Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)
1936-03-28 / 73. szám
4 ELLENZÉK .19 3 6 nt i r c l u a 2 8. Ahol példás egyetértésben élnek a város polgárai Iparosok egységes állásfoglalása :u'IMIIN. (Az l Henzék tudósítójától.) A csöndes, ma rosmenti város életét. közigazga- ,:si t s társadalmi példás lienendezését példaként lehet Inunutalni. Sok szó esett már árúi s általánosan feltűnt, hogy ebben a városban, több mint l.r> óvó egy és ugyanazon semély a polgármester: <lr. Popeseu János, aki különben a giurgiui királyi vadászkastély felügyelője és a király főud var mestere is. A rögbi ni iparos testiilotek, a magyar, román és szász iparosegyosülotok dicsérotre- méltó és követendő példával havonkint egyezer. néhány kiküldött tagjuk képviseletében közös gvülést taráinak, amelyen a közös sé- ívimek kerülnek szőnyegre. Legutóbb a mind jobban elszaporodó és az (íarosérdekekot veszélyeztető kontárok ellen foglaltak "állast a reghini iparosok, akik a kontárok torjes/k<v- . 1 és ének nvegaik a d á 1 yo zás á r a memorandumot dolgoztak ki. Tekintettel arra, hogy a büntető törvénykönyv rendelkezése nem világos ebben a vonatkozásban, városi szabályrendelet tervezetet dolgozol; ki az iparosok közös bizottsága, melyet legközelebb terjeszt a városi tanács elé elfogadás végett. A szabályrendelet érlelmélwMi a hatóságok rnjtakapás esetén ii kontár iparos szerszámát és a megrendelő félig kész, ongg kész munkáját is elkobozzák. A készülő szabályrendeletet több erdélyi város fogja lemásolni, mert a kontárveszede- lem elterjedésének megakadályozása közös erdélyi érdek. \rról is be kell számolni — ami szintén példaadó lehet - , hogy a reghini magyar k>- sebhségi egyesületek életében jelentős lépés történt. Eredetileg azon dolgozott hónapokon át egy szőkébb bizottság, hogy a meglévő két magyar egyesületet, a Kaszinót és a Magyar Ipa ros Olvasókört egyesítse. Később azonban ugv határozott a szőkébb bizottság, hogy a két egyesületet továbbra is fenntartja, saját működési ügykörébe, de a vezetőségek elhatározták, hogy a demokrácia és testvériség jegyében az egyesület edd gi tagjai, mindkét egyesület tagjai lellek és mindkét egyesület helyiségei t 1 á toga t ha t ják. Múltról és jelenről mesél a régi botanikus-kert öreg szolgája A nyolcvanéves székely bácsit elhagyta mindene, csak mókás jókedve nem REÜATÍZMUS KÍNOZZA ,,Ugy érzem, mintha kalapáccsal szegeket vernének a húsomba" mondják a reumatikusok. És kínlódnak, szenvednek, mint a mártírok! Sokan megelégszenek axzal, hogy — amikor már nem bírják elviselni többé a szenvedéseket—bevesznek valami csillapító szert, anélkül, hogy a betegség gyökeres kigyógyitására törekednének. REUMATIKUSOK ! miért nem szabadítjátok meg magatokat egyszer s mindenkorra szenvedéseitektől? Elegendő volna minden nap egy kávéskanál Urodonál-t vízben feloldva bevenni, hogy a hugysav (mert hiszen a hugysav a reumatizmus eredendő oka) kiválasztását és eltávolítását biztosítsuk. Az URODONAL olyan tökéletes készítmény, amely hosszú esztendők éta mindennemű ellenőrző próbát a legnagyobb sikerrel kiállott és a legnagyobb professzorok ajánlják. Kapható gyógyszertárakban és drogériákban. CLUJ. (Az Ellenzék tudósitójától.) Falatka Sándornak hívják. Öreg székely bácsi közelebb a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. Évtizedekkel ezelőtt vette nyakába a világot, valahol a Hargita alján. .Azóta nagy pályát futott meg. ezer vihar tornyosult feje felelt, :nig eljutott abba a városszéli vityilóba. ahol ma csendes öregségében, emlékei gazdag társaságában. őszbeborull hajjal, meggörnyedt háttal, roskadozó lábakkal tengeti életét. Pn- latka Sándor felett azonban elrepüllek az évek. megváltozhatott körülötte a világ, környezet, mind nem számit semmit: gondolatvilága most is ott él. ahol szüléiéit, ahová a fiatalság legszebb emlékei fűzik. Palatka Sándor ma is az, aminek édes anyja világra hozta: székely. Talán ö maga is tudja, hogy öregségére jobb sorsot érdemelt volna, mégis fi tálnak érzi magát, teli életkedvvel. Elhagyhatta szerencséje és mindene, ő nem lett hüllen legdrágább kincséhez: mókás jókedvéhez. .4 városszéli vitgiló előtt A 76 éves Palatka Sándor a botanikus-kert utcájának végén épült uj viilanagyed egyik eldugott sikátorán lak-k. Ott van az ő háza, ha ugyan egyáltalán háznak lehel nevezni. Valamikor még lakatlan terület volt ez a hely, mikor még szomszédságában nem meredtek égnek újszerű hatalmas épülettömbök, pászitorkunyhó volt. Ebbe a kis fabódéba húzódott meg az öreg, családjával ezelőtt 18 évvel, mikor állását és lakását kénytelen volt elhagyni a botanikus-kértben. A bódét kibővítette, ablakokat tett rá. kerítést húzott körülötte. Azonban av'tyiló felett is elszálltak az évek, ma már roskadozik, falai és deszka tetőzetét csak a jó Isten védi az összeomlástól. Neki azonban ez is kedves hajlék, otthont nyújt számára. Ebben a kis házikóban beszéltünk Palaika Sándorral. Beszóltunk az ablakon, hogy jöjjön ki egy kicsit az udvarra, mert valami székelyföldi emberek szerelnének beszélni vele. Az öregnek csak ennyit kelleti hallani: székely, máris totyogott. Kivitt a kapu előtti nagy fatönkre, hogy az „asszonyok“ ne hallják, miről beszélgetnek a ,,férfiak“. Boldog volt az öreg, hogy még vannak, akik rá is gondolnak s csak azt sajnálta, hogy olyan későre mentünk — pedig még bárom óra sem volt —. mert ahhoz, hogy az ember jól „ki- ddskvrrál hassa“ magát, estig sincs elég idő. Pipa, puliszka, asszony — Hál mondja Sándor bácsi, tulajdonlapén miért hagyta el a Székelyföldet, nem sajnálta faluját, a szép legényidőket? — Palatka Sándor nem sokirg várat: — Jaj leikeim, annak nagy a történelme, azt se tudom, hol kezdjem, olyan rég volt. Arra emlékszem azonban, ha nem jövök világgá, megfosztanak az embernek kijáró legnagyobb kincstől: a pipától, puliszkától s te te jibe az asszonytól. — Hát, hogy-hogy? — Azt úgy hogy tömlöcbe kerülök. — Talán valami rossz fát tett a tűzre? — Én aztán tudom nem s éppen azért jöttéin el, hogy nehogy azt tegyek. — De hát ha nem csinált semmit, miért akarták tömlöcbe vetni? — Ni ugyan kiváncsiak maguk . . . Hát ha már tudni akarják, azt csak akkor csinálták volna, ha otthon maradok, mert valami csúfot tePem volna a szolga bíróval, aki miatt elvesztettük a perünket. Ha otthon maradok, nem felelek magainért, valami nagy kárt csinál iám volna benne . . . A botanikus-kert öreg szolgája — Aztán mihez kezdett, mikor ide a nagy városba jutott? — Látszik, hogy az öregnek nem ízlik a kérdés, legérzékenyebb pontját érintettük. Nem is csodálatos, a nagyvárosban bontakozott ki révbej utasa és letűnése, itt érték a nagy csalódások, keserűségek. Dadogó, néha elcsukló hangon azért mesélni kezd: — Hát maguk még art sem tudják, hogy én voltam a régi botanikus-kert kapusa s virágházi fűtője. Kerek tizenöt évig végeztem munkámat becsülettel. Ott volt a lakásom s olyan szépen éltünk a feleségemmel, meg lányommal. Boldog voltam, ha dolgozhattam, nem mondom, meg is becsültek. Még három évig az uj botanikus-kertben is jó voltam. Aztán . . . aztán egy szép napon azt mondták, keressek magamnak más lakást, mert amelyikben addig laktam, lebontják. Mikor másnap visszamentem, azzal fogadtak, hogy ha lakást kaptam, családommal, együtt mehetek, de végleg! Ezelőtt tizenhat évvel volt ... jól emlékszem . . . — Akkor találtam ezt a pásztorkunyhót, mert az volt, ahol most lakom. Jó volt nekem ez is s amint látják, még itt vagyok s élek. Az öreg szavaiból kivesszük, hogy sorsával meg volna elégedve, csak lányának nem tud megbocsátani, aki szégyent hozott fejére. A városi élet elragadta, utcaseprő lett s házasság nélkül gyermeke született . . . Az asszonyoknak az eszelokja l Az öreg Palatka Sándornak nem tetszik az I ilyen beszélgetés. Igyekszünk megfordítani a \ társalgást: — A múltkor még nagyobb bajusza volt. m't csinált vele, ugy-e a „fehérnépek“ levágatták? — Hát mit gondolnak, tán engedem, hogy a bajuszom hamarább megkóstolja az ételt, mint „én“ . . . — Úgy hallottuk Sándor bácsi, hogy a felesége haragszik magára, mert nem dolgozik eleget és sokat alszik? — Az asszonynak az esze tokja! — jön dühbe az öreg, de mindjárt meg is békéi, mert viccesen így folytatja: — Nem mondom, ügyes asszony, mert esze nagy, csak nem jó . . . S ami azt illeti, olyan sokat nem is aludhatik az ember, mert csak két oldala van . . . Hát ha mindig aludnék, ki végezné el a sok házimunkát, tán az asz- szony? Mert higyjék el, én itt is úgy vagyok, mint otthon — úgy látszik, mégis csak a székely falut tekinti otthonának — össze! „betakarítok“ s aztán tavasszal ki . . . — Csak azt nem tudjuk, szegény öreg, mit szokott „betakarítani“, mert háza környékén a szegénységen kívül semmit sem láttunk. Volt szeretőm tizenhárom Az öreget látszólag felvidítja a harátkozás s a beszélgetés, megmerjük kérni, hogy énekeljen el valami székely nótát. — Hát azt ugyan bizony minek, amit én tudok, azt maguk is tudják, olyan régiek. — De éppen azért nem tudjuk, mert régiek. — Sokáig nem kelleti magát azért az öreg, felcsillan a szeme s fiatalos boldogsággal kezd énekelni: — Volt szeretőm tizenhárom, tiz elhagyott. BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) | A Bucuresti-i kettős családi dráma áldozatait, a Gatenan-házaspárt tegnap helyezték örök nyugalomra. Azt az emberpárt, kik az életben nem tudtak elválni, a halálban elválasztották az emberek: Calmant a temető bejáratától jobbra eső sétány mellett ásott sírba helyezték el', feleségét oedig a másik oldalon. A megrázó tragédia áldozatait eltemették ugyan, a közvélemény érdeklődése azonban nem szűnt meg és a hatóságok is pontosan tudni akarják, voltaképen mi robbantotta ki az elkeseredést, amely végül két revolverlövéshez vezetett. A megindított vizsgálat kétségtelenül megállapította, hogy Galman olaszországi tanulmányútja alkalmával egyszer már öngyilkos akart lenni s egyedül szerencséje mentette meg az életnek. Ez ezelőtt három évvel történt. Az utón Gal man feleségének tudomására jutott, hogy férje egy olasz énekesnővel szerelmi viszonyt folytait. Szemrehányást tett urának, amiből állandó családi háborúság fejlődött ki kettőjük közölt. Az asszony maradt három s azzal megérem a nyáron ... — majd folytatja: — Szeretőmnek kék a szeme, szökjék ki, hogy ne lásson kívülem más szeretőt. Szeress, szeress, csak nézd meg kit, mert a szerelem megvakit. Engem is meg- vakitott, örökre elszomorított . . . Ha éppen este nem is lett, egészen jól ,Eldiskuráltuk“ magunkat. Az öreg Palatka Sándornak — tudom — még sok mondani valója lett volna. Kér is, hogy maradjunk, mert ilyen kedves délutánja rég nem volt. László Zoltán. gyógyíthatatlan tüdőbajban szenvedett, azonkívül halálosan féltékeny volt férjére, akit ez a féltékenység rendkívül súlyosan érintett és egész élétét megmérgezte. Az asszony nem akart elválni és az erő teljes, fiatal férfi egy gyógyi thatatlan asszonyhoz volt láncolva egész életére. Ez annyira elkeser tette, hogy egy reggel, ugyancsak egy átmulatott éjszaka után tömény ecetszesszel megmérgezte magát. Akkor megmentették ugyan, de ezzel csak szenvedéseit hosszabbították meg. A vasárnap reggeli drámát már senki és semmi nem gátolhatta meg. Olaszországból visszatérve Gahnan az Opera egy ismertnevü énekesnőjének udvarolt. Az asszony tudott erről. Férje több szerelmeit elnézte, ezt azonban ellenezte, mert tudta, hogy nem ideig-ónáig fog tartani. Emiatt állandóak voltaic a nézeteltérések és egy ilyen veszekedésnek volt következménye a most bekövetkezett dráma is. A két holttestet a Bucuresti-i bonctani intézetben felkoncolták. Itt feltűnő megálla- pitást tetteik az orvosok: kiderült, hogy Galmannak bed halántékán hatolt be a golyó, Galman pedig sohasem volt balkezes. Így mind valószínűbbé válik a, hatóságoknak az a feltevése, hogy Galmant felesége lőtte agyon s azitíán önkezéve! véget vetett életének. Megtalálták ugyan Galman búcsúlevelét, amelyben az operaénekes bejelenti, hogy öngyilkos lett. Közeli ismerősei azonban, akik ismerték Írását, határozottan állítják, hogy a búcsúlevélben talált sorok nem Galman kezétől származnak. Arra a kérdésre tehát, hogyan történt a dráma, senki sem tud határozott választ adni. A szerencsétlen, sokat szenvedett asszony, aki most már örök álmát alussza a Ghenceu-i. temető földjében szintén nem felelhet a hatóságok kérdéseire. örsire megoldatlan rejtófp marad, II ripieffe a Halálos golyót Galman operaénekes balbalántékába kétségek az „öngyilkos** búcsúlevele körül
