt is, mióta itt lakom-. A népszokásokat, a gazdasági elétet, az egész falut ősi- állapotában őrizte meg a Dunai. Etnográfusok ma is nyugodtan tanulmányozhatják -itt a népéletet: Budapest legfeljebb a kofakukmu révén tört be eddig erre a szűz területre. Már a révben meglepetés: a télen egy olyan révházat kanyariróttak ide, hogy a Rajna partjára is odaili'enék, lapos betonitietsejéveL A háztartási iskoka kedves, régi kis parasztiház tiszta szobájában van. Két csinos kecskeméti tanárnő huszonegy pompás kis falust ekadólányt éppen a csecsemőápolásra oktat. REUMATIKUS pállMk i MÂ w Ö t Délután van, orvosi óra.. A kecskeméti származású orvos levizsgáztatja a lányokat egy kis körfeleiltetésben. Milyen üdék, milyen tiszták csinosak és értelmesek a fekete szemű magyar lányok. Mar nincsenek régi népviseletben, de bubifrizura is csőik éppen egy lánykán van, a többi gondosan őrzi s íésülgeti kontyát. Mejjeskötényben vannak, bő szoknyában, néhányon kórházi ápolói fejkendőben. S csak úgy ropog a felelet a fertőző betegségekről. — No, V italos Esztike, mi a kanyaró és a vörheny közt a különbség? S a ileónyka felálÜ és felei: — A kanyaró és vörheny közit az a különbség... Megád, elpirul, aztán szépen elmondja a tüneteket felsorolja a tüdő-, vese-, me'li- hántyia- és középfükőgyullbdásokat, melyek a vörhenynél előállhatnak. Letárgyalják a tüdőgümőkór egész életrajzát: Valamennyi lány ért hozzá. Milyen fontos a levegő, a, tisztaság, a tekáshigiénia, és az életmód. Már ezekkel) a lányokkal nyugodtan lehet erről beszélni.: nem újság, nem meglepetés és nem idegen dolog nekik a levegő, a huzat álltai wtLó szellőztetés. Már elmúl le az a kor, mikor nagyanyáik homokkal tömték be télire az apró ablakokat, hogy a meleget egész ítélten bent őrizzék. Milyen furcsa és jóleső dolog, hogy az ételek vegyi tartalmáról halljam tőlük: a fehérjéről, zsiradékról, keményítőről, sőt a vitaminokról. — A vitaminok szempontjából fontos, hogy sokszor ne melegítsük fel az ételt: mindig csak annyit főzzünk, ami egyszerre elfogy. — Hát hányszor liehet a töLtöütkáposztát fal melegíteni? — kérdem. Nyüzsgés és nevetés. Egy fiatal lány anyái bátorságával és tudományával vígan felel: — Kilencszer, Most íii háztartási tanfolyami vezető tanárnője vizsgáztatja meg őket a vesepecsenye elkészítési módjáról. Mindent tudnak, csak egy név nem jut senkinek eszébe: — Noţ lányok, feliirtuk a táblára... Beafs- tek. A tanítás alatt értesülök, hogy nemcsak Háztartási iskola van a faluban, hanem Gazdasági téli szaktanfolyam is. Ez nagyszerű, a következő órára átmegyek oda is. Az .iskola-teremben harminckét tanuló felel a szaktanfeLüigyelő kérdéseire. Vannak köztük tizennégy éves fiuktól negyvenöt éves gazdákig. Fizetni nem kell, önként jelentkezés alapján rekrutálíódnak, de aki iszépen levizsgázik, a háromhónapos tanhülés esetén a test alapos bedörzsölése a valódi DIANA sósborszesz- szel azonnali enyhülési hoz. n folyam végén arany kalászos gazdaoki ev elet-kap. Ez még meghatóbb. Növénytermelést, állattenyésztést, kertészetet és gyümölcstermelést, állliatbonctant, mezőgazdasági üzemtant, szám-tartást és kereskedelmi ismereteket, fűz- rendészetet, háziipart és egészségtant tanulnak 184 órán. — Mast negyven ilyen -tanfolyam van. — Kevés... Elány község von az országban? Senki sem tudja: — Kereken 3333. — Száz év alattit minden község kap egy ilyen tanfolyamat. Ez bizon}-' lassú folyamat, de csak el kell kezdeni, már a jövő években rohamosan fog gyarapodni. Lehetetlen, hogy a földművelésügyi kormányzat rá ne jöjjön, hogy egy uj és -megváltozott földműves-elemmel áll szemben, mely ki van éhezve a tudásra. Milyen okosan vitatkozva és a legmélyebb megértéssel vesznek részt a tanulásban. — Milyen trágyákat ismerünk? — Közvetlenül) ható és közvetve ható trágyákat... A növény minden tápanyagát a földből nyeri, kivéve a szenet. Ezt -a- levegőből veszi... — Mennyi a rétiszéna és lucerna fehérjetartalma? Kiszámítják, hogy melyik széna milyen értékű. „A táblázatban megnézzük, melyiknek mennyi a fehérjeértéke.“ A tarllószáncás fontosságát elemzik. A hajszálcsövesség kérdése nagy probléma, mindnyájan értik. Eső után rögtön kapálni kell hogy elrontsuk a hajszálcsövességet: a gazda esőt tud tartalékolni. — A kukoricát mért -szoktuk töltögetni? — Nem szoktuk. — Maguk nem szokták? — Mi szoktuk, de az nem helyes, mert mert ezzel csak a harmatgyökereket fejleszti az ember s -akkor a főgyökerek el köre sosul- nak. Megkérdeztem a -mellettem üilő gazdát: — S ezentúl nem is fognak töltögetni? — Bizony fogunk, mert a mi vidékünk nagyon szeles és kidül a -kukorica. A tudomány ás a gyakorlati élet harcban fejlődik. A református pap is jelen van. Ceglédi ember. Gazdacsaládból való. A tanító kecskeméti. Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét -látja el szerencsére a tájat vezető elemmel. A régi rektor nagykőrösi volt. Most Kecskemét nyomult helyére. Az orvos is kecskeméti. A pap meghív, hogy éppen heti kultures- tély van. Vele megyek. Pócsmegyeren nagy farsang van, ekkora program... Egy tizenhat méter hosszú szobában, mely egy kis parasztházat összes szobái áttörésével alakított át kultúrpalotává, énekszóra lépünk be. Szavalat, színdarab, a magyar népi kézimunkáról szakelőadás; a bemutatott kézimunkáknak ,a közönség közé -adott példányait végigvizsgálják az asszonyok. Aztán egy kis értelmes bibiíamagya- rázat. S a közönség, másfélszáz felnőtt, megnyugodva és- örömmel oszlik szét, hogy életét egy kis megpihenés és felfrissülés után tovább élje. A falu napjainkban óriási átaihkuláson megy át. A kultúra, mint az árviz, felemelkedett a falu magaslatára. És ezt annál komolyabban kell venni, mert egyidejülfeg a korhelykedés, a duhajkodás és tékozlás a minimumra csökkent. Pócsmegyeren van két kocsma is, de a kocsin árasok g-azdaemberek s mellékesen űzik a foglalkozást. Ebből ma itt nem is lehelne megélni. A nagyobbik kocsma gazdája kijelentette, hogy ha neki kétpengőt biztosítanának, lemondana az italfmérési jogáról. Ebben a faluban ez évben valóban kul- turfarsang: van. is Mtmsiti januári számának tartalma: Van-e verébmentes fészek-odú? Káliumhiány tünetei -a növényeknél. Tömeg, vagy minőség? A gyümölcsfák autoto. rrűája. A napraforgó dicsérete. Időjárás. Daru alma. Gyümöicsfavirágok megtermékenyüiés Kaktuszok szaporítása és gondozása. Szőlőmag- olaj. Hová ültessünk diófát. Szőlészet. Gyümölcs-, Zöldség-, Virágkertészet. Egyes szám ára ao lej, vidékre 45 lei pénz vagy postabélyeg beküldése ellenében azonnal küldi a romániai főbizom.í- nyos Ellenzék könyvosztálya, Cluj. Piaţa Unirii. Előfizetési árak: negyedévre íco, félévre 200, egész évre 400 lej. Régebbi számokból díjtalan mutatványszámot s lej bélyeg beküldése ellenében azonnal küldünk. Péter válni akar Elbeszélés Irta: KERTÉSZ MIHÁLY Még fel .sem szikkadt a hajnali harmat, amikor Gsutorás Péter befogtál a két sárgát s íeikecmeredett a szekér oldalán átvetett deszkaülésre. — No, gyerünk! — biztatta a tétovázó • álfátokat s meg se ájjatok a tekintetes Bozóky üdvigy ur házáig. Mert Péter a városba igyekezett ezen a pacsinta-füttyös nyári hajnalon, még pedig egyenesen az ügyvédhez. Ámbár sejtette, hogy még korán érkezik, de —- gondolta — inkább a városban őgyeleg egy kicsíp semhogy itthon várakozzék. Mert egy az, hogy most még teljesen benne forr oi tegnap esti méreg, amit az .asszony se vége, se h ossza - kereplésével beléje csepegtetett, oszt, ha késlekedik, megint elszállhat a harag belől'e, mint a múltkor, akkor oszt leveszi lábáról az asszony s marad minden a régiben... Kilenc óráig nézelődött iaz ébredező város utcáin, akkor aztán benyitott az ügyvéd irodájába. — Egissigire az éccakai nyugodalmat a tekintetes urnák! — köszöntötte. — Magának is, barátom — viszonozta a jókívánságot az ügyvéd. — No, mi járatiban. van? — A baj kergetett — kezdte Gsutorás Péter. — Vállakozni akarok az asszony túl... Az ügyvéd egy iv tiszta papírt vett elő s biztatni kezdte a klienst. — Foglaljon helyet, barátom, aztán mondja el, mi baj van az asszonnyal? Péter letelepedett, .aztán megkérdezte: — Hun kezgyem, tekintetes ur? — Először is azt mondja meg, barátom, hogy hívják s hova való? — Csutorás Péter vagyok — adta meg a felvilágosítást az ember. — Vezseny községből, még pedig az alvégről... Meri a felvégen is van egy Csutorás Péter, de azt úgy hijják, hogy Gólya Csutorás Péter, mivel oan hosz- szi-vékony ember... össze ne tessen hát 'téveszteni bennünket. Jó is lesz az átrecbe odaírni, hogy alvégi... — Megértettem, barátom... Hát az aszszonynak mi a neve? — Kuczora Rózái... hogy az Isten akírhová tegye! — Oszt mióta vonnak együtt? — Szüretkor lesz kerek tíz esztendeje... bár -tört: volna lé a lábam, amikóc először átléptem a küszöbjit... — No, most már azt mondja el, miért ■akár válni? — Miért-e?!... Hogy megszabaduljak tüle! — Ezt tudom. De miért akar szabadulni? — Mer1 mán nem bírom tovább. — Éppen: arra vagyok kiváncsi, hogy miért nem birja, vagyis mik azok az okok, amitért a házasságukat fel akarja bontani? — Pia azt mind jegyzőkönyvbe akarnám mondani, tekintetes ur, hónap reggelig se 1-emnik kész vele... — Hát csak a fontosabbakat mondja, barátom — sürgette az ügyvéd, órájára tekintve. — Egyszóval: tűrhetetlen a magaviselet ytye... Meri, hogy hajnali ébredőstül szemhu- nyásig be nem áll a szája... szakadatlanul- porol velem... valamennyi szent van az égben, azt mind lehozza... Elmond az engem mindennek, csak jónak nem... így oszt valóságos pokol1 az éfl’et-em melfeibte, tekintetes ur. Sza- badijjon meg tüle, nem leszek háládatlan. Négy disznót hizlalok tekintetes ur, de kettőnek az árát rászánom, csak válasszon el. . . — Oszt van-e tanú arra — firtatta az ügyvéd —, hogy az asszony ilyen házsár-los, meg hogy sértegeti miagát? — Van-e? Akár az egiisz falut idehozhatom. — Annyi nem szükséges. Csak kettőt-hár- mat nevezzen meg. Rögvest! — mondotta) Péter. — Csak egy kicsit gondókozok. Felnézett a mennyezetre, mintha onnan akarná leolvasni a tanuk neveit, aztán mondogatni kezdte, az ügyvéd meg jegyezte. Amikor elkészült, még megkérdezte: — Gyermek van-e? — Csak vóit, könyörgöm — mondta Péter szomorúan. — Egy... — Mi történt vele? — ötéves korába' bel eveszett a libauszta- tóba — sóhajtotta az ember. — Ez is az asszony miatt itörtént. Kiéri mondtam neki,, ami-kóc a lucernát mentem vágni, hogy a két szeme a gyermeken legyen, mégis odacsavat- gott a szomszédba, mire o.szt hazagyütt, — odalett a gyermek! — No, lám! — csóválta fejét az ügyvéd. — Ezt a fontos körülményt nem is mondja... így már aztán merem biztatni. Úgy elválasztom magukat, mint a pinty! Egész nyugodt lehet! — Ó hogy asz én Isltenem álgya meg a te! kintetes urat a szaváért! — hálálkodott Csu- í torás Péter. — Ha igy sikeredik, megtódom j a két hízó árát! jj — No, most idefigyeljen, Csutorás Péter j — szólott ekkor az ügyvéd. — A válóperhez I kell néhány írás, azokat mielőbb behozza hozzám. — Hozom, tekintetes ur, csak tessen mondani, mifélék legyenek. — Hát először is kell egy községi bizonyítvány arról, hogy utoljára állandóan Vezseny községben laktak együtt... — Hun kapni azt, könyörgöm? — A községházán adja a jeigyző ur. — Meglesz, tekintetes ur. Úgy is tartozik a jegyző ur négy véka morzsolt kukoricámmal... röstelem kérni... de most majd lekvit- teljük... — Aztán — folytatta az ügyvéd — kell annak a szerencsétlenül járt gyermeknek a születési, meg a halotti bizonyítványa... — Azokat is előkeriitem, tekintetes ur. Ott varrnak a sublódbri a többi pass-us között... No, kelíl-e még valami? Most tessen mondám, amiig itt vagyok. — Hogyne kellene! A legfontosabbat még nem mondtam. — Mi vóna az? — nézett fel Péter. — Hát a házassági (anyakönyvi kivonat. Csutorás Péter rámeredt az ügyvédre. — Ha meg -nem sértem a szavammal a tekintetes urat — szólt aztán— , hát az meg mi -a fene vóna? — Ejnye ejnye — csodálkozott az ügyvéd —hiszen nem olyan értelmetlen embernek látszik maga, Csutorás Péter, hogy me: azt se tudná, mi a házassági anyakönyvi kivonat... Hát a házasság levél, vagyis az a. irás, ami azt bizonyítja, hogy mikor kötött ék meg a házasságot az anyakönyvi hivatalban...
