Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-05 / 53. szám

J i rebíÚíTV ; irao^DM ; S D Í53 l isiim ^got\r> oqrcmí i «im Writ n D nW sva* ?.3 M \u íKjqSrt I ob irt teţjnn şbtnirt 3ls\tol nínoq raWyp itatou tinrt n iüd n > 10*?. >o«ibí n zínA &3Í m Kotort rrgom érteit ,iís 1 1 n ou srt n nsrt jloH -J3. \DS3Í mrtrt rt \u obtn 23\m ,20?. 'smrt irtop tnvsp ntso tor.t Aon hm ,\hrt sra Ş3ic>-Uiq tört rirrt qsrt IJJ2 Job 0 n rurt tot 23 313 HVZ ;n >20 no 30 ib lK Jb I in irt n sí ii B 5 3 J 1 t ií TAXA POŞTALA PLĂTITĂ PN NUMERAR No. î4?.i6Vt9î*-St-, . i.vyţ]Mţoa*>;',iy 1111111111^^ Ezcrkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4 fiók ki adóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 «lim- — Telrfonszám: 109. — Levélcím: Cluj, post^fiók 80. JLVÎÎ. ÉVFOLYAM, 5 3. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS-CSÜTÖRTÖK Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 410, fvsat* £40 lej, — Ma gyár or stă gra: negyedévre xo, félévre 20, érosat V» prngó, A többi külföldi államokba csak a portókülöobflzeítai uSfcls 193 6 MÁRCIUS 5. minden japán erény összegező neve. Értelme í valamivel több, mint n latin virtus. Japán ezt a szót idézi a legtöbbször, ez lebeg előtte, mint láthatatlan zászlónak a fölirata és ez szabja meg cselekedeteinek javarészét, mint ahogy az angol ur a gentlemenlike és az ál­lampolgár a common wealth szavára eskü­szik, vagy a francia a részegítő gloire-ben és a kielégítő esprit-ben keresi a lényegét. Ta­lán a német is megtalálja most az alaposság és szakszerűség elvének bukása után a maga uj jelszavát: a sűrűn emlegetett Machtliebe képviseletére alkalmas „szent igét“. A bus­hido azonban mindennél többet fejez ki és rengeteg sokat követel: nemcsak jelző, elv, hiúság, hanem rendszer élet és vvíágnéz- letféle. A bushido a japán egyénből közösségi parányi csinál. Egy szörnyű és kegyetlen fe­gyelmet erőszakol. A sinto vallás alapján kö­veteli a halálos önfeláldozást és belőle ered a harakiri, amely egyszer a szégyen, másszor a büntetés, harmadszor a tiltakozás, negyed­szer a lelkesítés eszköze. Mindezért ünnepé­lyesen ígéret van vallásában, .költészetében, társadalmi eszmében, bölcsészeiben, az örö— bős másvilágon legalább egy fokkal jobb sor­sa lesz a bushido hősének, mint a földön. Ha katona; előlép a rangsorban, ha tisztviselő: magasabb fokra emelkedik, ha földje van: több marék rizst fog aratni és ha tőkepén­zes, úgy megszaporodik ezüstje, arany ja. Ugy-e nem újság nekünk? A kizmetb 'v, va­gyis a pontosan megszabott elrendelésben hi­vő mohamedánt a szemünk láttára biztatták a hetedik mengország örömeivel, amennyi­ben a bigottság fegyveres vagy önfeláldozó szolgálatában életét áldozza föl. Ez a bushido most, a tokiói forradalom lezajlásával a lázadó tisztek nagyobb részét harakirire készteti. A bushido dönt majd az aj kormányról, amely a vísszaparancsolt for­radalmi mozgalom győzelmét utólag törvé­nyesíti, mint ahogy az évezredek óta szoká­sos, ha meg van a ,,bűntettben és bűntudat­ban“ a bushido. Ez fogja talán hamar Mon­góliában az oroszok, a Csendes-Óceánon a yankeek ellen óriási tömegekben halálbaker- getni a vigyorgő kis ördögöket. Igaz ismét — különös mód — a bushido szellemében történik, hogy a halálra keresett miniszterel­nök a küldetése befejezetlen hite miatt sze­metes ládában húzódik meg és álarcban buj­kál, hogy az utolsó Genro, vagyis a hatvan év előtt Japán megújítását kezdeményező öregek tanácsának iagja, mint minden nehéz pillanatban, most is előlép vidéki magányá­ból s a Mikádó jelenlegi közjogának, a hara­kiritől és merényletektől szabályozott nép- képviseleti rendszer fönntartásának s a Mit­sui bárók szörnyű kapitalizmusának az ér­dekében szót emel, mert ez a rend most még a világos isteni akarat és ez a megingathatat­lan történelmi folyamat föltétele. A hamisí­tatlan bushidonak, mint mindennek két vége és oldala van. A tömeg számára a föltétien erény, a hivatottak részére a föltételes kivált­ság. A mult igy válik majd okos jelenen át az egyedül lehetséges jövő s a régi Japán csak így elegyedhetik össze szerencsésen az európaizúlt Japánnal. A lehetőség az igazság­gal, a jog a valósággal. A bushido közvetett célja az egyre növekvő japán-élet szabad ki­áramlásának és fönntartásának biztosítása. Ami csak hódítással, csak vérrel, csak önfel­áldozással lehet. A halott az életben maradó­nak nemes trágyája. Most pedig pár szó rólunk. Ami ebben a bushidoban regényes, különösen a harakiri, rettenetes lelkesüítségre tüzeli a mi hisztériás idegeinket. Micsoda fenséges, micsoda meg­rendítő nagyszerűség ez, az életnek ez a ma­gasztos megvetése. A bushido kicsi sárga | öngyilkosainak most odakiáltják a japán éljent: a banzajt. Holott igazán istenes em­ber vagy csak józan életszeretők, ha lennénk, meg kellene borzadnunk a halál minden faj­tájától, mint ahogy valójában reszketni kell magától a természetes végtől is. Csak élni jó! Az élet a küldetésünk. Ezt az életet szabadna csak dicsőítenünk és úgy kellene élnünk, hogy az élet mindenki számára napról-napra igazibb élet legyen; több érték, öröm és tar- taioau „>■' ~ .......... ‘ ‘ ~ ' V A bélcelárgyalásolí azonnali meginaNására felszólító fegyzélceí leül Joli a Hépszovetség Olaszországhoz és Abesszíniához .4 jegyzéknek nasses ulfimáium jellege. — Március 10.-én újra Ssszeül a lizenkárinasJbizotfság a hadviselő lelek válaszának kJamásui vételére Mussolini Olaszország, Ausztria és Magyarország tárgya­lásait, Hodzsa a kisantant kezdeményezéséi jelentette be a dunai kérdés megoldására Ä genfi tanácskozásokkal egyidejűleg, melyek a Népszövetségnek a háborúskodó államokhoz intézett békeközvetitő felhívá­sával végződtek, újra az európai külpolitika előterébe került a Duna-vidék rendezésének kérdése is. A kérdés Rómában és Prágá­ban egyidejűleg merüli föL Rómában Mussolini a külpolitikai helyzetről szóló beszámolója folyamán tért rá a kérdésre, hangoz­tatva, hogy „az a kísérlet, melyre az utóbbi időben Párisban, de nem a francia kormány részéről, került a sor, hogy a dunai kér­dést Olaszország nélkül, tehát következetesen Olaszország ellen oldják meg, nem sikerült és nem is sikerülhet. Ez nem is történ­hetett máskép, mert Olaszország nélkül a középeurópai kérdéseket rendezni nem lehet. Olaszország viszont nem függetleníthető a vele barátságban élő államoktól s így tekintetbe kell venni ezeknek követeléseit is. A kérdéssel kapcsolatban olasz—magyar—osz­trák tanácskozás fog összeülni március 19-én és 20-án Rómában és ezen a tanácskozáson, mely összeesik a római egyezmény meg­kötésnek második évfordulójával, részt fognak venni Gömbös Gyula magyar miniszterelnök, Kánya Kálmán magyar külügyminisz­ter, Schuschnigg osztrák szövetségi kancellár és Berger-Waldenegg osztrák külügyminiszter is“. A római kijelentésekkel egyidejű­leg Hodzsa csehszlovák miniszterelnök is rátért erre a kérdésre a kisantant gazdasági tanácsának prágai befejező ülésén. Hodzsa ki­jelentései nem állanak ellentétben Mussolini kijelentéseivel, bár távolról sem biztos, hogy a Rómában és Prágában szőnyegre került pozitiv tervek párhuzamosan is haladnak. Hodzsa hangoztatta, hogy a Duna-medence gazdasági megszervezése csak a kisantant és a római megegyezés államainak együttműködésével érhető el és ez az együttműködés összhangba hozandó a nagyhatalmak érdekeivel is. A dunai államoknak ezért meg kel! találósok a konkrét közeledés módját a két államtömöriilés között — mondta Hodzsa mi­niszterelnök, aki mindjárt be is jelentette, hogy a kisantant részéről meg fog történni a kezdeményezés e közeledésnek érdekében. Genfben a Népszövetség tizenhármas bizottsága Flandin indítványára egyhangúlag elfogadta a hadviselő felekhez intézendő békefelszólitűs szövegét, „A tizenhármas bizottság — mondja ez a felszólítás — a tanács által ráruházott megbízatása alapján sürgető felhívást intéz a két háborús félhez, hogy haladéktalanul kezdjék meg a háború sürgős megszüntetésére irányuló tárgyalásokat a népszövetségi alapokmány szellemében és a Népszövetség kereteiben'*. Ezt a felhívást még a tegnapi napon továbbították a két hálrorus félhez, melyektől a március 10-én újra összeülő bizottsági üiésig kémek választ. Genfi jelentések szerint a felhívás szöve­gét meglehetős fáradtságosán és többszöri módosítás után hozták létre. Edén először telefonon érintkezésbe lépett a londoni kor­mánnyal, mely feltételül azt szabta, hogy minden béketárgyalásnak népszövetségi keretben és az ötös bizottság már egyszer kör­vonalazott tervei szellemében kell megtörténnie. Flandin félt, hogy az utóbbi követelés túlságos kihangsulyozásával az olaszok visz- szautasitását hívják ki, mire a fenti szövegben állapodtak meg, mely nem az ötös bizottság javaslatát, hanem általában a népszövet­ségi alapokmány szellemét hangoztatja. Változtattak az eredeti angol követelésen is, mely két nap alatt akart választ, ami után a szankciók szigorításáról szóló határozatot sürgette. Két nap helyeit nyolc napi időt adnak a hadviselő feleknek, hogy válaszukat Genfhe eljuttassák. A felszólításnak azonban az idő megszabása ellenére sincs ultimátum jellege. Március 10-ig így szünet áll be az érdembeli tárgyalásokban, Flandin. Eden és Boncour ma haza utaznak Géniből, hogy ÍO-re oda visszatérjenek. Érdeklődéssel vár­ják, hogy 10-én meg fognak-e jelenni Genfben azok a külügyminiszterek, akiknek elmaradása, mint a Litvinové és Tituiescné, most meglehetős feltűnést okozott. Általában nem túlságos a reménykedés, hogy a békefelhivás eredménnyel fog végződni. Flandin azon­ban, aki tegnap is hosszasabban tárgyalt Olaszország népszövetségi kiküldöttjével, reménykedő hangulatban van, A nap külpolitikai eseményeihez tartozik, hogy Starhemberg herceg, osztrák alkancellár és a Heimwehr vezére az éjjel Ró­mába utazott. Elutazása előtt a Heimwehr nevében táviratot küldött Mussolininek és üdvözölte őt az abessziniai olasz győzelmek alkalmából. Londonban a kormány közzétette a rég várt Fehér Könyvet, mely Anglia nagyszabású uj fegyverkezését a nemzet­közi helyzettel, a földközitengeri és szélsőkeleti eseményekkel és Németország és a többi államok fegyverkezésével indokolja. A Fehér Könyv nem jelöli meg az ujabh, óriást hadikiadások összegét. De hangoztatja, hogy a haditengerészeti egységek számát nagy­ban emelni fogják, a szárazföldi és légihaderőt nagyszabásuan építik ki és modernizálják Angliának úgy a partvédőimét, mint a birodalom főbb központjainak légi védelmét. Anglia, Francaiország és az Egyesült-Államok között különben a jövő hét elején írják alá az uj tengerészeti egyezményt. GENF. (Az Ellenzék távirata.) Á Flandin javaslatára összehívott tizenhármas népszö­vetségi Jrzottságnak, melyet a megtorlások politikai körülményeinek állandó megfigye­lésére küldtek ld, tegnap délelőtt kellett vol­na tartania első tanácskozását, de minthogy Eden és Flandin megbeszélései nem értek véget, a tanácskozást délutánra halasztották, Közben Eden csaknem egy teljes órán át beszél­getett telefonon Londonnal. A tizenhármas bizottságban Flandin a következő határo­zati jmraslatot olvasta föl: „Intézzen a ti­zenhármas bizottság a Népszövetség alap­okmányának értelmében felhívást az olasz, illetőleg az abesszin kormányhoz, hogy azonnal kezdjenek a Népszövetség kereté­ben az alapokmány szellemében békéltető tárgyalásokat és egyidejűleg az ellenséges­kedéseket is szüntessék be“. A javaslat megokolásában Flandin előadta, hogy Mussolini tekintélye nem szenvedhet csorbát, ha megszívleli a népszövetségi bi­zottság javaslatát. A határozati javaslathoz Potemkin orosz megbízott és a török dele- szólt_ hozzá, rapid losgz. gbiők kijelen­tette, hogy a bizottság egyhangúlag elfogad­ta a javaslatot, A tizenhármas bizottság már­cius 10-én ül össze újból, hogy a két há­borús fél részéről beérkezett választ tudo­másul vegye. Mí az olasz állcipont? Olasz körökben hangoztatják, hogy a jelenlegi helyzet nem alkalmas békekö­tésre, mert a katonai győzelmek megingatták az abesszin kormányt. A Giornale d'Italia sze­rűt a győzelmek által teremtett helyzetet ki kell használni. LONDON. (Rador.) Hivatalos körök for­málisan megcáfolják a Daily Mail hírét, mely szerbit az angol király levelet kapott volna a négustól, aki felkérte, hogy vállalja a köz­vetítő szerepét az olasz—abesszin viszály ügyében. Egyébként is ez az eljárás lehetet­len lenne, mert mint az angol kormány is­mételten kijelentette, hogy a megoldás csak Genfl>en keresendő. RÓMA. (Rador.) A 13-as bizottság össze­hívása saegkţjgeţâsţ váltott ki. Általános vé­lemény szerint Olaszország tagja marad a Népszövetségnek, am g ez a szerv hasznos lehet számára, de nem fog habozni a kilé­péssel, amikor ez a remény megszűnik, El­ismerik Franciaország érdemét abban, hogy nem kezdik meg azonnal a szankciók kiter­jesztésének vitáját. A római Duna-értekezlet RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) Az olasz fővárosban Mussolini elnökletével miniszter­tanács volt, amely rendkívül fontos kérdé­seket tárgyalt. A minisztertanácson a Duce mondott nagy beszédet, amelyben többek között foglalkozott a Duna-medence problémái­nak megoldására felvetődött tervekkel is. „Az utóbbi időben olyan tervek léptek előtérbe — mondotta Mussolini — ame­lyek a Dunamedence kérdéseit Olaszország nélkül, tehát Olaszország ellenére akarták megoldani. (Folytatása a & oldalon) MM Â lépszővehég aj békejavasla^a

Next

/
Thumbnails
Contents