Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)
1936-03-29 / 74. szám
1936 március 29* BLtBNZtiK 15 KOZCAIDASÁC A Sibiu-i „Transsylvania“ Általános Biztosító Részvénytársaság 67-ik üzletévének kedvező eredményei Előttünk fekszik a „Transsylvania“ Általános Biztositó Rt.-nak az elmúlt 1935. évi 67. üzletévre vonatkozó mérlege, melynek eredményeiről az alábbiakat lehet megállapítani. A közgazdaságnak a válságos esztendők utáni lassú megerősödése az 1935. évben tovább tartott, ami többek között ezen intézetnél is az összes biztosítási ágazatok észrevehető megélénkülésében is megnyilvánult. Díjbevételei az előző évhez viszonyítva 17 százalékkal emelkedtek, még pedig minden biztosítási ágazatban körülbelül egyenlő arányban. Az élénkebb pénzforgalom következtében a „Transsylvania“ úgy az esedékes dijaiéra, mint az általa nyújtott kölcsönök sima lebonyolítására vonatkozólag ez alkalommal is egészen kitűnő inkasszóról számolhat be. A tűzkárok a befolyt dijak 28 százalékát tették ki, mig a meliékágazatok- ban, főképpen a baleset- és szavazatos- ságbiztositások kedvezőtlen káraránya következtében 54 százalékot értek el. Ezzel szemben az életüzlet a már megszokott emlitésreméltóan alacsony halálozási számot mutatja. A „Transsylvania“ Általános Biztositő Rt. tartalékalapjai az elmúlt évben több mint 13 millióval növekedtek, úgy, hogy tartalékalapjai 1935 december Síikén 140,891.519 lejt tesznek ki. A tartalékok fedezete többek között városi ingatlanokba, valamint erős valutában szavatolt román állampapírokba való befektetés által erősbödött. ügy látszik a „Transsylvania“, amint azt eddig is tette, a díjtartalékokat biztosított felei érdekében értékállóan helyezte el, minek következtében nyugodtan tekinthet minden válság elé. Az intézett rég bevett szokásához híven ebben az évben is eltekintett az észrevehetően megnagyobbodott uj életbiztosítási üzlet cillmerezésétől, ami további biztonsági tényezője számadásának. Sikerült a „Transsylvania“ Általános Biztositó Rt.-nak a konverziós törvény által okozott veszteségeit az elmúlt évben biztosítania. Ugyancsak gondoskodott arról, hogy a tisztviselők ellátási alapja a társadalombiztosítási törvény előírásainak minden tekintetben megfeleljen. A f. hó 21-én Sibiu-ban megtartott 67-ik rendes évi közgyűlésen előterjesztett mérleg 3,180.187 lej tiszta nyereséget mutat ki. Említésre méltó, hogy az intézet 1935. évre 8 százalékos osztalékot fizet. Örömmel vesszük tudomásul, hogy közgazdaságunk ilyen értékes és megbízható tényezője, mint a „Transsylvania“ Általános Biztositó Rt., ilyen szép és megnyugtató eredménnyel fejezte be 1935. üzletévét. Jelentés a borpiacról Nyersbőr és készbőr piaci helyzet A legfinomabb, legmegbízhatóbb és legegészségesebb az antiszeptikusan preparált, szavatoltan 5 évi" tartó CLUJ. (Az Ellenzék tudósitójától.) Hónapok óta tartó élénkség után az utolsó héten nyugodiíabb hírek érkeznek a tengerentúli országokból. Természetesen ez nem érinti az európai piacot, melyet továbbra is nagy vételkedv és tartós ár jellemez. így Németországban a felkerülő nyersbő rt ételek igen könnyen keltek el, főleg nehéz fajsúlyú beírok iránit mutatkozott nagyobb kereslet. Az ausztriai nyersbőrpiacon a műit hét folyamán nem történt jelentősebb változás. Könnyübőrökiben igen nagy készletek hevernek raktáron. Csehszlovákiában a bőriparosok legutóbb megtartott gyűlése követelte a nyersbőrkivitel megszüntetését, minthogy a szabad nyer.s- bőrkivite’i igen súlyosan érinti a belföldi' gyáripart, mely a külföld, illetve a' tengerentúli államok piacán kénytelen szükségletét fedezni. Egyébként a nyersbőrárak az utóbbi hét folyamán szilárdultak. A kereslet igen élénk volt és nagy készletek keltek el. A kereskedelem bizakodással tekint a tavaszi üzletek kialakulása elé. Magyarországon a tímárságok kereslete jóval túlszárnyalta a kínálatot és a belföldi szükségletet külföldről importált áruval igyekeznek fedezni. A lengyel nyersbőrpiac irányzata szintén élénk és az árak főleg borjú bőrökben tarlósak. A romániai piacon a helyzet nem egységes. Bucurestiben a nehéz marhabőr i lejjel, .a borjubőr 4 lejjel esett. A jelenlegi bucureştii jegyzés: marhabon 23—25, borjú 50. A talpgyárak 3 és 5 lejjel emelték az árakat, ez az áremelés elkerülhetetlen volt. Úgy latszik, hogy a oalpgyárosok pontos számítással dolgoznak és anélkül, hogy bárminemű megállapodás lenne, a helyzethez mérten változtatják áraikat is. Más a helyzet a krom- árunál. Mintha irtóhadjáratot akarnának egymás ellen indítani a gyárak, nem vesznek tudomást a magas nyersbőrárakról, sem arról a költségneveiésrőil, amely- a közel múltban beállott. A kereskedelemnek s a cipőiparnak nem érdeke, hogy anyagilag Tegyön- gült gyáripar álljon mögötte, csak a felsőbőrgyárak megerősödése teremthet uj és egészséges helyzetet a szakmában. A feiső- bőrüzlet ügye egyelőre ez erdélyi és bánáti gyárak kezében nyugszik. A Satumarei Timáripartársulat árai: Fekete sima zsirosbőr 3—6 kg.-os á lei 135 — 14J, 6—8 kg.-os á lei i2j —135, 8—10 kg.- os á ilej ii 5 —125. Fekete simahuzóbőr 9 —14 kg.-os á lej no—ii5. Fekete zugoshu- zóbőr 9—12 kg.-os á Lej 120. Cseres, hátha- sitás á lej 65—70. Nyak és hulladékhasitás á lej 25. Fekete zsíros préseltbőr 9—12 kg.-os á 115—-120 lej. MENZA Kisebb-nagyobb adományok érkeznek az Ellenzék diákmenzájának céljaira. Gyűjtésünk eredménye uz 50.000 lejhez közeledik, bizonyítékot szolgáltatna, hogy az erdélyi nemes szivek minden üdvös cél előtt ma is nyitva vannak. így teszünk össze nehéz, küzdelmes időkben sárii filléreket diákmenzánk fenntartására. .4 következő adományokat nyugtázzuk: Özv. Bocló Sándorné Tg.-Mures 50 Néhai dr. Engel Gábor emlékére Heinrich Józsa 100 Kisebb adományok 50 Eddigi gyűjtésünk: 41.0Í2. UJ PULLOWER DIVATLAPOK a tavaszi és nyári szezonra nagy választékban kaphatók az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. «UßtLOi LfflLOK § 1 ~A MÁSIK VILÁG Fordította: PINTÉR LÁSZLÓ HARMADIK RÉSZ. A korlátra dűlve bámulták a távolba vesző partot. Már csak egy keskeny esik a szikrázó napsütéses vizen. Arcukat legyezte a szél, boldogan hallgatták a hajógépek mélyről felbugó zakatolását. Köröttük idegesen szaladgáltak fel-alá az utasok, helyüket keresték, csomagjaik után kutattak a fedélzeten ösz- szevisszadobált málha között. Ök ketten nyugodtan álltak a zűrzavarban, távolba révedező tekintettel, első hajóutjukra gondolva és fokozatosan eltöltötte őket a hazautazás büszke öröme: hazafelé... Európa felé... nagy munka után, teljesült vágyakkal... „Gyere le, Betty, csomagoljunk ki...“ Lementek a kabinba, Pieteren átvillant egy pillanatnyi diadalérzet: most nem zavarják meg kabinjában, senki sem túrhatja ki vackából. Ezen a hajón minden sokkal szebb, mint a kifelé utazáskor. Most nem érezte idegennek magát, úgy érezte, hogy minden, ami a hajón található, őt szolgálja. Kissé megzavarodott ugyan a sok biztosan mozgó ember láttán, de nem engedte elhatalmasodni magán zavarát. Közéjük akart tartozni, meg akarta szokni előkelő uti- társait. Mikor vocsorához öltözködtek, azért megpróbált célzást tenni Betty előtt homályos szorongásáról: „Nem találod furcsának, Betty... egyszerre belecsöppenni ennyi gazdag, előkelő ember közé...?“ Betty az ágy szélén ült, körmét fényesítette: „Elment az eszed! Furcsának...? Nagyszerűnek találom!... társaság, luxus, pezsgő élet... nagyszerű!... vacsora után táncolni fogunk...“ Táncolni? Pieter ügyetlen kézzel erőlködött ke- ménymellü inge hegombolásán, gallérjával kínlódott, izzadva kötötte meg nyakkendőjét. Bőre viszketett. Háromszor, négyszer megpróbálkozott a nyakkendővel, de az csak nem akart egyenes maradni. „A fene egye meg ezt az istenverte nyakkendőt...“ Betty felé fordult. Betty elnevette magát, kivörösödött, bambán, dühöngő arca láttára. „Gyere már ide... le két balkezes!“ Megkötötte a nyakkendőt. Pieter megnézte magát a tükörben. Villogó, fehér ing, kemény gallér, fekete, csokor nyakkendő Szmoking. Iilegette magát a tükör előtt. Alig ismer magára. Sohasem hitte volna, hogy egyszer ilyesmit is fel fog venni. Most azután éppen olyan előkelőén öltözik, mint van der Steeg, vagy Brink- man. Mindjárt más formája is van... ugy-e? Kabát- ujját húzogatta, felhúzta vállát. Lesimitotla a kabát hajtókáját, megigazította gallérját. Valami azért nincs rendben rajta. A gallér vágja a nyakát, a kabát is ráncot vet. Egyszerre megutálta a fekete diszöltözetet. „Kimehetek én igy az emberek közé... Betty?...“ Betty éppen ruháját húzta át fején, lehuzogatta testén, majd a tükör elé akart állni és félretuszkolta Pietert. „No, hagyj már engem is öltözni. Már éppen eleget csodáltad magad.“ „Igen, de mit gondolsz...?“ „Ugyan, ne okoskodj már annyit...“ Virágod tűzött vállára, ügyes újakkal simította tökéletesre magán selyemruháját. Pieter kétségbeesetten állt a kabin közepén. A szmoking mázsányi súlyként csüngött a vállán... Megfulladok... nem bírom sokáig... Megtörülte arcát. Aggódva gondolt arra, hogy pár perc múlva kilépnek a kabinból és emberek közé mennek... Újra húzogatni kezdte kabátját, megpróbált kis helyet szorítani magának Betty mellett a tükörnél, Betty elkészült. Megfordult és végigmérte Pietert. Kritikus pillantással járatta végig szemét egész alakján. Pieter érezte, hogy Betty nincs nagyon elragadtatva tőle. „Nevetséges vagyok...?“ kérdezte nyugtalanul. „Az arcod olyan fényes, mint eg)r négeré...“, mondta Betly és kezébe vette puderdobozát. „Gyere közelebb és állj nyugodtan“. Pamacsával gyengén végigsimitotta Pieter arcát. „No, készen vagyunk.“ Már indultak. Pieter gyomrában görcsös rángást érzett, tenyere megnedvesedett. „Én nem megyek... Betty., borzalmasan áll rajtam ez a maskara... igen... igen... te is láthatod... ki fognak nevetni... ez nem nekem való...“ Betty türelmetlenül dobbantott „Ostobaságokat beszélsz, gyere már és ne csinálj olyan nagy ügyet belőle. Ne állj olyan kókadtan, ne lógasd válladat!... Húzd ki magad...! Tégy úgy, mintha sohasem viseltél volna más ruhát..,“ Ki tuszkolta a remegő Pietert az ajtón. Végigsiettek a hosszú folyosón. Pieter mindenhol tükröt keresett, mintha meg akarta volna még utoljára nyugtatni magát. Majdnem azt kívánta már, hogy bár második osztályon utaznának. De azután erőt vett magán, igyekezett legyűrni félelmét. Szorongó érzése azonban csak nem szűnt meg, gyötrő gondolatok rémi tgették: Nem ferdült-e el újra nyakkendője...? Nem kent-e túlsók pudert Betty arcára...? „Betty, mondd... nem vagyok nagyon pude- ros...?“ „Hagyd már abba... az Istenért...“, förmedt rá Betty. Sértődötten elhallgatott. Elszontyolodott arccal lépegetett Betty mellett. Milyen biztosan, egyenesen jár Betty! Az emberek utánuk fordulnak! Pillantások kereszttüzében mennek végig a fedélzeten. „Üljönk le...“ — súgja Pieter az asszonynak. Nagyon megzavarta az általános érdeklődés. „De nem... hát miért?... csititja Betty. „Párszor még végigsétálunk.“ „De mindenki bennünket néz...“ „Hát csak nézzenek...“ Pieter elhallgatott. Négyszer-ötször végigjárták a fedélzetet, mindig újabb és újabb arcokkal találkoztak. Mindig újabb és újabb szemek meredtek rájuk. Néhol halkan suttogtak valamit róluk. Pieter úgy érezte, mintha parázson járna. Ide-oda kapkodta fejét, nézte Bettyt, aki boldogan fürdött az általános érdeklődésben. Pietert halálosan bosszantotta, hogy ő kínosan feszeng, mig Betty csak úgy virul a nagy boldogságtól. Végigfutott hátán a hideg, újra érezte, hogy mély szakadék nyílik közöttük. Es ezt mindenáron meg akarta akadályozni. Félszegen igyekezett elrejteni ügyetlenségét, megpróbált mosolyt kényszeríteni arcára, fesztelenül viselkedni. A feje is megfájdult, de összeszoritolta ajkát és mosolyogva figyelt Bettv csacsogására. A férfiakat nézegeti Bettv! Minden férfit végignéz. Hát olyan csinosak itt mind a férfiak? En biztosan nevetségesnek látszom közöttük. Persze, jóformán meg sem nézeti a kabinban, annyira sürgős volt, hogy már mutogathassa magát! Érdekli is öt, hogy vagyok én felöltözve?... Az asztalnál sem javult a helyzet. Betty állandóan csicsergett, minden asztaltársukkal beszélgetésbe elegyedett. Pulau Seribu Balu-ról mesélt. Senki sem akarta elhinni, hogy valóban négy hosszú éven át élt egy lakatlan szigeten.
